Természetvédelem
Kutyasétáltatás az erdőn
A felelős kutyatartás erdei szabályai:
ERDEI TÚRA – KUTYÁVAL
A mondás valóban igaz: a kutya az ember legjobb barátja. Több mint tízezer éves domesztikációja, valamint az emberhez való szocializálódása révén tökéletes társsá fejlődött. A kutyatartó gazda ezért igyekszik mindenhová elvinni kedvencét: vele sétál az utcákon, kutyafuttatón játszik vele, fizetővendégként pedig a legszívesebben kutyabarát helyekre jár. Természetes hát, hogy amikor a gazda erdei túrára indul, hű társa nem hiányozhat mellőle. Ennek a közös sétának viszont komoly feltételei vannak, mely feltételek mind az ebtartás szabályainak, mind az Erdőtörvény ide vonatkozó pontjainak betartását követelik meg.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay

Ábra: Facebook
Az Ipoly Erdő Zrt. célkitűzései közé tartozik a felelős kutyatartás erdei szabályainak és normáinak terjesztése, megismertetése. E célkitűzés jegyében fogalmazott meg kutyatartókkal, civil- és szakmai szervezetekkel közösen kilenc, a kutyasétáltatással kapcsolatos alapvető erdei viselkedési elvet, amelyek betartása sokak erdei nyugalmát és biztonságérzetét növelheti.
A lenti rövid, tájékoztató anyaggal szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy az erdőt békében, egymás zavarása nélkül látogathassák együtt kutyások és kutya nélkül kirándulók, továbbá, hogy a kutyák az erdő állatait és egyéb természeti értékeit ne veszélyeztessék. Az Ipoly Erdő Zrt. Zrt. célkitűzése az is, hogy segítsen a kutyatartóknak megóvni kedvenceiket mindazoktól a bajoktól, amelyek az erdőkben a szabályok és normák ismerete és betartása nélkül érhetik őket.
***
Az erdei kutyasétáltatás kilenc pontja
1. Az erdő nem csak a miénk, sőt elsősorban nem a miénk, hiszen valódi és egyedüli otthona az itt élő vadaknak, az itt honos védett növényeknek. Ezen felül békés kikapcsolódási pontja a kutya nélkül kiránduló felnőtteknek és gyerekeknek, kerékpárosoknak, lovastúrázóknak. A békés egymás mellett élés érdekében mindig tekintsünk úgy a kutyánkra, ahogyan az egy másik erdőjáró számára megjelenik; vegyük figyelembe a többiek, különösen a gyerekek és gyerekes szülők szempontjait!
2. Erdőbe, mezőre csak megfelelően szocializált, képzett, bármilyen kritikus helyzetben visszahívható, könnyen fegyelmezhető kutyával induljunk! Engedelmességi alapképzés nélküli kutyát póráz nélkül sétáltatni nemhogy erdőben, de bármilyen közterületen is szigorúan tilos, hiszen kiszámíthatatlan következményekkel járhat – kockára teheti az emberek és a kutyák biztonságát.
3. Erdei kutyasétáltatásnál feltétlenül tartsuk szem előtt, hogy a kutya ragadozó állat! Szabadon elengedve, hosszabb-rövidebb időre felügyelet nélkül hagyva az eb számos olyan konfliktushelyzetbe kerülhet az erdő vadjaival, amely konfliktus elsősorban az erdei állatokat veszélyezteti:
– Még a lakásban tartott öleb is megkergetheti az erdei állatokat. Ilyenkor akár hosszabb időre is szem elől téveszthetjük. A kutya fajtájától függően ez számos veszéllyel járhat. Egy legyengült őzgida például egy hosszú ideig tartó vadűzésbe bele is pusztulhat. Kutyánk távoli, vidám csaholását hallva gondoljunk arra, hogy ez egyben valamilyen erdei állat riadt menekülését is jelentheti, amit mi észre sem veszünk.
– Felzavarhat költő madarat, kiáshatja az ürgét, vagy a vakondot.
– Legrosszabb esetben el is pusztíthatja a nála kisebb állatokat (pl. békákat, gyíkokat, siklókat, fiatal madarakat, kisemlősöket), feldúlhatja a földön, vagy alacsonyan fészkelő madarak fészkeit, például a fák kimosódott gyökerei között, vagy a bokrok alacsony zónájába rakott, továbbá szedres szövedékes földre rakott fészkeket.
– Nagyobb testű állatok esetében a veszély fokozottabb. A malacait védő vaddisznókoca viszont-támadása például életveszélyes lehet a kutyára, de a gazdájára nézve is, hiszen a felbőszített anyaállatot a kutya a gazda közelébe vonzhatja.
Természetvédelmi oltalom alá eső területeken elsődleges cél az élőhelyek és a helyi élővilág védelme. Ez magában foglalja mind a védett, mind a nem védett fajok megóvását, életkörülményeik fenntartását, élőhelyük nyugalmának biztosítását.
4. Az erdőben kutyát sétáltatva ne feledkezzünk meg a legfontosabb veszélyforrásokról:
– A felkészülés során szerezzünk be kullancs- és bolhariasztó nyakörvet, a sétából hazatérve pedig alaposan vizsgáljuk át a kutyát, és távolítsuk el a bőrébe fúródott kullancsokat. Hogy találni fogunk ilyen élősködőt, annak esélye majdnem 100%.
– A kutya az erdei állatokkal, vagy azok ürülékével, tetemével való találkozáskor súlyos, akár emberre is veszélyes betegségeket kaphat el, melyekkel gazdáját is megfertőzheti. Ilyen például a kisragadozók által terjesztett veszettség, továbbá számos parazitás megbetegedés, illetve a vaddisznó által terjesztett, a kutyára nézve halálos Aujeszky-kór. Erdei kirándulás után fokozottan figyeljük kedvencünket, nem vált-e kedvetlenné, étvágytalanná, dezorientálttá. Bármilyen tünet észlelése esetén azonnal forduljunk állatorvoshoz!
– Az egyik legfőbb veszélyforrás, ha az erdőben két kutya összetalálkozik. A kutyák közötti agresszív összecsapások súlyos sérülést okozhatnak állatnak és gazdájának egyaránt.
5. Az erdőben sétálva mindig gondoljunk arra, hogy a városok belterületével határos részeken, a lakott területeken is egyre gyakrabban megjelenő vaddisznóállomány apasztása érdekében magaslesekről történő vadászat folyik. A lesek környékén a hajnali és esti órákban megjelenő, gazdájuk felügyelete alól kikerülő kutyák ellehetetlenítik a vaddisznók számának szabályozását.
6. Lehetőség szerint a napfelkeltétől napnyugtáig terjedő időszakban sétáljunk kedvencükkel az erdőben, mert a magaslesekről történő, illetve cserkelő vadászat leggyakrabban a hajnali, az esti és az éjszakai órákban zajlik. A vadászat és a vadászok célja a vadállomány kordában tartása. Kutyára a vonatkozó jogszabályok értelmében kizárólag akkor adhatnak le lövést, ha a kutya emberre vagy vadra támad, és a vad sérelme másként nem hárítható el.
7. Akkor óvhatjuk meg kedvencünket leghatékonyabban, ha erdei sétáltatás során jól látható jelzéssel, például láthatósági mellénnyel, vagy nyakörvre szerelhető villogóval látjuk el. Mivel a falkákba verődött kóbor kutyák a város környéki erdőkben jelentős természetvédelmi károkat okoznak, és a kirándulók körében is riadalmat keltenek, ezért nagyon fontos, hogy az erdészek, vadászok és állatrendészeti szakemberek számára jól felismerhető legyen a gazdájával sétáló kutya.
8. Mindezek ismerete mellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Szabálysértési törvény 193. § (1) bekezdése értelmében „aki a felügyelete alatt álló kutyát természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen – a vadászkutya és a triflakereső kutya kivételével – póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja, szabálysértést követ el.” Hasonló jogszabály van érvényben Európa majd minden országában.
9. A felelős kutyatartó elsősorban a saját kutyájának védelmében, illetve a természeti környezet és kiránduló embertársai épségének megóvása érdekében tartja be az erdei kutyasétáltatás írott és íratlan szabályait!
***
Az erdei kirándulás gazdának és kutyának egyaránt életre szóló, maradandó élményt biztosít, hiszen ilyenkor mindketten ott vannak, ahol valaha nekik is élőhelyük volt: a vadonban. Tegyünk érte közösen, hogy ezeket az élményteli kirándulásokat semmi ne ronthassa el!
Forrás: Ipoly Erdő Zrt.
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Váratlan látogató: egy kis sólyom jelent meg a bökényi területi irodánál
Kis sólyomot figyeltek meg a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületén.
Kis sólymot idén csak elvétve láthattunk a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületén. A minap azonban az igazgatóság bökényi, területi irodájánál bukkant fel egy példány, amely ráadásul több napon át itt időzött.

Hím kis sólyom. A fotó illusztráció, készítette Balla Tihamér
A kis sólyom is azok közé az északi költőfajok közé tartozik, melyek szívesen választják telelőhelyül a Kárpát-medencét. Az utóbbi években azonban nemcsak nálunk enyhébbek a telek, hanem a tőlünk északabbra eső országokban is, így a telelésre hozzánk érkező madarak száma is megcsappant. A hideg évszakban tehát mostanában kevesebb kékes rétihéját, nagy őrgébicset és kis sólymot láthatunk, mint néhány évvel ezelőtt.
Kékes rétihéját és nagy őrgébicset ugyan a megszokottnál jóval kisebb számban, de rendszeresen megfigyelünk a Csanádi pusztákon és a Maros-ártérben, de kis sólymot idén csak nagyon elvétve lehetett látni. November végén, december elején észleltünk két példányt, de utána a tél folyamán nem találkoztunk velük a térségben. Éppen ezért lepődtünk meg, amikor a napokban igazgatóságunk bökényi, területi irodájának közvetlen közelében, az irodához vezető bekötőút melletti fasoron megjelent egy tojó példány. Viszonylag bizalmasnak mutatkozott, elég közelre bevárta az embert. Négy napon át itt tartózkodott, mindig ugyanazon a fasoron lehetett megfigyelni, ahogyan pihent, illetve zsákmányra lesett.
A kis sólyom a nálunk költő ragadozó madarak közül a vörös vércséhez hasonlít a legjobban, de annál kisebb, szárnya rövidebb, hegyesebb és röpte is más. Gyakran a földfelszín közvetlen közelében, erőteljes szárnycsapásokkal, nagy sebességgel suhan. Alapvetően madarakkal táplálkozik, kistestű énekesekre vadászik, ezért elengedhetetlen számára, hogy nagyon jó röpképességgel rendelkezzen, mert a bokrok között bujkáló, kicsi énekesmadarakat nem egyszerű elkapnia.
Alapvetően inkább a pusztai környezetben jelenik meg, de a fasorokkal, bokrosokkal tarkított területeken is megfigyelhetjük, ahogyan ez most is történt itt, a Maros-ártér peremén.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Vadászok mentettek réti sast, a Madárkórház megműtötte
A Duna-Dráva Nemzeti Park területéről érkezett a páratlan ragadozó madár talpfekély műtéti kezelésére. A sast Drávaszentes közelében, nem messze a határtól fogták be vadászok. Tollai és lábai sérültek – tájékoztatott a Hortbágyi Madárkórház.

Drávaszentesi vadászok fogták be a beteg réti sast, amelyet a Hortobágyi Madárkórházba szállítottak. Forrás: Hortobágyi Madárkórház
A madár lábain kialakult talpfekélyt altatásban, műtéti úton lehet meggyógyítani, így az eljárás hosszadalmasabb, továbbá lábanként ismételni kell az eljárást, hogy elkerüljük a hosszú altatással járó kockázatot. Január 23.-án első műtétjén már átesett – közölte Dr. Déri János állatorvos.

A réti sast Dr. Déri János műtötte meg. Forrás: Hortobágyi Madárkórház
Elsőként Isoflurane gázzal altatták a madarat, hogy csökkentsék stresszt és ne érezzen fájdalmat. Inhalációs maszkként pet-palackot alkalmaztak. Miután elaludt, a műtéti területet letisztították és izolálták. A duzzadt, gennyet és sarjszöveteket tartalmazó markot a talp felől szikével megnyitották.

Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja 25 éves!
Ezután az oda nem illő vadhúst, és a gennyet távolították el. Ezt követően hidrogén-peroxidos, valamint betadine-es átmosás után összevarrták és amoxicillin antibiotikummal lokálisan lekezelték.

A veszélyes madár petpalackot kapott, hogy az aszisztencia is biztonságban legyen. Forrás: Hortobágyi Madárkórház
Tekintve, hogy az ízület másik oldalán is talltak duzzanatot, az előbbi eljárást megismételték. Miután mindegyik vágott sebet összevarrták végül egy ideiglenes „papucsot” készítettek, amely egy 1,5-2 cm magas henger, így ameddig a gyógyulás tart ez védi a talpát.
Forrás:
Hortobágyi Madárkórház
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
A legősibb fafaj lett az Év Gyógynövénye 2025-ben!
A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság idén a páfrányfenyőt (Ginkgo biloba) választotta az Év Gyógynövényének
A 2025. Év Fája a korai juhar – olvashattuk az OEE hírét számos fórumon. Most újabb döntés született: A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság idén a páfrányfenyőt (Ginkgo biloba) választotta az Év Gyógynövényének!
Számunkra kiemelt hír, hogy még egy fafaj szerepel az Év Fajai között. Mi több, egy minden értelemben egyedülálló dendrológiai kuriózum, egy élő kövület… Impozáns parkfaként és gyógyító növényként egyaránt ismerjük a „Ginkgót”. Itt a vele kapcsolatos érdekességekből idézünk fel egy csokorra valót.

Fotó: Pintér Beáta – Ipolyerdő Zrt.
Amint már írtuk, az egy-egy élőlénycsoporttal foglalkozó szervezetek rendre megválasztják az aktuális Év Faját, különös figyelmet irányítva rájuk.
A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) Kelet-Ázsiában őshonos és szerte a világon, így Magyarországon is díszfaként ültetett növény. A világ legősibb fennmaradt fafaja, amelynek legyező alakú leveleit a Távol-keleten évszázadok óta alkalmazzák gyógyászati célra. A modern terápia a páfrányfenyőt elsősorban az agy vérellátásának zavarából eredő koncentrációképesség-csökkenés, a demencia, az Alzheimer-kór, a perifériás keringés problémái, a szédülés és a fülzúgás kezelésére javasolja.
További számos, idegvédő gyógyhatását részletezi a szakirodalom. Hatóanyagait kapszulák, tabletták és teák formájában kínálja fogyasztásra az egészségipar.

Fotó: Ipolyerdő Zrt.
Egyes leírások szerint, a levelének rovarölő hatása is van. Okos gyűjtők és könyvtárosok a ritka könyveiket ginkgo-levélből készült könyvjelzővel óvják meg a könyvmolyoktól. Belsőépítészek állítják, hogy a ginkgofa-burkolatú helyiségben sem szúnyog, sem svábbogár, sem poloska nem jelenik meg. Különlegességéhez méltó döntés, hogy idén ezt a fajt választották az Év Gyógynövényének!
A Ginkgo tehát olyan botanikai kuriózum, amelynek szerepe számos területen figyelemre méltó – a kultúrától az orvostudományig. Ez a fa nem csupán a múlt tanúja, hanem a jövő ígérete is: ellenállóképességével és időtállóságával inspirálja az embereket.
Különlegességeinek felidézését kezdjük az ősi mivoltával!
Kutatások szerint, a Ginkgo nemzetség képviselői – köztük a máig fennmaradt biloba faj is – már a perm időszakban, mintegy 270 millió évvel ezelőtt megjelentek.
Elképesztő, hogy ez még a földtörténet legnagyobb – a dinoszauruszok korát megelőző, az akkori élővilág nagy részét megsemmisítő – kihalási eseményét megelőző korszak volt!
Páfrányfenyőnk tehát változatlan alakban élte túl az utóbbi 300 millió évet, az annak a korábbi fajok többségét elsöprő, a növény- és állatvilágot időről-időre teljesen átalakító katasztrófáival együtt. Egyedüli hírnöke annak a fejlődési vonalnak, amelynek tagjai voltak az ősi cikászok és páfrányok. Levéllenyomatai néhány kőzetben olyan mennyiségben fordulnak elő, aminek alapján egykor létezhettek ginkgo-erdők is. Igazi élő kövület tehát, a földtörténeti középkor flórájának utolsó maradványa.
Felfedezésének és elterjesztésének története is teljesen egyedi:
A Ginkgo fennmaradt hírmondóira több mint egy évezrede, Kelet-Kínában bukkantak rá, itt talált menedékre az utolsó jégkorszak idején. A természetben veszélyeztetetté vált, megőrzésében a buddhista szerzetesek játszottak nagy szerepet. Eleinte, a levelei alakja miatt Ya Chiónak (kacsalábnak), majd a terméséről Yin Hsingnek (ezüst baracknak) is nevezték.
Matuzsálemi korú egyedeit máig komoly tisztelet övezi – egykor áldozati helyként használták, ereklyékkel díszítették őket.
Japánba, illetve Korea területére már sok-sok évszázada áttelepítették. Európában egy német orvos adta az első leírását 1690-ben, majd 1730 körül honosították meg Hollandiában. (Az első európai fát ma is láthatjuk: jelenleg 22 méter magas és négyméteres átmérővel büszkélkedhet.)
Magyarországon a Ginkgo a 19. század második felében, dísznövényként terjedt el, parkokban és kertekben. Legidősebb hazai példányaival az ELTE füvészkertjében találkozhatunk – ezeket 1848-ban ültették. Impozáns facsoportja díszlik a Margitszigeten is. Pósfai György Dendrománia című gyűjtése tíznél több olyan Ginkgót tart nyilván szerte az országban, melyek törzsének körmérete megközelíti, vagy meghaladja az öt métert.
Ma a nagyobb dísznövény-kertészetek számos törzsalakját termesztik és forgalmazzák nálunk, még bonsai-habitusú fácskát is nevelhetünk belőle.
Kuriózum alaktani és élettani értelemben is:
A Ginkgo tehát a tűlevelű fenyők elődje, egyetlen élő képviselője a páfrányok és a tűlevelűek közötti „átmeneti szakasznak”. Bár magyar nevében szerepel a „fenyő” szó, az igazi fenyőkkel ellentétben nincs gyantatermelése, nincsenek gyantajáratai.
Kérge szürkésbarna, rügyei hegyesek, zöldesvörösek. Levelei legyező alakúak, változatosan bemetszettek – innen a latin fajneve is (biloba – kétkaréjú) – a hosszúhajtásokon spirálosan, a rövidhajtásokon csomókban nőnek. Élénkzöldek, őszre aranysárgára váltanak át.
Törzse sudár, csúcsa elérheti a harmincméteres magasságot.
Kétlaki növény, azaz a hím- és nőivarú virágai más-más egyedeken vannak. Barkaszerű porzós virágai sárgák, csoportosan nyílnak a tavasz végén. Nővirágai zöldek, később fakadnak, a nyelükön párosával állnak.
Húsos köpenyű, gömbölyű termései ősszel sárgára érnek, majd a földre hullanak. Markáns tulajdonsága, hogy a rothadásnak induló termésburok macskaürülékhez hasonló szagú, kellemetlen bűzt áraszt. A kertészek ezért határozottan kerülik a nőivarú egyedek ültetését.
A porzós egyedek lombhullása korábban kezdődik, a korai kiválogatásuk mégsem könnyű.
Érdekesség, hogy a ginkgónak (nyitvatermő létére) csonthéjas magja van, a csíranövénye pedig két sziklevelű. A magas keményítőtartalmú ginkgó-mag Kínában és Japánban orvosság értékű csemegének számít: pirítva fogyasztják, tüdőbajt is gyógyítanak vele. A buddhisták húsételek helyettesítőjeként ették, afrodiziákumként is hatásosnak tartották.
A Ginkgo életereje igazán különleges:
Ősi fafaj, amely túlélt mindent – a földtörténeti katasztrófákat, a jégkorszakokat, elviseli az embert és egyelőre az aktuális klímaváltozást is. Meddig képes erre egy-egy példány?
Kutatók állítják, hogy a faj genomjából hiányzik a sejthalálért felelős gén, mely azt jelenti, hogy a Ginkgo tulajdonképpen szinte „örök életű”. Az idős egyedei is termelnek osztódó szöveteket, és ezek semmiben nem különböznek a vizsgált fiatal és sok évszázados fákban. Az öregedő fatestben lelassul az osztódás, de nem áll le – így a növekedés kvázi sosem fejeződik be.
A Föld legidősebb ginkgói is ezt mutatják. A legöregebb példány Európában lassan 300 éves, Japánban pedig regisztráltak 1200 éves egyedet, míg Kínában élnek 3000 évnél idősebb fák is.
A megújulásának egyik módja csaknem egyedi a növényvilágban. Ugyanis, amikor a fa elérkezettnek látja az időt, hogy utódaiban éljen tovább, a törzsén elkezd ún. „chi-chiket” fejleszteni. A szó emlőt jelent, amire megjelenésükben hasonlítanak a Ginkgo léggyökér-szerű képződményei. Rajtuk vegetatív rügyek találhatók, melyekből a növény képes megújulni.

Fotó: Ipolyerdő Zrt.
A törzsön ilyenkor lassan fejlődő dudorok keletkeznek. Ez azt jelzi, hogy a fa az életének utolsó szakaszába lépett, mert ez van beleprogramozva a génkészletébe.
A chi-chik a talaj felé kezdenek fejlődni, majd legyökereznek. Egy ideig együtt nőnek az anyafával annak részeiként, de ez nem tart örökké. Amint a belőlük kifejlődött utódok megerősödnek, az anyafa lassan elhal és átadja a helyét nekik…
A tudomány szerint, a Ginkgo rendkívül ellenálló a környezeti változásokkal és szennyezésekkel szemben. Az egyik legmegdöbbentőbb története, hogy több példánya túlélte a hirosimai atombombázást 1945-ben. Ezek a fák a robbanást követően is újrahajtottak, és ma is élnek, szimbolizálva a túlélés és a megújulás erejét.
E történet tovább növelte a Ginkgo iránt tanúsított tiszteletet és csodálatot világszerte.
A Ginkgo a művészetben:
A Ginkgo számos művészt megihletett az évszázadok során. Alkotások sora készült vele kapcsolatban a szobrászattól a festészeten és a porcelánművészeten át, a magas költészetig.
A német költőfejedelem, Goethe kedvenc fája volt, versében így örökítette meg:
Johann Wolfgang von Goethe: Ginkgo biloba
Napkeletről jött a fája,
és most itt kertemben él.
Sejtelemmel nézek rája,
titkot kérd e falevél.
Egyetlenegy teremtmény-e
mely megosztá önmagát?
Vagy egy választott pár lénye
lett eggyé e lombon át?
Verseimben leltem választ
erre, mélyet és nagyot.
Érezhetted bennük már azt:
egy s mégis kettős vagyok.
E keletről gondjaimra
bízott fának levele
a tanult főt okosítja,
titkát fejtvén vele.
Egyetlen élő levélkét
látunk kettéválva mi?
Vagy kettőt, mik eltökélték:
egynek fognak látszani?
E kérdésre, mit megoldott
elmém, választ így adok:
nem sejteti-e dalom, hogy
egy s mégis kettős vagyok.
Weöres Sándor fordítása
Köszönjük Dr. Hirka Anikó és Pintér Beáta erdőmérnök-kutatók anyaggyűjtéshez adott segítségét!
Forrás: Ipolyerdő Zrt.