A napokban, a Borosgyáni Vadásztársaság területén, egy újabb, 600 gramm feletti őzbak esett. Pusztai Arnold, a társaság hivatásos vadásza az Agro Jagernek kiemelte, hogy nem volt egyszerű becserkelni, mert annyira figyelmes, óvatos, koros őzbakra indultak, hogy régi technikához kellett visszanyúlni. A vadászat előtt két héttel, cserkelő utat, földi leshelyet kellett készíteni, ami végül olyan emlékezetes vadászatot eredményezett, amire nemcsak a vendég, de nyugodtan mondhatjuk, hogy minden vadőr vágyik – tájékoztatta az Agro Jagert Békéscsabáról, Pusztai Arnold.

Többször sikerült megközelíteni a nagyon óvatos őzbakot. Fotó: Pusztai Arnold / Agro Jager

Békés vármegye vadászterületei olyan változatosak és olyan vadászati lehetőségeket tartogatnak, amelyekre egy vármegyében kevés esély mutatkozik. Talán muflon és szika szarvas nem él a vármegyében, de azonkívül minden vadászható vadfaj feltűnik s ha valaki nem szereti elhagyni a vármegyét, az is megtalálja a számítását. Délen, Mezőhegyesnek sík, éppen csak egy-egy magányos fasor töri meg a horizontot, míg Békéscsabától északra megváltozik a táj. Persze a történelmi Bihar vármegye Sarkad, Okány magasságában kezdődött és hozzá kell tenni, valóban más a vármegye északi tája.

Békéscsaba és környéke egyfajta vízválasztó, abban a vonatkozásban is, hogy a déli területekre jellemző kertészeti kultúrák még be-beékelődnek a szántóföldi növénytermesztők közé. A Borosgyáni Vadásztársaság területén ez utóbbi dominál, de még találunk vöröshagymát és akad dinnyeföld is. A terület alig 10%-a erdősült, de átgondolt vadgazdálkodással, élőhelyfejlesztéssel, ez az igazi hazája a mezei nyúlnak, a fácánnak és az őznek is.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A Körösök-völgyében, ahol megcsendesednek a folyók, víz is bőven kerül. A társaság területén, öt homokbányából négyben horgásznak és rengeteg csatorna is gazdagítja a terület vadeltartóképességét. Gyöngyszeme és egy fajta ütőere az élővíz csatorna, ami a Kettős-Körösből kanyarodik ki és Békéscsaba, valamint Békés között látja el a területet öntözővízzel, ami nemcsak a növénytermesztőknek jó, hanem a vadgazdának is és persze, a természetvédelemnek is kedvez. Ami erdőt pedig itt találunk, az döntően kocsányos tölgy és az Alföldre oly jellemző akác.

Kívánatos őzbak a Borosgyáni Vadásztársaság területéről. Fotó: Pusztai Arnold / Agro Jager

A Borosgyáni Vadásztársaság az apróvadnak és az őznek számos etetőt helyezett ki, de talán a legbüszkébbek a vadföldjeikre, amelyek sávosan, a terület egészén feltűnnek. A vetőgép szélességben egy sávban lucerna és vörös here keverékét vetik, míg a másik, közvetlenül a mellette lévő nyomon pedig édeskömény kerül. Itt a vad táplálékot, búvóhelyet talál, s mivel rovarölőszeres kezelést nem juttatnak ki, bőven talál magának a madár rovart. E két kultúra vonatkozásában, amelyek rovaregyüttese messze a legmagasabb minden más növénykultúrától, minden madárfajunk számára kedvező körülményeket teremtenek.

A Borosgyáni Vadásztársaság munkatársai gazdálkodásuk miatt is nap, mint nap járják a területet, de mégis a hivatásos vadász feladatainak, a vadgazdálkodás speciális munkáinak ellátása Pusztai Arnold kötelezettsége. A vad megfigyelésében persze sokszor kapnak tippet, de ahhoz, hogy egy vadászat sikeres legyen, arra több időt kell szánni.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A múlt évben, ahogyan a nagy, a 713 grammos őzbak esetében is, a Sebők-kert részen tűnt fel egy erős, ígéretes, amolyan szabályos hatos őzbak. Heteket jártak utána, de végül csak az hozott eredményt, hogy gyalogosan, cserkelve, kiülve, kilesve, rájöjjenek, hogy a kívánatos öreg otthagyta tavalyi helyét, az elhagyott öreg temetőt. Ennek, mikor megtalálták azért örültek, mert ott, még ha nincs is már meg a kerítés, a törvény szerint vadászni nem lehet..

Cserkelő utat kellett készíteni, hogy meg tudják közelíteni. Fotó: Pusztai Arnold / Agro Jager

Azonban az őzbak nem viselt el semmi zavarást, mozgást és nyomban a Sebők-kert felhagyott, vadregényes sűrűjébe ugrott, vagy ha úgy hozta a sor, a nyarasban tűnt el. Még a tapasztalt, sokat látott, öreg vadőröknek is feladta volna a leckét, ezért más módszerhez, régi technikához kellett nyúlni.

Gyerek quad elérhető áron, a Szeged melletti Doma Autótól. Kattintson a képre vagy hívja Csúcs Gábort: +36303233852

Pusztai Arnold, ezért cserkelő utat vágott, amely kígyózva közelítette meg a Sebők-kertet. Amikor Nagy Árpádot, a társaság elnökét tájékoztatta, csak hallgatta középkorú vadőrét és hagyta, hiszen annyi feladatot megoldott már, hogy kár lett volna bármit is szólni, hiszen úgy is a végeredmény számít. Annak a cserkelőútnak még a tagság is hasznát veheti, másrészt munkájával, szorgalmával legalább öregbíti a társaság hírnevét. Végtére is, manapság kevés ilyet lehet látni – tette hozzá az Agro Jagernek Nagy Árpád elnök.

Pusztai Arnold tovább mesélt és elmondta, hogy nagyon szeret cserkelni, távcsövezni, vadat keresni, nyomolni, figyelni. Sokat kóvályogtam ezután az őzbak után. Az orvvadászatot visszaszorították, most, hogy bűncselekmények megszűntek, nyugodt a társaság által kezelt terület. A tagság visszafogott s ha lesen ki is áll egy-egy kívánatos vad, biztos, hogy nem görbül el az ujjuk. Ilyen helyen öröm dolgozni s ha kutya vagy betegség nem döntötte le a bakot, akkor meg kell lennie.

Alkonyodott, mikor terítékre került az őzbak a Borosgyáni vAdásztársaság területén. Fotó: Pusztai Arnold / Agro Jager

A cserkelő utat elkészítettem – folytatta. Annak a végére, ahol gondoltam, hogy a bak jár, egy kis szórót is készítettem. Nem nagyot, csak éppen, hogy fel-felkeresse a vad. Ilyenkor, mikor gazdag a határ, nem igen veszi fel, de kíváncsiságképpen azért rá-ránéz és most ennyi pont elég lesz. A számításom bejött, mert ha nem is fogyott rajta a takarmány, a nyomokból azt láttam, hogy azért meg-megnézte.

Mikor készen lettem, kiültem s úgy este hét óra körül meg is jelent. Már nem is szerettem ott lenni, nehogy megzavarjam. Igen nehéz is volt onnan kijutni, mert befelé délután könnyű volt bemenni, de ahogy felállt és ott volt a sutája is, cserkelő út ide vagy oda, már nagyon nehéz volt észrevétlenül távozni.

A vadászvendégünket mindannyian jól ismerjük. A cserkelő úttal neki is kedveskedtem, kedveskedtünk és azért meg kell hagyni egy ilyen vadászat nem az átlagos őzbakvadászatok közé sorolható. Engem is elragadott a vadászláz.

Én nem is vittem magammal csak távcsövet, kést. A vendégem pedig egy 8X57-es puskával érkezett. Az autót messze letettük, aztán ráfordultunk az ösvényre. Élvezte a vendég és én is, nemcsak a vadászatot, hanem a vadásztatást is. Akkor már nem beszéltünk semmit, csak a leshelynél mutogattam a lőirányokat és aztán vártunk. Meleg nyári este volt. Aznap sütött a nap, állt a levegő az erdőben és derült égbolttal érkezett az este. Eltelt hét óra, negyed nyolc, fél nyolc, háromnegyed nyolc, azután pedig nyolc óra lett.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Teljes csend uralkodott az erdőben. Semmi mozgás, nem volt és ha nem is sóhajtoztam, de az az igazság, ha kívülről néztük volna magunkat, akkor semmi esélyünk nem volt. Azért nem adtuk fel és lestük az estét, mikor nagy robajjal mögülünk egy suta és egy kisbak beszalad elénk és tőlünk, úgy nyolcvan méterre, megállnak.

Szóltam a vendégemnek, hogy készüljön, mert bármikor felállhat, feltűnhet a keresett őzbak. A suta hirtelen riasztott, amire az öreg őzbak felállt és egy villanás után, nekifordult a kicsinek. Harcolni kezdtek és tőlünk 25 méterre csatáztak. A kicsi nem adta magát könnyen, de lőni nem tudtunk, mert közöttünk volt egy bokor. Hangos volt az erdő a harctól és mindez előttünk, pár tíz méterre zajlott. Azután csend, de nem láttam, hogy mi történik végül és felálltam, mikor látom, hogy az öreg maradt és ballag visszafelé a helyére. Ekkor szóltam a vendégemnek, hogy készüljön, mert, ha megáll, akkor elejtheti.

Az utolsó pillanatokban került terítékre. Fotó: Pusztai Arnold / Agro Jager

Az a pillanat is elérkezett. Erősen szürkült, amikor megszólalt a puska s Sebők-kerti öreg úr tűzben rogyott. Figyeltem a rálövés helyét, de nem volt mozgás. Ha sokat nem is vártunk, de néhány percet igen, ami régi törvény megszab és amit megtartottunk. Így illik és a vendégemnek sem kellett mondani, hogy kell viselkedni. Jó érzés az ilyen, hogy egy nyelvet beszélünk, hogy nem kell tanítani senkit arra, hogy mi a vadászat, hogy mi a vadászat ősi törvénye…

Klasszikus hatos őzbak várt bennünket, a tavalyi felhagyott kis cirokcsíkban. Nagy gyöngyökkel, amolyan régi festményeken látható szabályos, nagy hatos őzbak. S mikor birtokba vettük, akkor láttuk igazán, hogy igen erős őzbak került megint terítékre.

A vadászház udvarán a Borosgyáni Vadásztársaság őzbakja. A trófea, mintegy 623 grammot nyomott. Fotó: Pusztai Arnold / Agro Jager

Hogy mit hoz a jövő, itt, a Borosgyáni Vadásztársaság területén, nehéz megmondani, hiszen ezen a tavaszon az elmúlt 50 év két legerősebb, vagy mondhatnám, soha nem látott agancsosai kerültek a terítékre, de egy biztos: tudatos vadgazdálkodással, jó szemű, elhivatott vadőrrel, támogató és szakszerű, a vadgazdálkodáshoz értő vezetéssel, lehet eredményeket elérni. A képlet adott. Most már csak a korosítás és az örökös közepes, a három-négyéves őzbakok vadászatára fókuszálnak, amelyben Pusztai Arnoldot a tagság is segíti…

S arra a kérdésre, hogy kapunk-e idén még ilyen különleges híreket a Borosgyáni Vadásztársaság területéről, Pusztai Arnold csak elmosolyodott, de hozzátette, hogy van még egy ígéretes és egy szellem-, vagy fantombakjuk. Az utóbbit ezen a tavaszon csak egyszer látta, de elképzelhetőnek tartja, hogy talán az egyik legizgalmasabb őzbakvadászat elé néznek, de arra már csak az üzekedésben kerülhet sor – tájékoztatta az Agro Jager Newst Pusztai Arnold, a Borosgyáni Vadásztársaság hivatásos vadásza, vadőre.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Fényképezte: Pusztai Arnold hivatásos vadász, Borosgyáni Vadásztársaság