A múlt heti bejegyzésünk folytatásaként, amelyben Észak-Libanon egyik legnagyobb ismert ragadozómadár-mészárlási helyszínéről, az úgynevezett „Mazwasról” számoltunk be, most sikeres hatósági fellépésről adhatunk hírt.

Fotó: MECSHAP

A hétvégén megfigyelés alatt tartottunk egy ismert hegyvidéki helyszínt Akkar térségében. A MECSHAP orvvadászat-ellenes egységével és a libanoni belbiztonsági erőkkel együttműködve négy olyan személy ellen sikerült fellépni, akik darázsölyveket és kis héjákat lőttek le.

A rendőrök a helyszínen két férfit fogtak el. Egyikük hátizsákjában egy kis héját találtak. A másik orvvadászt – aki tavaly ősszel ugyanezen a helyszínen elkerülte a letartóztatást – akkor fogták el, amikor éppen a járművéhez tartott.

Mindkét férfit előállították a rendőrkapitányságra, fegyvereiket lefoglalták, és büntetőeljárást indítottak ellenük.

További két személyt is sikerült az otthonáig követnünk. Mindketten két-két darázsölyvet lőttek le. A büntetőeljárás megindítása érdekében minden szükséges információt és bizonyítékot átadtunk a rendőrségnek.

A környéken két sérült darázsölyvet és egy kis héját is megtaláltunk. A madarak súlyos sörétes sérüléseket szenvedtek. Mindhárom példányt állatorvoshoz szállítottuk, és jelenleg várjuk a vizsgálatok eredményeit.

Fotó: MECSHAP

Köszönetünket fejezzük ki a libanoni biztonsági erőknek támogatásukért és a természetkárosító bűncselekményekkel szembeni zéró toleranciájukért, amellyel az országban fennálló rendkívül nehéz biztonsági helyzet ellenére is fellépnek az ilyen súlyos jogsértésekkel szemben.

Forrás: MECSHAP – Anti-Poaching Unit, Libanon

Szalma….., mint veszélyforrás Sosem gondoltam volna, keserves volt a felismerés. 🤬

Megosztom, mert érinthet más, vadon élő állatok, madarak mentésével foglalkozókat, kutya-cica mentőket, vadasparkokat, de akár hobbiállattartókat is, így jó lenne, ha megosztások révén minél többekhez eljutna ez a poszt.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Az elmúlt 15 évben változó helyekről vettük a nálunk a madarak, főleg gólyák alá alomnak használt szalmát, mivel ennek beszerzése mindig macerás, mert egyre kevesebb helyen csinálnak kiskockabálát, mi pedig csak ilyet tudunk tárolni, kezelni.

Utoljára 2025 őszén és ugyanonnan 2026 tavaszán vettem egy számunkra új helyről az időszakra szükséges mennyiséget. Örültem, hogy csodaszép, tiszta, fényes, aranylósárga szalmát kaptam. Aztán az elmúlt kb. egy évben 5 gólyánk produkált meglepően gyors, intenzív, „látni is rossz”, esetenként tudatvesztéssel is járó, rövid ideig tartó epileptikus rohamot.

Nem értettük, de próbáltuk megfejteni.

Az első időkben csak egyetlen madarat érintett, csak nála volt néhány hetente 1-1 erősebb, gyengébb roham. A kivizsgálás nem hozott semmi eredményt, így végül „biztosan a fejében van vmi baj” jeligével nem tudtunk vele mit tenni, legvégül pedig a rohamok elmaradtak.

Aztán viszonylag rövid idő (2 hónap) alatt 3 másik madár mutatott pont ugyanolyan rohamot. Frászt kaptunk. Apránként kizártunk minden ismert, lehetséges egészségügyi gondot, fertőzést, legvégül kajabeszállítót cseréltünk…

Aztán nemrég Gábor gólya, aki már 8 éve élt velünk, újfent, többedjére lett rosszul, és az utolsóba – pedig nem is volt igazi roham – bele is halt. 😢

Boncolás stb.: A madár, ezen belül minden szerve stb. tökéletesen ép volt, egészséges, a halál oka a jegyzőkönyvben keringés-összeomlás volt.

De hogy azt mi okozta?

A mérgezést nem tudtuk kizárni, mivel vaktában mérgezést vizsgálni a laborok nem tudnak. Ahhoz meg kell adni, mire gyanakszunk, és itt nem tudtunk mit mondani, gyanúsítani. Akkor a legjobb oknak hormonális zavar látszott.

Kb. két hete őszi takarítás, szalmacsere volt a gólyák röpdéjében. Az előző beszerzés utolsó része került felhasználásra. Rá két nappal „M” gólya látványos rohamot produkált.

Teljesen kétségbeestünk…

Napokig ültünk, elemeztük, mi lehet az okozó. Valami invazív rovar hozott valami ismeretlen betegséget? Valami mérgezés? Valami hiánytünet? Szép sorban zártunk ki mindent.

Végül így értünk el a szalmáig, mivel csak olyan gólyákkal volt baj, akik azzal érintkeztek. Erősítette a gyanút, hogy „M” szalmacsere után, friss szalmán kapott rohamot… Aztán sötét gyanú kezdett kirajzolódni, mégpedig azon az alapon, hogy „túl szép ez a szalma” még most is, tavalyi szalma létére fényes, mint a friss, és a vizes edények körül sincs a letaposott szalma alján semmi gombásodás, pedig ott mindig van…

Innentől a Nébih bevonásával mentünk tovább (külön köszönet az esztergomi járási Nébih-hivatal munkatársainak).

Mint kiderült, bevett gyakorlat sok gazdálkodónál, hogy a szalmát adó gabonát penészesedést, gombásodást gátló vegyszerrel kezelik, és jelen esetben ez maradt benne a szalmában. Erre 4-féle vegyszer van elterjedt használatban Magyarországon: Amistar, Prosaro, Elatus Era, Zantara. Ebből az utóbbi 3-nak azonos a hatóanyaga, mégpedig a „protiokonazol” fungicid.

Ez a szer az állat szervezetébe felszívódva (szalmaporral belélegezve, bőrön át, étellel az emésztőrendszerbe kerülve) fel tud halmozódni (ez rövid idő is lehet, ha a szalmát „erősen” kezelték, magyarán a szert túladagolva használták a jobb eredmény érdekében), neurotoxikus hatást fejt ki, át tudja lépni a vér-agy gátat, ahol erős ingerületátviteli bajokat tud okozni (GABA-gátló hatású), ami madarak esetében epileptikus rohamokat, mozgáskoordinációs zavart, remegést, súlyos esetben keringés-összeomlást okoz.

Tartós, de enyhe kitettség esetén máj- és veseproblémákat is okozhat. Azaz kiderült, a szalma vegyszerezettsége okozott nagy bajt. Ezt mára a célzott laboratóriumi vizsgálat is megerősítette.

Bővebben utánaolvasva (ráment 3 éjszakám) megtudtam, hogy ez emlősökre, akár emberre is veszélyes lehet, csak a tünetek nagyságrendekkel lassabban alakulnak ki, és enyhébbek, jobbára máj- és veseproblémákat okoznak inkább. Valamint megtudtam, hogy ezeket a gombaölő szereket előszeretettel használják szervesfoszfát-alapú rovarölő szerekkel keverve, ami külön „öröm”, mert ezek fokozottan veszélyesek lehetnek kistestű emlősökre (kutya, macska), de leginkább madarakra, hüllőkre. 🙁

Védekezés, megelőzés:

Csak olyan helyről vegyünk szalmát, ahol biztosan nem vegyszerezik azt. Kérjük el a permetezési naplót (bár… ez sem üzembiztos). Egyik hozzáértő ismerős azt mondta, hozzak mintát, tegyem vizes, párás, árnyékos helyre, és ha két hét után semmi gombásodás, penész nem jelenik meg, akkor a szalma erősen vegyszeres, madár, kisebb állat alá nem jó. (Ló, tehén egész jól bírja, sertésnél már problémás lehet, főleg, ha süldők vagy vemhes koca alá kerül.)

Mi azonnal, minden érintett röpdében teljes alomcserét és nagytakarítást csináltunk, és – hála égnek – sikerült azonnal vennünk (nem volt olcsó) „bio” szalmát.

Forrás: BirdMania – Madárpark és Természetvédelmi-mentőközpont

Minőségi olasz keresőtávcsövek a FROMMER kínálatából. Részletekért kattintson a képre!

Különleges pillanatokat örökített meg Kiss Sándor természetfotós 2026. október 8-án Püspökladány határában. A város közelében, Álomzug térségében egy 10–15 példányból álló túzokcsapatra figyelt fel. A fokozottan védett madarakat úgy sikerült lefényképeznie, hogy a háttérben a püspökladányi református templom tornya is látható. A felvételek számára különösen sokat jelentenek, hiszen egyszerre örökítik meg a természet egyik féltett kincsét és a szülőföldhöz, valamint a hithez való kötődését. Püspökladányból Kiss Sándor beszámolója következik, itt az Agro Jageren.

Túzokok Püspökladány alatt. Fotó: Kiss Sándor

Természetfotózás a Nagy-Sárréten

Évek óta rendszeresen járom Püspökladány és környékének határát, elsősorban azért, hogy fényképezzem az itt élő állatokat. Ez idő alatt számos ritka madárfajt sikerült megörökítenem, és rengeteg élménnyel gazdagodtam.

Az idei év azonban különösen nehéznek bizonyult. A szárazság az élővilágot is próbára tette, és több olyan vizes élőhely kiszáradt a Nagy-Sárréten, amely a korábbi években valóságos madárparadicsomnak számított.

A túzok fokozottan védett madár. Fotó: Kiss Sándor

Az ősz beköszöntével aztán megélénkül az égbolt. A nálunk költő, illetve nyáron itt tartózkodó madarak dél felé indulnak, északról pedig új vendégek érkeznek.

Mozgalmas időszak ez a mi vidékünkön is. Elég csak a darvak vonulására gondolni: ilyenkor akár több ezer daru is megfordul Nádudvar, Karcag és Püspökladány határában.

Népes túzok csapatra bukkant Kiss Sándor. Fotó: Kiss Sándor

Túzokcsapattal találkoztam Álomzugban

2026. október 8-án azonban nem vonuló madarakkal hozott össze a sors.

Délután öt óra körül indultam el, hogy ismét szerencsét próbáljak a környéken. Püspökladány határában, az Álomzugnak nevezett területen egy 10–15 egyedből álló túzokcsapatra figyeltem fel.

A túzok Magyarország legnagyobb testű röpképes madara. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke egyedenként egymillió forint.

Errefelé időnként ma is megjelennek túzokok. Már gyermekkoromban sokat meséltek a szüleim és a nagyszüleim arról, hogy láttak túzokokat a Bánfiban, a Kővágóban vagy a Mérgesben. Ezek Püspökladány régi külterületi helynevei.

Nekem is sokszor sikerült már túzokot fényképeznem. Két évvel ezelőtt, novemberben például Álomzug közelében egy csaknem 80 egyedből álló csapatot örökítettem meg. A várostól északra fekvő Ágota-pusztán szintén rendszeresen találkozhatunk velük.

Egy maradandó élmény túzokkal találkozni. Fotó: Kiss Sándor

Álomzug – egy régi világ emléke

Érdemes néhány szót ejteni erről a különös nevű határrészről is.

Az Álomzug elnevezés a Hortobágyon és a Nagy-Sárréten több helyen is előfordul. Régen így neveztek olyan, mocsarakkal és vizekkel körülvett területeket, ahová csak egy-egy szűk bejáraton lehetett bejutni.

Tartalmak 1999-től

Ha a pásztor ide behajtotta az állatait, nyugodtan álomra hajthatta a fejét, mert a természetes akadályok megnehezítették a jószág elkóborlását.

A püspökladányi Álomzug sajnos ma már csak nevében őrzi egykori világát.

Napjainkban szántóföldek húzódnak ezen a vidéken. A nagy, egybefüggő mezőgazdasági táblák egyhangúságát csupán néhány csatorna és fasor töri meg.

A természetvédelem és a vadgazdálkodás közös eredménye. Fotó: Kiss Sándor

Túzokok a református templom tornyával a háttérben

Azon a csütörtök délutánon éppen az egyik ilyen fasor takarásában csipegettek a túzokok.

Hidegfront érkezett, a felhők pedig eltakarták a napot. A fényviszonyok tehát nem igazán kedveztek a fényképezésnek.

Nem szerettem volna megzavarni a madarakat, ezért tisztes távolságból kezdtem fotózni őket.

Amikor azonban elkészült az első néhány felvétel, feltűnt valami, amitől ez a találkozás igazán különlegessé vált.

A túzokok ugyanis éppen úgy helyezkedtek el, hogy mögöttük, a távolban a püspökladányi református templom tornya magasodott.

A helyszín nincs különösebben messze a várostól, a templom tornya pedig a környező sík vidékről messziről is jól látható.

Jómagam is református vagyok, és mindig jó érzés tölt el, amikor a határban járva megpillantom a templomunk tornyát.

Előfordult már, hogy 20–25 kilométeres távolságból is észrevettem. Valahányszor meglátom, megnyugtat a tudat, hogy nem vagyok messze az otthonomtól.

Szárnyra kél a túzok csapat. Fotó: Kiss Sándor

Két szimbólum egyetlen fényképen

Ezért jelentenek nekem olyan sokat az azon a délutánon készült fényképek.

A képeken két, számomra különösen fontos dolog találkozik: a túzok, amely vidékünk egyik legféltettebb természeti kincse, és a református templom tornya, amely a hitet, az otthont és az állandóságot jelenti számomra.

A fényképek talán nem lettek tökéletesen élesek, de ez most egyáltalán nem számít.

A látvány és az érzés, amely akkor elfogott, sokkal többet jelent a technikai tökéletességnél.

Ezek a felvételek számomra örökre emlékezetesek maradnak.

Írta és fényképezte:
Kiss Sándor 

Minőségi olasz keresőtávcsövek a FROMMER kínálatából. Részletekért kattintson a képre!

Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren!
marketing@agrojager.hu
+36703309131