A költőládákat általában a magasfeszültségű vezetékek tartóoszlopainak tetejére szokás kihelyezni, ezúttal azonban eltértünk ettől a gyakorlattól. Éppen azért, mert Dévaványa térségében a kerecsensólymok eddig is inkább a természetes fészkeket választották költőhelyül. A többi sólyomféléhez hasonlóan ők sem maguk építik otthonukat, hanem más madarak – például parlagi sasok, egerészölyvek – fészkét foglalják el. Jelen esetben tehát „féltermészetesnek” mondható fészket kínálunk számukra.

A költőládák kihelyezéséhez az apropót most a Kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt szolgáltatta, amelyben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is részt vesz. Ők vállalták a kihelyezés költségeit, a ládákat ugyanis csak alpinista segítségével tudtuk a magas fákra erősíteni.

Mivel a kerecsensólymok semmilyen fészekanyagot nem hordanak, ezért a költőládákba apró gyöngykavicsokat tettünk. Ezek a strapabíró, időtálló kavicsok egyrészt nem engedik elgurulni a tojásokat, másrészt az esővíz is átfolyik rajtuk.  A ládákat a LIFE program keretében kijelölt mintaterületen helyeztük ki.

A tizenkét költőláda első hallásra talán soknak tűnhet, tekintve, hogy évente általában csak 5-7 pár költ Dévaványa térségében. Pontosabban csak ennyiről tudunk, ugyanis a kerecsensólymok fészkeit nem könnyű megtalálni. Sosem lehet tudni ugyanis, hogy éppen egy parlagi sas, vagy egy egerészölyv fészkébe rakták-e a tojásaikat, s mivel egyáltalán nem félősek, jól tűrik a stresszt, s az ember közeledtére sem repülnek fel a fészekből. Joggal bízhatunk tehát abban, hogy jövőre akár mind a tizenkét fészekben találunk majd költő kerecsensólymokat.

Az idei fiókák már hetekkel ezelőtt kirepültek, de még a fészkek környékén tartózkodnak. Mozgásukat a rájuk helyezett műholdas jeladókkal jól tudjuk követni.

Forrás: KMP

A kerecsensólyom (Falco cherrug) a fás-sziklás ázsiai sztyepp költőmadara. A sík- , valamint a domb- és hegyvidéki rövidfüvű gyepes élőhelyeken is találkozhatunk fajjal. Sikeres költéséhez nélkülözhetetlen a fák és sziklafalak megléte. A kerecsensólyom a többi sólyomféléhez hasonlóan nem épít fészket. A sziklafalak esetében a tojók a más madarak (például holló) fészekmaradványait használják, vagy a sziklapárkány talajába alakítják ki a tojások helyét. A fás élőhelyeken leginkább az ölyvek és a sasok üres fészkeit használják a költéshez. Évente egyszer költ, általában 3-4 tojást rak, az európai állomány fészkelése március végén, április elején kezdődik.

A kerecsensólyom fióka a viharos szél következtében esett ki a költőládából (fotók: Puskás József)

Az elterjedési területének jelentős részén vonuló faj, ugyanakkor a déli és a közép-európai fészkelő állomány állandónak tekinthető. A fiókák gyakran nagy területekre kóborolhatnak, illetve vonuló viselkedést is mutathatnak.

A kerecsensólyom táplálékbázisát leginkább a talajon élő, közepes termetű rágcsálók (hörcsög, ürge stb.) alkotják, de kisebb – egér méretű – fajok is szerepelnek az étlapján, valamint repülő madarakat (seregély, galambfajok) is zsákmányol.

Veszélyeztető tényezői között említhetjük az élőhelyek eltűnését és megváltozását, illetve a fő táplálékállat, az ürge állományainak csökkenését. Továbbá a nem megfelelő módon alkalmazott rágcsálóirtó-szerek és a szándékos mérgezés, valamint az elektromos vezetékhálózat okozta áramütések is nagy mértékben hozzájárulnak a populációk csökkenéséhez.

A kerecsensólyom európai populációjának 60%-a hazánkban található, ennek megfelelően a védelem kiemelt jelentőséggel bír a természetvédelem számára. A faj hazai állománya az 1980-as években a kipusztulás szélére sodródott. Az aktív természetvédelmi tevékenységeknek köszönhetően napjainkra a magyarországi populáció 180-200 párra becsülhető.

A kerecsensólyom fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1 000 000 Forint.

Forrás: KNP