Keressen minket

Természetvédelem

Klímarezisztens csemeték: nemzetközi összefogás a jövő erdészeti szaporítóanyagaiért

Stratégiai jelentőségű szakmai konferenciának adott otthont a tarjáni Német Nemzetiségi Ifjúsági Tábor,

Közzétéve:

Stratégiai jelentőségű szakmai konferenciának adott otthont a tarjáni Német Nemzetiségi Ifjúsági Tábor, ahol a Vérteserdő Zrt. szervezésében a magyar-szlovák határtérségen átnyúló #foresee projekt eddigi eredményeit és az erdészeti szaporítóanyag-termesztés legújabb irányvonalait mutatták be. A rendezvény rávilágított: a klímaváltozás elleni harc egyik legfontosabb eszköze a technológiai megújulás és a nemzetközi, szakmai tapasztalatcsere.

A „Klímakonferencia a konténeres erdészeti csemetenevelési technológia alkalmazásának lehetőségeiről” című, március 12-ei konferencia apropóját a #foresee rövidített nevű (HUSK/2302/2/1.2/001) projekt adta, amelynek célja a klímarezisztens magforrások azonosítása és a burkolt gyökerű (konténeres) csemetenevelési technológia népszerűsítése. A program keretében a Vérteserdő Zrt. és partnerei közösen dolgoznak azon, hogy a jövő erdősítéseihez szükséges szaporítóanyagok a legszélsőségesebb környezeti hatásoknak is ellenálljanak.

Fotó: Vérteserdő Zrt.

A rendezvényt Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy a megváltozott klimatikus körülmények miatt alapvető fontosságú olyan szaporítóanyag termelése mind mennyiségben, mind pedig minőségben, amely napjaink erdősítési munkáihoz hatékonyan felhasználható.

A helyettes államtitkár rámutatott, hogy a klímaváltozás folyamata az elmúlt 50 évben drasztikusan felgyorsult, ami azonnali tudományos és technológiai válaszokat követel. Emlékeztetett, hogy az elmúlt egy évben megalakult az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum, melynek elsődleges célja, hogy a megváltozott klimatikus viszonyok miatt az erdőben beállt változásokat felmérje, értékelje, s egy cselekvési tervet dolgozzon ki, gondoskodjon a jövő erdeiről útmutatásokkal az erdész szakma számára. Hangsúlyozta, hogy a jövő erdőit csak felkészült szakemberekkel lehet megvédeni korszerű géppark és biztos lábakon álló, ágazati szolgáltatói szektor mellett. Ezen folyamat elősegítésére ismertette a Közös Agrárpolitika (KAP) Stratégiai Terv keretében megjelent, „Versenyképes erdőgazdálkodást szolgáló beruházások támogatása” című pályázati felhívást, amelyre a támogatási kérelmeket 2026. május 7-től nyújthatják be az érintettek.

Györök Lajos, a Vérteserdő Zrt. vezérigazgató-helyettese köszöntőjében mérföldkőnek nevezte, hogy az elmúlt időszakban a tudományos kutatások, kísérletek és a gyakorlati szakemberek javaslatai összegződnek, ami kulcsfontosságú a hazai erdők hosszú távú megőrzéséhez szükséges válaszok megtalálásához. Rámutatott, hogy bizonyos területeken már az erdők fenntartása is komoly kihívást jelent, ezért az erdők kezeléséért felelős szakemberek számára alapvető fontosságú, hogy a tudományos javaslatokat és kísérleti tapasztalatokat a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban ültessék át a napi operatív munkába. Hangsúlyozta, hogy az új erdőfenntartási irányok, az innovatív technológiák bevezetése és a klímarezisztens fafajok megtermelése jelentős forrásigénnyel jár. Véleménye szerint az ágazatnak minden pályázati és pénzügyi lehetőséget meg kell ragadnia e folyamatok elősegítésére. Kifejtette: olyan kipróbált, előremutató technológiák alkalmazására van szükség, amelyekkel a következő évtizedekben – a szemléletmód és a munkamódszerek szükség szerinti megváltoztatásával is – garantálható az erdőállományok fennmaradása. Ez a konferencia is ezt a célt szolgálja a tapasztalatok cseréjén és a komplex gondolkodáson keresztül.

Szakmai válaszok a globális kihívásokra

A konferencia első előadójaként Kárpáti Béla, az Erdészeti és Energetikai Szaporítóanyag Terméktanács (EESZT) elnöke az európai uniós trendeket vázolta fel. Előadásában hangsúlyozta, hogy az ágazatot sújtó munkaerőhiány és a klímaváltozás miatti kritikus maghiány világszerte a technológiai váltás irányába kényszeríti a termelőket. Ismertette, hogy a klímaváltozás következtében rövidülnek az ültetési időszakok és a heves esőzések és a hosszan tartó szárazságok is nehezítik a munkavégzést. Rámutatott, hogy a konténeres technológia lehetővé teszi a magok hatékonyabb felhasználását és a folyamatok gépesítését, amivel kiváltható a hiányzó idénymunkaerő, miközben az ültetési szezon kitolásával csökkenthetők a gazdálkodói kockázatok.

A technológiai megújulás pénzügyi forrásairól Schmidt Péter, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) erdészeti szakértője tartott részletes tájékoztatót. Ismertette a KAP-RD40-RD12-1-26 kódszámú pályázat feltételeit, amely négy fő célterületet – a szaporítóanyag-előállítást, a gépparkfejlesztést, a fafeldolgozást és a digitalizációt – támogat. Kiemelte, hogy a vállalkozás méretétől függő 45-65%-os költség támogatási intenzitási maximumok és a 400 millió forintos maximális igényelhető összeg kiemelkedő lehetőséget biztosít a hazai csemetekertek és erdészeti vállalkozások modernizációjára.

A gyakorlati tapasztalatokat Gál László, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. erdőművelési és ökoturisztikai ágazatvezetője mutatta be. Előadásában kitért a tölgyek in situ és ex situ génmegőrzési projektjeire, különösen is az olasz molyhos tölgy, továbbá a szürke tölgy és a kocsányos tölgy hibridek vonatkozásában. Ismertette, hogy a burkolt gyökerű csemeték nevelése során kialakuló sűrű hajszálgyökérzet és a tápanyagtöbblet fontos előnyt jelent a száraz termőhelyeken, és bemutatta azokat a kutatási eredményeket, amelyek a technológia fölényét igazolják a hagyományos módszerekkel szemben.

A szakmai blokkot Sándor Attila Miklós, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) erdészeti szaporítóanyag-felügyeleti osztályvezetője zárta. Előadásában a hitelesített származás és a hatósági ellenőrzés szerepét taglalta a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. Kitért a magimportra, külön kiemelte a törökországi tölgymakk behozatalát. Hangsúlyozta, hogy a sikeres erdőfelújítás alapja az ellenőrzött genetikai háttér, ezért a hivatal szigorúan felügyeli a teljes folyamatot a maggyűjtéstől a csemetekerti nevelésig. Kifejtette az erdészeti génmegőrzés lehetőségeit, melyek erdészeti genetikai pályázaton a közös agrárpolitika rendszerén belül érhetőek el. A téma fontos elemeként a törzsfák jelentőségére is felhívta a figyelmet. Beszélt arról is, hogy nagy eredménynek tartja azt, hogy az „elszánt” erdőművelők jól ismerik a saját területeiket, tudják, hol található rajta nagy értéket képviselő és védendő faegyed.

Terepi bemutató az Agostyáni Arborétumban

A szakmai tanácskozást és az ebédet követően a résztvevők a gyakorlatban is megismerhették a fejlesztések eredményeit. A konferencia délutáni programja az Agostyáni Arborétumban folytatódott, ahová a szakemberek közösen utaztak át. Itt a Vérteserdő Zrt. munkatársai bemutatták a #foresee projekt keretében megújult csemetekertjüket. A látogatók működés közben tekinthették meg a burkolt gyökerű csemeték neveléséhez kialakított infrastruktúrát, öntözési megoldásokat, amely kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy az ágazat készen áll a jövő kihívásainak megválaszolására. Takács András projektvezető elmondta, hogy a Vérteserdő Zrt. a #foresee keretében négy darab 20 lábas hűtőkonténert is beszerez, amelyek lehetővé teszik a szaporítóanyagok szakszerű hibernálását a vetésig. A klímaváltozáshoz alkalmazkodott állományokból csertölgy és bükkmakkot gyűjtenek, melyet a vetésig hűtve tárolnak, miközben elvégzik a szükséges területelőkészítési és gyomirtási munkálatokat. Összesen 337,69 hektár nagyságú vagyonkezelt erdőterületen újítják meg a gyors klímaváltozás miatt leromlott állapotú állományt, részben makkvetéssel, részben pedig a projektpartnerek által nevelt, burkolt gyökerű csemeték elültetésével.

Fotók: Vermes Tibor, Boglári Zoltán, Forestpress, KEMMA

Forrás: Vérteserdő Zrt. 

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom