Hogyan lehetséges, hogy az ország középső és keleti része fokozatosan vízhiányossá válik?

A válasz alapvetően négy egymással összefüggő tényezőben keresendő:

1. a klímaváltozás következtében átalakuló csapadékeloszlásban,
2. a párolgás növekedésében,
3. a táj természetes vízmegtartó képességének csökkenésében,
4. valamint a modern mezőgazdasági és vízgazdálkodási rendszerek sérülékenységében.

A probléma tehát nem kizárólag a lehulló csapadék mennyisége, hanem az, hogy a víz milyen gyorsan távozik a rendszerből, és milyen mértékben képes a táj hosszabb ideig megőrizni azt.

A klímaváltozás már átalakította Közép-Európa vízháztartását

A WMO 2026-os összegzése és az IPCC hatodik értékelő jelentése alapján Európa a globális átlagot meghaladó ütemben melegszik. Különösen Közép- és Dél-Európa tartozik azok közé a régiók közé, ahol az aszályok intenzitása és gyakorisága jelentősen növekedhet a XXI. század során.

Az IPCC AR6 jelentése szerint:

• növekszik a hőhullámok gyakorisága,
• emelkedik a potenciális párolgás,
• csökken a nyári talajnedvesség,
• nő a mezőgazdasági aszályok kockázata,
• miközben a csapadék egyre szélsőségesebb formában érkezik.

A modellek alapján Közép-Európában egyre intenzívebb a felmelegedés, a nyári csapadék mennyisége csökken, ugyanakkor a rövid idejű (néhány óra) intenzív csapadékesemények gyakoribbá válnak. Ez rendkívül kedvezőtlen kombináció, mert az intenzív záporok során lehulló víz jelentős része nem tud beszivárogni a talajba, hanem gyors felszíni lefolyás formájában elhagyja a területet.

A klímaváltozás másik kritikus eleme a hőmérséklet-emelkedés. Magyarország éves középhőmérséklete az iparosodás előtti időszakhoz képest már több mint 1,5 °C-kal emelkedett. A nyári hőhullámok nemcsak a növényállományokat terhelik, hanem jelentősen növelik a párolgást is.

A melegebb levegő több nedvességet képes megtartani, ezért:

• gyorsabban száradnak ki a talajok,
• nő a növények vízigénye,
• gyorsabban csökken a talajnedvesség,
• fokozódik a mezőgazdasági stressz.

A Nature Geoscience folyóiratban 2024-ben megjelent kutatás szerint a 2022-es európai aszály súlyosságának több mint 30%-áért közvetlenül az antropogén globális felmelegedés volt felelős, elsősorban a fokozott evapotranszspiráció révén.

A 2022-es aszály: a magyar mezőgazdaság egyik legsúlyosabb krízise

A 2022-es év sok szempontból fordulópontot jelentett Magyarország számára.

A HungaroMet (akkor még OMSZ)  és a Klímapolitikai Intézet adatai alapján:

• 2021 már száraz évnek számított,
• 2022 telén és tavaszán rendkívül kevés csapadék hullott,
• a vegetációs időszak kezdetére súlyos talajnedvesség-hiány alakult ki,
• nyáron extrém hőhullámok és rekordközeli hőmérsékletek jelentkeztek.

Az Alföld egyes részein a kukoricatermés gyakorlatilag összeomlott. Több térségben 70-90%-os terméskiesést jelentettek. A napraforgó, a takarmánynövények és számos kertészeti kultúra szintén súlyos károkat szenvedett.

A Duna és a Tisza vízállása történelmi mélységeket közelített meg, miközben jelentősen csökkent a talajvízszint is.

A problémát tovább súlyosbította, hogy a magyar mezőgazdasági területek jelentős része korlátozott öntözési infrastruktúrával rendelkezik. Magyarország mezőgazdasági területének csak néhány százalékát öntözik rendszeresen, miközben az öntözési igény gyorsan növekszik.

A Kárpát-medence természetes vízrendszereinek átalakulása

A jelenlegi helyzet megértéséhez történeti perspektívára is szükség van.

A Kárpát-medence eredetileg rendkívül gazdag volt természetes vízmegtartó rendszerekben: árterek, mocsarak, lápok, holtágak, ligeterdők, sekély tavak jellemezték a térség jelentős részét.

A Tisza szabályozása előtt például az Alföld hatalmas területei időszakosan víz alatt álltak. Ezek az árterek természetes szivacsként működtek:

• lassították a víz lefolyását,
• tárolták a vizet,
• utánpótolták a talajvizet,
• stabilizálták a mikroklímát.

A XIX–XX. századi folyószabályozások, lecsapolások és intenzív mezőgazdasági átalakítások azonban radikálisan megváltoztatták ezt a rendszert.

A cél akkor érthető módon a mezőgazdasági termőterületek növelése és az árvízvédelem volt. Rövid távon ezek a beavatkozások jelentős gazdasági előnyöket hoztak, hosszabb távon azonban jelentősen csökkentették a táj természetes vízmegtartó képességét.

Ma sok helyen a vízgazdálkodási logika továbbra is elsősorban a gyors vízelvezetésre épül. A klímaváltozás korszakában azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a jövőben a vízvisszatartásnak kellene prioritást élveznie.

Ebben kulcsszerepe van a talajnak. Egy egészséges, szerves anyagban gazdag talaj hatalmas mennyiségű vizet képes tárolni, míg a kiszáradt, tömörödött vagy fedetlen talaj szinte taszítja a vizet. Ezért egyre fontosabbá válik a talajtakarás, a mulcsozás, a szervesanyag-visszapótlás, a forgatás nélküli művelés és a takarónövények alkalmazása. A jövő mezőgazdaságának nemcsak termelnie kell, hanem vizet is meg kell őriznie. A talaj ugyanis nem csupán termőközeg, hanem az egyik legfontosabb természetes víztározó.

Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kaptak az úgynevezett „nature-based solutions” megközelítések.

Ezek lényege, hogy a természetes folyamatok helyreállításával próbálják mérsékelni a klímaváltozás hatásait.

Ilyen megoldások lehetnek:

• árterek rehabilitációja,
• vizes élőhelyek helyreállítása,
• agroerdészet,
• erdősítés
• tarvágások csökkentése vagy teljes leállítása
• természetes vízvisszatartó rendszerek,
• tájléptékű vízmegtartás.

Ezek a megoldások egyszerre növelik és javíthatják a vízbiztonságot, növelhetik a biodiverzitást, mérsékelhetik a hőhullámok hatását és hozzájárulhatnak a szénmegkötéshez. Az erdők például nemcsak szén-dioxidot kötnek meg, hanem javítják a mikroklímát, csökkentik a felszíni hőmérsékletet, mérséklik a párolgást és hozzájárulnak a helyi vízkörforgás stabilitásához.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nem kizárólag technológiai kérdés. A tájhasználat átalakítása nélkül a jelenlegi problémák várhatóan tovább súlyosbodnak.

Az öntözés szintén fontos eszköz lehet, de önmagában nem jelent végleges megoldást, főleg úgy, hogy a legambíciózusabb tervek szerint is maximum a termőterületek alig 3-5%-át lehetne lefedni öntözéssel.

Miért nem elég az öntözés?

Sokan az öntözést tekintik az aszályprobléma fő megoldásának. Bár az öntözés valóban egyre fontosabbá válik, önmagában nem jelent hosszú távú megoldást.

Ennek több oka van:

1. Korlátozott vízkészletek: a felszín alatti vizek túlzott kitermelése hosszú távon csökkentheti a talajvízszintet és ökológiai károkat okozhat.

2. Növekvő párolgás: a magasabb hőmérséklet miatt az öntözővíz egy része gyorsan elpárolog, különösen hőhullámok idején.

3. Energetikai és gazdasági költségek: az öntözőrendszerek kiépítése és fenntartása rendkívül költséges, különösen energiaár-emelkedés mellett.

4. Ökológiai kockázatok: nem megfelelő vízgazdálkodás esetén nőhet a talajszikesedés és romolhatnak az ökoszisztémák.

Az öntözés csak akkor lehet fenntartható, ha azt vízvisszatartás, talajvédelem, természetalapú megoldások és komplex tájrehabilitáció egészíti ki.

Azonban, ha közben tovább romlik a talaj állapota, csökkennek a felszín alatti vízkészletek és nő a párolgás, akkor az öntözés hosszú távon nem lesz fenntartható. Ezért elsősorban hatékony, precíziós és víztakarékos rendszerekre van szükség, miközben a hangsúlyt a természetes vízvisszatartásra kell helyezni. Ide tartozik a kisebb tározók kialakítása, a vizes élőhelyek helyreállítása, a holtágak rehabilitációja vagy akár a természetes árterek részleges visszaadása is. Ezekre számos kormányzati, önkormányzati, civil és lakossági együttműködést láthatunk az elmúlt évekből.

A mezőgazdaságnak közben alkalmazkodnia kell az új klimatikus viszonyokhoz. Egyre fontosabbá válhatnak a szárazságtűrőbb régi és új növényfajták, a diverzifikált vetésszerkezet, az agroerdészeti rendszerek és a hagyományos tájfajták újrafelfedezése. Az elmúlt évek megmutatták, hogy a monokultúrás rendszerek különösen sérülékenyek a szélsőséges időjárási helyzetekkel szemben. A változatosabb, természetközelibb gazdálkodás nemcsak környezeti szempontból lehet előnyösebb, hanem hosszú távon stabilabb termésbiztonságot is adhat.

A klímaváltozás egyik legveszélyesebb következménye, hogy a vízkörforgás egyre szélsőségesebbé válik. Közép-Európában és a Kárpát-medencében nem csupán az aszályok gyakorisága növekszik, hanem az intenzív csapadékeseményeké is. Egyre gyakoribbá válnak azok a helyzetek, amikor rövid idő alatt rendkívül nagy mennyiségű csapadék hullik le, amelyet a talaj és a vízelvezető rendszerek már nem képesek megfelelően kezelni. Ennek következményei a villámárvizek.

A villámárvizek különösen veszélyesek, mert nagyon rövid idő alatt alakulnak ki, gyakran lokálisan, és jelentős károkat okozhatnak településeken, mezőgazdasági területeken és infrastruktúrában. A problémát súlyosbítja, hogy a kiszáradt, tömörödött vagy szervesanyagban szegény talaj sok esetben már nem képes megfelelően befogadni a hirtelen lehulló csapadékot. Ilyenkor a víz nem beszivárog, hanem gyors felszíni lefolyássá válik.

Ez különösen fontos paradoxon. Miközben az intenzív esőzések során rövid idő alatt hatalmas vízmennyiség jelenik meg, ennek jelentős része gyakorlatilag elveszik a tájból. A víz gyorsan lefolyik folyókon, csatornákon keresztül, majd néhány hét múlva ugyanazok a térségek ismét súlyos aszályhelyzettel szembesülnek.

Vagyis a villámárvizek és az aszályok valójában ugyanannak a rendszerhibának a különböző megjelenési formái: a táj csökkenő vízmegtartó képességének, a talajromlásnak, az intenzív felszínalakításnak és a klímaváltozás által felerősített hidrológiai szélsőségeknek.

A jövő egyik legfontosabb feladata ezért nem pusztán az árvízvédelem vagy az aszálykezelés külön-külön, hanem egy olyan integrált vízgazdálkodási rendszer kialakítása lehet, amely képes lassítani, tárolni és helyben tartani a vizet. Ebben kulcsszerepe lehet a természetes árterek helyreállításának, a vizes élőhelyek rehabilitációjának, a talajvédelemnek, az erdősítésnek, valamint a tájléptékű vízvisszatartásnak.

Fontos a megfelelő szakpolitikai cselekvés is, hiszen Magyarország változatos geomorfológiai, talajtani és klimatológiai adottságai miatt egységes, minden térségre alkalmazható megoldás nem létezik. A hatékony alkalmazkodási stratégiák kialakítása ezért elsősorban lokális és regionális szinten lehetséges, az adott tájhasználati, vízgazdálkodási és ökológiai sajátosságok figyelembevételével.

És, ami fontos! Még ezekkel az eszközökkel sem lehet teljesen megszüntetni a sérülékenységet, hiszen a klímaváltozás hatásai egyre gyorsabban és egyre szélsőségesebb formában jelentkeznek. A megfelelő vízgazdálkodási, talajvédelmi és mezőgazdasági alkalmazkodási stratégiák jelentősen mérsékelhetik a károkat, de a kockázatot teljesen nem képesek eltüntetni.

A jövőben tovább növekszik a hőhullámok intenzitása, fokozódik a párolgás, gyakoribbá válnak az aszályos időszakok, miközben az intenzív csapadékesemények és villámárvizek kockázata is emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás és az infrastruktúra egyre nagyobb klimatikus bizonytalanság mellett lesz kénytelen működni.

Éppen ezért az alkalmazkodás mellett egyre fontosabbá válik a reziliencia növelése is. Olyan rendszerek kialakítására van szükség, amelyek nemcsak ellenállni képesek a szélsőségeknek, hanem gyorsan alkalmazkodni és regenerálódni is tudnak utánuk. A jövő egyik legnagyobb kihívása valószínűleg nem az lesz, hogyan kerülhetjük el teljesen a károkat, hanem az, hogyan tudjuk mérsékelni azok társadalmi, gazdasági és ökológiai következményeit egy gyorsan változó éghajlati rendszerben.

Mint látható a klímaváltozás ma már nem távoli jövőkép, hanem a jelen valósága. Az elmúlt évek aszályai, rekordhőmérsékletei és terméskiesései világosan mutatják, hogy a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság új korszakba lépett 2022 után. A korábbi rendszerek egyre kevésbé működnek ugyanúgy, mint évtizedekkel ezelőtt. Ezért a jövő egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy mennyire tudjuk helyreállítani a táj természetes vízmegtartó képességét, és mennyire tudunk alkalmazkodni a gyorsan változó éghajlati viszonyokhoz.

Írta: Dr. Kovács Erik – Klímapoltikai Intézet

Források:

1. Biró, Kinga, Kovács, Erik. “Agro-climatic Analysis for Agricultural Adaptation in Hungary.” Periodica Polytechnica Social and Management Sciences (2023).
2. Buzási, Attila. “Climate vulnerability and adaptation challenges in szekszárd wine region, Hungary.” Climate 9.2 (2021): 25.
3. Faranda, Davide, et al. “Persistent anticyclonic conditions and climate change exacerbated the exceptional 2022 European-Mediterranean drought.” Environmental Research Letters (2023).
4. Nendel, Claas, et al. “Future area expansion outweighs increasing drought risk for soybean in Europe.” Global Change Biology 29.5 (2023): 1340-1358.
5. Toreti, Andrea, et al. “Drought in Europe august 2022.” Publications Office of the European Union, Luxembourg 10 (2022): 264241.
6. van der Wiel, Karin, et al.. “Physical storylines of future European drought events like 2018 based on ensemble climate modelling.” Weather and Climate Extremes 33 (2021): 100350.
7. van der Wiel, Karin, et al. “Large increases of multi-year droughts in north-western Europe in a warmer climate.” Climate Dynamics 60.5 (2023): 1781-1800.
8. IPCC (2021): Climate Change 2021: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Sixth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change. Cambridge University Press.
9. IPCC (2022): Climate Change 2022: Impacts, Adaptation and Vulnerability. Working Group II Contribution to the Sixth Assessment Report. Cambridge University Press.
10. IPCC (2019): Climate Change and Land: An IPCC Special Report on Climate Change, Desertification, Land Degradation, Sustainable Land Management, Food Security, and Greenhouse Gas Fluxes in Terrestrial Ecosystems (SRCCL).
11. Nature Geoscience (2024):  Orth, R. et al. Anthropogenic warming intensified the 2022 European drought. Nature Geoscience, 2024.
    https://www.nature.com/articles/s41561-024-01559-2
12. HungaroMet Zrt. (korábban OMSZ): A 2022-es aszály meteorológiai elemzése.
13. Klímapolitikai Intézet (2024): Klímaváltozás: aszályadaptációs módszerek a hazai mezőgazdaságban. https://klimapolitikaiintezet.hu/kutatas/klimavaltozas-aszalyadaptacios-modszerek-a-hazai-mezogazdasagban
14. Copernicus (2026): https://defence-industry-space.ec.europa.eu/europes-warming-accelerates-beyond-global-trend-new-copernicus-data-shows-2026-04-28_en