Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Tisztelt Elnökség!
Tisztelt Vezetőség!

Az elmúlt időszak eseményei és a vadásztársadalomban egyre erősebben érzékelhető elégedetlenség miatt szükségesnek tartjuk nyíltan kimondani: a Vadászkamara működése mára számos tekintetben eltávolodott attól a demokratikus, szakmai és érdekképviseleti szereptől, amelyet a tagság joggal várna el.

A fénykép illusztráció. Fotó: OMVK

A tagság jelentős része úgy érzi, hogy a Kamara nem a vadászok közösségének érdekeit képviseli, hanem egy szűk vezetői kör politikailag és személyes kapcsolatokon keresztül működtetett rendszerévé vált. Egy demokratikus szakmai szervezet alapja az átláthatóság, a véleménykülönbségek elfogadása és a tagság bevonása lenne. Ehelyett ma sokan azt tapasztalják, hogy a kritikus hangokat háttérbe szorítják, az eltérő véleményt megfogalmazó tagokat pedig nem partnerként kezelik.

Különösen aggasztó, hogy több forrásból is olyan információk jutottak el a vadásztársadalomhoz, miszerint a Kamara fontos döntései nem önálló szakmai megfontolások alapján születtek, hanem közvetlen politikai elvárások mentén. A Hatvani Vadászati Múzeum kamarai kézbe vétele, illetve a Nimród Vadászújság finanszírozása kapcsán is rendszeresen elhangzott, hogy ezek a lépések felső politikai egyeztetések eredményei voltak. Többen arról is beszámoltak, hogy az elnök maga hangoztatta: nélküle nem lenne pénz a szervezet működésére, mert ezt ő „megbeszélte” a korábbi miniszterelnök-helyettessel.

Egy szakmai érdekképviselet nem működhet személyi függőségek és politikai lojalitás alapján. A Vadászkamara nem lehet politikai kapcsolatokra épített hatalmi struktúra, hanem kizárólag a magyar vadászok érdekeit szolgáló szervezet kellene, hogy legyen.

Elfogadhatatlan a kommunikáció jelenlegi színvonala is. A vadászokat érintő aktuális ügyekben a Kamara sok esetben napokkal később reagál, vagy egyáltalán nem foglal állást. A tagság nem kap érdemi tájékoztatást, a nyilvánosság felé pedig gyakorlatilag nincs proaktív kommunikáció. Egy országos szakmai szervezet nem működhet félelemből, kivárásból és konfliktuskerülésből.

Sokan úgy látják, hogy a főtitkári pozíció sem képes valódi szakmai ellenpontként működni, hiszen a politikai és személyes kötődések miatt hiányzik az önálló, határozott fellépés. A Kamara vezetésének nem politikai kapcsolatokon vagy rokoni viszonyokon keresztül kellene legitimációt nyernie, hanem szakmai teljesítményen és a tagság bizalmán keresztül.

A nemzetközi kapcsolataink állapota szintén súlyos kérdéseket vet fel. Miközben Európa-szerte egyre erősebb szakmai, természetvédelmi és társadalmi viták zajlanak a vadászatról, a magyar vadászat nemzetközi képviselete láthatatlan. A tagság számára nem érzékelhető valódi stratégiai együttműködés, tudásátadás vagy érdekképviselet. Sokakban az a kép alakult ki, hogy a nemzetközi kapcsolatok kimerülnek vezetői találkozókban és protokollvadászatokban.

A vadászati kultúra sem redukálható reprezentatív eseményekre vagy néhány kiállításmegnyitóra. A kultúra a közösségépítésben, a fiatalok bevonásában, az oktatásban, az etikus vadászat képviseletében és a társadalmi párbeszédben jelenik meg. Ma azonban sok vadász azt érzi, hogy ötleteinek, kezdeményezéseinek nincs tere, mert a vezetés kizárólag a saját belső köreiből választ embereket és partnereket.

Mindezek mellett fontos hangsúlyozni, hogy elismerjük az elmúlt tizenöt év vadászati eredményeit és vívmányait. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a Kamarának az önállóság megtartása mellett újra kell definiálnia a vadgazdálkodás és a vadászat eszközeit, működési elveit és jövőképét.

Tizenöt évvel ezelőtt sokan megbotránkoztak azon a gondolaton, hogy a politikai szereplőkkel való találkozási pontok nem válhatnak elkötelezetté és függővé. Az idő azonban azt mutatta meg, hogy ez a figyelmeztetés ma aktuálisabb, mint valaha.

Ugyanígy meg kell állítani a kellemetlen döntések halogatását is. A személyes lojalitások, az érzelmi kötődések és a politikai megfelelési kényszerek nem írhatják felül a közösség érdekeit.

Ahhoz, hogy az új környezettel lépést tartsunk, nem kell feláldoznunk tradícióinkat, a vadászat tudományát vagy kapcsolatainkat. Ellenkezőleg: ezek adják azt az alapot, amelyre a jövőt építhetjük. Új kiválóságokra, új példaképekre és új generációkra van szükség. Félre kell tenni a kicsinyes sérelmeket és a vadász vadász elleni gyűlöletet, amely túl sok energiát emésztett fel az elmúlt években.

Számos vezetőnek önvizsgálatot kell tartania. A megtérés ebben az értelemben nem vallási fogalom, hanem erkölcsi kötelesség: elfordulás a rossz döntésektől, a megosztottságtól és a félelemtől. A megbocsátás pedig nem felejtést jelent.

Sokan személyes példákon keresztül tapasztalták meg, hogy milyen következményei vannak annak, amikor valaki nem hajlandó megfelelni az elvárásoknak. Vannak családok, amelyeket megpróbáltak kiszorítani az érdekképviseleti munkából, jogaiktól megfosztani, megfélemlíteni vagy családtagjaikon keresztül nyomás alá helyezni. Az ilyen esetek nemcsak az érintetteket sértik, hanem a teljes vadásztársadalom erkölcsi alapjait rombolják.

A vadászok kötelessége nemcsak a vad és az élőhely védelme. A szív kötelessége az is, hogy egymás védelmezői és támogatói legyünk. A közösség erejét nem a félelem, hanem a kölcsönös tisztelet adja.

Ma az értékek mellett kell döntenünk. A döntéseinknek nem parancsból, nem politikai megfelelésből, hanem a lelkiismeretből és a belső meggyőződésből kell fakadniuk. A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk. A szabadság azt jelenti, hogy közös erkölcsi alapokon nem tesszük meg azt, amiről tudjuk, hogy helytelen.

A megújulás egyik legfontosabb területe a digitalizáció. A magyar vadgazdálkodás ezen a téren ismét bottal üti a modern kor nyomát. Sokan úgy tekintenek a digitalizációra, mint amely veszélyezteti a hagyományokat. Ez tévedés.

Merán Fülöp írta, hogy Ferenc József császár viszolygott a gépkocsitól. Ennek ellenére ma a gépjármű a vadgazdálkodás és a vadászat nélkülözhetetlen eszköze. Ettől még nem veszítettük el hagyományainkat. Ugyanez igaz a digitalizációra is. A digitalizáció nem a hagyományok feladását jelenti, hanem azok igazítását a kor elvárásaihoz. Nem indokolható, hogy a 21. században vadászok kilométereket utazzanak egy papíralapú beírókönyv miatt a vadászterület másik végére. Egyéni vadászataink során elsősorban magunkért vadászunk, nem pedig azért, hogy a beírókönyvnél közösséget építsünk.

Erre szolgálnak a társas vadászatok, a rendezvények és a közösségi alkalmak. Mérhetetlen idő-, pénz- és környezetterheléssel jár a jelenlegi rendszer fenntartása. Az adminisztratív terhek jelentős része egyszerűsíthető lenne digitális megoldásokkal, miközben az ellenőrizhetőség és az adatbiztonság is javulna. A modernizáció nem a múlt megtagadása, hanem a jövő építése.

Nem véletlen, hogy egyre többen fogalmazzák meg a politikamentes, szakmai alapokon nyugvó érdekképviselet igényét. Ezzel kapcsolatban nem lehet megkerülni a vezetői felelősség kérdését sem.

Egy demokratikus szervezetben a vezetői tisztség nem kiváltság, hanem szolgálat. Ha egy szervezet működésével kapcsolatban ilyen mértékű bizalomvesztés, elégedetlenség és szakmai kritika fogalmazódik meg, akkor a vezetőknek vállalniuk kell döntéseik és tetteik következményeit.

Az elmúlt időszakban más szakmák kamarai vezetői is felismerték ezt, és a felelősségvállalás útját választották. Meggyőződésünk, hogy ugyanaz az erkölcsi mérce kell, hogy vonatkozzon az országos elnökség tagjaira is. A megújulás nem képzelhető el következmények nélkül.

A magyar vadásztársadalom megérdemli, hogy vezetői a tisztségeikhez való ragaszkodás helyett a közösség érdekeit helyezzék előtérbe. Ha a Kamara hitelességének helyreállítása, a bizalom visszaszerzése és a valódi megújulás feltétele a vezetői felelősség vállalása, akkor az elnökség tagjainak is meg kell hozniuk azt a döntést, amelyet előttük más kamarai vezetők már meghoztak.

A felelősségvállalás nem vereség. Sokszor éppen ez az első és legfontosabb lépés a megújulás felé.

A Kamara feladata nem az, hogy a hálózatot politikai célokra használja. Át kell világítani a költéseket, felül kell vizsgálni a tagdíjrendszert, újra kell gondolni a feladatokat és olyan demokratikus választási rendszert kell kialakítani, amely valóban a tagság akaratát tükrözi.

A magyar vadásztársadalom ennél többet érdemel.

Valódi szakmai érdekképviseletet.
Nyílt kommunikációt.
Átlátható működést.
Demokratikus vitákat.
Digitális szemléletet.
És olyan vezetést, amely nem politikai kapcsolatokból, hanem a tagság bizalmából meríti erejét.

Szakmai alapon működő, szolgáltató szemléletű érdekképviseletre van szükség. A következő évtizedek vízióját csak erre az alapra lehet felépíteni.

A magyar vadászat története túlélte a háborúkat, a rendszerváltásokat és a társadalmi változásokat. A jelenlegi válságot is túl fogja élni. A kérdés csupán az, hogy a Vadászkamara részese lesz-e a megújulásnak, vagy annak akadályává válik.

A magyar vadászatnak nem urakra, hanem új szemléletre van szüksége.

Forrás: OMVK

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131