NapTár | „Ki e hazában lakik és kinek szíve a nemes vadászszenvedélytől hevül”

A 19. század második felében a szétzilált vadgazdálkodás és vadászat helyreállítása érdekében gróf Nádasdy Ferenc a Vadász-lapban 1881-ben megjelent cikkében világosan és egyértelműen meghatározta a teendőket. Célja volt a vadásztársadalom széttagoltságának felszámolása, az új polgári, iparos réteg számára érvényesülési lehetőség biztosítása, a vadászati kultúra és etika fejlesztése, a vadászok demokratikus szervezetének létrehozása, a vadászó nők egyenjogúságának biztosítása és a vadőrök megbecsülése. Fontos teendőnek tartotta a vad védelmét, a vadállomány óvását, gondozását szolgáló jogszabályok elfogadtatását. Meghirdette egy átfogó, egységes vadászegylet létrehozását, amely „intézménynek országosnak kell lennie, felkarolva magába mindenkit, ki e hazában lakik és kinek szíve a nemes vadászszenvedélytől hevül”. A világos és pontos célmeghatározáson túl, tekintélyes és elismert „a kívánatos nimbust és reliefet” nyújtó egyént elnöknek, alelnöknek pedig „törvénytudó és igazvadász, lelkes ügybuzgalmú” személyt javasolt. Ennek eredményeként alakult meg 1881. május 24-én az Országos Magyar Vadászati Védegylet, melynek elnökéül őt választották. A szervezet alelnöki bizalmát Keleti Károly miniszteri tanácsos nyerte el.

A főrendházi tagsággal, széles körű társadalmi elismertséggel rendelkező elnök komolyan vette a megválasztásával járó kötelezettségeket, és hogy ennek maradéktalanul meg tudjon felelni, további hathatós támaszt keresett a vadászat érdekében. Felkérték védnöknek Rudolf trónörököst, József királyi főherceget pedig örökös tiszteletbeli díszelnökké választották. Az így megerősített szervezet megnyitotta a kibontakozás, a megújulás lehetőségét, a magyar vadászat, vadgazdálkodás, vadászati kultúra számára.

A Védegylet a haladás szót tűzte jelszóként zászlajára. Vezetői tudták, hogy nekik kell felvállalni a helyi és országos rendszabályok istápolását, javítását, az orvvadászat, vadtolvajlás meggátolását, a vadtenyésztés, vadóvás ügyének felkarolását.

Újszerű volt, hogy megjutalmazták a vadgazdálkodás, vadvédelem terén kitűnt szakembereket, és agancskiállításokat szerveztek. Új vadászati törvénytervezetet terjesztettek a kormány elé, és 1883-ban a jogszabály nagy többséggel elfogadást nyert. A törvény rendelkezett a vadászati tilalmi időkről, a vándor- és vízimadarak költési időben történő szükséges védelméről, a vadkár térítéséről, a jogosulatlan vadászat meggátlásáról, a tőrök, hálók, hurkok használatának tilalmáról.

A vadászatról szóló 1883. évi XX. törvénycikk, valamint a vadászatra vonatkozó összes egyéb törvények és rendeletek ismertetéséről, a vonatkozó joggyakorlattal együtt Dr. Vidiczky János igazságügyi miniszteri osztálytanácsos „A vadászati jog lexikona” 724 oldalas könyvében teljes részletességgel 1930-ban alkotta meg.

A kezdeti nagy aktivitás gróf Nádasdy Ferenc halálával mérséklődött, majd jött az első világégés. A Nagy Háború után, 1920-ban egyesültek az érdekképviseleti szervezetek, melynek eredményeként létrejött a Hubertus Magyar Vadászati Védegylet, gróf Teleki Pál elnöklésével. A szervezet viszonylag rövid, négyéves működés után ismét szétvált és az 1930-as években három vadászati testület működött.

A második világháborút követően gyökerestől megváltozott hazánk politikai, társadalmi, gazdasági berendezkedése. E körülmények között alakult meg 1945-ben a Magyar Vadászok Országos Szövetsége. Legfontosabb célkitűzése volt az állami és szakmai szervezetek együttműködése, a vadászok szakmai képzése, a vadásztársaságok egyesületi életének fejlesztése.

1949-ben felfüggesztették a MAVOSZ önkormányzatát, így az 50-es évek elején csupán formálisan működött. 1957-től számítható a MAVOSZ, mint a vadgazdálkodók és vadászok országos szervezetének fejlődése, mely az 1970-es évek elejére rendkívül erős szervezetté nőtte ki magát. Tagsági delegálási joga volt, javaslattételi joga a fegyverengedélyek vonatkozásában, vadászigazolványt adott ki, fegyelmi jogkört gyakorolt, irányította a vadgazdálkodást, távlati terveket készített, apró- és nagyvadfejlesztési programokat hajtott végre, illetőleg jelentős szerepet vállalt a sport- és hivatásos vadász képzésben. A MAVOSZ a Védegylet jogutódjának tartotta magát, 1981-ben ünnepelte centenáriumát.

A rendszerváltást követően azután átalakult a vadászatra jogosultak érdekképviseletét ellátó szervezet, és újra felvette az Országos Magyar Vadászati Védegylet nevet.

omvk.hu | Wallendums Péter