Vadászat
Terített asztal várja az állatokat minden télen
VAS MEGYE | Ősz óta etetik az erdő vadjait a vadászok, így ha megjönnek a nagy hidegek, az állatok már tudni fogják, hol találnak táplálékot. Javában tart a vadászati szezon, ezért most különösen óvatosan kell járni az erdőket.
A vadászok munkájának csupán egy része maga a vadászat, a terítékre hozás, feladatuk még a vadgazdálkodás, a vadról való gondoskodás, az állatok figyelése, etetése is. Természetes, hogy a vadászok, a hozzájuk tartozó erdőket úgy ismerik, mint a tenyerüket, de ismerik a vadat is, tudják, hányan vannak, milyen az egészségi állapotuk, mire van szükségük. Etetésüket már ősszel elkezdik, akkor, amikor még bőven találnának maguknak táplálékot amúgy is. Erre azért van szükség, hogy a vad odaszokjon az etetőkhöz, hogy amikor beállnak a kemény fagyok, és hótakaró alá kerülnek az erdő kincsei, már pontosan tudják, hol találnak maguknak ennivalót – meséli Gagyi István, a megyei vadászkamara és a Vasi Vadgazdálkodók Védegyletének elnöke.
Az utóbbi években komoly fagyok ugyan nem voltak és jelentős mennyiségű hó sem esett, az állatok talán meglennének etetés nélkül is. Ám az biztos, hogy nem olyan állapotban várnák a tavaszt, mint így, hogy gondoskodnak róluk, arról nem is beszélve, hogy az etetésre nem csupán a vad jólléte miatt van szükség. Ha nem etetnék az állatokat, azok bizony előbb-utóbb komoly pusztítást vinnének véghez a vetésben, mivel feltúrnák a földeket táplálék után kutatva.
Az etetőhelyek létesítésével ráadásul a vad mozgását is irányítják, így tartva az állatokat az erdőben. Végezetül, de nem utolsósorban, az etetők kiváló megfigyelőpontok is, ahol jól szemügyre vehető az állomány. Olvasni lehet az etetők környezetéből akkor is, ha éppen nincsenek az „asztalnál” éhüket csillapító szarvasok, őzek vagy akár vaddisznók. A vad mozgása, létszáma, étvágya, mind-mind fontos információ a szakembereknek. Búza, árpa, napraforgó, repce és alma szerepel gyakran a téli vadmenüben, ahogyan cukorrépa és kukorica is, Horváth Ernő hivatásos vadász is ez utóbbi kettőből adott a Vát közeli erdő lakóinak. Ez az etetőhely különösen jó adottságokkal rendelkezik vadmegfigyelési szempontból. Annak, aki szemügyre szeretné venni az állományt, nem kell jobb hely – tudjuk meg a vadásztól.
Az etetők értelemszerűen nem a turistautak, könnyen megközelíthető helyek mellett vannak, hiszen a vad nyugalmát fenn kell tartani. Ettől függetlenül persze előfordulhat, hogy erdei utunk során mi is belebotlunk egy-egy vadetetőbe. A legfontosabb, hogy mi magunk ne akarjuk etetni az állatokat, mert ezzel csak kárt okozunk. Ahogyan arra sem érdemes várni, hogy felbukkan majd egy éhes szarvas. Amíg ott vagyunk, nem jönnek az állatok, legokosabb, ha csendben tovább állunk.
Az persze, hogy az etetőhelyek nyugalmas helyen vannak, azzal is együtt jár, hogy megközelítésük sokszor igen komoly kihívásokat tartogat. Az etetőket terepjárókkal és traktorokkal igyekeznek elérni. Bizony sokszor az állatoknak az erdő mélyén, a sűrűben terítenek meg, ilyenkor nincs más hátra, mint kézben, vállon kell vinni a zsákokat, ami rendkívül megerőltető, főleg most, amikor fel van ázva a talaj. Az etetőket, amikor ilyen enyhe az idő, hetente egyszer, nagy hideg és hóesés esetén heti kétszer ellenőrzik a vadászok.
Aki ilyentájt járja az erdőket, még ha nem tér is le a kijelölt ösvényről, legyen körültekintő. A vadászati szezon kellős közepén vagyunk, most vannak a nagyvadhajtó és -terelő vadászatok, ezért Gagyi István arra kéri az erdőlátogatókat, hogy mielőtt kirándulni indulnának, tájékozódjanak, nincsen-e vadászat ott, ahová készülnek. A figyelmeztető táblákat vegyék komolyan, a sorompókat ne kerüljék ki. A vadászati szezon február végéig tart, most tehát minden hétvégén, és sokszor hét közben is számítani kell vadászatra.
Sok vadászat lesz a héten is, ha csak a Szombathelyi Erdészeti Zrt. vadászterületeit vesszük sorra, akkor is jó néhány helyen kell majd óvatosnak lenni. Szerdán Káld, csütörtökön Szajk, pénteken Kőszeg és Ivánc, szombaton Kőszeg, Káld, Rátót, Csörötnek és Rábagyarmat, vasárnap pedig ismét Káld közelében kell társas vadászatra számítani 7 és 17 óra között. Ezért ezeken a területeken időszakos útlezárások is lesznek a turistautakon. A vadásztársaságokra szigorú szabályok vonatkoznak, a kilövési terveket a fenntartható vadállomány miatt tartani kell. Ha nem tennék, az súlyos károkat okozna az erdőkben, a mezőgazdaságban és magában a vadállományban is.
vaol.hu
Vadászat
Menyhal horgászata a Bodrogon
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Vadászat
Földesi János: az első mátyásmadaram és a “bajomi avatás”
2024. november 23-án sikerült életem első dúvadját elejteni, amely egy mátyásmadár volt. Aznap apróvadvadászatra virradt a nap a biharnagybajomi Dózsa Vadásztársaságnál, ahova vendégként érkeztem. Éjjel szakadt a hó, ami reggelre elállt és fagyon indultunk ki a határba. Bajomba szívesen érkeztem, hiszen sok ismerősöm is van, meg na, szeretek is idejárni, mert azért ez csak a mi vidékünk: a Nagy-Sárrét.
Az első hajtásban nem sikerült a lőnöm semmit. Jóformán mindent betakarítottak a gazdák és a vadászatvezető úgy rendelte, hogy csoportokban, csatornákat, fasorokat hozzunk fel és középen majd legyen egy összehajtás. Szépen lassan meg-megállt a traktor és hol ketten-hárman, hol négyen-öten szálltak le. Osztottuk a kutyákat is, hogy kerüljön minden csapatba. Jól indult a reggel és a nap is kisütött. Repült a fácán, szaladt a nyúl. Igazán szép napunk volt, amolyan vadászias volt minden, így mondták már reggel az idősebb vadászok.
Úgy 11-12 óra felé járhatott az idő, amikor összegyűlt mindenki az összehajtásnál és nekifogtunk a második hajtásnak. Ahogy állt fel a hajtás, barátom ment elől a Lovasi erdő széléhez! Kerítette az oldalt. Mondom neki:
– Figyelj már! Te lőttél ma nyulat?
– Igen – feleli.
– Nem cserélünk helyet? Mert én még úgysem lőttem ma nyulat és hátha az erdőből kitörne egy.
Egy percet sem hezitált és na, igen jól esett, mert hát tényleg nem lőttem és itt felénk így megy.
– Gyere akkor! – felelte, amiben éreztem, hogy sürget is, mert össze kell zárni az oldalt. Hát nyakamba kaptam a lábaimat.
Megállt és úgy cseréltünk. Nem szólt emiatt senki és várni se kellett ránk. Hú, nagyon jól esett ám. Ha nem is régen vadászok, azt tudja az ember, hogy ki milyen. Felénk gyorsan kiderül ám az ilyesmi!
Már a hajtás vége fele jártunk, de egy darab nyúl se volt az erdőben, ami felém jött volna. Bent ugrott, de nem vette felém az irányt. Ott leselkedek, töröm az avart, mikor szól a barátom:
– Te Jani! Figyeld csak a szajkókat!
Láttam én a madarakat, de lövést nem sikerült rá tennem. No, elég az hozzá, hogy a leállók rájuk lőttek, kidupláztak, de egy sem esett le. Ekkor jött az izgalom, mert vissza fordultak és nekem repültek!
Egy kicsit ívesen jöttek felém. Felkaptam a puskámat és az első lövésre meg sem billent, amelyiket célba vettem. Ekkor rádupláztam, de ekkor már eléfogtam rendesen vagy két métert! A puska elsült és a madár a földre zuhant!
Fülig érő szájjal birtokba vettem életem első mátyásmadarát, de mit ne mondjak, jobban örültem neki, mint egy mezei nyúlnak!
A vadászat végén azután részese lehettem a “híres bajomi” avatásnak is – egészen testközelből! Első avató a vadászatvezetőnk volt, akit Laci bácsi követett. Beszélik még, hogy úgy 50 éve deres is volt a vadászháznál, azon végezték a műveletet. Hála Istennek, engem kint a terítéknél avattak fel!
Laci bácsi mondókája sokáig elkísér, amit most itt, az Agro Jager felületein meg is osztok mindenkivel. Úgy gondolom, hogy sokáig elkísérnek a szavai!
“Fájdalmat okoztál e vadnak, ezért neked is egy kicsi kijár belőle!” – és úgy suhogott a pálca, hogy azt, míg élek nem felejtem el!
Így lett nekem két avatópálcám és lettem szajkóvadász Biharnagybajomban, ahová, remélem még nagyon sokat eljárhatok. Köszönöm a meghívást és üdvözletemet küldöm a bajomi vadászoknak Sárrétudvariból!
Ez az én első szajkóm elejtésének a története.
Földesi János
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Elindult a #vadateszem kampány
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása
Új lendületet jelent a vadhús népszerűsítésében a #vadateszem kampány elindítása, amely az egészséges és változatos táplálkozásra is ráirányítja a figyelmet – mondta dr. Felkai Beáta Olga élelmiszerláncért felelős helyettes államtitkár pénteken, Budapesten, a kezdeményezés beharangozó sajtótájékoztatóján.
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadhús kiemelkedő táplálkozási értékekkel rendelkezik. Többek között magas fehérjetartalom, jelentős B- és E-vitamin, valamint ásványi anyag-tartalom jellemzik. „Az alapanyag tökéletesen illeszkedik az egészségtudatos életmódba is” – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Dr. Felkai Beáta Olga kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok erősítésével és a helyi termékek fogyasztásával a környezetvédelmi célokat is támogathatjuk, illetve további lendületet adhatunk a vadhúsipar fejlődésének is. Nagy előrelépés, hogy egyre több feldolgozó és étterem dolgozik innovatív technológiákkal, és igyekszik elérhetővé tenni a vadhúst a hazai fogyasztók számára. Kifejtette, a karácsonyi időszak különösen jó alkalom arra, hogy a vadhús az ünnepi asztalok részévé váljon. „Az olyan hagyományos fogások, mint a vaddisznó- vagy őzpörkölt, könnyen elkészíthetők, és új színt vihetnek az ünnepi menükbe – fűzte hozzá.
Hangsúlyozta, fontos, hogy a magyar vad nemzeti kincsünk maradjon, ezért különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb generációk oktatására, valamint az otthoni főzés népszerűsítésére, hiszen a megfelelő elkészítési technikák ismerete jelentős szerepet játszik a vadhús iránti érdeklődés növelésében. Megjegyezte, hogy hazánkban az egy főre jutó éves vadhúsfogyasztás mindössze ötöde az európai átlagnak, ezért a #vadateszem kampány célja, hogy a magyar vad nemcsak exporttermék, hanem a hazai gasztronómia kiemelt alapanyaga is legyen. A kampányhoz eddig 78 vendéglátóhely csatlakozott, kínálatuk már elérhető a www.vadateszem.hu oldalon.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31