Természetvédelem
Állatgyógyászatban használt rovarölőszerek a madárfészekben? Kutatók meglepő felfedezése cinegeodúkban
Többféle rovarölő (peszticid) hatóanyagot mutattak ki a széncinege-fészkekben
A széncinege gyakran használ állati szőrt a fészekbéleléshez, mivel az állati szőr, amelyhez a madarak még a városi környezetben is könnyen hozzáférnek, jó hőszigetelő. A HUN-REN–PE Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport kutatói frissen megjelent tanulmányukban bemutatják, hogy az ember által erősen módosított környezetben, a cinegefészkekbe az állati szőrrel együtt szintetikus rovarirtószer hatóanyagok is bekerülhetnek.
Fotó: HUN-REN
A kutatók városi és védett erdei élőhelyekről gyűjtött fészekanyagot vizsgáltak. A fészkekből származó állati szőrben több, bolhák, kullancsok és egyéb élősködők ellen használt rovarölőszert mutattak ki, köztük a fipronilt, az imidaklopridot és a permetrint. Az ezeket a hatóanyagokat tartalmazó állatgyógyászati készítményeket a házi kedvencek és a gazdasági haszonállatok parazitáinak távoltartására (valamint az azok által terjesztett betegségek megelőzésére) fejlesztettek ki, a vadon élő madarakra gyakorolt hatásukról azonban jóval kevesebbet tudunk.
A rovarölő hatóanyagok jelenléte a fészekanyagban azért különösen érdekes, mert a szennyezett állati szőr által a fészekbe jutó rovarölőszer hatóanyagok a madarak számára akár előnyöket is jelenthet. Korábbi kutatások alapján a fészeképítés során a madarak által felhasznált egyes aromás növények hatóanyagai, de akár még a fészekanyagba beépített cigarettacsikkekből származó nikotin is segíthet csökkenteni a fészekparaziták számát. Így felmerül a kérdés, hogy a háziállatok szőrével a fészkekbe kerülő rovarirtószerek vajon védelmet nyújtanak-e a fészekparaziták és egyéb élősködők ellen, vagy inkább kockázatot jelentenek a szülőmadarakra és a fészeklakó fiókákra.
A válasz egyelőre nem ismert. A vizsgálatot vezető Varga-Szilay Zsófia hangsúlyozza:
“Kutatásunk többféle rovarölő (peszticid) hatóanyag jelenlétét igazolta a széncinege-fészkekben, és meglepő módon nemcsak városi, hanem településektől távolabbi, természetvédelmi oltalom alatt álló erdei helyszínen is. Ez az eredmény rávilágít arra, hogy az ember által használt szintetikus rovarölő szerek és egyéb peszticidek olyan ökológiai útvonalakon keresztül is eljuthatnak a természetbe, amelyekre korábban kevesen gondoltak. A háziállatok kertben hagyott szőrcsomója például értékes fészekanyag lehet számos madárfaj számára, azonban érdemes tisztában lennünk azzal, hogy ezzel együtt a kedvencünk védelme céljából használt készítmények hatóanyagai, mint a madarak számára potenciális kockázatot jelentő szennyezőanyagok, is megjelenhetnek az odúkban.”
A kutatás azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy további vizsgálatok szükségesek annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy ezek a rovarölőszer hatóanyagok képesek-e befolyásolni (és ha igen, milyen módon) a madarak egészségét, szaporodását és a fiókáik fejlődését.
Mit tehetünk a madarak védelméért?
Természetvédelem
Éjfél utáni izzó alakzatok a kameraképen– hamvas rétihéják keresése hőkamerás drónnal
Hőkamerás drónnal ellenőrizték a hamvas rétihéják fészkeit Kunpeszér határában.
A Predátor című akciófilm jeleneteit idézte fel a hőkamera képe június 7-én, az egyik Kunpeszér-környéki védett lápréti élőhelyen. A hőképet ezúttal kollégáink használták még pirkadat előtt, hogy kvadrokopter segítségével „predátorokat” keressenek a sűrű, magassásos, magaskórós növényzetben.
A fokozottan védett hamvas rétihéja ugyanis ilyen növényzetben, a talajszinten építi fészkét. A költési időben számukra végzetes kaszálás mellett a területek legeltetése is kedvezőtlen számukra: a rövidre rágott növényzetben a szőrmés ragadozók sokkal könnyebben rájuk találhatnak.
Nappal visszaellenőrzött, tojásokat melengető, rejtő színezetű tojó hamvas rétihéja (fotó: Kazi Róbert)
Csoportos fészkelés
A hamvas rétihéják meglepően közel, akár 20 méterre is építhetik a fészkeiket egymástól. Ezen a védett területen több csoportos költőhelyet ismertünk meg az elmúlt években. A koncentrálódó párokra kiemelt figyelmet kell fordítani, hiszen kisebb területen egyetlen intézkedéssel egyszerre több egyed védelméhez is hozzájárulhatunk.
Az idei évben gabonában és természetes növényzetben is észleltünk ilyen csoportos fészkeléseket. A fészkek pontos helyének azonosítására azért volt szükség, mert a napokon belül kezdődő legeltetés a megfigyeléseink alapján érintette volna a fészkeket.
A fészken ülő tojó éjjeli hőképe (felvétel: Kazi Róbert)
Miért éjszaka repült a kvadrokopter?
Mivel a legeltetést nem szerettük volna indokolatlanul korlátozni, a lehető legpontosabb helymegjelölésre volt szükség. Nappal már több próbálkozás történt kvadrokopterekkel, de a növényzet változatos színezete, magassága és formája szinte lehetetlenné tette a fészkek megtalálását. A hőképes éjszakai repülés viszont rendkívül hatékonynak bizonyult.
A korai ébredést ellensúlyozta az eredmény: a négy ismert párból három fészkét sikerült azonosítani, így a legelésből kizárt területet is pontosan meg tudtuk határozni.
Biztonságosabb a madarakra nézve
A hőkamerás eszköz hatékonyságát jól mutatja, hogy távolról is jó felvételeket tud készíteni, miközben a kotló madarakat egyáltalán nem riasztotta meg. Később, már napfénynél egy néhány másodperces visszaellenőrzést végeztünk, melynek zavaró hatása minimális volt.
Ez a biztonsági szempont azért is fontos, mert a fészekről vagy annak közeléből felrepülő rétihéják esetenként rátámadnak a drónra, ami sérülésveszélyt jelenthet számukra
A sötétben derengő kijelzőfények különös hangulatot adnak az éjszakai órában (fotó: Turny Zoltán)
Köszönjük a hőkamerás drón biztosítását a Syba Napvédelem Kft-nek, valamint Kazi Róbertnek a szakmai segítséget!
A fészkek felderítése a Grassland-HU LIFE integrált projekt keretében valósult meg.
Írta: Turny Zoltán – KNP
Természetvédelem
Villásfarkú ragadozó a Maros felett: a barna kánya
Időnként barna kányák bukkannak fel a Körös–Maros Nemzeti Parkban
A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén nem költenek ugyan barna kányák, de időnként sikerül megpillantanunk egy-egy, a folyó felett suhanó példányt.
Ha ragadozómadár-sziluettet pillantunk meg az égbolton, sok esetben csupán az élőhelyi adottságokból már szinte egyértelműen megállapíthatjuk, milyen fajról van szó. Ha például valamelyik folyóvizünk felett közepes méretű, karcsú, enyhén villásfarkú ragadozót pillantunk meg, akkor az nagy valószínűséggel barna kánya lesz.
Fotó: Balla Tihamér
Ahogy a pusztai élőhelyekhez hozzátartozik a parlagi sas, a nádasokhoz a barna rétihéja, úgy a folyók tipikus, de ritka ragadozója a barna kánya. A Maros mentén húzódó ártéri ligeterdők, szántókkal tarkított kaszálórétek alkalmas fészkelő- és táplálkozóhelyet is kínálnak a faj számára. Mindezek ellenére hosszú évek óta nincs ismert fészkelése a hazai szakaszon, még a tiszai torkolathoz közelebb eső részeken sem, holott a Tisza mentén rendszeresen költ. Bár fészke nem került elő, azért rendszeresen fel-felbukkan a Maroson is, és mindig megkapó látványt nyújt ez a karakteres, folyókhoz kötődő ragadozó madár.
Megjelenésének legfeltűnőbb eleme az enyhén villás farka, mely a hazai ragadozók közül csak még ritkább rokonára, a vörös kányára jellemző. Világos barnásszürkés feje, barna teste, hosszú, karcsú szárnyai vannak. Táplálékának döntő részét dögök teszik ki. Előszeretettel portyázik hosszában a folyó felett, a felszínen úszó, elpusztult halakat lesve. Nyáron, amikor nagyobb számban jönnek a felszínre elpusztult kagylók, akkor azokat is szívesen fogyasztja. Igazán látványos jelenet, ahogyan csaknem vízszintesen, a vízfelszínnel párhuzamosan repülve kapja ki a vízből a sokszor nagyméretű kagylókat. A kaszálások megindulásával az ártéri rétek felett is láthatunk kányákat, az oda gyülekező, sok más ragadozó között.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
MME: Részt vettünk a 8. Európai Konzervációbiológiai Kongresszuson
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei a LIFE SakerRoads projektet mutatták be Hollandiában.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a LIFE SakerRoads projektet és természetvédelmi tapasztalatait mutatta be az European Congress of Conservation Biology (ECCB) konferencián Leidenben, Hollandiában, július 7-én. Az ECCB a több, mint 5000 tagot számláló nemzetközi konzervációbiológiai társaság, a Society for Conservation Biology európai regionális szekciójának csúcsrendezvénye, idén közel 850 résztvevőt vonzott 25 országból, lehetőséget teremtve a természetvédelem aktuális kihívásainak és kutatási eredményeinek megosztására.
Fotó: MME
A konferencia előadásai és szekciói a természetvédelmi kutatások rendkívül széles területét ölelték fel, a fajmegőrzéstől és ökológiai kutatásoktól kezdve az élőhelyvédelemig és a gyakorlati természetvédelmi megoldásokig. A szekciók között szerepeltek többek között a kisemlősök védelme, a munkakutyák természetvédelmi alkalmazása, valamint a zöldenergia-átmenet és a természetvédelem közötti konfliktusok. A LIFE SakerRoads előadása a „Solutions from recent conservation projects” szekcióban került bemutatásra, ahol a legújabb természetvédelmi kezdeményezések tapasztalatai és eredményei kerültek a fókuszba.
Az előadást követően számos érdeklődő kérdés érkezett a tevékenységeinkkel kapcsolatban. A résztvevők kiemelték a projektünk komplexitását, a megvalósuló természetvédelmi intézkedések sokrétűségét, valamint azt, hogy rövid idő alatt is pozitív eredményeket értünk el. Ezek közé tartozik, hogy újra megjelentek a fán költő párok olyan egykori revírekben is, ahol már több évtizede nem regisztráltak kerecsensólyom-költést.
A konferencia teljes absztraktkötete itt érhető el.
Forrás: MME
FEGYVERMESTER: Először Magyarországon a Benelli Lupo 6 mm Creedmoor
Éjfél utáni izzó alakzatok a kameraképen– hamvas rétihéják keresése hőkamerás drónnal
Villásfarkú ragadozó a Maros felett: a barna kánya
KITEKNTŐ: Görögoszág – 52 bírósági ügy lejárt engedélyű vadászfegyverek miatt – felmentések és elkobzások
Hőguta
KITEKINTŐ – Görögország: Vaddisznóvadászat: biztonsági szabályok, amelyekből soha nem szabad engedni
A kotorékvadászatról – SZAKMAI alapon, érdekképviseletként
MME: Részt vettünk a 8. Európai Konzervációbiológiai Kongresszuson
ENSZ tanulmány vizsgálta a globális kávé-, kakaó- és tea-piacokat és szakpolitikai ajánlásokat téve a rendszerszintű problémákra
Zölden is levágható a kukorica – a minisztérium könnyíti az aszálykár-bejelentés szabályait
Orvvadászok rendőrkézen
Döntések a Nimród jövőjéről
Elnöki válasz Pechtol Patrik felvetéseire
Egy vélemény a Vadászkamara munkájáról
VADÁSZAT: Rusz Bero – A gemenci aranyérmes kan
Az afrikai sertéspestis európai vaddisznóállományokban
KITEKINTŐ – Ciprus: Az új vadászati törvényjavaslat az elmúlt évek legnagyobb reformját hozhatja
Bizonyítványosztás a földmérőknél
FEGYVERMESTER: Mi lesz velünk az ólomsörét nélkül? – A Benelli válaszolt
