Mostanában minden hétvégén, reggeltől estig, a madárodúkat-költőládákat ellenőrizzük. Az előző években mindig többet és többet készítettem ezekből, idén már jóval meghaladja az ötszázat a számuk. És szinte mindnek van, vagy volt lakója. Sok madár már befejezte a költését, de nem maradtunk élmények nélkül. Ezekből szeretnék néhányat megosztani.

1. A mezei verebek is képesek bekölteni egy szalakótáknak szánt odúba. Többnyire pechükre, mert jönnek a szalakóták, lenyomják a fészekanyagot és arra rakják a tojásaikat. Néha viszont szerencséjük van a verebeknek, elkerülik a nagyobb madarak az odút. Ez a mezei veréb fióka is egy ilyen odúban cseperedett fel. A veréb is madár, mégpedig fölöttébb gyönyörű!

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

2. Persze a szalakóta odúkban többnyire szalakóták költenek. Nem összesítettem még, de idén kb. 100 pár költ az odúimban. Ez a fióka nagyon rendes volt, megvárt bennünket. Igazság szerint tojt ő ránk, képletesen és tényszerűen is. Képletesen, mert néhány nappal később kelt, mint testvérei, értelemszerűen néhány nappal később éri el azt a fejlettséget, hogy kirepülhessen. És tojt tényszerűen is, mert a szalakóták úgy védekeznek a támadóik ellen, hogy elől-hátul mindenféle gusztustalan massza ömlik belőlük. Talán jogos lenne szarjakótának nevezni őket.

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

3. Egy igazi odúmatuzsálem, közel 20 éve áll szolgálatban! Úgy tűnik, bármelyik pillanatban széteshet. De a látszat csal! Minden évben ellenőrzöm az átlagát, bizton állíthatom, néhány év további szolgálat még benne van. Mint ahogy most is volt benne négy szép szalakóta fióka.

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

4. Ez a gyöngybagoly fióka két testvérével együtt a háttérben látható költőládában nevelkedik. Emberi szemmel nézve csodaszép környezetben. Egy hatalmas kaszálón lévő egykori pásztorszállás padlásán helyeztem ki a költőalkalmatosságot. Hiába a szép a környezet, a baglyoknak meg kell küzdeniük a mindennapi betevőért. Hét fióka kelt és csak hárman maradtak. Idén a rét nem bővelkedik mezei pockokban, ami a gyöngybaglyoknak a fő táplálékát képezi! A tetőgerinc alatti vércseláda sem maradt lakók nélkül. Egy másik nagy pocokpusztító, a vörös vércse neveli benne fiókáit, szám szerint négyet! Úgy látszik, megfér egymás mellett a két ragadozó.

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

5. Ha már vörös vércse. Készítettem az egyik fiókáról is portréképet. Talán ilyenkor a legkedvesebbek, amikor fiókakori pihetollaik alatt megjelennek a maradó tollak is.

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

6. Néha szembesülök negatívumokkal az odúk ellenőrzése során. Leggyakoribb ezek közül, amikor valamilyen okból elpusztulnak a fiókák, vagy a felnőtt madarak. Akár táplálékhiány miatt, akár azért, mert valamilyen ragadozó rátalál a fészekre, a felnőttek pedig akár a költőhelyért való közdelemben. Ezek benne vannak a természet működésében, ha ilyennel találkozom, túlteszem magam rajta.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Szerencsére nagyon ritkán találkozom emberi vandalizmus nyomaival, két kezemen meg tudom számolni ezeket. Az egyik éppen tegnap történt. A fotón látható vércseládán, a letört deszkán, a fa kérgén sok olyan nyom van, mintha valaki megpróbálta volna leverni a 6 méter magasan lévő ládát. Emberi településtől távol, félreeső helyen. Nem sikerült, a fiókák jól vannak, remélem nem tér vissza a látogató.

Fotó: Zsiros Sándor – Madárles

Írta és fényképezte: Zsiros Sándor – Madárles