Görög vadászati szakemberek összefoglalót készítettek a biztonságos vaddisznóvadászatról:Ihunt: A vaddisznóvadászat a vadászat egyik legnagyobb körültekintést igénylő formája. Az egy területen tartózkodó számos vadász és kutya, a korlátozott látási viszonyok, a gyorsan változó helyzetek, valamint a nagy teljesítményű lőszerek használata nem hagy teret a rögtönzésnek. A vaddisznóvadászat biztonsága már a hajtás előtt kezdődik, annak teljes időtartama alatt meghatároz minden döntést, és csak akkor ér véget, amikor minden ember és kutya biztonságban visszatért.

A legtöbb veszélyes helyzetet nem egy „szerencsétlen pillanat”, hanem emberi hibák sorozata okozza: a hely megváltoztatása tájékoztatás nélkül, lövés a cél teljes azonosítása nélkül, a háttér figyelmen kívül hagyása, elégtelen kommunikáció vagy túlzott önbizalom. Ezért a biztonsági szabályok nem olyan tanácsok, amelyeket tetszés szerint lehet alkalmazni. Ezek azok az alapelvek, amelyekre minden vadászcsoport működését építeni kell.

A vadászati gyakorlat tágabb összefüggéseiről és változásairól olvassa el az iHunt „Vaddisznóvadászat: hogyan vadásztunk harminc évvel ezelőtt, és hogyan vadászunk ma?” című összeállítását is.

Megjegyzés: Ez a cikk a megelőzést és a felelős magatartást szolgáló útmutató, nem minősül jogi állásfoglalásnak, és nem helyettesíti a hivatalosan elismert képzést. Minden vadász köteles ismerni és betartani a hatályos jogszabályokat, az éves vadászati rendelkezéseket, a helyi tilalmakat és az illetékes hatóságok utasításait.

Tartalom

• Miért igényel fokozott figyelmet?
• A hajtás előtti szervezés
• A lőállás és a biztonságos lőirányok
• A cél kétséget kizáró azonosítása
• Lőirányok, háttér és gellert kapó lövedékek
• A kutyák biztonsága
• A fegyver biztonságos kezelése
• A sebzett vaddisznó megközelítése
• Kommunikáció és a hajtás leállítása
• A biztonságot szolgáló felszerelések
• Öt kérdés a lövés előtt
• A hajtás után
• A leggyakoribb hibák
• Gyakori kérdések

Miért igényel fokozott figyelmet a vaddisznóvadászat?

A szervezett vaddisznóhajtáson a lőállásokon elhelyezkedő vadászok, a hajtók és a kutyák nagy területen, egy időben tevékenykednek. A sűrű növényzet korlátozza a látótávolságot, a nehezen járható terep akadályozza a mozgást, a vaddisznó pedig váratlanul jelenhet meg, hirtelen irányt változtathat, és néhány másodperc alatt áthaladhat egy nyiladékon.

Az események gyorsasága nem csökkenti a biztonságos lövés feltételeit. A vadásznak még a fegyver vállhoz emelése előtt három különböző kérdésre kell választ adnia:

• Mit lát?
• Hol tartózkodnak a többiek?
• Hová jut a lövedék, ha célt téveszt vagy áthatol a vad testén?

Amennyiben ezek közül akár egyetlen információ is hiányzik, a lövés nem tekinthető biztonságosnak.

A lényeg az önuralom. Az, hogy a vad két másodpercre megjelenik, nem jelent kötelezettséget a lövés leadására. Csupán lehetőséget teremt, amellyel kizárólag akkor szabad élni, ha minden körülmény egyértelmű és biztonságos.

A biztonság már a hajtás előtt megkezdődik

Egyetlen hajtás sem kezdődhet közösen ismert terv nélkül. A vadászatvezető vagy a csoport felelőse meghatározza:

• a vadászok helyét;
• a hajtás vonalát és irányát;
• a kommunikáció módját;
• a hajtás kezdetét és végét jelző jelzéseket;
• azokat a körülményeket, amelyek azonnali leállítást tesznek szükségessé.

A tájékoztatásnak mindenki számára egyértelműnek kell lennie. Nem elegendő abból kiindulni, hogy a résztvevők már évek óta együtt vadásznak, ezért bizonyára mindenki ismeri a teendőket.

A hajtás előtti rövid eligazítás

A csoport szétválása előtt minden résztvevőnek ismernie kell:

• saját pontos helyét és a szomszédos lőállások helyét;
• azt az irányt, amelyből a hajtók érkeznek;
• a kutyák és a vad várható mozgási útvonalait;
• a megengedett lőszektort és a szigorúan tiltott irányokat;
• a területen található ösvényeket, utakat, épületeket, állatállományokat és az emberi tevékenység helyszíneit;
• a közös kommunikációs csatornát és az előre egyeztetett rövid üzeneteket;
• azt, hogy kinél van az elsősegélycsomag, ki ismeri a pontos koordinátákat, és mi a teendő vészhelyzetben.

Amennyiben új résztvevő vagy vendégvadász csatlakozik a csoporthoz, az eligazításnak még részletesebbnek kell lennie. A más területen vagy más vadászcsoportban szerzett tapasztalat nem jelenti az adott hajtás tervének ismeretét.

Ellenőrzés a lőállások elfoglalása előtt

A lőállások felé történő elindulás előtt ellenőrizni kell:

• a fegyver állapotát és működését;
• az adott fegyverhez megfelelő lőszert;
• a rádiók és telefonok töltöttségét;
• a GPS-eszközöket;
• a jól látható ruházatot;
• az alapvető elsősegély-felszerelést.

A navigációs és helymeghatározó eszközök segítik a terv végrehajtását, de nem helyettesítik azt.

A lőállást tájékoztatás nélkül soha nem szabad elhagyni

Minden egyes lőállás az egész hajtás biztonsági rendszerének része. Ennek alapján határozzák meg a szomszédos állásokat, a biztonságos lőszektorokat és azokat az irányokat, amelyeknek zárva kell maradniuk. Egy önkényes helyváltoztatás – még akkor is, ha csak néhány méterről van szó – érvényteleníti azokat az információkat, amelyekre a többi résztvevő biztonsága épül.

A vadász nem mozdulhat el azért, mert úgy gondolja, hogy néhány méterrel arrébb jobb kilátása lenne, vagy mert más irányból hallja közeledni a kutyákat. Ha valóban szükségessé válik a helyváltoztatás, értesíteni kell a vadászatvezetőt. Szükség esetén a hajtást le kell állítani, és meg kell győződni arról, hogy minden érintett tudomást szerzett az új helyzetről.

Az a feltételezés, hogy „biztosan látták, hogy elmozdultam”, nem tekinthető biztonsági eljárásnak.

⚠️ Soha ne változtassa meg a lőállását tájékoztatás nélkül!

Már néhány méteres elmozdulás is egy másik vadász lőszektorába helyezheti.

Ismerni kell a szomszédos vadászokat és a saját lőszektort

A lőállás elfoglalása után a vadásznak a csoport által előre meghatározott módon meg kell győződnie a szomszédos állások helyéről, majd gondolatban rögzítenie kell saját lőszektorának határait.

A vadat követve sem fordulhat ki ebből a meghatározott szektorból. Nem lőhet:

• a lőállások vonalának irányába;
• a hajtás felé;
• olyan irányba, ahol egy ember vagy kutya helyzete nem ismert teljes bizonyossággal.

A vizuális kapcsolat – ahol ez lehetséges – segítséget jelenthet, de önmagában nem elegendő. A növényzet, a domborzat vagy akár egy kisebb testhelyzet-változtatás is eltakarhat egy embert.

A biztonságos lőszektort még a vad megjelenése előtt kell meghatározni, és azt a pillanat nyomása alatt sem szabad kiszélesíteni.

Csak a cél kétséget kizáró azonosítása után szabad lőni

A bokrok között hallható zaj, a fák között feltűnő árnyék vagy a kutyaugatást kísérő mozgás nem tekinthető azonosított célnak.

A vadásznak tisztán kell látnia, és minden kétséget kizáróan azonosítania kell az állatot. Ismernie kell a lövés vonalát, valamint azt is, hogy mi található a cél előtt és mögött.

Soha nem szabad lőni:

• zajra vagy bizonytalan mozgásra;
• árnyékra vagy csak részben látható testrészre;
• sűrű növényzetbe, ha a teljes helyzet nem látható egyértelműen;
• ha kutya, hajtó, másik vadász vagy harmadik személy tartózkodhat a lövés vonalában vagy annak közelében;
• ha nem ismert, hol áll meg a lövedék.

A „valószínűleg vaddisznó” megállapítás azt jelenti, hogy a lövést nem szabad leadni.

A cél teljes azonosításának meg kell előznie a fegyver vállhoz emelését, a végső megerősítésnek pedig azt a pillanatot, amikor a vadász ujja a ravaszhoz ér.

⚠️ A legkisebb kétség esetén sem szabad lőni!

Ha bizonytalan a cél, a kutyák, a vadászok vagy a háttér helyzete, csak egyetlen helyes döntés létezik: a fegyver csöve lent marad.

Biztonságos lőállások és megfelelő háttér

Minden lőálláshoz meghatározott lőszektor tartozik, amelyen belül egyáltalán mérlegelhető a lövés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ezen belül megjelenő valamennyi cél automatikusan biztonságosan lőhető.

Továbbra is szükséges:

• a cél teljes azonosítása;
• annak kizárása, hogy ember vagy kutya tartózkodik a lövés vonalában;
• megfelelő és biztonságos háttér megléte.

Biztonságos háttérnek olyan tereptárgy vagy területrész tekinthető, amely képes felfogni a lövedéket, ha az célt téveszt, vagy a vad testén áthatolva továbbhalad.

Tilos a lövés a nyílt látóhatár vagy egy hegygerinc irányába, mert a vadász nem látja, mi található azon túl. Ugyanez érvényes akkor is, ha a lövedék útja:

• út;
• ösvény;
• épület;
• állatállomány;
• emberi tevékenység helyszíne;
• vagy más, nem ellenőrizhető terület felé vezet.

A terepviszonyokat a vadász tényleges helyzetéből kell értékelni, nem csupán térkép alapján. Egy természetes földhányás az egyik irányból megfelelő lövedékfogó lehet, egy másik szögből azonban már nem.

A növényzet önmagában nem tekinthető a lövedéket biztonságosan megállító akadálynak.

A gellert kapó lövedék valós és kiszámíthatatlan veszély

A lövedék vagy annak egyes darabjai kemény felülettel történő ütközéskor eltérhetnek eredeti irányuktól.

Ilyen veszélyt jelenthetnek:

• a sziklák;
• a nagyobb kövek;
• a fémfelületek;
• a kemény fatörzsek;
• a fagyott vagy rendkívül tömör talaj.

Senki nem képes teljes bizonyossággal kiszámítani, hogy a lövedék milyen új irányba halad tovább, vagy mekkora energiát őriz meg.

Ezért nem elegendő azt mérlegelni, hogy a lövedék „elfér-e” a fák között. Ha várható becsapódási helyén kemény vagy bizonytalan felület található, a helyes döntés a lövés elengedése.

A kutyák helyzetét mindig figyelembe kell venni

A kutyák a vaddisznó előtt, mögött vagy mellett is tartózkodhatnak, még akkor is, ha éppen nem láthatók. A lövésről szóló döntés és a lövés leadása között is megváltoztathatják helyzetüket.

A GPS-jelzés hasznos információt nyújt, azonban késhet vagy pontatlan lehet, ezért nem helyettesíti a tiszta vizuális képet.

Nem szabad lőni, ha:

• kutya tartózkodik a cél vonalának közelében;
• a kutya pontos helyzete nem ismert;
• a vad és a kutyák nem különülnek el egyértelműen.

A vadásznak meg kell várnia, amíg a vaddisznó és a kutyák világosan elkülönülnek egymástól. Ha ez nem történik meg, el kell engednie a vadat.

A jól látható kutyamellények elősegítik a kutyák gyorsabb észlelését, a megfelelő védőmellények pedig csökkenthetik a vaddisznóval történő közvetlen érintkezés bizonyos kockázatait.

Egyetlen felszerelés sem tesz azonban biztonságossá egy bizonytalan lövési helyzetet.

A fegyver biztonságos kezelése minden helyzetben

Az alapvető fegyverkezelési szabályokat a hajtás előtt, alatt és után egyaránt be kell tartani:

• a fegyver csöve mindig biztonságos irányba mutasson;
• az ujj mindaddig maradjon a sátorvason kívül, amíg a vadász véglegesen el nem döntötte, hogy lő;
• a fegyvert mindaddig töltöttnek kell tekinteni, amíg a vadász személyesen és szemrevételezéssel meg nem győződött annak ürített állapotáról.

Az ujj maradjon távol a ravasztól

Várakozás, megfigyelés, végleges lövési döntés nélküli célra emelés és minden helyváltoztatás közben az ujjat egyenesen, a fegyver tokján kell tartani, a sátorvason kívül.

A ravaszt csak akkor szabad megérinteni, ha:

• a célt azonosították;
• a cél előtti területet ellenőrizték;
• a cél mögötti hátteret ellenőrizték;
• a vadász valóban készen áll a lövésre.

A mechanikus biztosító önmagában nem elegendő

A fegyver biztosítója kiegészítő mechanikus védelmet jelent. Nem helyettesíti a fegyvercső biztonságos irányban tartását és a fegyelmezett ujjhasználatot.

Nem szabad egy mechanikus szerkezetre hagyatkozni azért, hogy olyan fegyverkezelést igazoljunk, amely biztosító nélkül veszélyes lenne.

Helyváltoztatás, akadályok és járművek

A lőállás elhagyása, kerítésen vagy vízfolyáson történő átkelés, mászás, összegyűlt emberek megközelítése vagy járműbe történő beszállás előtt a fegyvert üríteni és ellenőrizni kell.

Amennyiben a fegyver típusa lehetővé teszi, a zárszerkezet maradjon nyitva, hogy az ürített állapot látható legyen.

A lőszert el kell távolítani:

• a töltényűrből;
• a tárból.

A fegyver csövének eközben is biztonságos irányba kell mutatnia.

Töltött fegyvert soha nem szabad másik személynek átadni. A fegyvert átvevő személynek saját magának is ellenőriznie kell annak állapotát, és nem hagyatkozhat az előző kezelő kijelentésére.

A sebzett vaddisznó megközelítéséhez terv szükséges

A sebzett vaddisznó mozdulatlanul rejtőzhet a növényzetben, hirtelen irányt változtathat, vagy támadóan léphet fel, ha úgy érzi, hogy sarokba szorították.

A keresést nem kezdheti meg önállóan az, aki éppen a legközelebb tartózkodik.

Először értesíteni kell a vadászatvezetőt, majd a hajtást le kell állítani vagy át kell szervezni. Meg kell határozni:

• ki közelíti meg a vadat;
• milyen irányból történik a megközelítés;
• milyen segítség áll rendelkezésre;
• hol tartózkodnak a többi résztvevők.

A többieknek ismerniük kell a keresést végző személy helyzetét. El kell kerülni, hogy többen különböző irányokból, eltérő lővonalakkal gyűljenek a vad köré.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A megközelítést nem szabad:

• egyedül;
• kommunikációs lehetőség nélkül;
• biztonságos visszavonulási útvonal nélkül végrehajtani.

A mozdulatlanság önmagában nem bizonyítja, hogy az állat elpusztult. Az ellenőrzést tapasztalt személyre kell bízni, és azt nyugodtan, biztonságos irányból, a háttér teljes ismeretében kell elvégezni.

Sűrű növényzetben, sötétben vagy rendkívül rossz látási körülmények között a csoport nem rögtönözhet. Az előre egyeztetett tervet és a hatályos jogszabályokat kell követni, szükség esetén pedig az illetékes hatóságok segítségét kell kérni.

A kommunikáció életeket menthet

A kommunikációnak rövidnek, világosnak és mindenki számára egyértelműnek kell lennie.

A következőkkel kapcsolatos üzeneteket meg kell ismételni és vissza kell igazolni:

• irányváltoztatás;
• idegen személyek megjelenése;
• a kapcsolat elvesztése;
• sérülés;
• fegyverhiba;
• a hajtás befejezése.

Nem elegendő egy üzenetet elküldeni. Meg kell győződni arról is, hogy azt minden érintett megkapta és megértette.

A hajtást le kell állítani, ha:

• nem ismert egy vadász, hajtó vagy más személy pontos helyzete;
• megszakadt egy alapvető kommunikációs kapcsolat, és nem állítható helyre azonnal;
• túrázók, állattartók, járművek vagy más kívülállók jelennek meg a területen;
• ember sérült meg, vagy súlyos baleset történt egy kutyával;
• a látási vagy időjárási körülmények nem teszik lehetővé a biztonságos folytatást;
• bizonytalanná válik a hajtás vonala, iránya vagy a résztvevők helyzete;
• a vadászatvezető utasítást ad a leállításra.

A hajtás megszakítása nem kudarc. Ez az az eszköz, amellyel egy szervezetten működő csoport megakadályozhatja, hogy a bizonytalanság balesetté váljon.

A megfelelő felszerelés növeli a biztonságot

A jó döntés és a fegyelmezett viselkedés továbbra is meghatározó, de a megfelelően kiválasztott és karbantartott felszerelések javíthatják:

• a láthatóságot;
• a kommunikációt;
• a vészhelyzetekre adott válasz gyorsaságát.

Jól látható ruházat

A felsőtesten viselt, jól látható narancssárga vagy más élénk színű ruhadarab segít abban, hogy az emberek a növényzetben és a változó fényviszonyok között is könnyebben felismerhetők legyenek.

Ez azonban nem jelent „engedélyt a lövésre”, és nem helyettesíti a cél teljes azonosítását. A csoportnak mindig a hatályos szabályokat és a helyi előírásokat kell követnie.

Rádiók, telefonok és GPS-eszközök

A készülékeknek:

• feltöltöttnek;
• nedvességtől védettnek;
• a hajtás előtt kipróbáltnak kell lenniük.

A csoportnak tartalék kommunikációs módszert is meg kell határoznia. Nem szabad feltételezni, hogy egy technikai eszköz által megjelenített adat teljesen pontos és valós időben frissül.

Elsősegélycsomag és vészhelyzeti terv

Az elsősegélycsomagnak könnyen hozzáférhető helyen kell lennie, nem pedig egy távol parkoló járműbe bezárva.

Legalább egy résztvevőnek megfelelő elsősegélynyújtó képzettséggel kell rendelkeznie.

A csoport minden tagjának ismernie kell:

• saját pontos tartózkodási helyét;
• a legközelebbi, járművel megközelíthető pontot;
• azt, hogyan kell pontos koordinátákat megadni a mentő- és segélyszolgálatok számára.

Mielőtt meghúzná a ravaszt, tegyen fel öt kérdést

Az ellenőrzést még azelőtt kell elvégezni, hogy az ujj a ravasz közelébe kerülne. Gyakorlással mindez csupán néhány pillanatot vesz igénybe, anélkül hogy a biztonság bármely feltétele háttérbe szorulna:

• Teljes bizonyossággal azonosítottam, hogy vaddisznót látok?
• Tudom, hol tartózkodnak a többi vadászok és a hajtók?
• Egyértelműen látom, hogy a kutyák nincsenek a lövés vonalában vagy a veszélyes zónában?
• Tudom, mi található a cél előtt, mögött és körülötte, valamint azt is, hogy hol áll meg a lövedék?
• Mi történik, ha nem lövök?

Az utolsó kérdésre a válasz többnyire egyszerű: elszalasztok egy elejtési lehetőséget. Ha azonban az első négy kérdés bármelyikére nem adható egyértelműen igenlő válasz, a lövés következményei helyrehozhatatlanok lehetnek.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A biztonság nem ér véget az utolsó lövéssel

A hajtás végét az előre egyeztetett jelzéssel kell közölni, és azt minden résztvevőnek vissza kell igazolnia. A lőállás elhagyása előtt minden vadász üríti és ellenőrzi a fegyverét.

Ezt követően meg kell számolni az embereket és a kutyákat, jelenteni kell az esetleges rendkívüli eseményeket, majd töltött fegyverek nélkül, biztonságosan kell gyülekezni.

A vad szállítása, a test kezelése és a higiéniai követelmények szintén különös figyelmet igényelnek. Erről részletesebben a „Vadhús: a területtől az asztalig biztonságosan és tisztelettel” című útmutatóban olvashat.

A felelős vadgazdálkodás része az is, hogy a vadászok az állategészségügyi és erdészeti hatóságok útmutatásai alapján figyeljenek a vaddisznóknál észlelhető szokatlan elváltozásokra vagy tünetekre. További részletek az iHunt „Afrikai sertéspestis: eltűnhetnek miatta a vaddisznók egy adott területről?” című cikkében találhatók.

A biztonság mindenki felelőssége

A vadászatvezető megszervezi a hajtást, de minden vadász személyesen felelős a fegyver kezeléséért és saját lövési döntéséért.

Semmilyen utasítás, csoporthagyomány vagy az elejtésre irányuló nyomás nem írhatja felül azt a személyes kötelezettséget, hogy veszélyes körülmények között nem szabad lőni.

Egy érett és felelősen működő vadászcsoport lehetővé teszi, sőt elvárja minden tagjától, hogy:

• jelezze, ha kétsége támad;
• kérje a hajtás leállítását;
• vagy lövés nélkül elengedje a vadat,

anélkül hogy emiatt magyarázkodnia kellene.

A biztonsági kultúra sokkal inkább megmutatkozik az el nem sütött lövésekben, mint a sikeresen leadottakban.

A leggyakoribb hibák, amelyek balesethez vezethetnek

A veszélyes helyzetek ritkán egyetlen, látványosan hibás cselekedettel kezdődnek. Általában kisebb engedmények és szabályszegések halmozódnak fel.

A leggyakoribb hibák:

• a lőállás megváltoztatása tájékoztatás és visszaigazolás nélkül;
• lövés zajra, árnyékra vagy nem egyértelműen látható állatra;
• a cél követése úgy, hogy a fegyver csöve kikerül a kijelölt lőszektorból;
• a háttér és a lehetséges gellerek figyelmen kívül hagyása;
• annak feltételezése, hogy a kutyák vagy a hajtók „biztosan nincsenek ott”;
• helyváltoztatás töltött fegyverrel vagy úgy, hogy az ujj a ravasz közelében van;
• kizárólagos bizalom a GPS-ben, a fegyver biztosítójában vagy más technikai eszközben;
• a hajtás folytatása úgy, hogy megszakadt a kommunikáció, vagy már nem ismert pontosan a csoport helyzete;
• a sebzett vad elhamarkodott és összehangolatlan megközelítése;
• túlzott magabiztosság arra hivatkozva, hogy „évek óta így vadászunk”.

A tapasztalat akkor értékes, ha erősíti a fegyelmet. Amikor azonban egy szabály megkerülésének indokaként használják, veszélyforrássá válik.

🦺 A legfontosabb, hogy mindenki biztonságban térjen haza.

Egy vaddisznó elszalasztható. Egy emberélet nem pótolható.

Forrás: Ihunt

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131