Természetvédelem
Küzdelem a költőodúkért – kuvikok, szalakóták és nyestek között
Zsíros Sándor:
Bizony, régi történet már a mögöttünk lévő költési idény, de a kuvikok kapcsán még nem is írtam visszatekintést. Pedig ők is nagy személyes kedvencek, bár ezt szinte minden madárfajról elmondhatom – leginkább azokról, amelyeknek az állománygyarapodásáért kézzel foghatóan is tehetek! Talán a szalakóták a kivételek, mert annyi összepiszkítást nehéz megbocsátani, amit ők elkövetnek. Ettől függetlenül persze irántuk is komoly elköteleződésem van.

Fotó: Zsiros Sándor – Agro Jager News
A kuvikoknak is megvan a maguk bűnlajstroma, amiről leginkább a kékvércsék tudnának mesélni. De így működik egy ragadozó! A kuvikoknak is lennének történeteik az ő ragadozóikról – gondolok itt arra a szomorú esetre, amikor egy nyest idén beszabadult a kamerás kuvikodúnkba, és néhány perc alatt véget vetett öt szépen induló madáréletnek. Tűnjön ez bármilyen kegyetlennek, mégis azt mondom: ez (is) az élet rendje. Vajon a kuvikok hány életet vesznek el, mire fel tudják nevelni a saját fiókáikat?
Mindenesetre az, hogy azt mondom, ez az élet rendje, nem gátol meg abban, hogy a nyestveszélyes helyeken óvintézkedéseket tegyek az odúk megvédésére. Ez többnyire a fa törzsére felhelyezett védőgallért jelenti, de rendre tapasztalom, hogy a kettős bebúvónyílással ellátott kuvikodú is megbízható védelmet jelent a nyestekkel szemben.
De nemcsak a nyestek miatt panaszkodhatnának a kuvikok. Két esetben is hoppon maradtunk, amikor május végén kuvikfiókák gyűrűzésére indultunk: kotló szalakótákra bukkantunk ezekben az odúkban. Nem a kuvikfiókák repültek ki extra gyorsasággal – a szalakóták voltak annyira erőszakosak, hogy kilakoltatták (kétség ne legyen: halálesetekkel kísérten) a kuvikokat. Nem minden esetben jártak sikerrel, mert több odúban, ahonnan tavaly még szalakóták röptettek fiókákat, idén a kuvikok nevelhették fel a fiókáikat. Biztos, hogy a szalakóták is visszatértek ezekbe az odúkba, de most a kuvikok győztek.

Fotó: Zsiros Sándor – Agro Jager News
Summa summarum: a 12 megkezdett kuvikköltésből kilencben 2–5 fiókát reptethettek a szorgos szülők.
Ősszel igyekeztem gondoskodni a kuvikok számára is új költőhelyekről. A napokban számoltam össze: idén ősszel már több mint 50 vércseládát, valamint szalakóta- és kuvikodút helyeztem ki a tágabb környéken! Tavasszal – vagy ha jön egy hosszabb, fagyos időszak, akkor már télen – meg fogom duplázni ezt a számot.
Szeretném megköszönni Kornélnak, valamint egy nagyon szimpatikus családnak – Borinak, Marcinak és négy csemetéjüknek – az odúkészítésben nyújtott segítségüket!
1. Kékvércse–kuvik: A második kékvércse kamerás idényben három ládában is kuvikok pusztították el a kékvércse fiókákat – és jóval többet is, mint amennyit a kamerákon keresztül láthattunk…
Írta és fényképezte: Zsiros Sándor – Madárles
Érdekel az aktív madárvédelem? Csatlakozz te is a Madárles Facebook-oldalához!

Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

