Tudomány
A vörös róka mint zoonózisok forrása
Letková és munkatársai, a kassai Állatorvostudományi Egyetem kutatói 2006-ban tanulmányt közöltek a vörös róka által terjesztett, emberre is veszélyes parazitákról és azok közegészségügyi jelentőségéről.
Letková és munkatársai, a kassai Állatorvostudományi Egyetem kutatói 2006-ban tanulmányt közöltek a vörös róka által terjesztett, emberre is veszélyes parazitákról és azok közegészségügyi jelentőségéről.
A tanulmány a vörös róka (Vulpes vulpes) zoonózisok terjesztésében betöltött szerepét vizsgálja, különös tekintettel három, közegészségügyi szempontból jelentős parazitára: az Echinococcus multilocularis, a Toxocara canis és a Trichinella fajokra. A kutatás során 2000 és 2004 között összesen 302, Kelet-Szlovákiából származó vörös rókát vizsgáltak meg. A vizsgálat eredményei szerint a rókák 25,82 százaléka Toxocara canis, 10,6 százaléka Echinococcus multilocularis, 2,3 százaléka pedig Trichinella fajokkal volt fertőzött.

A fénykép illusztráció. Fotó: Pixabay
A vörös róka járványtani jelentősége
A vörös róka a Föld egyik legelterjedtebb ragadozója. Az északi félteke szinte valamennyi élőhelytípusában megtalálható: erdőkben, hegyvidékeken, sivatagos területeken, valamint külvárosi és városi környezetben is. A rókaállományok növekedése, különösen a településeken és azok közvetlen közelében, elősegítheti a rókák által hordozott paraziták szélesebb körű elterjedését. A városi környezethez alkalmazkodó egyedek egyre közelebb kerülnek az emberekhez és a háziállatokhoz, ami növelheti egyes zoonózisok átadásának kockázatát.
A zoonotikus parazitafertőzések nem kizárólag az állatokkal történő közvetlen érintkezés révén terjedhetnek. A paraziták fertőzőképes fejlődési alakjai bekerülhetnek a környezetbe, és szennyezhetik a talajt, a vizet vagy az élelmiszereket. Emiatt a vadon élő állatok, köztük a vörös róka, nemcsak közvetlenül, hanem környezeti közvetítéssel is szerepet játszhatnak a fertőzések fenntartásában és terjesztésében.
Az Echinococcus multilocularis jelentősége
Az Echinococcus multilocularis, vagyis a róka-galandféreg az emberben az alveoláris echinococcosis nevű súlyos zoonózist idézheti elő. A tanulmány szerint a betegség a modern kezelési módszerek elterjedése előtt kezelés nélkül rendkívül magas, akár százszázalékos halálozással is járhatott. A parazita európai életciklusa alapvetően vadon élő állatokhoz kötődik: végleges gazdája elsősorban a vörös róka, köztes gazdái pedig különböző rágcsálók. Egyes országokban kutyákat és macskákat is kimutattak végleges gazdaként, ezek azonban jellemzően fertőzött rágcsálók elfogyasztásával kapcsolódnak be a parazita természetes körforgásába.
A parazita az északi féltekén nagy területen fordul elő, Közép-Európától Észak- és Közép-Eurázsián át egészen a Távol-Keletig, Japánig és Észak-Amerikáig. Az 1980-as évek végén ismert endémiás területei közé tartozott Franciaország, Ausztria, Németország és Svájc, később azonban többek között Belgiumban, Dániában, Liechtensteinben, Luxemburgban, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Hollandiában és Magyarországon is megjelent vagy szélesebb körben elterjedt.
Szlovákiában az Echinococcus multilocularis első igazolt előfordulását 1999-ben jegyezték fel. A tanulmányban vizsgált kelet-szlovákiai rókák között a fertőzöttség éves aránya 9,4 és 25 százalék között változott. A prevalencia 2000-ben 9,4 százalék volt, 2002-re 25 százalékra emelkedett, majd 2003-ban 7,5, 2004-ben pedig 12,5 százalékot mértek.
A 302 megvizsgált róka közül 32 bizonyult fertőzöttnek. A pozitív állatokat a bennük talált galandférgek száma alapján három csoportba sorolták. Az enyhén fertőzött kategóriába az 1–100, a közepesen fertőzöttbe a 101–1000, a súlyosan fertőzöttbe pedig az 1000-nél több férget hordozó rókák kerültek. A pozitív egyedek 68,75 százalékánál alacsony, 25,5 százalékánál közepes, 6,25 százalékánál pedig magas fertőzöttségi szintet állapítottak meg. A fertőzött rókákban átlagosan 155 férget találtak.
A tanulmány megállapítja, hogy az Echinococcus multilocularis előfordulási aránya az endémiás területeken jelentős eltéréseket mutathat: egyes régiókban körülbelül 1 százalék, máshol több mint 60 százalék lehet. Bizonyos területeken a rókák átlagos fertőzöttsége a 40 százalékot is meghaladta. A parazita új európai régiókban való megjelenéséhez és a fertőzött rókák arányának emelkedéséhez a rókaállomány növekedése is hozzájárulhatott. Fertőzött rókákat nagyvárosok közelében és városi területeken belül is találtak.
Az emberi alveoláris echinococcosis előfordulási gyakorisága ugyan alacsony, de a betegség súlyossága miatt jelentős közegészségügyi problémát jelent. A tanulmányban idézett adatok alapján egyes európai országokban és régiókban évente 100 000 lakosra 0,02–1,4 megbetegedés jutott. A parazita lárvaalakját emberek mellett kutyákban, házisertésekben, vaddisznókban, nutriákban és majmokban is kimutatták.
A vizsgálat során a rókák életkora és neme alapján nem találtak különbséget az Echinococcus multilocularis előfordulásában. A szakirodalmi adatok ugyanakkor nem teljesen egységesek: egyes kutatások szerint az egyévesnél fiatalabb rókák körében magasabb lehet a fertőzöttség és a fertőzés intenzitása, míg más vizsgálatok nem mutattak ki életkor szerinti jelentős eltérést. A nemek hatásával kapcsolatos eredmények szintén ellentmondásosak.
A Toxocara canis előfordulása
A Toxocara canis az emberi lárvális toxocarosis egyik kórokozója. A vörös róka jelentős szerepet játszhat a parazita petéinek környezetbe juttatásában. A korábbi európai vizsgálatokban a rókák fertőzöttsége 8,1 és 61,3 százalék között változott. A jelen kutatásban a 302 megvizsgált róka közül 78 egyedben, vagyis az állatok 25,82 százalékában mutatták ki a parazitát.
A rókák körében tapasztalható magas fertőzöttségi arány hozzájárulhat a talaj fertőzőképes Toxocara-petékkel történő szennyeződéséhez. Ezek a peték városi és külvárosi területek, valamint köz- és magánterületek talajmintáiban is előfordulhatnak. A tanulmányban ismertetett korábbi eredmények szerint a féregterhelés a rókakölykökben jelentősen magasabb, mint a fiatal vagy felnőtt egyedekben. A fertőzöttség évszakosan is változhat: a legmagasabb prevalenciát és fertőzési intenzitást tavasszal, a kölykök születésének időszakában, valamint a nyári hónapokban tapasztalták.
A Trichinella fajok előfordulása
A Trichinella fajok vadon élő állatok körében széles körben elterjedtek Szlovákiában. A tanulmány szerint a vörös róka a Trichinella britovi egyik legfontosabb vadon élő rezervoárja. A szlovákiai trichinellosis járványtanát elsősorban vadon élő állatok között fennmaradó, úgynevezett szilvatikus körforgás jellemzi. A korábbi vizsgálatokban a vörös rókák fertőzöttsége 2,3 és 16,3 százalék között változott.
A jelen kutatásban a 302 róka közül hét egyedben, vagyis 2,3 százalékban mutattak ki Trichinella fajokat. A rókákból származó lárvákat Trichinella britovi fajként azonosították. Más vizsgálatok szerint a rókaállomány trichinellosis-fertőzöttsége a hegyvidéki területeken magasabb lehet, mint a síkvidékeken, ami a vörös róka fontos járványtani szerepére utal a parazita természetes körforgásában.
A vizsgálat módszerei
A kutatók 2000 és 2004 között 302, Kelet-Szlovákiában elejtett vörös rókát vizsgáltak meg. Az állatokat a vizsgálat előtt veszettség-ellenőrzés céljából az állami állategészségügyi és élelmiszer-vizsgáló intézetbe szállították. A paraziták kimutatására helmintológiai boncolást, emésztéses eljárást, bélnyálkahártya-kaparékos módszert, valamint ülepítéses és számlálásos technikát alkalmaztak.
Az Echinococcus multilocularis kimutatásánál a vékonybelet felnyitották, majd a bélnyálkahártyából több helyen kaparékot vettek, amelyet sztereomikroszkóppal vizsgáltak meg. Az ülepítéses és számlálásos eljárás során a bélszakaszokat vízben mosták, az anyagot ülepítették, szűrték, majd a visszamaradó üledéket mikroszkóp alatt elemezték. A tanulmány ezt az eljárást tekinti a vizsgálatok összehasonlítására szolgáló „arany standardnak”.
A kutatók a három kiemelt zoonotikus parazita mellett számos más bélférget is kimutattak. A legnagyobb arányban a Mesocestoides fajok fordultak elő, amelyekkel a rókák 61,23 százaléka volt fertőzött. A Taenia fajokat 20,86, a Toxascaris leonina fonálférget 17,55, a Trichuris vulpis fajt 6,9, az Ancylostoma caninum fajt pedig 5,63 százalékban találták meg.
Következtetések
A tanulmány eredményei alapján a vörös róka több, emberre is veszélyes parazita gazdája és terjesztője lehet. A vizsgált állományban különösen a Toxocara canis és az Echinococcus multilocularis fordult elő jelentős arányban, de a Trichinella fajok jelenlétét is igazolták. A rókaállományok növekedése, a faj városi környezetben való megjelenése és az emberekhez, illetve háziállatokhoz való térbeli közelsége fokozhatja a zoonózisok terjedésének kockázatát.
A szerzők szerint a vadon élő állatokat a zoonózisok járványtani kockázatának értékelésekor alapvető tényezőként kell figyelembe venni. A vadállományokban fennmaradó fertőzések felismeréséhez fejlettebb országos humán- és állategészségügyi megfigyelőrendszerekre, valamint ezek nemzetközi összekapcsolására és az információk megosztására van szükség. További kutatásokat tartanak indokoltnak a zoonózisok járványtanának és kóroktanának pontosabb megismerése, a diagnosztikai módszerek fejlesztése, valamint költséghatékony gyógyszerek és vakcinák kidolgozása érdekében.
A magyar nyelvű összefoglaló az eredeti tudományos közlemény alapján készült. A tanulmány itt érhető el:
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Tudomány
DEBRECEN: Konferencia – Növényegészségügy a klímaváltozás szorításában – GALÉRIA
A klímaváltozás, az új károsítók, a szárazság és a precíziós növényvédelem állt a 31. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum középpontjában Debrecenben.
A növényvédelem, a klímaváltozás hatásai, az új károsítók földrajzi terjedése és a korszerű növényvédelmi technológiák egyaránt középpontba kerültek a 31. Tiszántúli Növényvédelmi Fórumon, Debrecenben. A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának Növényvédelmi Intézete által szervezett kétnapos rendezvényen több mint 50 előadás hangzott el. A nemzetközi konferencián rangos növényvédelmi elismeréseket is átadtak – tájékoztatott a Debreceni Egyetem.

Nemzetközi növényvédelmi konferenciát rendeztek Debrecenben.
Nemzetközi növényvédelmi konferenciát rendeztek Debrecenben
A Tiszántúli Növényvédelmi Fórum immár tizenhárom éve nemzetközi szimpóziumként is működik. A Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) székházában megrendezett konferenciára ezúttal is jelentős számban érkeztek neves előadók az Egyesült Királyságból, Indiából, Nepálból, Észak-Macedóniából, Romániából és Szlovákiából.
Az idei rendezvényt a szakmai tudás változó világban betöltött szerepe köré szervezték. A növényorvosokat ugyanis egyre nagyobb kihívások elé állítják a változó éghajlati körülmények, miközben egészséges élelmiszert csak egészséges alapanyagból lehet előállítani.

Nemzetközi növényvédelmi konferenciát rendeztek Debrecenben.
A klímaváltozás új növényvédelmi módszereket követel
Változtatni kell a növényvédelmi módszereinken. A kémiai szerek használatának lehető legkisebbre csökkentése mellett egyéb védekezési módok alkalmazása is szükséges az integrált növényvédelemben. Emellett ma a precíziós növényvédelmi megoldások – például a drónok és GPS alapú technológiák – is előtérbe kerülnek, illetve az alternatív biológiai készítményeknek, illóolajoknak és más természetes anyagoknak, növényi kivonatok alkalmazásának is van növényvédelmi jelentősége – hívta fel a figyelmet Tarcali Gábor, a MÉK Növényvédelmi Intézet tudományos főmunkatársa a hirek.unideb.hu érdeklődésére.

Nemzetközi növényvédelmi konferenciát rendeztek Debrecenben.
A szárazság az állati kártevőknek kedvezett
Az idei extrém száraz év kettős hatást gyakorolt a növények egészségi állapotára.
Azt tapasztaltuk, hogy betegségek alig fordultak elő, hiszen a fertőzésekhez alapvetően víz és nedvesség kell. A száraz körülmények inkább az állati kártevőknek kedveztek. Ugyanakkor a változó klíma nem csupán új károsítók megjelenését idézi elő, hanem bizonyos károsítók felszaporodását okozza, más esetekben viszont az időjárás hatására csökkenhet az egyedszámuk vagy az okozott kár – jelentette ki Tarcali Gábor.
A változó klimatikus körülmények így nemcsak új károsítók megjelenését idézhetik elő, hanem a már ismert növénykárosítók előfordulását és az általuk okozott károk mértékét is befolyásolhatják.
Nemzetközi hallgatók is bemutatták kutatási eredményeiket
Nagy Antal, a Növényvédelmi Intézet egyetemi tanára köszöntőjében arról beszélt, hogy bár sok negatívumot hozott az év a mezőgazdaságban, a konferencia és a tudományos-szakmai párbeszéd okot ad az örömre.
A növényvédelmi fórumon a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar hazai és külföldi hallgatói is részt vesznek, többen előadóként is bemutatják kutatási eredményeiket, ezáltal erősítve a konferencia nemzetköziségét. Ez azt jelenti, hogy továbbra is vonzó a növényvédelmi pálya – mutatott rá.
A MÉK-en minden tanévben indul angol nyelvű növényorvosképzési program. A fórumon törökországi, kínai, marokkói, mozambiki, ugandai, iráni, pakisztáni, bangladesi és vietnámi hallgató is tartott előadást.

Nemzetközi növényvédelmi konferenciát rendeztek Debrecenben.
Újra kell gondolni a hagyományos növényvédelmi stratégiákat
A plenáris nyitóelőadást az észak-macedóniai Goce Delcev Egyetemről érkezett Biljana Atanaszova tartotta, aki a növényvédelem újragondolásának szükségességéről beszélt.
Kifejtette, hogy a hagyományos gazdálkodási stratégiákon alapuló feltételezések már nem elégségesek, a klimatikus változások új megoldásokat kívánnak a növényvédelem területén.
Kabócák, sáskajárások és precíziós növényvédelem a szakmai programban
A kétnapos fórumon számos aktuális növényegészségügyi kérdés került napirendre.
Az előadások többek között a környező országok növényvédelmi helyzetével, a vektorként szerepet játszó kabócafajokkal, a Kárpát-medence sáskajárásaival, valamint a gyümölcstermesztés növényvédelmi kihívásaival foglalkoztak.
Külön előadások szóltak a gyümölcsösökben jelentkező napégés megelőzési lehetőségeiről, a dióültetvények növényvédelméről, illetve a precíziós szerkijuttatás almaültetvényekre gyakorolt hatásairól.
A konferencia második napján a résztvevők Tokaj-Hegyaljára szervezett szakmai kiránduláson vehettek részt.

Nemzetközi növényvédelmi konferenciát rendeztek Debrecenben.
Növényvédelmi kitüntetéseket adtak át a konferencián
A 31. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum keretében idén is átadták a Gulyás Antal Emlékérem a Növényvédelemért kitüntetést.
A rangos elismerést ezúttal Balázs Klára növényorvos, entomológus, a Növényvédelem folyóirat főszerkesztője vehette át.
Emellett a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Hajdú-Bihar Vármegyei Területi Szervezete Kiváló Növényorvos kitüntetést adományozott Juhász György részére.
A nemzetközi fórum ismét lehetőséget teremtett a növényvédelmi kutatási eredmények bemutatására, a szakmai tapasztalatcserére és a változó éghajlati körülményekhez alkalmazkodó növényvédelmi megoldások megvitatására.
Debreceni Egyetem
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
Egyedülálló növényvédelmi alkalmazást fejlesztettek a MATE kutatói
A MATE kutatói által fejlesztett CropDefend alkalmazás segíti a kártevők, kórokozók és gyomnövények felismerését, valamint a növényvédelmi döntéseket.
Hazánkban egyedülálló növényvédelmi alkalmazást fejlesztettek a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési Tudományok Intézet kutatói. A CropDefend a kártevők, kórokozók és gyomnövények felismerésében, valamint a megfelelő növényvédelmi beavatkozás kiválasztásában nyújt segítséget. A többéves tudományos és gyakorlati tapasztalatra épülő, hiánypótló digitális döntéstámogató rendszer célja, hogy gyors és megbízható szakmai segítséget adjon a gazdálkodóknak és a növényvédelmi szakembereknek.

Fotó: MATE
A digitalizáció ma már a mezőgazdaság szinte valamennyi területén jelen van, a precíziós technológiák és az okoseszközök pedig egyre nagyobb szerepet töltenek be a mindennapi gazdálkodásban. Ezt a folyamatot erősítheti a CropDefend alkalmazás is, amelynek fejlesztői a tudományos ismereteket és a gyakorlati növényvédelmi tapasztalatokat egy könnyen használható digitális rendszerben kapcsolták össze.
Az alkalmazás szakmai alapját Dr. Keszthelyi Sándor, a MATE egyetemi tanárának több évtizedes növényvédelmi kutatói és gyakorlati tapasztalata adta. A fejlesztés ötlete egy 2023-ban megjelent szakkönyv készítése során kezdett formát ölteni.
„A könyv készítése során rengeteg szakmai információ és képanyag gyűlt össze, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy mindebből egy olyan döntéstámogató rendszer születhetne, amely a kárkép felismerésétől egészen a megfelelő növényvédelmi beavatkozásig segíti a szakembereket. Az volt a célunk, hogy a hosszú évek alatt felhalmozott tudás ne csak hagyományos formában legyen hozzáférhető, hanem egy korszerű, a gyakorlatban is jól használható eszközben hasznosuljon” – emelte ki Dr. Keszthelyi Sándor.
Az elképzelés akkor kapott új lendületet, amikor Gerbovits Bálint, a MATE PhD-hallgatója bekapcsolódott a munkába, és felmerült a megfelelő informatikai háttér kialakításának lehetősége, amelyet Gerbovits Balázs, Nemes Barnabás valósítottak meg. A fejlesztés során a szakmai tartalom tovább bővült, és végül a növényvédelem három meghatározó területének – a rovartannak, a növénykórtannak és a herbológiának – ismeretanyaga kapcsolódott össze. A szakmai munkába Dr. Varga Zsolt címzetes egyetemi docenst is bevonták, így több szakterület tudása és gyakorlati tapasztalata épülhetett be az alkalmazásba.
„A mezőgazdaság digitalizációja rendkívül gyorsan fejlődik, a növényvédelemben azonban úgy láttuk, hogy szükség lenne egy olyan, független szakmai alapokon nyugvó digitális döntéstámogató megoldásra, amely egyszerre épít a tudományos ismeretekre és a gyakorlati tapasztalatokra. A fejlesztésben részt vevő szakemberek nemcsak tudományos oldalról ismerik ezt a területet, hanem a gyakorlatban is foglalkoznak növényvédelemmel. Számunkra a digitalizáció mellett az ismeretterjesztés is fontos cél: szeretnénk ezt a tudást minél több gazdálkodó és szakember számára elérhetővé tenni” – hangsúlyozta Gerbovits Bálint.
Az adatbázis folyamatosan bővül, így egyre több károsító, növényvédő szer és szakmai kézirat válik elérhetővé a rendszerben. Az alkalmazás egyik különlegessége, hogy található benne egy “Növényvédelmi érdekességek” menüpont, ahol a MATE kutatói által írt nemzetközi, referált kéziratok magyar nyelvű kivonatai – kutatási összefoglalói -, valamint a hazai tudománynépszerűsítő folyóiratokba írt szakcikkek rövid, lényegretörő változatai olvashatók fotókkal, ábrákkal kiegészítve.
A rendszer mögött álló tudásbázis és döntési logika célja, hogy ne a szakember helyett hozzon döntést, hanem gyors és megbízható szakmai segítséget nyújtson a megfelelő döntés meghozatalához. A fejlesztés egyben jól példázza, hogyan válhat az egyetemen létrejövő, hosszú évek alatt felhalmozott tudományos tudás a gyakorlatban közvetlenül hasznosítható innovációvá. A CropDefend alkalmazás már elérhető az App Store-ban és a Google Play Áruházban.
Weboldal: https://cropdefend.hu/
App Store letöltés: https://apps.apple.com/hu/app/cropdefend/id6805911866?l=hu
Google Play letöltés: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.cropdefendkft.cropdefend&hl=hu
Forrás: MATE
Mezőgazdaság
Génszerkesztés a mezőgazdaságban: miben különbözik a GMO-tól, és hogyan alakíthatja át a növénynemesítést?
A génszerkesztés gyorsabbá és célzottabbá teheti a növénynemesítést. A HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutatói a GMO és a génszerkesztés közötti különbségekről, a technológia lehetőségeiről és mezőgazdasági alkalmazásáról beszéltek.
A növénynemesítés új korszakát hozhatják el azok a génszerkesztési technológiák, amelyekkel a kutatók célzottan és a hagyományos nemesítésnél jóval gyorsabban alakíthatják a haszonnövények egyes tulajdonságait. A módszerek új lehetőségeket kínálnak többek között a betegségekkel és a szélsőséges időjárással szemben ellenállóbb, kevesebb növényvédő szert igénylő fajták fejlesztésére, miközben alkalmazásukat máig számos félreértés és a klasszikus GMO-technológiával való összemosás övezi. Tóth Szilvia Zita, Györgyey János, Kaló Péter, Nagy László és Szabados László kutatóbiológusokkal, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont munkatársaival arról beszélgettünk, miben különbözik a génszerkesztés a klasszikus GMO-technológiától, milyen tévhitek élnek róla a köztudatban, és hogyan formálhatja a jövő mezőgazdaságát.
Ha valaki azt hallja, hogy „génszerkesztett növény”, valószínűleg rögtön a GMO-ra gondol. Mi a legfontosabb különbség a klasszikus GMO-technológia és a modern génszerkesztés között, és hogyan lehetne ezt egy hétköznapi hasonlattal elmagyarázni?
A génszerkesztés és a hagyományos GMO-k létrehozása közötti alapvető különbség abban rejlik, ahogyan a genetikai anyagot módosítják. A klasszikus GMO-technológia a genetikai transzformáción alapul, ami azt jelenti, hogy a kutatók külső – akár saját, akár más fajból származó – DNS-t, jellemzően több idegen, illetve módosított gént ültetnek be a növény génállományába.
A modern génszerkesztés, azon belül is az NGT-1 kategória, ezzel szemben közvetlenül a növény meglévő génjeit módosítja anélkül, hogy szükségszerűen külső DNS-t építene be. Ez az újabb megközelítés rendkívül célzott változtatásokat tesz lehetővé, amelyek egyetlen bázispártól kezdve nagyobb szakaszokra is kiterjedhetnek, és olyan módosításokat hoznak létre, amelyek megfelelnek a természetben is gyakran előforduló variációknak vagy mutációknak, és meg sem különböztethetők azoktól.
Hétköznapi hasonlattal élve ez olyan, mintha a növény DNS-ét egy hatalmas regényként értelmeznénk. A klasszikus GMO-technológia olyan, mintha egy másik könyvet vennénk elő, és egyszerűen beragasztanánk bizonyos lapjait a regényünkbe. Az NGT-1 kategóriájú génszerkesztés viszont inkább ahhoz hasonlít, mintha csak kijavítanánk egy elgépelést vagy egy-egy szót anélkül, hogy más könyvből származó lapot ragasztanánk a regényünkbe.

A hagyományos nemesítés (keresztezés és indukált mutagenezis), az NGT-1 és a GMO technológia összehasonlítása. Ábra: HUN-REN
Tulajdonképpen valamennyi ma termesztett növényfajtánk hosszú genetikai változások, háziasítás és nemesítés eredménye. Ha bizonyos genetikai változások hagyományos nemesítéssel is létrehozhatók, miért van szükség génszerkesztésre? Hogyan magyaráznák el egy laikusnak, mi történik, amikor például CRISPR/Cas segítségével megszerkesztik egy növény genomját, és mitől célzottabb ez a hagyományos növénynemesítésnél?
A hagyományos nemesítés és a génszerkesztés közötti legfőbb különbség az időfaktorban és a precizitásban rejlik. Bár a hagyományos módszerekkel is el lehet érni jelentős genetikai változásokat, a génszerkesztéssel mindössze néhány év alatt megvalósítható az, ami a klasszikus eljárásokkal legalább évtizedes időtávlatot és sokkal több erőforrást igényelne, vagy az elvi lehetőség ellenére belátható időn belül meg sem tudnánk oldani. Ez kulcsfontosságú tényező, mert így a mezőgazdaság sokkal gyorsabban és rugalmasabban képes reagálni a klímaváltozás kihívásaira és az újonnan megjelenő kórokozókra.
A CRISPR/Cas módszer működését egy laikus számára talán egy szövegszerkesztő program „keresés és csere” funkciójához vagy egy rendkívül precíz mikrosebészeti beavatkozáshoz lehetne a legkönnyebben hasonlítani. A beavatkozás során a kutatók a növény genomját közvetlenül módosítják külső DNS hozzáadása nélkül, így akár egyetlen bázispárt vagy kisebb-nagyobb DNS-szakaszokat is pontosan meg tudnak változtatni.
Ez a technológia azért nagyságrendekkel célzottabb a hagyományos nemesítésnél, mert a klasszikus módszerek sok esetben véletlenszerű folyamatokra – például keresztezésre vagy besugárzással előidézett mutagenezisre – épülnek. A hagyományos eljárásoknál hosszas, utólagos szelekcióra van szükség a kívánt tulajdonságok megtalálásához. Ezzel szemben a génszerkesztés a módosítást pontosan, előre megtervezetten és szigorúan ellenőrizhetően teszi lehetővé.
Hétköznapi hasonlattal élve a mutációs-szelekciós nemesítésnél sörétes puskával lövünk a céltáblára, és igyekszünk utólag elválasztani a megfelelő találatot a többitől, míg az NGT-1-es génszerkesztett mutánsoknál eleve mesterlövészpuskával lövünk.
A génszerkesztés tehát olyan genetikai változásokat is létrehozhat, amelyek természetes úton vagy hagyományos nemesítéssel is kialakulhatnának. Meg lehet-e állapítani pusztán egy ilyen növény DNS-ének vizsgálatából, hogy az adott változás természetesen vagy génszerkesztéssel jött létre?
Az NGT-1 kategóriájú génszerkesztett növények esetében a DNS-sorrend alapján nem lehetséges megállapítani, hogy spontán történt-e a mutáció, vagy génszerkesztés eredménye.
Ennek az az oka, hogy az NGT-1 kategóriájú génszerkesztés ugyanolyan DNS-változásokat – például egy-egy bázispár cseréjét – hoz létre, mint amilyenek a természetben is folyamatosan végbemennek. Mivel nem juttatunk be idegen, más fajból származó DNS-szakaszt, a végeredmény molekuláris szinten teljesen természetazonos lesz. Ez az egyezés az alapja az Európai Unió által elfogadott új szabályozásban az NGT-1-es kategória meghatározásának.
Részben éppen ez a tudományos tény szolgáltatta az alapot ahhoz is, hogy az Európai Unió új szabályozási keretrendszere ezeket az NGT-1 kategóriájú, természetazonos növényeket ne sorolja be a klasszikus, idegen géneket tartalmazó GMO-kra vonatkozó szigorú szabályozás alá.

A hagyományos nemesítés, az NGT-1 és a GMO technológia általános jellemzői. Ábra: HUN-REN
Az egyik gyakori félelem, hogy ha célzottan belenyúlnak egy növény genomjába, annak előre nem látható következményei lehetnek. Mit tud ma a tudomány a génszerkesztés biztonságosságáról, milyen nem kívánt változások fordulhatnak elő, és hogyan ellenőrzik ezeket?
A génszerkesztés egy rendkívül precíz és biztonságos eljárás. A kiterjedt tudományos vizsgálatok, valamint a világ különböző részein már megvalósult sikeres piaci bevezetések egyértelműen bizonyítják, hogy ez a technológia értékes és biztonságos megoldásokat kínál a mezőgazdaság számára.
A biztonság egyik legfőbb garanciája éppen az, hogy a génszerkesztés során létrejövő genetikai változások teljes mértékben megegyeznek azokkal a folyamatokkal, amelyek a természetben spontán módon is lejátszódnak. Amikor az előre nem látható következményektől tartunk, érdemes felidézni, hogy a génszerkesztés a módosításokat pontosan, előre megtervezetten és szigorúan ellenőrizhetően teszi lehetővé. A korábban említett hagyományos nemesítés sokkal több véletlenszerű és ismeretlen változást hoz létre a genomban, mégis teljesen biztonságosnak tekintjük a végeredményt. A génszerkesztés célzott volta drasztikusan csökkenti a nem kívánt változások esélyét a klasszikus eljárásokhoz képest, aminek köszönhetően nem jelentkezik biztonsági kockázat. Így a szabályozásban sem állíthatjuk be kockázatosabbként, mint a hagyományos nemesítéssel előállított fajtákat.
Az ellenőrzés kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy az Európai Unió új szabályozása nem hagyja kontroll nélkül a folyamatot. Bár a természetazonos, NGT-1 kategóriájú növényeket a jövőben nem soroljuk a klasszikus GMO-k kategóriájába, a bejelentési és dokumentálási kötelezettség ezeknél is fennmarad. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos fajták uniós fajtajegyzékéhez hasonlóan az NGT-1-es új fajtákat is pontosan és szigorúan számon fogják tartani, így az új fajták bevezetése teljesen átlátható és nyomon követhető marad a hatóságok számára.
A génszerkesztés még elsősorban laboratóriumi technológia, vagy már vannak olyan génszerkesztett növények, amelyeket ténylegesen termesztenek és fogyasztanak? Milyen már létező példák mutatják meg a legjobban, hogy mire használható a technológia a gyakorlatban?
A génszerkesztés ma már messze túllépte a laboratóriumi kísérletek szintjét. Napjainkra jó néhány fajta ténylegesen bekerült a köztermesztésbe azokban az országokban, ahol az ottani jogszabályok ezt már lehetővé teszik. A kiterjedt tudományos vizsgálatok és a sikeres piaci bevezetések egyértelműen igazolják ezek létjogosultságát.
Kereskedelmileg is rendkívül sikeres például egy Japánban már piacra dobott paradicsomfajta, amely a magas vérnyomás csökkentésében nyújthat segítséget a fogyasztóknak.
Szintén nagyon előremutató az a magas olajsavtartalmú szója, amelyet az Egyesült Államokban termesztenek. Ez a génszerkesztett változat sokkal egészségesebb zsírsavösszetétellel rendelkezik az eredeti, hagyományos szójához képest.
A klímaváltozás okozta kihívásokra pedig kiváló gyakorlati példa az Indiában létrehozott, szikesedést és szárazságot tűrő génszerkesztett rizsfajta, amely kedvezőtlen körülmények között is jelentős termésnövekedést képes biztosítani.
Mit jelent közérthetően az új uniós szabályozásban az NGT-1 és az NGT-2 kategória, mi alapján kerül egy génszerkesztett növény az egyikbe vagy a másikba, és tudnának egy-egy konkrét példát mondani arra, milyen módosítás tartozhat ezekbe?
Az új uniós szabályozás alapvetően a módosítás jellegéből és a természetes folyamatokhoz való hasonlóságból indul ki.
Az NGT-1 kategóriába azok a génszerkesztéssel létrehozott, úgynevezett természetazonos fajták tartoznak, amelyek hagyományos nemesítéssel vagy akár maguktól is létrejöhetnének, mivel genetikai változásaik megkülönböztethetetlenek a természetben is előforduló mutációktól. Az új keretrendszer ezeket a növényeket nem tekinti GMO-knak. Egy ilyen NGT-1-es módosításra kiváló példa lehet egyetlen bázispár célzott cseréje, amelynek segítségével létrehozták a korábban is említett növényfajtákat, mint a szikesedést tűrő rizst vagy a vérnyomáscsökkentő paradicsomot.
Az NGT-2 kategória ezzel szemben azokat a génszerkesztett növényeket foglalja magában, amelyek nem tekinthetők természetazonosnak. Ide minden olyan komplexebb génszerkesztési beavatkozás tartozik, amely túllépi a természetes variabilitás vagy a hagyományos keresztezés során létrejövő változások határait. Ez azt jelenti, hogy mivel ezek a változások hagyományos nemesítéssel nem jöhetnének létre, az NGT-2-be sorolt növényekre – a klasszikus GMO-khoz hasonlóan – továbbra is a megszokott szigorú szabályozás és engedélyeztetési eljárás marad érvényben az Európai Unióban és Magyarországon is.
Mit nyerhet a génszerkesztéssel egy gazdálkodó és végső soron a fogyasztó? Milyen konkrét mezőgazdasági problémák kezelésében segíthet, például a betegségekkel szembeni ellenállóság, a növényvédőszer-használat csökkentése vagy a kedvezőbb beltartalmi tulajdonságok kialakítása terén?
A génszerkesztés mind a növénytermesztők, mind a fogyasztók számára kézzelfogható előnyöket kínál, hozzájárulva egy fenntarthatóbb mezőgazdaság kialakításához.
A gazdálkodók szempontjából az egyik legnagyobb potenciális előnye az NGT-1 fajtáknak a könnyebb és biztonságosabb termeszthetőség, így például a szárazsághoz és az egyre szélsőségesebb időjáráshoz jobban alkalmazkodó, a különböző betegségekkel szemben ellenálló fajták létrehozása. Az előbbiek kevesebb csapadék mellett is nyereségesen termeszthetők, az utóbbiak termesztése lényegesen kevesebb vegyszeres védekezést igényel, mint a most forgalomban lévő fajtáké. A növényvédőszer-használat mérséklése nemcsak a költségeket csökkenti, hanem a környezetet is kíméli, és elősegíti a gazdák számára a folyamatosan szigorodó szermaradék-határértékek betartását is.
A fogyasztók számára mindez elsősorban egészségesebb, ízletesebb, magasabb vitamintartalmú és kevesebb vegyszermaradékot tartalmazó élelmiszereket jelent. Összességében tehát a technológia egyszerre szolgálja az agrárium válságállóságát és az asztalunkra kerülő élelmiszerek minőségének javulását.
Mindezek mellett fontos kiemelni, hogy ezzel a technológiával a már termesztésben lévő fajták tulajdonságai is javíthatók, így nincs arról szó, hogy az egyébként nagyon értékes beltartalmi tulajdonságokkal bíró hazai fajtáinkat multinacionális cégek növényfajtáira kellene cserélni. Az NGT-1 növényfajták létrehozásához szükséges szaktudás megtalálható Magyarországon, de gyakorlati alkalmazásukhoz jelentős támogatásra és megfelelő jogi szabályozásra van szükség. Magyarországnak erre két éve van, hogy a hazai növényfajtáinkat ellenállóbbá tudjuk tenni a klímaváltozás hatásaival, valamint a betegségekkel és kórokozókkal szemben.
Az aszályok, hőhullámok, szélsőséges időjárási események és új növényi kórokozók terjedése mellett milyen szerepe lehet a génszerkesztésnek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, és hol vannak a technológia határai – mit tud megoldani, és mit nem? Elképzelhető, hogy a jövőben éppen az lesz a nagyobb kockázat a mezőgazdaság számára, ha nem használjuk a génszerkesztést – például azért, mert a hagyományos nemesítés nem tud elég gyorsan lépést tartani a klímaváltozással és az új kórokozókkal?
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban a génszerkesztés legnagyobb értéke annak gyorsaságában és pontosságában rejlik. Ami a technológia határait illeti: a génszerkesztés a növények élettani ellenálló képességét – például a szárazság- és sótűrést – képes jelentősen fokozni, de természetesen csak egy bizonyos határig, így önmagában az NGT-1 technológia nem fogja tudni megoldani a klímaváltozás jelentette problémákat. Tehát az NGT-1 nem „a bölcsek köve”, hanem egy sokoldalú technológia. Nyilvánvalóan korszerű agrotechnológiára és vízmegtartásra is szükség van a kielégítő terméshozamok eléréséhez.

Aszály által sújtott kukoricaföld. Ábra: HUN-REN
A kérdésben megfogalmazott felvetés, miszerint a technológia elutasítása jelenti a jövőben a nagyobb kockázatot, abszolút helytálló. A hagyományos nemesítéssel ugyanis legalább évtizedes időtávlatban, lényegesen több erőforrás ráfordításával lehetne csak hasonló eredményeket elérni.
Ha nem alkalmazzuk a génszerkesztést, valóban sokkal jobban fenyeget az a veszély, hogy képtelenek leszünk elég gyorsan lépést tartani a felgyorsult éghajlati kihívásokkal és az új kórokozók megjelenésével. Éppen ezért elengedhetetlen a verseny nyitottá válása és az e téren történő kutatások támogatása, hiszen csak így biztosítható, hogy a hazai és az európai mezőgazdaság sikeresen megfeleljen az elkövetkező évtizedek egyre fokozódó kihívásainak.
Forrás: HUN-REN






















