Vadászat
Erdélyből költözött az Alföld peremére, Hubert, a vadászmanó
KÖNYVAJÁNLÓ | A vásárhelyi kötődéssel is rendelkező Szilágyi Bay Péter tollából igazi mai mese született természetről, vadászatról, értékekről.
P24: – Milyen kötődésed van a természethez, a vadászathoz?
Szilágyi Bay Péter: – Szüleim 1978-ban úgy döntöttek, hogy Szegeden telepednek le. 1981-ben Szegeden születtem és az általános iskolás éveimet Szeged belvárosában, a Boldogasszony sugárúton, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1.sz. Gyakorló Általános Iskolájában, ének-zene tagozatán töltöttem. Hétvégente azonban mindig haza utaztunk Biharugrára és Zsadányba. Édesapám nagy vadász ma is. Tőle a vadászati etikettet tanultam el, míg az ének-zene tagozat után az erdészetiben, a középiskolai tanulmányaim alatt, Szente László vadgazdálkodást és a gyakorlati oktatást irányító tanárom teljesen eldöntötte a pályámat. Karaktere, hogy nem magunkért, hanem miatta tanultunk, generációkat sarkallt arra, hogy szabadidőnkben, de még az iskolában, a szünetekben is,képezzük magunkat. Páratlan tanári adottsággal bírt. Középiskolai tanulmányaim alatt írtam aztán az első novellámat, amellyel második helyen végeztem a Természet és Én című irodalmi pályázaton, majd több irodalmi verseny után írhattam a Márok Tamás által szerkesztett megyei vadászújságba, a Vadászrészbe is. Ezzel párhuzamosan, miután felvettek az egyetemre, a Szegedi Tudományegyetem lapjába, az Egyetemünkbe is tudósíthattam. Aztán a nagy áttörés már növényorvos hallgatóként érkezett el, amikor a Pannon Egyetem, (ma a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon Campusa) diákjaként 2004-ben lehetőséget kaptam az első tudósításra a Nimród Vadászújságba. Érdekes és most az interjú alatt jutott eszembe, hogy a székely származású, Küküllő menti dr. Gotthárd Béla könyvbemutatóját tartották az egyik hódmezővásárhelyi vadásztársaság székházában, a Zrínyi utcán. Mindennapjaimat ma is ez a lap határozza meg, amellyel párhuzamosan szüleim, nagyszüleim földjén gazdálkodok is. A lapnál jelenleg az országos tudósítói hálózat koordinációs feladatait láthatom el.
Mi inspirált a könyv megírására?
Nem titok, hogy egy kedves professzorom, Jolánkai Márton, aki a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Főosztályát vezette, ihlette meg a manó alakját, aki mindig akkor tűnt fel az életemben, amikor a legnehezebb időszakokat éltem meg. Az állatvilágot, a madárvilágot a nagyszüleim, édesanyám szülőháza körüli természet adta Biharugrán. Felejthetetlen élményt jelentettek a zsadányi nagy körvadászatok édesapámmal, ahol a faluból mindenki vadászhatott, aki akart és nem ritkán ötven-hatvan fős hajtások indultak. Szegedi gyerekként magamba szívtam a református Tiszántúl minden ízét, történelmét és történeteit. Körösnagyharsányi szabadhajdú nagyanyám mesevilága, a nádasok, a rét, a kiszámíthatatlan, szeszélyes Sebes-Körös körül élnek ma is Hubert barátai Tikk, a harkály, Vincs, a széncinege, no meg Skú, a veszélyes aranysakál.
Számomra nagyon fontos, hogy az ember lehetőleg úgy éljen, hogy tetteiért bármikor vállalhassa a felelősséget. Ahogy szabadhajdú nagyanyám tanított: próbálj meg úgy viselkedni, hogy ne kelljen bocsánatot kérni! Hubert életében, annak ellenére, hogy vadászik, nem a lövés a lényeg.
A könyvvel, kalandos történeteken keresztül megérthetik a gyerekek, mit is csinál egy vadász? Hogy mennyi ügyes-bajos dolga akad a házkörül és bepillantást nyerhetnek a kicsik, hogy milyen veszélyekkel kell szembenéznie például Tikknek, a harkálynak, vagy Lajcsinak, akinek a kisnyulait éjjelről, éjjelre megtámadja a görény. Vadásznak lenni nem csak kiváltság, hanem elsősorban kötelezettség; sokat is kell azért tenni, hogy valaki azzá válhasson. Megéltem ezt apám mellett, megéltem az erdészetiben. Ünnepnapokká szélesedett a világ, amikor apámmal tarthattam, vagy éppen Szente tanár úr magával vitt bennünket. Megtiszteltetésnek vettük, ha a hajtások végén vigyázhattunk az üres fegyverekre, vihettük a lőtt fácánt, a nyulat.
Mit lehet elárulni a kiadványról és a történetről?
Hubert, egy igazi vadászmanó, aki az erdélyi Pádis hegységből érkezik az Alföld peremére, a költő szavai szerint: „ahol a táj a végtelenbe tárul”. Letelepszik egy kis faluban, vadászik, éli a mindennapi életét, együtt a környezetében levő emberekkel és állatokkal. Véleményt formál erről a világról, markánsan elkülönül a jó és a rossz, mind ember, mind állat esetében. A könyv tizenkét fejezeten keresztül, időrendben, egymás után különféle kalandokba varázsolja el az olvasót. A történet csak a manó alakjában rugaszkodik el a valóságtól. Elsősorban tizenkét éves kortól érdemes kézbe venni, de van olyan kicsi ötéves olvasónk, akinek a szülei esténként olvasnak belőle, mert nem akar, csak Huberttel elaludni.
Hubert történetében – annak ellenére, hogy fikció, – a vadászatok, a kaliberek, az állatok viselkedése, a természetleírások mind a valóságosak, hiszen egy része saját kalandjaim közül kerültek a könyvbe. Szakmaiságára garancia korábbi főnököm, Gyenge László, aki több, mint harminc évig felelős szerkesztőként vezette a Nimród Vadászújságot – őt kértem fel lektornak, míg a borítókon Kuklis Kata szegedi festő alkotását láthatjuk.
Úgy tudom, van vásárhelyi kötődésed, kapcsolatod is, illetve erős a Csongrád-Csanád megyei jelenléted, mesélnél erről?
Hódmezővásárhelyről gyerekkorom óta hallok, mert édesapám itt kezdte a felsőfokú technikumban a tanulmányait és mikor felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karára, szépen lassan felfedeztem a várost én is. Az első év nagyon nehéz volt, hiszen a Kar tanári gárdája magasan kvalifikált szakemberekből állt és nem is igen mertem kalandozni. Sokat kellett tanulni. A városban is jól tudják, hogy matematikából, kémiából, az alapozó tárgyakból szigorú volt az intézmény, ami a szaktárgyak vonatkozásában sem csökkent. 2001-ben 214 kezdtünk, míg 2004-ben nem voltunk 70-en, akik abszolváltak. Minden tudományterületen nemcsak oktattak, hanem tudományos munkát is végeztek a tanáraink. A dr. Bicsérdy Gyula főigazgató, majd prof. dr. Mucsi Imre dékán vezette legendás tanári kar gyakorlatot és elméletet egyben kezelt. Úgy gondolom, hogy a gyakorlati, valamint a tudományos hátterük miatt volt kiemelkedően erős Hódmezővásárhely. Ugyan szegedi srác voltam, de felvettek a kollégiumba és így jutott bőven idő a városra is. Horgásztunk Mártélyon, egy-egy helyi barátunk pedig meghívott vadászni és így megismertem a vásárhelyi embereket is. A város vallási sokszínűsége nyilván magával hozta, hogy páratlan a gasztronómiája és azt is meg kell jegyezni, hogy apróvad-gazdálkodásban, őzgazdálkodásban országos eredményeket értek és érnek el a környező vadásztársaságok. Lehetőségeim szerint mindig igyekszem is az alma materemnek otthont adó városról írni.
Mik a terveid a továbbiakban?
Alapvetően az életem a vásárhelyi tanárok pályájához hasonlít, mert a szüleim földjén gazdálkodunk, miközben a Nimród Vadászújság országos tudósítói hálózatának koordinálását is elvállaltam. Úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági, a vadászati újságírásban így maradhatok hiteles. A testvérem két éve jött haza Izraelből, ahol izraeli állami ösztöndíjjal kutathatott a jeruzsálemi Héber Egyetemen Yehoshua S. Saranga, világhírű búzanemesítő mellett. A kint töltött évei alatt bepillantást nyerhetett, hogyan működik a világhírű izraeli mezőgazdaság, hogy miként világelsők tejtermelésben, hogyan lehet egy hektárról ezer tonna paradicsomot, vagy közel nyolc tonna napraforgót lehozni. Láthatta, hogyan kommunikálnak a gazdák a kutatással, a piaccal és láthatta mennyire erős az érdekképviselet. Ezért amikor hazajött, megalapítottuk az AgroJager News-tés célul tűztük ki, hogy a hazai agráriumot mi is komplexitásában mutassuk be. Itt mezőgazdasági szakértőként segítek be, míg hosszú távú terveim között már Hubert Kiskundorozsmára készül, ahol különféle kalandokba keveredik. El kezdtem dolgozni a következő könyvön. Jelenleg azonban a Vadászati és Természeti Világkiállításra fókuszál a Nimród szerkesztősége, mert ötven év után újra hazánk szervezi meg ezt a kiállítást, amely szeptember 25-én nyitja meg kapuit és várhatóan mintegy 100 ország vehet rajta részt. Jó programok, konferenciák és egy hatalmas lehetőség, hogy bepillantást nyerjen mindenki, hogy hogyan, miképpen gazdálkodnak, oldják meg a problémákat a világ más országaiban. Természetesen számunkra a legfontosabb, hogy bemutassuk Magyarország vadászati múltját, vadászati hagyományait, vadgazdálkodási eredményeit, páratlan természeti kincseit, amihez, ha csekély mértékben, de Hubert is hozzájárul.
promenad24.hu
“Kevesen vagyunk itt, akiknek valamelyik fegyvere ne viselné magán Pisti keze nyomát, legyen az javítás, szerelék felrakás, vagy pusztán csak belövés…őrizzük az ujjlenyomatot emlékünkben és mindig jusson eszünkbe majd, ha célzásra emeljük a tust.”
Így búcsúztunk Tőle egykor, hiszen már 10 éve, hogy nincsen közöttünk Geges István a mindig vidám, a lősportot és a vadászatot szerető és tisztelő családfő, vadásztárs és barát.
Ilyenkor, ősszel szerveztük mindig a Somogyi Vadászok Lőbajnoksága versenyeket – amelynek dolgos házigazdája is volt Pista -, és amely versenyek a Geges család messzeföldön híres vendégszeretetéről, a barátságról, az együtt eltöltött kellemes emlékektől, vidám napokról voltak híresek.
„Elmegy lassan a berek, az erdő,
el a nádas, a tél, a nyár,
a hegy, a völgy, a nappal s az éjjel,
a szememlátta egész határ…
Elmegy? De talán mégsem egészen,
Meglátom tán az örök vizen,
Hiszen a szépség maga az Isten!
Lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”
(Fekete István: Búcsú)
Őrizzük Geges István emlékét!
Forrás: Dr. Kemenszky Péter – OMVK
Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.
Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.
Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.
Írta és fényképezte: Révész Zsolt
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.
Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.
A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.
Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.
Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.
Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.
Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.
Forrás: OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31