Ma újra jártam a tiszavasvári bagolyláda alatt, és a 6 fa törzsét alaposan lefújtam nyestriasztóként árult készítménnyel. Nem azért, mert ilyen mániám van, hanem azért, mert néhány napja éjjel nyest riogatta az itt költő baglyokat, vércséket! Hogy működik-e, azt nem tudom, de az biztos, hogy átkozottul keserű és ragaszkodó anyag van benne!

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

Öt alapos kézmosás után is, bármilyen ételt veszek a kezembe, az rendkívül keserű lesz. Remélem, a fák kérgén is megmarad. Az biztos, onnan majd senki sem akarja szappannal lemosni. Annak nagyon örülnék, ha valami hatalmas eső miatt újra kellene fújni, mert akkora aszály alakul az idei évre, hogy attól sokak szájíze lesz keserű!

Ránéztem a szomszédos fán lévő vércseládára is. Úgy látszik, ezen a helyen mindenki sok utódot tervez: a vörös vércséknél is 7 tojás van. Hazafelé ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy ránézzek néhány odúra, ládára. A hasonló késztetéseknek többnyire nem is tudok ellenállni, ezúttal sem próbálkoztam.

Egy régi erdei fülesbagoly költőhely felé közeledve meglepődtem, amikor vörös vércse szállt el a láda mellől. A mellékelt képet mutatta az endoszkópos kamera, amikor feltoltam a ládába. A kamerás tapasztalataink alapján a vércse–erdei füles vetélkedésekből többnyire a baglyok kerülnek ki győztesen, de nem mindig. Olyan gyakorlatilag nincs, hogy napközben az erdei fülesbagoly tojó ne üljön a tojásain. Ez a helyzet csak azzal magyarázható, hogy a vércséknek sikerült a 3 tojásán kotló erdei fülesbaglyot elzavarniuk, majd ők kezdtek tojásrakásba.

Itt biztosan nem lesz olyan, mint amikor tavaly az erdei füles kiköltött két kékvércsetojást is a sajátjai mellett! A vörös vércséknél ritka, mint a fehér holló, hogy az első tojás lerakása után megkezdjék a kotlást; általában a 3–4. tojás lerakása után ülnek a tojásokra. Nem hiszem, hogy az erdei fülesbaglyok embriói kibírnák, ha több napra megszakad a kotlásuk.

Tavalyhoz képest ezen a réten 2 új vércseláda is van, de idén ez is kevésnek bizonyult. Sajnos természetes fészek itt nincs, a helyi vadásztársaság (sajnos kétszer is) sikeresen kontrollálja a szarkák és a dolmányos varjak számát.

Írta és fényképezte: Zsiros Sándor – Madárles