Természetvédelem
Vigyázzunk az úton átkelő teknősökre!
Közleményt adott ki az MME az úton áthaladó mocsári teknősökről
A mocsári teknős hazánk egyetlen őshonos teknősfaja, mely országszerte megtalálható tavak, folyók, holtágak, csatornák mentén, mocsaras területeken. Elsősorban a lassú folyású és álló vizeket kedvelik, így inkább azok közelében számíthatunk rájuk, azonban a májustól júliusig terjedő tojásrakás időszakában a vizektől több száz méteres vagy akár néhány kilométeres távolságban is találkozhatunk velük. Amennyiben úton áthaladó teknőssel találkozunk, álljunk meg, és segítsük át az úttest túloldalára. Az észlelést pedig rögzíthetjük az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapján vagy okostelefonos alkalmazáson keresztül.

A fénykép illsuztráció. Fotó: Pixabay
Habár a teknősök életük nagy részét a vízben vagy annak közelében töltik, a nőstények fészkeiket a szárazföldön, laza talajú, vízelöntéstől védett, magasabban fekvő területekre rakják. Ilyenkor az élő- és a szaporodóhelyek között közlekedő teknősök gyakran kényszerülnek arra, hogy átkeljenek a vonulási útvonalukat kettészelő, az élőhelyeket feldaraboló betonozott és földutakon, ahol az azokon közlekedő autók, kerékpárok, mezőgazdasági járművek sok esetben végzetesek lehetnek számukra.
Amennyiben úton áthaladó teknőssel találkozunk, álljunk meg, segítsünk neki azzal, hogy felvesszük és az úttól biztonságos, pár tízméteres távolságra lehelyezzük, figyelve arra, hogy csak abba az irányba vigyük, amerre ő maga is igyekezett. A felnőtt teknősöket semmiképp ne vigyük vissza a vízhez, mert ezzel nemhogy segítenénk rajtuk, mint inkább nehezítjük a dolgukat, hiszen ebben az esetben kezdhetik elölről az utat.
Előfordulhat, hogy a teknősök vonulásuk során kertekbe is betévednek, ahol az ott élő kutyák nehezíthetik meg a dolgukat. Ebben az esetben, ha lehet, a teknőst ne zavarjuk, inkább a kutyá(ka)t zárjuk be egy rövid időre, míg a teknős átkelve a kerten, folytatja útját.
Ebben az időszakban nemcsak mocsári teknősökkel, de a hazánkban szintén előforduló és néhány esetben szaporodó idegenhonos teknősfajokkal is találkozhatunk. A legjobb, amit ilyen esetben tehetünk, hogy eljuttatjuk őket a legközelebbi állatkertbe, ahol befogadják őket és megfelelő körülményeket biztosítva számukra gondoskodnak róluk, biztosítva azt, hogy ne kerülhessenek ki a természetes vizekbe.
Kérjük, hogy az autóval, kerékpárral közlekedők ebben az időszakban fokozottan figyeljenek az utakon áthaladó vagy éppen ott napfürdőző állatokra (a teknősök mellett a kígyókra, gyíkokra, sünökre is) és, ha tehetik, segítsék át őket az úton.
Amennyiben bárkinek tudomása van a mocsári teknősök által gyakran használt vagy nagyszámú állat elütésével érintett útszakaszról, akkor várjuk az ilyen megfigyelésekkel kapcsolatos információkat is, illetve minden hüllővel és kétéltűvel kapcsolatos észlelést az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapján, vagy ingyenes Android és iOS rendszeren is futó okostelefon alkalmazásunkon keresztül.
Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy milyen teknősfajjal találkoztunk, akkor a határozásában segítségünkre lehet a Kétéltű- és Hüllőhatározó okostelefonos alkalmazás, mely szintén elérhető mind az Android, mind pedig az iOS rendszert használó készülékeken.
Forrás: MME
Természetvédelem
Afrikát megjárt, színes gyűrűs kék vércsét észleltünk a Királyhegyesi-pusztán
Érdekes megfigyelést közöltek a Körös–Maros Nemzeti Park szakemberei
Három évvel ezelőtt, Székkutas határában gyűrűzték meg azt a kék vércsét, amelyet a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársának sikerült a napokban lencsevégre kapnia a Királyhegyesi-pusztán.

N38 jelölésű színes gyűrűs kék vércse Fotó: Balla Tihamér
A kék vércsék emblematikus, fokozottan védett madarai nemcsak a Körös-Maros Nemzeti Parknak, hanem az egész magyar Alföldnek. A faj állománya a múlt század végére nagyon jelentősen lecsökkent, de a célzott természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően napjainkra szépen gyarapodott.
A kék vércsék különleges ragadozó madarak. Hosszú távú vonulók, fiókáikat nálunk költik, de a téli időszakra egészen Délnyugat-Afrikáig vándorolnak. Ezt a fajt érintő nagyon alapos kutatómunkának köszönhetően tudjuk, melynek kertében például a madarak egyedi jelölése is zajlott és zajlik ma is. Hagyományos, fémből készült ornitológiai lábgyűrűkkel, illetve nagyobb méretű, színes, betű- és számkaraktereket tartalmazó, műanyag lábgyűrűkkel, valamint a legmodernebb, és a legpontosabb adatokat szolgáltató műholdas jeladókkal is láttak már el madarakat.
A lábgyűrűk jelentősége abban rejlik, hogy így egyedi kódszámmal vannak ellátva a madarak. A későbbiekben, ha a jelölés után sikerül leolvasni a gyűrűn található kódot, akkor ebből kideríthető a madár előélete. Megtudhatjuk, mikor, hol, milyen állapotban gyűrűzték, s hol és mikor sikerült az adatokat leolvasniuk a madarászoknak. Mindezen információkhoz úgy juthatunk hozzá, ha a gyűrűs madár adatait eljuttatjuk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Gyűrűzési Központjához. Így történt ez most június 4-én is, amikor a Csanádi pusztákhoz tartozó Királyhegyesi-pusztán, egy régi határjelölő akáckarón ülő, öreg tojó példányt kaptunk lencsevégre. A fotón jól látható a színes gyűrűn lévő, három karakterből álló kód. A Királyhegyesi-puszta egyébként a kék vércsék egyik hagyományos költőhelyének számít, minden évben szép számmal költenek az itteni facsoportokban.
A fotók alapján a madár előéletéről az derült ki, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park területén, Székkutas határában lett meggyűrűzve három évvel ezelőtt, 2023. nyarának elején, még fióka korában. Azóta nem volt megkerülési adata, tehát ez az első észlelés a gyűrűzés óta. Mivel egy hároméves madárról van szó, így az feltehetően már hatszor megjárta a dél-afrikai telelőhely és a dél-alföldi puszták közötti, több ezer kilométeres vándorutat.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei rendszeresen gyűrűznek kék vércséket, ezért nemzeti parkunk területén is időnként megfigyelünk gyűrűs példányokat.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Borzot mentettek a KEFAG-os kollégák
A napokban egy fiatal borz került bajba a KEFAG Zrt. területén, az állatot a társaság szakemberei mentették meg.
A napokban egy fiatal borz került bajba, miután egy használaton kívüli épület közel két méter mély aknájába esett, ahonnan önerőből nem tudott kijutni. Az állatra egy kolléganőnk fia figyelt fel vasárnap egy séta során. Felismerve a helyzetet egy deszkát helyeztek az aknába, bízva abban, hogy az állat azon fel tud kapaszkodni, de ez nem sikerült. Ezután többen is figyelemmel kísérték az állat sorsát, és vizet juttattak számára.

Fotó: KEFAG Zrt.
Nem sokkal később másik kolléganőnk is értesült a történtekről. Amikor meglátta a mély aknában rekedt, kimerült fiatal borzot, egy szélesebb pallót engedett le, majd táplálékot is vitt az állatnak, amely ekkorra már nem tudni mióta fogságban volt.
Mivel a borz továbbra sem tudott kijutni, Judit egy élve fogó csapdát helyezett az akna aljára. A terv bevált, hiszen másnap reggelre a borz biztonságban a csapdában volt, így sikerült kiemelni az aknából.
A mentés után nem vitték messzire, a közeli erdőben, természetes élőhelyén engedték szabadon, ahol remélhetőleg hamarosan visszatalálhatott családjához és megszokott életteréhez. Az elengedés pillanata a következő bejegyzésben látható majd. Büszkék vagyunk kollégáinkra, akik újra és újra tanúbizonyságot tesznek emberségükről, felelősségtudatukról és a természet iránti elkötelezettségükről.
Forrás: KEFAG Zrt.
Természetvédelem
Eltűnhet az eurázsiai hiúz Magyarországról
A szlovák–magyar határvidéken drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya.
Budapest, 2026. június 9. – Az Európa legnagyobb vadon élő macskaféléjének egykor természetes élőhelyéül szolgáló szlovák–magyar határvidéken mára drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya, és a faj gyakorlatilag eltűnőben van Magyarországról. A WWF Szlovákia, a WWF Magyarország és partnerszervezeteik 2023 és 2026 között figyelték meg a fajt a Szlovák-karszt Nemzeti Parkban – a faj egyik történelmi élőhelyén –, és mindössze két kifejlett hiúz jelenlétét sikerült igazolni, míg a hazai oldalon Aggtelek és a Bükk térségében nem találták nyomát, csak a Börzsönyben bukkan fel időről időre egy idős példány. Június 11-én, a hiúzok világnapján a WWF arra hívja fel a figyelmet, hogy a monitoringeredmények szerint az eurázsiai hiúz jövője a Kárpátokban a határokon átívelő együttműködésen múlik.

Fotó: WWF

Fotó: WWF





