Idén júliusban egy vadászati hírportál cikket közölt egy, – Baranya vármegyében terítékre hozott -, ragadozóról, amelyről azt feltételezték, hogy a vörös róka és az aranysakál hibridje lehet. A közzétett fényképen a kilőtt állat volt látható. A hírt sokan kétkedve fogadták, mivel két, genetikailag eltérő fajról van szó. Szerkesztőségünk alaposan utánajárt a témának, és a félreértések elkerülése érdekében tudományos cikkekre, valamint lexikonokra támaszkodtunk. Az irodalomjegyzéket a cikk végén tételesen közöljük.

A fénykép illusztráció. Vélhetően mesterséges intelligenciával kreált kép. Forrás: Facebook

Kőhalmy Tamás által írt Vadászati enciklopédia így ír a vörös rókáról:

“Róka (Vulpes vulpes)Felismerési jegyei. A legismertebb és legelterjedtebb nagy testű ragadozónk. A kifejlett egyedek testtömege 4-10 kg között változik. Testén a vöröses színezetű szőr dominál (v. ö.: vörös róka), a háton sötétebb sáv húzódik végig, amit a lapockatájon ugyanilyen keresztez. A has szőrzete világosabb szürkésfehér vagy fehé-res árnyalatú. A farok vége vagy fehéres, vagy kifejezetten fehér, a lábak külső fele és a fülek feketék. A pofán lévő, ún. tapintószőrök hossza meghaladhatja a 10 cm-t is. A bajuszok ugyancsak hosszúak. Farokhossza elérheti a testhossz 70%-át. Olykor a test egész felületén megjelennek sötétszürkés, feketés szőrök (pofa, torok, has, farok, lábak), ilyenkor beszél a vadásznyelv szenes rókáról. A kanok és a szukák között lényeges színbeli különbség nincs, de a testméretekben van eltérés a kanok javára. Nyoma jellegzetes, a kutyafélékre jellemző. Mellső lábán 5, a hátsón 4 ujj van, de a mellső láb első ujja, az ún. fattyúköröm csökevényes (ez az, ami a hátsó lábról hiányzik). Nyomképlete leggyakrabban zsinórozás, lopakodáskor terpesztőcsapát hagy, lassú futásnál ferde páros lépéssel, gyors futásnál kieső lépés kieső első nyommal, trapézlépéssel vagy kieső háromszöglépéssel. Hullatékát általában jól látható helyen hagyja, ezzel és vizeletével jelöli meg territóriumát. Koslatáskor lehet leggyakrabban ugatását hallani. Fogképlete: 3    1    4   2 /3   1   4   3   =   42

Szaporodása. A róka egyszer ivarzó faj, így csak az év meghatározott időszakában képes a párzásra. Ezt az időszakot koslatásnak hívjuk, s Magyarországon december második felétől március elejéig tarthat. Az ivarérettség mintegy 10 hónap, így a rókák a születésük utáni szaporodási ciklusban már részt vehetnek a szaporításban. A szukák 1-6 napon keresztül tüzelnek, a kanok az egész szaporodási időszakban képesek termékenyíteni. Sikeres párzás után a szuka vemhes lesz, a vemhesség ideje 52-53 nap, olykor pár nappal rövidebb-hosszabb is lehet. Sikertelen megtermékenyülés esetén ún. álvemhesség léphet fel, melynek időtartama 40 nap, mely után visszatér a nyugalmi állapot. Az alomszám magyar vizsgálatok szerint szabad területen 5,6-6,5 kölyök, ketrecben 5, 15 kölyök volt. Az ellés 2-4 óráig tart, a szukák megeszik a magzatburkot. Az ellés időszaka március közepe, április közepe közé esik. A szaporodóképességet a környezet és a szuka kora is befolyásolja. Legjobban a középkorú (4 éves) rókák vemhesülnek, s ekkor a legnagyobb az alomszám is. A fiatal vagy idős példányok 1/3-a, illetve 1/4-e nem vemhesül.”

Valamint az aranysakálról: “Aranysakál (Canis aureus) Felismerési jegyei. A kan testmérete általában nagyobb a szukáénál. Háta szürkésfekete, testoldala, combja vörös. Hasa és torka szürkésfehér, farka színe a hátéval egyezik meg. Farka hossza (20-30 cm) testéhez (80-100 cm) viszonyítva rövid, ez a rókától mindenképpen megkülönbözteti. Feje keskeny, orra hegyes, füle hosszú, szeme ferde vágású. A magyarországi példányok mind nagy termetűek, éppen ezért 1938-ban ÉHIK GYULA új alfajként – C. a. hungaricus – írta le a magyar sakált. Későbbi vizsgálatok egy önálló pannóniai alak létjogosultságát elvetették. Testtömege 12-16 kg. 19 alfaja ismert. Szaporodása. A szaporodás időszaka február-márciusra esik, a kölykök április végén, május elején jönnek a világra, a vemhességi idő 50–53 nap. Az átlagos alomnagyság 4-5 kölyök. A kölykök nevelése – főleg a kotorékban való tartózkodás – idején a szokásosnál is erősebb territoriális magatartást mutatnak, s a territóriumot a fajtársaktól is védelmezik.”

Szeged-Kiskundorozsma határában gázolt aranysakál 2023. novemberében A fénykép illusztráció. Fotó: Agro Jager News archív

Faragó Sándor által szerkesztett Vadászati állattan így ír a vörös rókáról:

“Vörös róka Vulpes vulpes (LINNAEUS, 1758)E: Red fox D: Rotfuchs I: Volpe comune F: Renard roux

Felismerési jegyei: A legismertebb és legelterjedtebb nagy testű ragadozónk. A kifejlett egyedek között a testméretekben, különösen a testtömegben megnyilvánuló ivari dimorfizmus mutatható ki, a kan tōmege 13-14%-kal magasabb, mint a szukáé (WANDELER-LOPS, 1993). Testén a vöröses színezetű szőr dominál (võ.: võ rős róka), a háton sötétebb sáv húzódik végig, amit a lapockatájon ugyanilyen színű pászta keresztez. A has szőrzete világosabb, szürkésfehér vagy fehéres árnyalatú. A farok vége vagy fehéres, vagy kifejezetten fehér, a lábak külső fele és a fülek feketék. A kanok és a szukák között színbeli eltérés nincs. A pofán lévő ún. tapintószőrők hossza meghaladhatja a 10 cm-t is. A bajuszszálak ugyancsak hosz-szúak. A farok hossza elérheti a testhossz 70%-át (HELTAY, 1989). Olykor a test egész felületén megjelennek sötétszürkés, feketés szőrök (pofa, torok, has, farok, lábak), ilyenkor beszél a vadásznyelv szenes rókáról.Nyoma a kutyafélékre jellemző, a mellső lábán 5, a hátsón 4 ujj van, de a mellső láb első ujja, az ún. fattyűköröm csökevényes (ez az, ami a hátsó lábről hiányzik). Nyomképlete leggyakrabban zsinórozás.Lopakodáskor terpesztő csapát hagy, lassú futásnál ferde páros lépéssel, gyors futásnál kieső lépés  – kieső első nyommal, trapéz lépéssel vagy kieső háromszög lépéssel halad (35. ábra) (NAHLIK, 1990a). Hullatékát általában jól látható helyen hagy, trapéz lépéssel vagy kieső háromszög lépéssel halad, azzal és vizeletével jelöli meg territóriumát.

Koslatáskor lehet leggyakrabban ugatását hallani.Szaporodása. Ivarérettség: Az ivari érés mintegy 10 hónapig tart, így a rókák a születésük utáni szaporodási ciklusban már részt vehetnek a szaporításban. Ivari kapcsolatok: A magányosan élő róka esetében a párok egymásra találása csak az ivari feromonok illatanyagainak észlelésével történhet meg. A szukák fogamzási képességük előtt már mintegy két héttel vagy a vizelettel, vagy a farktőnél található ibolyának (violának), azaz az illatmirigynek a segítségével kezdik terjeszteni illatanyagaikat, hogy felkeltsék a kanok figyelmét. Ez a hosszú időszak biztosítja azt, hogy a szukák viszonylag rövid, 1-6 napon keresztül történő tüzelése során, biztosan megtermékenyüljenek. A kanok az egész szaporodási időszakban képesek termékenyíteni. A kanok az egyes szukákat a vizeletjeleikről közvetlenül, valamint az ivari feromonok alapján távolabbról is felismerik. Találkozáskor a szuka kategórikusan visszautasítja a kant, ha az még a szuka párzási hajlama előtt próbál fedezni (elutasító viselkedés). Ettől a kan zavarodottá válik, ami rövid verekedés(eke)t eredményez a partnerek között. A szuka érvényesíteni tudja akaratát, ezért erőszak nem fordul elő. A későbbekben a kölcsönös bundaápolási viselkedéssel kifejezik az összetartást, a kan megnyugszik, a szuka mellett tartózkodik és figyeli a riválisok megjelenését. Azonos erőt képviselő kanok között elő fordulnak sérüléseket okozó verekedések, éppen úgy, mint azt az egymás melletti territóriumokat birtokló kanok területszerzési kísérletei során észlelhető. A párzás során a kan a szuka hátára rakja mellső lábait, a szuka oldalra fordítja farkát.

Különösen az ivarzás tetőfokán az is előfordul, hogy a szuka felkínálja magát, felszólítva a kant a párzásra. A tényleges kopuláció mintegy 20-30 percig tart, mert a péniszduzzadás következtében a pár olyan szorosan együtt marad, mintha elválaszthatatlan lenne. Olykor a szuka rángatja, vagy kiáltás mellett a tengelye körül forgatja magát. (A megfigyelőnek olykor az az érzése, hogy a párzás aktusa egyikük számára sem kellemes dolog.) Ebben az állapotban a kiszolgáltatott pár gyakran ki van téve a fajtársak zaklatásának. [Carnivora rend családjai közül egyedül a kutyaféléknél (Canidae) fordul elő ez a fajta kopuláció, amelynek szerepe mind a mai napig tisztázatlan.] A koslató szuka több kant is magához csalogathat, s az egész társaság naphosszat – látszólag békességben ugyanabban a kotorékban tartózkodhat.A szuka végül is több kannal pározhat. Megfigyelték, hogy egy szuka egy órán belül három kannal is párzott, ebben az esetben a párzás 15, majd 5 és végül 55 percig tartott. Magas állománysűrűség mellett, ahol a rókák családcsoportokban élnek, a kan mellett egy alfaszuka és azok leányai egy territóriumon belül találhatók, csak az alfaszuka párzik (LABHARDT 1990). Párzási időszak: A róka egyszer ivarzó faj, így csak az év meghatározott időszakában képes a párzásra.

Fotó: Tirinda Sándor – Agro Jager News archív

Ezt az időszakot koslatásnak hívjuk, ami Magyarországon december második felétől, március elejéig, hangsúlyosan január-február hónapokban történhet. Az alom helye: A róka a kölykezés, illetve a fiatalok nevelése céljából kotorékot foglal, illetve készít. A kotorék készítése olyan kedvező talajadottságú (kötöttebb talajú) területeken történik, ahol nincs megfelelő búvóhely. A róka a mellső lábaival kaparja ki azt a kotorékot, amelynek egy vagy több bejárata, illetve egy vagy több kamrája van. Szívesen foglal el és javít ki régi róka- vagy borzkotorékot, sőt a borzzal olykor meg is osztozik azon. Arra alkalmas természetes földi vagy sziklaodvakban, lyukakban is megtelepszik. Kihasználja az ember által teremtett lehetőségeket, így szívesen telepszik meg vasúti töltések oldalában, kavics és homokbányákban, beton átereszekben, kazlakban, elhagyott épületekben, romokban (pl. tanyák helyén). Rendszerint erdőben, erdőszélen, erdőfoltokban, erdősávokban, vizhez közel választja meg tanyáját, de mezei élőhelyeken- tartós, kotoréképítésre alkalmas fás vegetáció hiányában – kotorékot épit lucernatáblákban, de nem ritkán gabonában is. Az ellésre használt kotorék kisebb lehet, mint a lakókotorék, de ez nem törvényszerű, s a lakókotorékot is használhatja elléskor a szuka.

A későbbiekben a kotorék a család, vagy a kóborló egyedek számára szolgál menedékül. A vemhesség: Sikeres párzás után a szuka vemhes lesz, a vemhesség ideje 52-53 nap, olykor pár nappal rövidebb-hosszabb is lehet. Sikertelen megtermékenyülés esetén ún. álvemhesség léphet fel. Ennek időtartama 40 nap, amely után visszatér a nyugalmi állapot. Az álvemhesség során nem indul meg a tejelválasztás. A megtermékenyülés aránya az egyes populációkban, illetve országokban egymáshoz hasonló értéket mutatott: Hollandiában közel 100%-os, Svájcban, Bajorországban és Walesben 90-90%-os volt. A vemhesülés a 2-4 éves szukáknál a legmagasabb. Egy angliai vizsgálat során HARRIS (idézi HELTAY, 1989) az 1 éves, nem vemhes szukák aránya 34%, az 5-6 éveseké pedig 25% volt. A 4 éves szukák mindegyike vemhesnek bizonyult. Az nem ismert, hogy a megtermékenyülési ráta a környezeti tényezők eredőjeként, vagy a róka szaporodásbiológiájának viszonylag állandó fiziológiai jellemzőjeként alakul (LLOYD ET AL., 1976). Magas állománysűrűség esetén a kan több szukával is élhet egy közösségben, amelyek közül csak az ún. alfaszuka szaporít.”

Valamint az aranysakálról: “Aranysakál Canis aureus (LINNAEUS, 1758) E: Golden jackal D: Goldschakal, I: Sciacallo dorato F: Chacal doré

Felismerési jegyei: A kan testmérete általában nagyobb a szukáénál. Háta szür késfekete, testoldalai, combjai vörösek Hasa és torka szürkésfehér, farka szine a hátéval egyezik meg. Farka hossza a testéhez viszonyitva rövid, a farokvég vastag Lábai hosszúak. Ezek a bélyegek a rókától mindenképpen megkülönböztetik. Feje keskeny, orra hegyes, fülei hosszúak, szeme ferde vágású. A legbiztosabb elkülönítő bélyeg a talppárnák szerkezete, ami a nyomain is megmutatkozik. Az aranysakálnak mind a mellső, mind a hátsó lábán a két középső (azaz a 3. és 4.) ujj talppárnája a hátulsó részen keskeny sávban összenőtt (33. ábra) (DEMETER-SPASSOV, 1993). A korábban gyűjtött magyarországi példányok mind nagy termetűek voltak, éppen ezért ÉHIk (1938) új alfajként Canis aureus hungaricus – írta le a magyar aranysakált. Későbbi vizsgálatok egy önálló pannóniai alak létjogosultságát elvetették (SZUNYOGHY, 1957; DEMETER, 1984, 1985). Csaknem 80 évig, olykor heves vita folyt a vadászati és zoológiai szaksajtóban arról, hogy az Alföldön nádifarkasnak nevezett állat egyező-e a sakállal, avagy a farkas (Canis lupus) hazai alfaja. Ma azon az állásponton vagyunk, hogy azok az állatok aranysakálok voltak.

Szeged-Kiskundorozsma határában gázolt aranysakál 2025. júniusában. A fénykép illusztráció. Fotó: Agro Jager News archív

Szaporodása. Ivarérettség: A nőstények 9 hónapos, a  kanok csak 2. éves kor-ban válnak ivaréretté. Ivari kapcsolatok: A sakáloknál a párválasztás az esetek többségében egy életre szól. A fiatal, vagy párjukat vesztett példányok novembertől választanak párt maguknak. A párkapcsolatban álló egyedek a párzási időszak előtt egy hónappal elkergetik a falka tagjait, és csak azután lépnek ismételten szoros párkötelékbe. A nőstény egy hétig képes a fogamzásra. A tényleges párzó mozgás mintegy 30 másodpercig tart, azt követően a pár a kutyaféléknél természetes módon még mintegy 2-11 percig ebben az egyesült helyzetben marad (DEMETER-SPASSOV, 1993). Párzási időszak: A koslatás időszaka január-február (március) hónapokra esik. Az alom helye: A nőstény a kölyköket a kan által ásott, vagy rókától, illetve borztól átvett/elvett kotorékban hozza a világra.

A kotorék mintegy 1,5-3 m hosszú, a mélysége a talajtípustól és a talajvízviszonyoktól függően 3-5 m. A kamra átmérője 60-80 cm. Rókakotorékok átvételekor több kijárata is lehet, de a sakál általában csak egyet használ közülük (DEMETER-SPASSOV, 1993). A vemhesség: A vemhességi idő 60-62 nap (DEMETER-SPASSOV, 1993). Az ellés ideje: A kölykök április végén, május elején jönnek a világra. Az alom nagysága és száma: Az átlagos alomnagyság 4-5(-6) kölyök. Utódnevelés: A kicsinyeket a nőstény mintegy 2 hónapos korig szoptatja, csak ezt követően hagyják el a kotorékot. Az utódok nevelésében/etetésében mindkét szülő részt vesz. A kölykök nevelésének főleg a kotorékban való tartózkodás – idején a sakálok a szokásosnál is erősebb territoriális magatartást mutatnak, s a territóriumot a fajtársaktól is védelmezik.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Penészleken, Varga Attila hivatásos vadász hozta terítékre a fényképen látható kan aranysakált. A fénykép illusztráció. (Kép: Varga Attila – Agro Jager News)

A kölykök legalább a születésüket követő év tavaszáig a szüleikkel maradnak, és segítenek nekik a következő alom felnevelésében úgy, ahogyan azt afrikai fajtestvéreik esetében VAN LAWICK GOODALL-VAN LAWICK GOODALL (1987) bemutatta. Tanzániában, a korábbi évben született fiataloknak mintegy 70%-a visszatér a családhoz azért, hogy segítsen a kölykök nevelésében. A fiatalok őrzik és  védelmezik a kölyköket, játszanak velük, míg szüleik táplálék után járnak. Amikor a kölykök kicsik és a szuka nem hagyja el őket, akkor a fiatalok hoznak neki, majd a későbbiekben a kölyköknek is táplálékot úgy, hogy felöklendezik azt. Mind a kanok, mind a szukák részt vállalnak ebben a feladatban.

Az area É-i határán – így Magyarországon is – a kóborló példányok elsősorban fiatal kanok, míg a fiatal szukák inkább a fiatalok felnevelésében segédkeznek (DEMETER-SPASSOV, 1993). A szülőkből, a fiatalokból és a kölykökből álló család falkát alkot (DEMETER, 1985). Szaporodási eredmény, halandóság, életkor: Bulgáriában az átlagos embriószám 6,7 magzat, az alomnagyság É-Bulgáriában 4,6 és D-Bulgáriában 6,0 kölyök volt (DEMETER-SPASSOv, 1993). A sakálnak, óriási elterjedési területén több – helytől függően változó – ellensége van. Sok helyütt a sasok vagy más csúcsragadozók (farkas, leopárd) szabályozzák állományát. DK-Európában hasonló lehetett a helyzet KRYSTUFEK-TVRTKOVIĆ (1991) szerint, azaz korábban a farkas tartotta alacsony szinten a sakálállományt. A farkasállomány csökkenésével a sakál felszabadult e nyomás alól, és megindult állománynövekedése és azzal együtt területfoglalása is. Más vélemény szerint (MILENKOVIÆ, 1987) a farkas és a sakál szimpatrikus fajok. A sakál életkora fogságban 10-12 év lehet, természetben valószínűleg alig több, mint ennek az értéknek a fele.”

Térjünk rá a két faj rendszertanára, amely gyakorlatilag determinálja azt a lehetőséget, hogy a két faj egymással kereszteződjön. Wilson és Reeder’s (2005) szerint a két faj rendszertani besorolása a következő:

Mivel a nemzetség eltérő, ezáltal a kromoszómaszám is eltér a két fajnál. Lariviére és Pasischniak-Arts (1996) így ír a vörös róka genetikájáról:“A vörös rókának 34 kromoszómából álló diploid kromoszómaszáma van, valamint 3–5 mikroszómája.

Ezzel szemben Tanomtang és mtsai (2023) eredményei azt mutatták, hogy a C. aureus diploid kromoszómaszáma 2n = 78, ami jelentős eltérést jelent. A vörös róka (Vulpes vulpes) diploid kromoszómaszáma 2n = 34, így az aranysakál–vörös róka hibridizáció biológiailag gyakorlatilag lehetetlen. A kilőtt ragadozóból mintát vettek, amit elemzésre elküldtek a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem gödöllői Szent István Campusára.

Ugyanakkor a kutya és az aranysakál között több alkalommal is megfigyeltek hibridizációt. Az első tudományos közleményt Galov és munkatársai publikálták 2015-ben. Eredményeik szerint ezek az állatok aranysakál és háziasított kutya hibridek voltak. Egyikük visszakereszteződött (backcross) az aranysakálhoz, a másik pedig a kutyához, ami megerősíti, hogy az aranysakál–kutya hibridek termékenyek. Az egy szülőtől öröklődő markerek azt mutatták, hogy a hibridizáció iránya – vagyis a vad faj nőstényeinek párosodása háziasított kutya hímekkel – a legtöbb kutyaféle-hibridizációs esetben közös jellemző.Az alábbi, angol nyelvű ábra a kutyafélék (Canidae) filogenetikai fáját mutatja be, az ágakon feltüntetett, millió évben megadott becsült szétválási időpontokkal. Az ábrát Vonholdt és Driscoll (2016) közölték.

Ábra: Adapted by permission from John Wiley & Sons: Journal of Evolutionary Biology (Perini, F. A. et al ., The evolution of South American endemic canids, etc.), copyright 2009.)