INTERJÚ | Hány és hány alkalommal kívánt megszólalni a fegyver, mégis csendre intette.

Ismerősen cseng a Tiszalöki járás településein Áfra Miklós neve, hiszen hol jegyzőként, hol aljegyzőként dolgozott az elmúlt évtizedekben. A helyi közösségért végzett szolgálat után az erdő-mező jelentette számára a kikapcsolódást. A hobbijáról és a közelmúltban megjelent könyvéről kérdeztük a napjainkban már nyugdíjas közigazgatási szakembert.

Hogyan és mikor alakult ki a vadászat iránti szenvedélye, illetve a természet szeretete?

Hogy számomra szenvedély-e a vadászat, nem tudom. Csak azt tudom, hogy fegyverrel a kézben jó hivatkozni az esetleg értetlenkedőknek arra, hogy a természetjárás nem céltalan barangolás. Nem mondom, hogy nem tölt el örömmel egy-egy megszerezni remélt vad elejtése, de soha nem volt, ma pedig már még kevésbé kizárólagos célom a teríték gyarapítása.

A kezdetet az jelentette, amikor a kilencvenes évek elején Tiszaeszlár jegyzőjeként felkérést kaptam egy bérkilövő vadásztársaság létrehozására annak érdekében, hogy a vadászterületek bérleti szerződésének lejártát követően új vadászterület kialakításával az eszláriaknak is legyen lehetőségük a saját földjeiken vadászni. Miután a Nádler Herbert Bérkilövő VT elnyerte az újonnan létrehozott vadászterület hasznosításának jogát, a társaság alapító tagjaként váltam vadásszá. A természet iránti szenvedély kialakulásának kezdő időpontját nem tudom megjelölni. Egyszerűen belenőttem. Talán nem is szenvedély ez, hanem lételem.

A természet számomra a szabadságot jelenti, mint minden egészségesen gondolkodó ember számára. Ha mégis valamihez hozzá kellene társítani a természet iránti vonzalom kialakulásának kezdetét, akkor azt a kisgyermekkorom időszakához tudnám kötni, amikor szüleim Tiszalökön a Tisza árterében vásároltak egy kisebb kertet, aminek a vége a folyóra nézett. Ezt követően – amíg a szüleim a kertben dolgoztak – én rendszeresen bújtam az ártéri erdőt, élvezve annak minden látványát, hangját és gyümölcsét.

Mit szeret jobban, és miért: magaslesen ülni vagy cserkelni? Egyedül lenni vagy társas vadászaton részt venni?

A vadászat módját részben a lehetőség, részben az aktuális hangulat kérdése dönti el. A cserkelést és a társas vadászatot talán jobban kedvelem. A mozgás, a jó társaság, a kutyás vadászat számomra előrébb való, mint a magányos, egy helyben való ücsörgés. Viszont stresszes, felgyorsult világunkban számtalan alkalommal fordult elő, hogy el akartam húzódni a világ zaja elől, és csupán a gondolataimmal kettesben maradni. Erre a lesvadászattól nincs jobb mód.

Mit jelent önnek a vadászat, a természet szépsége?

Ha testemnek, lelkemnek étele a természet, akkor a vadászat az ételem fűszere. Vadászni csak módjával szabad, mert úgy hat rám, mint a narkotikum. A több sikeres egymás utáni vadászat függővé teszi az embert, ugyanakkor az élet nem csak vadászatról szól. Szeretem megadni a módját, különösen a nagyvad vadászata előtt. Maga az előkészület talán fontosabb számomra, mint a beteljesedés. A szépség relatív fogalom. Kinek ilyen, kinek olyan. A természet szintén hol ilyen, hol olyan. Én úgy imádom a természetet, ahogy van – leginkább az ember keze nyoma nélkül, háborítatlanul.

A természet élvezete számomra a feltöltődés színtere, ahol az aktuális problémák megszűnnek létezni. Hány és hány alkalommal kívánt ilyenkor megszólalni a fegyverem, mégis csendre intettem…

• Tovább a teljes cikkre (szon.hu)