Természetvédelem
Bálványfa gócpontot számoltak fel Csákberényben
A Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatósága Csákberény községhatárban található bálványfa gócpont eltávolítását kezdte meg 2024 nyarán. A mirigyes bálványfa (Alianthus altissima) elleni védekezés rendkívül fontos, mivel ez a fafaj számos negatív hatással van a természeti környezetre, az erdő és mezőgazdálkodásra is.
A bálványfa kelet-ázsiai, hazánkba a 19. században behurcolt fafaj. Gyors növekedésű, rendkívül agresszívan terjed, kiszorítva az őshonos növényeket és állatokat élőhelyükről. Ezáltal csökkenti az adott terület biológiai sokféleséget és károsítja az ökoszisztémák egyensúlyát. Sűrűn nő, ezzel árnyékolja a többi növényt, gátolja azok növekedését és megnehezíti a természetes regenerációt.

Kémiai védekezéssel is dolgoznak a bálványfa ellen, de csak lokálisan, a tuskókat kezelik. Forrás: Vérteserdő Zrt.
A fa mélyre hatoló gyökérzete károsíthatja az épületeket, utak alatti csöveket és egyéb infrastruktúrát. Virágpora allergén reakciókat vált ki az erre érzékenyeknél. A bálványfa inváziója jelentős gazdasági károkat okozhat azáltal is, hogy csökkenti a mezőgazdasági termelés hatékonyságát, vagy növeli az erdőgazdálkodási költségeket. Különösen veszélyes a védett területekre, ahol a természetes növényzet védelme kiemelt fontosságú.
A bálványfa kivágása után könnyen újra kihajt a gyökeréből, nagy mennyiségű magot termel, amelyek hosszú ideig életképesek maradnak. Számos környezeti hatással szemben ellenálló, például a szárazsággal és a szennyezésekkel szemben is. Ezen okok miatt az ellene való védekezés komplex feladat, amely többféle módszer kombinációját igényli.

Természetvédelmi területen számoltak fel egy bálványfa gócpontot az erdészek. Forrás: Vérteserdő Zrt.
Mechanikus módon a fiatal példányok kézzel is kihúzhatók, a nagyobbakat pedig kivágással lehet eltávolítani. Ez utóbbi hosszadalmasabb, de kevesebb környezeti terheléssel jár. A vegyszeres kezeléskor a kivágott fák tuskóját és a sarjakat speciális növényvédő szerekkel kezelik le (permetezés, kenés) vagy a szert injektálással juttatják be. A hatás gyorsabb, de a kezelést többször indokolt elvégezni.

Az invazív, az idegenhonos bálványfát nehéz kiirtani. Forrás: Vérteserdő Zrt.
A csákberényi bálványfa foltnál a mechanikus és a vegyszeres védekezés kombinációját alkalmazzák. Első lépésként mechanikai úton eltávolították a termőfákat. Majd nyár végén, ősz elején megkezdték a vegyszeres, egyedi védekezést.

A kivágott fákat összehordták az erdészek. Forrás: Vérteserdő Zrt.
Ezután 3-4 évig szisztematikusan folytatják a fertőzött terület kezelését annak érdekében, hogy teljesen felszámolják a fertőzési gócpontot. A bálványfa irtása tehát nemcsak egy esztétikai kérdés, hanem kulcsfontosságú a hazai biológiai sokféleség megőrzése szempontjából is. Azáltal, hogy visszaszorítjuk, hozzájárulunk az őshonos ökoszisztémák helyreállításához és hosszú távú fenntartásához – tájékoztatott a Vérteserdő Zrt.
Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatóság
![]()
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Éjfél utáni izzó alakzatok a kameraképen– hamvas rétihéják keresése hőkamerás drónnal
Hőkamerás drónnal ellenőrizték a hamvas rétihéják fészkeit Kunpeszér határában.
A Predátor című akciófilm jeleneteit idézte fel a hőkamera képe június 7-én, az egyik Kunpeszér-környéki védett lápréti élőhelyen. A hőképet ezúttal kollégáink használták még pirkadat előtt, hogy kvadrokopter segítségével „predátorokat” keressenek a sűrű, magassásos, magaskórós növényzetben.
A fokozottan védett hamvas rétihéja ugyanis ilyen növényzetben, a talajszinten építi fészkét. A költési időben számukra végzetes kaszálás mellett a területek legeltetése is kedvezőtlen számukra: a rövidre rágott növényzetben a szőrmés ragadozók sokkal könnyebben rájuk találhatnak.

Nappal visszaellenőrzött, tojásokat melengető, rejtő színezetű tojó hamvas rétihéja (fotó: Kazi Róbert)
Csoportos fészkelés
A hamvas rétihéják meglepően közel, akár 20 méterre is építhetik a fészkeiket egymástól. Ezen a védett területen több csoportos költőhelyet ismertünk meg az elmúlt években. A koncentrálódó párokra kiemelt figyelmet kell fordítani, hiszen kisebb területen egyetlen intézkedéssel egyszerre több egyed védelméhez is hozzájárulhatunk.
Az idei évben gabonában és természetes növényzetben is észleltünk ilyen csoportos fészkeléseket. A fészkek pontos helyének azonosítására azért volt szükség, mert a napokon belül kezdődő legeltetés a megfigyeléseink alapján érintette volna a fészkeket.

A fészken ülő tojó éjjeli hőképe (felvétel: Kazi Róbert)
Miért éjszaka repült a kvadrokopter?
Mivel a legeltetést nem szerettük volna indokolatlanul korlátozni, a lehető legpontosabb helymegjelölésre volt szükség. Nappal már több próbálkozás történt kvadrokopterekkel, de a növényzet változatos színezete, magassága és formája szinte lehetetlenné tette a fészkek megtalálását. A hőképes éjszakai repülés viszont rendkívül hatékonynak bizonyult.
A korai ébredést ellensúlyozta az eredmény: a négy ismert párból három fészkét sikerült azonosítani, így a legelésből kizárt területet is pontosan meg tudtuk határozni.
Biztonságosabb a madarakra nézve
A hőkamerás eszköz hatékonyságát jól mutatja, hogy távolról is jó felvételeket tud készíteni, miközben a kotló madarakat egyáltalán nem riasztotta meg. Később, már napfénynél egy néhány másodperces visszaellenőrzést végeztünk, melynek zavaró hatása minimális volt.
Ez a biztonsági szempont azért is fontos, mert a fészekről vagy annak közeléből felrepülő rétihéják esetenként rátámadnak a drónra, ami sérülésveszélyt jelenthet számukra

A sötétben derengő kijelzőfények különös hangulatot adnak az éjszakai órában (fotó: Turny Zoltán)
Köszönjük a hőkamerás drón biztosítását a Syba Napvédelem Kft-nek, valamint Kazi Róbertnek a szakmai segítséget!
A fészkek felderítése a Grassland-HU LIFE integrált projekt keretében valósult meg.
Írta: Turny Zoltán – KNP
Természetvédelem
Villásfarkú ragadozó a Maros felett: a barna kánya
Időnként barna kányák bukkannak fel a Körös–Maros Nemzeti Parkban
A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén nem költenek ugyan barna kányák, de időnként sikerül megpillantanunk egy-egy, a folyó felett suhanó példányt.
Ha ragadozómadár-sziluettet pillantunk meg az égbolton, sok esetben csupán az élőhelyi adottságokból már szinte egyértelműen megállapíthatjuk, milyen fajról van szó. Ha például valamelyik folyóvizünk felett közepes méretű, karcsú, enyhén villásfarkú ragadozót pillantunk meg, akkor az nagy valószínűséggel barna kánya lesz.

Fotó: Balla Tihamér
Ahogy a pusztai élőhelyekhez hozzátartozik a parlagi sas, a nádasokhoz a barna rétihéja, úgy a folyók tipikus, de ritka ragadozója a barna kánya. A Maros mentén húzódó ártéri ligeterdők, szántókkal tarkított kaszálórétek alkalmas fészkelő- és táplálkozóhelyet is kínálnak a faj számára. Mindezek ellenére hosszú évek óta nincs ismert fészkelése a hazai szakaszon, még a tiszai torkolathoz közelebb eső részeken sem, holott a Tisza mentén rendszeresen költ. Bár fészke nem került elő, azért rendszeresen fel-felbukkan a Maroson is, és mindig megkapó látványt nyújt ez a karakteres, folyókhoz kötődő ragadozó madár.
Megjelenésének legfeltűnőbb eleme az enyhén villás farka, mely a hazai ragadozók közül csak még ritkább rokonára, a vörös kányára jellemző. Világos barnásszürkés feje, barna teste, hosszú, karcsú szárnyai vannak. Táplálékának döntő részét dögök teszik ki. Előszeretettel portyázik hosszában a folyó felett, a felszínen úszó, elpusztult halakat lesve. Nyáron, amikor nagyobb számban jönnek a felszínre elpusztult kagylók, akkor azokat is szívesen fogyasztja. Igazán látványos jelenet, ahogyan csaknem vízszintesen, a vízfelszínnel párhuzamosan repülve kapja ki a vízből a sokszor nagyméretű kagylókat. A kaszálások megindulásával az ártéri rétek felett is láthatunk kányákat, az oda gyülekező, sok más ragadozó között.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
MME: Részt vettünk a 8. Európai Konzervációbiológiai Kongresszuson
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei a LIFE SakerRoads projektet mutatták be Hollandiában.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a LIFE SakerRoads projektet és természetvédelmi tapasztalatait mutatta be az European Congress of Conservation Biology (ECCB) konferencián Leidenben, Hollandiában, július 7-én. Az ECCB a több, mint 5000 tagot számláló nemzetközi konzervációbiológiai társaság, a Society for Conservation Biology európai regionális szekciójának csúcsrendezvénye, idén közel 850 résztvevőt vonzott 25 országból, lehetőséget teremtve a természetvédelem aktuális kihívásainak és kutatási eredményeinek megosztására.

Fotó: MME
A konferencia előadásai és szekciói a természetvédelmi kutatások rendkívül széles területét ölelték fel, a fajmegőrzéstől és ökológiai kutatásoktól kezdve az élőhelyvédelemig és a gyakorlati természetvédelmi megoldásokig. A szekciók között szerepeltek többek között a kisemlősök védelme, a munkakutyák természetvédelmi alkalmazása, valamint a zöldenergia-átmenet és a természetvédelem közötti konfliktusok. A LIFE SakerRoads előadása a „Solutions from recent conservation projects” szekcióban került bemutatásra, ahol a legújabb természetvédelmi kezdeményezések tapasztalatai és eredményei kerültek a fókuszba.
Az előadást követően számos érdeklődő kérdés érkezett a tevékenységeinkkel kapcsolatban. A résztvevők kiemelték a projektünk komplexitását, a megvalósuló természetvédelmi intézkedések sokrétűségét, valamint azt, hogy rövid idő alatt is pozitív eredményeket értünk el. Ezek közé tartozik, hogy újra megjelentek a fán költő párok olyan egykori revírekben is, ahol már több évtizede nem regisztráltak kerecsensólyom-költést.
A konferencia teljes absztraktkötete itt érhető el.
Forrás: MME




