Vadászat
Visszanéző: A dübörgő dézsmálója
Garabuczi Zoltán élménybeszámolója:
Elmúlt az ősz, beköszöntött a tél… Egy érdekes időszakon vagyunk túl: a földekről bekerült a termés nagy része, a tölgyes levele izzó lángvörösről fakó barnára változott, s jórészt már le is hullott. A kaszálókon véget ért az őszi gombászás ideje, akárcsak az ide-oda szaladgáló ördögszekerek tánca is – megpihent a természet.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
A hollók károgása, a hajnalonként és ködös naplementékben elhúzó libacsapatok érkezése már egyértelműen jelzi: ez bizony nem az a forró, szerelmes augusztus, hanem a megnyugvó, csendes, téli álomra szenderülés időszaka.
Így tesznek a borzok is. Történetem mai szereplője egy igen derék kort megért, sok tetemet megdézsmáló, megannyi csatát, viaskodást átvészelt, hegeket viselő, falánk kisragadozó lesz, amely kedvenc kaszálómat félkörívben ölelő kökényes és a kutasi csatorna oldalán élte mindennapjait.
Lábnyomaikat sokszor láttam két kis hű barátommal: napi sétáink alkalmával, sáros időben feltűntek ő és családja nyomai a csatorna betonhídján áthaladva. Először csak néztem, hogy „huhú, borznyom”, majd mellette egy másik… Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de ahogy rendszeresen ugyanabba az irányba véltem felfedezni őket, egyre inkább felkeltették az érdeklődésemet.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
A tél érkezésével, ahogyan a vadnak szűkül a rejtőzködési lehetőség, a vadász számára egyre inkább kinyílik a tér. Így hát figyelni kezdtem. A nyáron áthatolhatatlan rekettyés, az őserdő-szerű aljnövényzet levél híján betekintést engedett olyan helyekre is, ahová a vegetációs időszak csúcspontján minden rejtve volt. Figyelésemnek apró, meseszép tengelicek, süvöltők, kék- és széncinegék voltak a tanúi, melyek szépséges mivoltuk miatt gyakran megálltam és csak gyönyörködtem bennük.
Ilyenkor idekint nemcsak a természet, de az ember is megnyugszik egy kicsit. A hétköznapokból való kiszakadás, a modern technika nélküli lét újra és újra teret enged a természetjárók érzékeinek kiszélesedéséhez.
A deres reggelek, a fagyos kökény fanyarkás íze, a vadrózsa bogyójának savanyú, szánkat összekapó mivolta, izzó vörös és mélykék színe, s a belőlük jókat lakomázó mezei és erdei állatok látványa, olyan dolgot ad szemnek és szívnek, amit nem lehet szavakkal elmondani. Egy biztos: a sokak által olyannyira gyűlölt, szúrós, tövises cserjék rengeteg éhes szájat lakatnak jól, hosszú hónapokon keresztül.
Erről árulkodnak keresett célpontjaim ürülékcsomói is, melyeket gyakran kupacokban, kis gödröcskékben találunk meg az ilyen cserjések mellett. Ezt a terület határainak jelölésére is használják. De hát a borz olyan, mint a férfi: csak dézsmál és dézsmál… semmi sem elég neki, mindig csak az ösztönei hajtják.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Ahogy a csatorna partján és a mára kiszáradt Kutas-mederben haladok előre, egyszer csak elém tárul a vár. Először csak egy, majd újabb és újabb üregek. Vannak vak bejáratok és vannak olyanok, melyeket gondosan – talán nem sokkal érkezésem előtt – takarítottak ki, mert falevelek és kilökött szénacsomók jelzik, hogy borzmama rendben tartja a siserehadat odalent.
Sokan talán nem is gondolnák, bűzös mivoltuk miatt, de a borzok rendkívül tiszta állatok és szoros családi kötelékben élnek. Jómagam úgy hívom őket: a természet kis csíkos tisztogatói. Rengeteg elhullott tetemet, hátrahagyott termést tüntetnek el. Viszont falánkságuk határtalan, így a fácánfészkekben, nyúlfiókák közt nagy pusztítást is tudnak végezni. Ezért is nem nézik a vadászok jó szemmel jelenlétüket.
Ahogy a borzkotorék bejáratait figyelem, tollakra leszek figyelmes: van itt fácán-, vadkacsa-, dolmányostoll is. Csontok is hevernek, melyek egykori gazdái valószínűleg nyulak lehettek. Le is vonom a következtetést: az a kotorék vegyes használatban van, rókakoma is itt tanyázik.
Nem ritkán előfordul, hogy a nagy járatrendszerrel rendelkező kotorékokon bizony csíkos kis „dinamitrudaink” a vörös frakkos banditákkal kénytelenek osztozni. Sejtésem hamar be is igazolódik: mellettem a gazból egy hatalmas kanróka vágódik be az üregbe, meseszép, dús, egészséges téli bundában.
Nyugtázom: ide még visszatérek. De ha már ilyen nagy a sűrűség, akkor bizony ritkítási szándékkal.
A várva várt idő azonban még váratott magára, szinte már a szezon végéig, mire sikerült a szükséges felszerelést beszereznem – munkáltatómnak és a családomnak hála. Mert hát ez tényleg egy kisebb vagyon volt. Régen nem helyeseltem a technika használatát, de be kell látni: ezekkel az eszközökkel bizony kinyílik a tér a vadász előtt – mind filmezés, mind elejtés szempontjából. És fantasztikus élményekkel gazdagodhatunk: kis ragadozóink hétköznapi életéből éppúgy, mint vadászélményekből.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Eljött az este. Két technika nélküli kiülésen voltam túl, de a vakságon és az éj hangjain kívül sajnos más élményekkel nem lettem gazdagabb. No, de most már komoly fegyvertárral érkeztem: kisszék, lőbot, lőpárna, túlélőtáska, kis csodapuskám és a kabala „Alibi” csoki, amelyet minden vadászatra magunkkal hozunk.
Úgy kipakoltam a csatornapartra, mintha a NatGeo túlélő stábja érkezett volna valami kamcsatkai forgatásra. Kedves és nagyon segítőkész, szintén megszállott ragadozóvadász hivatásos kísérőm – sofőröm, B. – huncut vigyorral meg is jegyezte:
– Zoli, még jó, hogy csak két utcányira jöttél el… De hát: jóvanna.
Halk nevetés után magamra hagyott, mert őt egy nemrég beköltözött sakálfalka holléte izgatta inkább. Felállítottam a lőbotot, rá a kis lőzsák, kisszék kinyit, táska mellém, kereső a nyakamba – és jöhet az este. A sűrű, sötét, fogvacogtató este. Vártam, hátha előjön a kis bestye…
Vizslattam a tájat. A kökényes előtt egy téli szántás, a másik oldalán őszi búzavetés. A téli enyhe fagyok csak-csak megszelídítették a rögöket, porhanyóssá tették kissé. Őzek, nyulak haladtak egyre közelebb felém. Volt olyan nyúl, hogy a szélcsend miatt csak tíz méterről vett észre, négy őz pedig húsz–huszonöt méterre közelített meg, s csak a hold feljövetelénél szembesültek sziluettemmel, amikor is egy hosszúra nyújtott „beeööö” riasztó hanggal ügettek arrébb.
Vártam, de semmi – csak a hold, a csillagok és a már-már tökéletes csend. A mellettem lévő akácfáról egyszer csak egy bagoly suhant el hangtalanul…
Felderengtek nyári, romantikus emlékeim, amikor a planetáriumban hallgattuk a megannyi csillagképről szőtt történeteket. Már bújtam is a csillagképeket: az a Kis Göncöl, amott a Mérleg, ott állt a Sarkcsillag tetején az égnek…
Galilei-morfológiáimat egy hirtelen ágreccsenés törte meg. Hohóó – megjött, akit vártam! A hang egyre közelebbről, egyre erősebben, határozottabban adta tudtomra, hogy itten bizony mindjárt szemtől szembe kerülök valakivel. Majd egy világító, fényes szempár, egy hosszú orr – pont, mint az előbb emlegetett csillagok – tűntek elő a kökényesből.
A lomhának vélt kisragadozóm olyan dinamikus gyorsasággal szökkent ki a szántóra, hogy hirtelen követni sem tudtam. Nyughatatlanul, szüntelenül élelem után kutatott. Hamarosan már csámcsogva dézsmálta is az eléje tárult falatokat. Ekkor a hold sziluettje elárult – hirtelen felém fordult, szökkent is volna menedékébe, de ekkorra már kibiztosított kis M-18-asom elsütője megkönnyebbült ujjbegyemben.
A szökkenés miatt kicsit hátracsúszott a lövésem, ezért ismételnem kellett. A második találatom futtában érte, de nem ment tovább – helyben maradt. Pont oda, ahová szántam: ott érte a kis GECO.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
A kis csillagok végleg kialudtak. A dübörgő dézsmálójának viszont egy új csillag gyúlt az égen.
Kicsit vártam. Az eddig oly melankólikusan telő percek annyira felelevenedtek, hogy zsibbadt lábamnak, hátamnak idő kellett, hogy mozgásba lendüljenek. Lehajtott fővel vettem birtokba vadamat. Szájába, sebére töret került. Mert hiába nem nemes vad – nekem valahogy mégis csodálatosak. Élni akarásuk, erejük, szívósságuk miatt.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Hamarosan megérkezett kísérőm, és szívből gratulált elejtett borzomhoz. Majd a vizsgálat következett: megannyi seb és heg, hatalmas karmok, letört szemfog, mokány test – mind arról árulkodott, hogy egy harcedzett öreg hímet sikerült terítékre hoznom.
Letört szemfogának trófeája azóta örök emlékként fényeskedik relikviáim között.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Történetem hamarosan szeretett Keserű-erdőmben folytatódik, ahol első vaddisznóm elejtésének történetét osztom meg veletek.
Békesség a vadnak, üdv a vadásznak.
Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Beszámoló a 2026. évi Őzgida – és fészekalj – mentési programról
Az Alpokaljai, valamint a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben őzgida- és fészekaljmentést végeztek.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Az Alpokaljai-, valamint a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben 2026-ban az Országos Magyar Vadászati Védegylet Drón Szakbizottságának szervezésében ismét részt vettünk az Őzgida – és fészekalj – mentési programban. A program megyei koordinátora Kenesei István. Idén már három drónpilóta, Bodorics Balázs, Fukszberger Szabolocs és Pukánszki Zoltán voltak a segítségünkre. A terepi mentési munkák szervezését, lebonyolítását, dokumentálását a tájegységi fővadászok Bokányi Gábor, és Radics András végezték.
Fotó: Bodorics Balázs – OMVK
Az Alpokaljai vadgazdálkodási tájegység 22 vadászatra jogosultja közül 8, a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegység 31 vadászatra jogosultja közül 5 vett részt a programban. Az idei évben a megmentett őzgidák jobb fülbe került piros színű, sorszámmal ellátott azonosító jel.
Az első hőkamerás drónos keresések május elején, a lucerna első kaszálásának megkezdésével kezdődtek, mivel ebben az időszakban a vadászatra jogosultak már jelezték 1-1 gida észlelését. A terepi tapasztalataink alapján elmondható, hogy lucernában egyszer se találtunk gidát. A lucernák kaszálását követően következett két hetet felölelő szünet a rétek kaszálásáig, amikor május 21-én újra kezdtük a hőkamerás drónos kereséseket. Ekkor már az előző év tapasztalatai alapján még nagyobb sikerrel végeztük a feladatot. A kereséseket hajnalban, még napfelkelte előtt kezdtük. Az aznap kaszálni tervezett réteket először lerepültük, a megtalált gidák, és fészekaljak pozícióját megjelöltük, majd ezt követően a hivatásos vadászok segítségével elkezdtük összeszedni, megjelölni, és a kaszáló területéről a legközelebbi fasorba, erdőbe, nádasba a gidákat bevinni.
Fotó: Bodorics Balázs – OMVK
A hajnali őzgida mentéseken két alkalommal a Kisalföldi ASzC Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium egy-egy érdeklődő hallgatója is részt vett.
Az Alpokaljai vadgazdálkodási tájegységben résztvevő 8 jogosult közül 4-nél sikerült összesen 34 db őzgidát megjelölni. Voltak olyan hajnalok, amikor 5-6 gidát is meg tudtunk menteni. A Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben résztvevő 5 jogosult közül 3-nál sikerült összesen 8 db őzgidát megjelölni. Ez Vas vármegyében összesen 42 megjelölt példányt jelentett, amiből 23 suta gida, és 19 bak gida volt.
A terepi munka folyamán több alkalommal is értékes megfigyeléseket tudtunk tenni. Egy árkokkal, és fasorokkal tagolt több részletben kaszált réten megjelölt egyik őzgidát a jelölés után 10 nappal a szomszédos réten kaszálás előtt újból megtaláltunk, és a rétről sikeresen kitereltük, így ez volt az első hiteles észlelése. Egy másik alkalommal a megfogott, megjelölt, elengedett őzgidát az elengedést követően 5 perc múlva a drónnal újból észleltük, ekkor már ismételten együtt volt a sutával.
Négy esetben észleltünk a réten fácán fészekaljat. Ebből két esetben a fácántyúk már a kikelt csibékkel volt, két fészken pedig még kotlott. Mindkét kotló tyúk fészke meg lett jelölve, majd 10 méter sugarú körben körbekaszálva. Az egyik fészeknél megfigyeltük, hogy a körbekaszált foltot a falu lakosságának egy része rekreációs tevékenysége, sétálás, kutyasétáltatás közben kíváncsisággal vizsgálgatta annak ellenére, hogy ekkor már a fészek elhelyezkedését jelölő zászlós karót is eltávolítottuk a területről. Ezt a fészket a negyedik napon a dolmányos varjak kifosztották.
Végeredményként a 42 megjelölt, és megmentett őzgidán túl 39 őzgida, és 5 gímborjú lett jelölés nélkül kiterelve a kaszálók területéről. A megmentéseken túl az őzgidák jelölésének vadbiológiai, kutatási jelentősége sem elhanyagolható különös tekintettel az így pontosan azonosítható bakok territórium foglalására, az agancsfejlődés figyelemmel követése, valamint a valós kor meghatározása szempontjából.
Szombathely 2026. június 22.
Radics András
tájegységi fővadász
Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium
Vadgazdálkodási Főosztály
Alpokaljai vadgazdálkodási tájegység (503)
Forrás: OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
A medvefül kankalin (Primula auricula) és más különleges növényfajok megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Vérteserdő Zrt. munkatársai összefogtak.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2024 tavaszán adtunk hírt arról, hogy a hazánkban igen ritka, jégkorszaki reliktum cifra vagy más néven medvefül kankalin (Primula auricula), illetve más különleges növények megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Vérteserdő Zrt. dolgozói összefogtak, és a cifra kankalin egyik megmaradt, nagyjából szobányi élőhelye köré vadkizáró kerítést építettek. Hogy miért volt erre szükség, az már az első év eredményei alapján jól látható volt.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Az idei monitoring idejére még látványosabb lett a különbség. Az első képpáron látható, hogy az aszály ellenére az elzárt részen még magasabb, változatosabb, színesebb lett a növényzet, míg a kerítésen kívül még jobban visszaszorult, és a kopár, dolomit alapkőzet uralja az élőhelyet.
A kerítéssel elzárt mintaterületből jól látható, hogy nem a kopár, csupasz felszín lenne itt a „normális”, de sajnos a túlszaporodott vadállomány, jelen esetben elsősorban a tájidegen, betelepített muflon miatt a növényzet – beleértve az erdő felújulását biztosító facsemetéket is – lényegében eltűnt a lejtőkről. A csupasz felszínen erőteljes az erózió és a több ezer év alatt kialakult sekély termőréteget lemossa az eső, így maga a termőhely is tönkremegy.
Fotó: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
A túltartott vadállomány már országszerte akadályozza az erdők felújulását, ezért látjuk egyre több helyen kényszerből a drága, az erdőfelújítási költségeket jelentősen megnövelő vadkizáró kerítéseket erdeinkben…
Ezen a területen már ugyan elkezdődött a vadállomány csökkentése, de ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy ez másutt is mihamarabb elkezdődjön, majd hatékonyan folytatódjon…
Forrás: Dr. Riezing Norbert – Duna-Ipoly Nemzeti Park
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
2026. június 13-án Mudra László vadászíjász őzbakra vadászott, élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy új területrészt terveztem meglátogatni. Korábban többször is hajnal 4 után érkeztem a területre, majdhogynem elkésve. Most viszont jóval előbb értem ki, volt időm a tavak felől kocsival barkácsolni.
A tavaknál láttam egy őzet a hőkamerával, aztán egész közel láttam 5 nyulat. Ahhá, gondoltam, ez az a banda, amelyiket szoktam látni, de a másik részen.
Fotó: Mudra László – Agro Jager News
Ekkor nem jutott eszembe elgondolkodni, hogy mi lehet az oka a revírváltásnak, de a későbbiek megértettem. Továbbgurultam lekapcsolt lámpával az erdősáv melletti árpa és lekaszált zabföld felé. Mikor kiértem az erdősávból, 3 kisróka játszadozott a tarlón. Gyorsan leraktam a kocsit, és mivel semmi mást nem láttam a közelben, jó széllel elkezdtem rájuk cserkelni.
Játék közben kiugrottak, beugrottak a bokrokba. Volt lehetőségem lopni a távot, 20 méternél elkezdtem cincogni. Ki is jöttek, de túl gyorsan váltogatták a helyüket. Biztosra akartam menni, de a fene nagy cincogásra oldalról, az árpából apuka is kinézett, szájában egy pocokkal. Riasztott egyet, és az egész bagázs eltűnt.
Gondoltam, rókavadászat game over, hajrá tovább.
Mikor korábban bejártam az új részt, láttam pár őzet, nyulat, kakast. Az első alkalommal láttam egy bakot messziről, nem tűnt rossznak, de közelebbről is szerettem volna megnézni.
Ahogy nekiindultam, hogy kinézzek az erdősáv sarkán, látom a keresőkamerával, hogy kb. 50 méterre világít valami a fűben. Elsőre olyan volt, mintha egy rókagyerek ült volna. De nem stimmelt, hogy ritmikusan járt a szája, és hogy igazából szimplán csak egy fejet látok. Ekkor tudatosodott bennem, hogy egy, a fűben fekvő őznek látom kizárólag a fejét.
Elővettem a sima keresőt, és a derengő szürkületben látom, hogy agancsa van!! Ezt a bakot kerestem!!
Hajrá, négykézláb, jó széllel, a hátamra vetett íjjal elkezdtem kúszni feléje. Egyre fogyott a távolság, a szél pont annyira fújt, hogy elfedte a neszezésemet, bár a nedves, utókelt zab szélén egész csöndesen lehet haladni.
Rámértem a távolságra, 20 métert mutatott a kamera!
Lassan feltérdeltem, már majdnem elkezdtem kihúzni az íjat, azon gondolkozva, hogy hogyan állítsam fel a vackáról a bakot, amikor eszembe jutott, hogy még a rókázásra felrakott SGH heggyel szerelt vessző került az idegre. Halk csere, de mire megtörtént, a baknak valami gyanús lett, felállt, és elindult 4-5 lépést megtéve az akácos felé.
Innentől kezdve már azon gondolkodtam, hogy hogyan késztessem megállásra. 😅
Egy bokrocska takarásában haladt át, kihúztam az íjat, onnan kilépve megállt keresztben, talán 22-25 méterre. Mivel a mellkasán világított a 20-as pin, már oldottam is. Nem láttam tisztán a találatot, de a becsapódás hangja jónak tűnt. Kemény dobbanás volt, abban biztos voltam, hogy mellkast ért. Azt is jó jelnek tartottam, hogy nem riasztott. Ha riaszt az őz lövés után, akkor általában nincs jól meglőve.
Szóval 4:15-nél járunk, rálövést tettem egy lőhetőnek tartott bakra!!
Madarat lehetett volna velem fogatni. A nagy izgalomban, hogy véletlenül se induljak korán utánkeresni, gondoltam, összekötöm a cipőfűzőimet. 😅
Csakhogy gumicsizma volt rajtam. 😁
Amilyen türelmetlen fajta vagyok, kb. 5 perc múlva azért a rálövés helyét megnéztem. Szép piros vért találtam, és a vesszőt csurig véresen. A pengetartó gumi hátracsúszott, egészen rá a tollakra, ebből is arra következtettem, hogy bordacsonton ment át a vessző.
Lenyugodtam, vártam negyedórát, és elindultam. Nem sokat mentem, mikor eszembe jutott, hogy akár videót is készíthetnék. Az utánkeresést és a bak birtokbavételét már azon láthatjátok.
Zsigerelésnél kiderült, hogy az egyik penge épphogy súrolta a szívet, amúgy tiszta kétoldali tüdőlövést kapott.
Lövéstávolság: 22-25 méter.
Menekülési távolság: 54 méter.
Mathews V3 27, 66#
Vessző: Easton Aftermath 300.
Hegy: NAP Shockwave 125 grain.
Vadászíjász üdvözlettel: Mudra László
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Beszámoló a 2026. évi Őzgida – és fészekalj – mentési programról
Bizonyítványosztás a földmérőknél
Békászó sasok vadásznak a sárréti kaszálókon
Fajgazdag, zárt gyeptakaró vagy csupasz, kőtörmelékes felszín? – ez a vadállománytól függ
Kurfis Ilona: Bütykös ásóludakat fotóztam
A rókás bak
KITEKINTŐ: Vietnám – Felszámolták a macskahúsmaffiát
Csütörtöktől az egész országra kiterjedő tűzgyújtási tilalom lép életbe
Döntések a Nimród jövőjéről
A kerecsensólymok nyomában – lezárult a 2026. évi gyűrűzési és jeladózási szezon
Az eddigieknél is intenzívebb vaddisznóállomány-csökkentés indul az ASP megfékezésére
Orvvadászok rendőrkézen
KITEKINTŐ: Izrael – Sakálok támadtak éjszaka a Kinneretnél: 11 embert vittek kórházba
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Döntések a Nimród jövőjéről
Megjelent az M1 autópálya déli oldalán az afrikai sertéspestis
Házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
„Ilyen nincs és mégis van!” – rekordponty Csepelen
Élete első nyestjét ejtette el vadkárelhárító vadászaton
