Emberek, életek: Vendégségben Csábi Endre algyői méhésznél
Algyőn Csábi Endre méhészetében járt az Agro Jager News. Csábi Endre elmondta a személyes tapasztalatait a méhekről, és a különböző mézeiről.
Szegeden Csábi Endre méhészt 35 éve ismerik a piacon, a Mars-téri nagypiacon. Nincs olyan nap, hogy ne lenne kint mézeivel, pedig otthon is nagyon sok tennivalója van, mert mintegy 150 méhcsaláddal dolgozik, sőt, méhegészségügyi felelős is. Édesapja még a magyar-jugoszláv határt átlépve hozta magával a méhész tudását – mása nem volt. Endre – öt testvére közül – édesapja, Péter nyomdokaiba lépett, egy másik testvére pedig hobbyjának választotta ezt a szép, de sok türelmet és munkát követelő szakmát. Történetük egyetlen egy méhcsaláddal indult.

Az évek alatt folyamatosan fejlődtek és 1980-ban sikerült megvásárolni az első méhkonténerüket. Kategóriákkal könnyebbé vált a méhészkedésük, de hiába a kitartó és lelkes munka, néhány év múlva az amerikai költésrothadás miatt a teljes állományukat fel kellett számolni. De nem adták fel.

Akkor 100%-os kártérítést kapott a Csábi család, de az elégetett méhcsaládok megviselték őket. Sajnos erre a spórás betegségre azóta sincs megoldás, ha a kaptárak több, mint a felében felüti a fejét, sajnos ugyanezt a megoldást kell alkalmazni mint anno, az 1980-as évek elején.

Akkor, azokban az években, itt lent délen, Szeged térségében, egy óriási járvány pusztított, amit azóta se tud senki, hogy miért következett be. A Csábi család azonban nem adta fel a méhészkedést, tanulva a hibákból, Endre édesapja újított. A rendszerváltás körüli években az édesapjának sikerült megvásárolnia egy Ikarus buszt.
Buszban laktak a méhek!
A Csábi család a buszt teljesen átalakította, kaptárakat helyezett el benne és a méhészkedéshez szükséges összes eszközt is be tudták rakni, no, meg a kitelepüléshez szükséges vándor holmit!

Tanulva a hibákból, minden kaptár kivehető volt a karanténbetegségek miatt. Ha időben el tudják választani a családokat egymástól, még a többi meg túlélheti – logikát követve más szisztémában építkeztek. Azóta a betegség – egy elszigetelt esetet leszámítva – nem fordult elő többet a Csábi-méhészetben.

Az öt testvér mára meglett családapák, ketten azonban soha nem tudtak elszakadni a méhektől. Csábi Ferenc, aki hobbi szinten 30 méhcsaláddal dolgozik, míg Endre, aki professzionális szinten 150 családdal éli a vándorméhészek életét, feleségével, Piroskával dolgoznak össze.
Endre megismerkedett feleségével Piroskával
Endre és Piroska az 1990-es évek elején véletlenül ismerkedtek meg egymással. Szépen gyarapodott a család és lépésről lépésre a méhek száma is megtöbbszöröződött. Sokáig gondolkoztak, merre, hogyan menjenek tovább. Mérlegelve a fizikai lehetőségeiket, sok-sok évi munka eredményeként Endre megvásárolt egy hathengeres platós IFÁ-t, majd egy igazi méhész konténer vásárolt, amit még egy követett. A méhészet egy rendkívül nagy kézierő-igényes ágazat, az ember határai pedig végesek, így megkerülhetetlen döntés volt a beruházás.

Egy kaptár sokszor 50 kilogramm is lehet, kemény fizikai munkát követel meg. A munka azonban a nagy melegben kifejezetten nehéznek számít, mert a védőfelszerelés a legnagyobb melegben is kötelező. A vándorméhészek élete sok-sok tervezést, precizitást követel: aki nem játszik a méhek szigorú szabályai szerint, valahol veszíteni fog – vélik a szakemberek. A kérdés csak az, hogy hol, mikor és az mennyire lesz fájdalmas, mert biztos, hogy bekövetkezik!
A vándorméhészek pontos terv szerint élik az életüket. A méhek olyanok, mint a kisbabák, vigyázni kell rájuk – teszi hozzá Piroska. Aki nem szívvel lélekkel, szaktudással végzi ezt a mesterséget, ne fogjon bele, mert sok kudarc éri. Figyelni kell a méhkirálynő állapotára, mert ő a legfontosabb elem. Egy méhecske öt hétig él, ha nincs egy aktív királynő, aki rendesen petézik, az egész család ennyi idő alatt tönkre is fog menni. Vagy a másik ellenpélda, hogy gyűlik a méz a kaptárban, valamilyen ok miatt nincs pergetés és a méz kiszorítja a méheket… Vagyis nem lesz hely az új dolgozók petéinek. Ezt a méhek érzékelik és a meglévő család gyarapodni szeretne: hipp-hopp elköltözik.

A méhészeknek azonban a vegyszer az egyik legnagyobb ellensége. Az egyik évben, tavasszal a méheket egy komoly idegméreg érte. Algyőn, ott az udvarukon másztak a méheik, mint a hangyák. Sírtam, úgy sajnáltam őket – mesélte Piroska. Mindet elveszítettük, de talpra álltunk abból is.
Kalandok a Mátrában, a méhész mindig új embereket ismer meg
Egyszer valahol a Mátrában éppen indulás mellett döntöttek, amikor elkezdett esni az eső. Nem tudtak lejönni az IFÁ-val a keskeny hegyi úton, amikor a semmiből jött egy hatalmas erdészeti gép, csörlőkkel, speciális rögzítőkkel felszerelve. Azonnal ráállt a teherautónkra és lehozott bennünket a műútig. Ha nem jön ez a gép – folytatja Endre talán soha nem érünk haza. Persze az ismeretlen pilótát nem engedtük el és a legjobb mézekből adtunk neki! Ma sem tudjuk ki lehetett az, de jószívvel gondolunk rá – meséli Csábi Endre.
A másik történet szintén említésre méltó, hiszen valahol a Balaton mellett, egy óriási földbirtok közepében hordtak a méhek, ahol igen sok versenylóval találták magukat szembe. Egyértelmű volt, hogy a méretekből adódóan nem feltétlenül sikerül megegyezni, de Csábi Endre csak megpróbálta. Hamar sikerült is és a gazda Endréék kedvéért a ménest átvezényelte egy másik mezőre, sőt amiben csak tudott kedvezett az algyői méhész családnak. Vele a barátságuk így kezdődött el, amely sok éve szakadatlanul ki is tart!
Csábi Endre különleges mézei
A méhek gyakorlatilag a növényi nektárból, vagy az élő növényi nedvekből állítják elő a mézet, amelyeket a méhek a saját anyagaik felhasználásával átalakítanak, raktároznak, dehidratálnak. A méz ízét a gyümölcscukor miatt érezzük. Az, hogy milyen zamata lesz, függ a virág illóolajarányaitól is. A mézet célszerű még a tárgyévben elfogyasztani, mert idővel változik az aroma tartalma, de csökken az enzimtartalom mellett illóolaj-tartalma is. Azonban fontos tudni, hogy a méz soha nem romlik meg. Egyiptomban találtak több ezer éves mézet, amelyek ugyanúgy elfogyaszthatóak, mint a mostaniak.

A vándorméhészek mindenhez alkalmazkodni próbálnak. Őket elsősorban az befolyásolja leginkább, hogy merre lesznek virágzó kultúrák. Évről-évre, kiszolgálva a vevőiket, törekszenek az állandóságra. Minden év más és más. A tavaszi hidegek, főleg az akác virágzás idején rémálommá is válhatnak. A kínálatukban minden szerepel: a hárs-, selyemfű-, vegyes virágméz, a napraforgó és repce, de ezen kívül van még virágpor és propolisz – ami a vírusok ellen hatékony, mivel az immunrendszert képes erősíteni.
A koronavírus sajnos itt jár közöttünk. Piroska és Endre minden nap virágport, propoliszt és mézmixet fogyazt reggeli előtt. Ezzel minden évben sikeresen elkerülik az influenzát is. A repceméz piaca felfutóban, mert képes a gyomorsavat lekötni. Egyre több olyan vevőjük van, aki céltudatosan ezt is keresi náluk. A repceméz kristályosodik. Ez azt jelenti, hogy két-három hét elteltével teljesen összeáll. A méz minősége persze semmit sem csökken, kidobni óriási tévedés lenne. Ezt elkerülve a repcemézüket krémesítik, így kenhetővé válik, de hő hatására újra folyós lesz.
Érdekesség, hogy szerbiai vevők csak a “beállt”, az az összekristályosodott mézet keresik, mert az biztos hogy nem “csinált méz”. Évek óta járnak már hozzá és annyit tudott elérni a hosszú, sok éves kapcsolat során, hogy a magyarországi vevők számára teljesen hagyományos “folyós” mézet is vásárolnak már tőle. Felső légúti panaszokra a hársmézet, illetve a selyemfűét is bátran ajánlja.
Szeged, az egyetemi város
Szeged egyetemi város, meglepő hogy a külföldiek a kulináris mézeket is keresik, mint például az akác, amit itthon sok esetben alábecsülnek. Az akácméz egy nemzeti kincs hazánkban, hasonlóan a propoliszhoz, amit a külföldi egyetemi hallgatók előszeretettel vásárolnak. Endrének számos külföldi vendége van az egyetemről. Nagyon szeretem őket – mondja Endre. Néhányan tudnak pár szót magyarul, kedvesek és egymás között is ajánlanak engem. Ez számomra óriási erkölcsi elismerés is.

Hogyan látod a jövőt?
Vigyázzunk a természetre, a méhekre, és ha lehet segítsünk egymásnak. Ha egy méhecske elárvul, bekéredzkedik egy új családba, és nagyon érdekes, hogy be is engedik… Nagyon fontosnak tartom, hogy egymás iránt a tisztelet és a segítőkészség domináljon. A méhészek következő generációi már itt járnak közöttünk. Fiatalok akiket segítenünk kell. Lássuk meg bennük a fiatalkori magunkat – nekünk is segítségre, tudásra volt szükségünk. Hívjuk el őket dolgozni, lássák, érezzék meg a méhek kisugárzását s ha egy-két csípés után közöttünk maradnak, megmaradnak a méhek között akkor lehet belőlük jó méhész. A méheknél egy év alatt hat generáció váltja egymást. Az utolsó annyit él, mint az előző öt együttvéve, vagyis hat hónapot. Tanuljunk a méhek szervezettségéből és jóindulatából s cserébe élvezhetjük a mézüket, amelyet ezek a kis repülő csodák állítanak elő.

Csábi Endre azok között, akik az Agro Jager News oldaláról megosztják a cikket ajándékcsomagot sorsol ki, amelyet személyesen Szegeden, a Mars-téri piac Nagycsarnokában vehet át a szerencsés nyertes.
A sorsolásra 2020. november 15-én az Agro Jager News szerkesztőségében került sor 18:30 – kor

Csábi Endre algyői méhész átadja a nyereményt Borbély Mária szegedi lakos részére. Gratulálunk a szerencsés nyertesnek!
Dr. Szilágyi Gergely
Főszerkesztő
Forrás: Agro Jager News – https://agrojager.hu/kiemelt-cikk/2020/11/06/emberek-eletek-vendegsegben-csabi-endre-algyoi-mehesznel/

