Keressen minket

Természetvédelem

Kiskunsági szalakóták gyarapítják a litvániai állományt

Print Friendly, PDF & Email

Nyolc fiatal szalakóta utazott Magyarországról Litvániába

Közzétéve:

Feltöltő:

Print Friendly, PDF & Email

Nyolc fiatal szalakóta utazott Magyarországról Litvániába a Litván Madártani Társaság, valamint a Litván Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma koordinálásával zajló, a szalakóta litván természetvédelmi helyzetének helyreállítására irányuló – Improving the Status of the European Roller (Coracias garrulus) in Lithuania – fajvédelmi program keretében 2025 júliusában.

Fiatal, még éppen kirepülés előtt álló példányok begyűjtése volt a cél (fotó: Tokody Béla – MME)

A projekt részeként mintegy negyven egyed természetes élőhelyekre történő kibocsátásával szeretnék a faj állományát növelni Litvániában. Mindezt elsősorban állatkerti körülmények között szaporított példányokkal kívánják megvalósítani a szakemberek.

Az akció sikeres megvalósításához nélkülözhetetlen a stabil populációkból származó – genetikailag megfelelő – forrásegyedek begyűjtése. A hazai koordinációval lezajlott, a Kárpát-medence szalakóta-populációjának megerősítését és hosszú távú fenntartható védelmének megalapozását célzó sikeres LIFE program eredményeként Magyarország szalakótaállománya 1800-2000 költőpárra emelkedett, ezzel a régió legéletképesebbjei közé tartozik. Ennek megfelelően kiváló forrást jelentenek a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén begyűjtött madarak.

A befogás időpontját leginkább az egyedek fejlettsége és kora határozta meg. Alapvetően fiatal, még éppen kirepülés előtt álló példányok begyűjtése volt a cél, mivel a kifejlett madarak áthelyezése alkalmazkodási kihívásokat jelenthet az új környezetükben.

A nyolc madár befogását a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, illetve a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei végezték. Ezt követően a Litván Állatkert (Lithuanian Zoo) munkatársai speciális szállítódobozokban vitték a szalakótákat Litvániába.

A litván kollégák tájékoztatása szerint minden madár épségben megérkezett, jó kondícióban vannak és megfelelően táplálkoznak.

Érdemes megemlíteni, hogy a két ország közti szalakótavédelmi együttműködés létrejöttében kulcsfontosságú szerepe volt az országok természetvédelemért felelős minisztériumai között az EU természetvédelmi igazgatóinak informális találkozói során történt kapcsolatfelvételnek, amely lehetőséget biztosított a szakértők találkozására és a kezdeményezés elindítására.

A terepi befogócsapat: az MME, a KNPI és a Litván Állatkert munkatársai a Kiskunságban (fotó: Schneider Viktor – MME)

Európa északi részén jellemzően kisméretű, csökkenő trendet mutató szalakóta-állományok találhatók, így reményeink szerint a Kiskunságban befogott egyedek hozzájárulnak a faj litvániai populációjának helyreállításához.

A hazai, 2020-ban befejeződött szalakótavédelmi LIFE projektről bővebben itt olvashat: https://www.rollerproject.eu/hu

Címkék:

Természetvédelem

Afrikát megjárt, színes gyűrűs kék vércsét észleltünk a Királyhegyesi-pusztán

Print Friendly, PDF & Email

Érdekes megfigyelést közöltek a Körös–Maros Nemzeti Park szakemberei

Published

15 óra

on

2026.06.17.

By

Print Friendly, PDF & Email

Három évvel ezelőtt, Székkutas határában gyűrűzték meg azt a kék vércsét, amelyet a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársának sikerült a napokban lencsevégre kapnia a Királyhegyesi-pusztán.

N38 jelölésű színes gyűrűs kék vércse Fotó: Balla Tihamér

A kék vércsék emblematikus, fokozottan védett madarai nemcsak a Körös-Maros Nemzeti Parknak, hanem az egész magyar Alföldnek. A faj állománya a múlt század végére nagyon jelentősen lecsökkent, de a célzott természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően napjainkra szépen gyarapodott.

A kék vércsék különleges ragadozó madarak. Hosszú távú vonulók, fiókáikat nálunk költik, de a téli időszakra egészen Délnyugat-Afrikáig vándorolnak. Ezt a fajt érintő nagyon alapos kutatómunkának köszönhetően tudjuk, melynek kertében például a madarak egyedi jelölése is zajlott és zajlik ma is. Hagyományos, fémből készült ornitológiai lábgyűrűkkel, illetve nagyobb méretű, színes, betű- és számkaraktereket tartalmazó, műanyag lábgyűrűkkel, valamint a legmodernebb, és a legpontosabb adatokat szolgáltató műholdas jeladókkal is láttak már el madarakat.

A lábgyűrűk jelentősége abban rejlik, hogy így egyedi kódszámmal vannak ellátva a madarak. A későbbiekben, ha a jelölés után sikerül leolvasni a gyűrűn található kódot, akkor ebből kideríthető a madár előélete. Megtudhatjuk, mikor, hol, milyen állapotban gyűrűzték, s hol és mikor sikerült az adatokat leolvasniuk a madarászoknak. Mindezen információkhoz úgy juthatunk hozzá, ha a gyűrűs madár adatait eljuttatjuk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Gyűrűzési Központjához. Így történt ez most június 4-én is, amikor a Csanádi pusztákhoz tartozó Királyhegyesi-pusztán, egy régi határjelölő akáckarón ülő, öreg tojó példányt kaptunk lencsevégre. A fotón jól látható a színes gyűrűn lévő, három karakterből álló kód. A Királyhegyesi-puszta egyébként a kék vércsék egyik hagyományos költőhelyének számít, minden évben szép számmal költenek az itteni facsoportokban.

A fotók alapján a madár előéletéről az derült ki, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park területén, Székkutas határában lett meggyűrűzve három évvel ezelőtt, 2023. nyarának elején, még fióka korában. Azóta nem volt megkerülési adata, tehát ez az első észlelés a gyűrűzés óta. Mivel egy hároméves madárról van szó, így az feltehetően már hatszor megjárta a dél-afrikai telelőhely és a dél-alföldi puszták közötti, több ezer kilométeres vándorutat.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei rendszeresen gyűrűznek kék vércséket, ezért nemzeti parkunk területén is időnként megfigyelünk gyűrűs példányokat.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Borzot mentettek a KEFAG-os kollégák

Print Friendly, PDF & Email

A napokban egy fiatal borz került bajba a KEFAG Zrt. területén, az állatot a társaság szakemberei mentették meg.

Published

6 nap

on

2026.06.11.

By

Print Friendly, PDF & Email

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

A napokban egy fiatal borz került bajba, miután egy használaton kívüli épület közel két méter mély aknájába esett, ahonnan önerőből nem tudott kijutni. Az állatra egy kolléganőnk fia figyelt fel vasárnap egy séta során. Felismerve a helyzetet egy deszkát helyeztek az aknába, bízva abban, hogy az állat azon fel tud kapaszkodni, de ez nem sikerült. Ezután többen is figyelemmel kísérték az állat sorsát, és vizet juttattak számára.

Fotó: KEFAG Zrt.

Nem sokkal később másik kolléganőnk is értesült a történtekről. Amikor meglátta a mély aknában rekedt, kimerült fiatal borzot, egy szélesebb pallót engedett le, majd táplálékot is vitt az állatnak, amely ekkorra már nem tudni mióta fogságban volt.

Mivel a borz továbbra sem tudott kijutni, Judit egy élve fogó csapdát helyezett az akna aljára. A terv bevált, hiszen másnap reggelre a borz biztonságban a csapdában volt, így sikerült kiemelni az aknából.

A mentés után nem vitték messzire, a közeli erdőben, természetes élőhelyén engedték szabadon, ahol remélhetőleg hamarosan visszatalálhatott családjához és megszokott életteréhez. Az elengedés pillanata a következő bejegyzésben látható majd. Büszkék vagyunk kollégáinkra, akik újra és újra tanúbizonyságot tesznek emberségükről, felelősségtudatukról és a természet iránti elkötelezettségükről.

Forrás: KEFAG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Eltűnhet az eurázsiai hiúz Magyarországról

Print Friendly, PDF & Email

A szlovák–magyar határvidéken drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya.

Published

1 hét

on

2026.06.10.

By

Print Friendly, PDF & Email

Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Budapest, 2026. június 9. – Az Európa legnagyobb vadon élő macskaféléjének egykor természetes élőhelyéül szolgáló szlovák–magyar határvidéken mára drámai mértékben csökkent az eurázsiai hiúz állománya, és a faj gyakorlatilag eltűnőben van Magyarországról. A WWF Szlovákia, a WWF Magyarország és partnerszervezeteik 2023 és 2026 között figyelték meg a fajt a Szlovák-karszt Nemzeti Parkban – a faj egyik történelmi élőhelyén –, és mindössze két kifejlett hiúz jelenlétét sikerült igazolni, míg a hazai oldalon Aggtelek és a Bükk térségében nem találták nyomát, csak a Börzsönyben bukkan fel időről időre egy idős példány. Június 11-én, a hiúzok világnapján a WWF arra hívja fel a figyelmet, hogy a monitoringeredmények szerint az eurázsiai hiúz jövője a Kárpátokban a határokon átívelő együttműködésen múlik.

Fotó: WWF

A monitoringvizsgálat az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósuló LECA projekt keretében zajlott, amelynek célja a nagyragadozók és a helyi közösségek együttélésének elősegítése a Kárpátok térségében. A projekt során a kutatók és a bevont érintettek modern megfigyelési módszerek kombinációját alkalmazták, beleértve a kameracsapdázást és a genetikai elemzést. Magyarországon a WWF Magyarország vadkameráinak üzemeltetését a terepen az Egererdő Zrt., az Istenmezejei Vadásztársaság és Szabó Ádám természetvédelmi szakember, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa végezték, a Bükk területén pedig a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai folytatták a terepi megfigyeléseket.
„A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a Szlovák-karszt térségének hiúzállománya a túlélés határára sodródott – figyelmeztet Branislav Tám, a WWF Szlovákia nagyragadozó-kutatója. – Ha nem történnek célzott természetvédelmi intézkedések, valós veszélye van annak, hogy a faj teljesen eltűnik a szlovák–magyar határvidékről.”
A magyar oldalon az utolsó hiúzészlelés a Börzsönyben 2025-ben történt, ahol a feltételezések szerint jelenleg is él egy matuzsálemi korú példány, ha azóta nem pusztult el. A Bükki Nemzeti Park területén a faj jelenlétét azonban 2019 óta nem sikerült igazolni, míg az Aggteleki Nemzeti Parkban 2017 óta nem mutatták ki, ami jól érzékelteti a hiúzállomány aggasztó visszaesését ebben a régióban.
„A LECA projekt keretében a mintaterület magyarországi oldalán 2023 és 2025 között több mint 100 vadkamerával elsősorban farkasokat, alkalmanként medvéket rögzítettünk, de semmilyen olyan nyomot – még közvetetett sem, például prédamaradványt, lábnyomot – nem találtunk, amely a hiúz jelenlétére utalt volna a Bükk–Aggtelek térségében. A Börzsönyben egy idős hím példány rendszeresen hagy maga után nyomokat és feltűnik a kamerafelvételeken, de rajta kívül jelenleg nincs megbízható információnk hiúzok magyarországi jelenlétéről. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a faj gyakorlatilag eltűnt Magyarországról. A visszaesés okainak feltárásához, valamint a faj hosszú távú fennmaradásának és magyarországi visszatérésének biztosításához további vizsgálatokra és határon átnyúló együttműködésre van szükség” – mondta Sütő Dávid, a WWF Magyarország nagyragadozó-szakértője.
Az eurázsiai hiúz közép- és kelet-európai állományait elsősorban az orvvadászat és élőhelyeinek feldarabolódása veszélyezteti. Bár a faj védelem alatt áll, több országban válik illegális elejtés áldozatává. Szlovákiában és Ukrajnában a WWF és partnerei továbbra is dokumentálnak orvvadászathoz köthető eseteket, Bulgáriában pedig a múltbeli üldözés a szaporodó állomány eltűnéséhez vezetett. Az olyan infrastruktúra-fejlesztések, amelyek nem veszik kellőképpen figyelembe az ökológiai kapcsolatok fenntartását, akadályozzák a hiúzok mozgását, elszigetelik a kis populációkat, csökkentik a genetikai kapcsolatokat, és megnehezítik a faj visszatérését korábbi élőhelyeire.
Az ökológiai szempontból kiemelten fontos közép- és kelet-európai térségben tapasztalható riasztó helyzet egyértelműen rámutat a nemzetközi együttműködés szükségességére. „A nagyragadozók nem ismerik az országhatárokat. Ha hatékonyan akarjuk megvédeni őket, együtt kell működnünk, és meg kell osztanunk tudásunkat a teljes Kárpát-régióban” – hangsúlyozta Martin Duľa, a brnói Mendel Egyetem munkatársa, a LECA projektkoordinátora.
A hiúzmonitoring eredményei
A hiúzállomány felmérése egy szélesebb körű, a Kárpátok nagyragadozóira fókuszáló monitoringprogram részeként zajlott, elsősorban két, határokon átnyúló mintaterületen: a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység, illetve a szlovák–lengyel–ukrán határ találkozásánál az Északkeleti-Kárpátokban. A hiúzállomány vizsgálatához a szakemberek vadkamerákat és genetikai vizsgálatot alkalmaztak. A hiúzok bundájának mintázata ugyanis az emberi ujjlenyomathoz hasonlóan minden állat esetében egyedi, ez pedig lehetővé teszi a megfelelő vizsgálati módszertan mellett, hogy az állatokat kameracsapdák segítségével egyedileg azonosítsuk. Ennek eredményeként a monitoring során az Északkeleti-Kárpátokban[1] 17, a Szlovák-karszt és az Északi-középhegység mintaterületen[2] pedig mindössze 2 kifejlett egyedet tudtak azonosítani. Utóbbi mintaterületen ez csak a határtól északra, a szlovák oldalon sikerült.  Az összegyűjtött adatok értékes információkat szolgáltatnak a hiúzok állományainak méretéről, az állatok mozgásáról, viselkedéséről és területhasználatáról.

Fotó: WWF

A tévhitek veszélyeztetik a természetvédelmet
A hiúz rejtőzködő életmódja és kevésbé konfliktusos viselkedése ellenére gyakran válik tévhitek áldozatává. Tőlünk északabbra elsősorban haszonállatok elejtését róják fel a fajnak. Míg Európa-szerte az őzek és a gímszarvasok – a hiúz legfontosabb zsákmányállatai – évente több millió euró értékű kárt okoznak a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, kutatások szerint a hiúzok juhállományokra gyakorolt hatása rendkívül csekély. A legtöbb országban a hiúzok által elejtett juhok aránya 0 és 0,03% között mozog, Norvégiában pedig 0,70%[3]. Az átlagos veszteség hiúzonként évente legfeljebb egy juh. De gyakran tekintik konkurenciának vadászat során is, amely szinten feszültséget, konfliktusokat szülhet a ragadozó jelenléte körül.
A nagyragadozókkal kapcsolatos tévhiteknek a WWF Magyarország kétrészes cikksorozatot szentelt. A cikksorozat első részében azt vizsgálja, hogyan és miért terjedtek el a nagyragadozókat övező tévhitek, a második részben pedig végig veszi a leggyakoribb tévhiteket, és a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodva igyekszik árnyalni a nagyragadozókról festett gyakran negatív képet.
A blogposztok elolvashatók a WWF Magyarország honlapján:
Amit a nagyragadozókról hiszünk – és amit tudnunk kellene 1. rész – Honnan jönnek a tévhitek, és miért ilyen nehéz megszabadulni tőlük?
Amit a nagyragadozókról hiszünk – és amit tudnunk kellene 2. rész – 12 állítás a nagyragadozókról, amit ideje újragondolni – WWF Magyarország
Forrás: WWF
Tovább olvasom
Cart
Pénztár - 0 Ft
  • 0
  • 1