Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.

Életem legjobb őzbakját sikerült elejtenem egy április végi szerda estén Nagykátán. Azt a kifejezést, hogy „életbika” azaz németül „Lebenshirsch” gyakran olvastam a vadászati szaksajtóban, de hogy őzbakból is lenne ilyen No.1, arra csak akkor döbbentem rá, amikor a Facebook-posztomra valaki ráírt kommentben, hogy ez alighanem „életbak” lesz. És tényleg az, pedig még nem is bírálták el a „Lebensbock-ot”, hogy már maradjunk a német elnevezésnél. Külön köszönet érte a nagykátai Damjanich Vadásztársaság elnökének és vadőrének, akik már korábban megfigyelték és kinézték ezt a különleges bakot.

Fotó: Hardy Mihály – Agro Jager News

Második éve látnak vendégül a nagykátai vadászok őzbakra, a fiaimmal együtt, úgynevezett „csomagos” vadászként. Így jár az, aki beleviszi az erdőbe a gyerekeit, utána aztán nem is nagyon kell rábeszélni őket (erőltetni meg végképp nem szabad!), hogy tegyék már le a vadászvizsgát! Tavaly egy-egy őzbakkal gazdagítottuk mindegyikünk trófea-gyűjteményét. A nagykátai terület afféle tipikus észak-nyugat alföldi rész, vegyesen mezőgazdasági területek és akácos-, nyárfás- és feketefenyő foltokkal tarkítva. A vadászterület és a vadak vízellátásáról a Tápió folyó gondoskodik. Az idei száraz tavaszon ez éppen, hogy elég, alig csörgedez benne némi víz. A területen minden évben esik azért 400 gr. trófeatömegű bakból is néhány, a terület adottságai ennél nagyobb őzeknek is megfelelnek. Tavaly egy ún. örök közepes, szabályos hatos bakot sikerült elejtenem, benne volt a 350 gr-os súlyhatárban. Már benne voltunk a májusban, amikor egy alkonyati cserkelésnél, egy erdőbe ékelődött mezőn megpillantottuk a legelésző őzeket és a lővilág utolsó tíz percében kb. 150 méterről sikerült egy szívlövéssel helyben marasztalni a bakot. A 0.243-as Winchester kaliberű Browning-puskám és a 100 graines Hornady „American Whitetail” puha, ólomhegyű lövedék tette a dolgát. Ez a bak a negyedik kimenetelre, a negyedik autós „cserkelésre” lett meg.

Fotó: Hardy Mihály – Agro Jager News

Az idei szezonban már április 18-án kint voltunk Nagykátán, én a lesen, Péter fiam pedig Kármán Gábor vadőr kollégával járta a határt. Nagy László elnök a telefonján mutatott egy, a vadkamera által készített képet, egy igen érdekes agancsú, szabálytalan bakról, amit úgymond „nekem szemeltek ki”. Az áprilisi vasárnap este a vegyes nyárfás-akácos erdőben nagyon szép volt, ki is jött elénk egymás után vagy három suta, de az én puskám néma maradt. Ezen az estén a keresőtávcsöveké volt a főszerep, no meg a falusi diszkóban dübörgő tuc-tuc zenéé. Hihetetlen, hogy milyen zajos lény az ember! Ezt az esti meg hajnali lesen lehet csak igazán megfigyelni. A suták jó egészségi állapotot mutattak, az egyikük igen szépen kerekedett. Látszott, hogy májusra megékezik a nagykátai őz-utánpótlás. A vadkamerán rögzített baknak esze ágában sem volt megmutatnia magát, a kisebbik fiam viszont sikeresen tért vissza a messzi határból, olyan messziről, hogy a lövést nem is hallottuk. Az ő 308-as Browningja egy szép hatos bak életének a végére tett pontot. A trófea vékonyszárú, belül szép gyöngyözésű, afféle nagykátai öreg fickó fejdísze volt. Fiam büszkén is tűzhette a kalapja mellé a töretet, erre minden oka megvolt.

Fotó: Hardy Mihály – Agro Jager News

Rá néhány napra, szerdára elcsendesedett a barátságtalan észak-nyugati szél, rajtam meg annyira erőt vett a vadászláz, hogy muszáj volt lemenni Nagykátára, bár különböző elfoglaltságok miatt ezúttal nem tudtak kísérőt mellém adni. Miután a vadkamera fotóit ismét megnéztem, nem volt kérdés, hogy mire kell lőni, ha megjelenik a bak. A vadász kollégák megbíztak bennem annyira, hogy harminc vadászévvel a hátam mögött, csak el tudom bírálni egymagam is, ha lesz mit. Ugyanarra a lesre ültünk fel, mint vasárnap. A szerdai este és a naplemente is gyönyörű volt, mínusz a falusi diszkó dübörgése. Hét órakor már erősen fészkelődtünk, amikor egy fiatal suta megjelent a nyiladékon. Jómagam többre tartom a cserkelést persze, de most jó lesz ott üldögélni a magaslesen is. Az elmúlt évtizedekben a Bakonycsernye környéki erdőket, meg a Zemplén szurdokait jártam őzbakok után. Volt olyan kiszemelt bak Abaújszántó környékén, ami a nyolcadik (!) cserkelésre lett meg, de végül is ott fotózhattam le a zsákmányt az Aranyosi-völgyben a hidegpataki vadászház udvarán. Nagykátán viszont most a lesen bámultuk Péter fiammal a sutát, amikor mindketten egy afféle férfias csörtetésre lettünk figyelmesek. Érdekes, hogy suták szinte hangtalanul közlekedtek, most viszont a határozott lépések zaja azt sugallta, hogy egy, a saját területét magabiztosan birtokló őzbak közeledik. Öt percnyi várakozás után a suta eloldalgott, a bak pedig egyenesen kilépett, és megállt velünk szemben, úgy jó ötven méterre. A „szemben” alatt az kell érteni, hogy fejjel mifelénk állt és esze ágában sem volt az oldalát mutatni.

Vagy jó tíz percig néztünk így farkasszemet, és nem győztem csodálni a különleges trófeáját. Persze már a puskatávcsövön keresztül, mert hogy természetesen a kiszemelt bak csörtetett ki a nyiladékra. Meg is fájdult a hátam a kepeckedéstől, mert a magasles mellvédje néhány centivel magasabb volt a kényelmesnél, hát próbáltam a legjobb feltámasztást keresni. A bak meg csak békésen legelt, még mindig szemben. Én persze teljesen megfeledkeztem azokról a gondolatokról, amik a lefelé tartó autóúton jártak a fejemben, hogy vajon van-e jogom egy ilyen pompás teremtmény életét kioltani. Úgy gondolom, hogy a legtöbb igaz vadász fejében azért megfordul egy-egy alkalommal ilyen eszmefuttatás is, amit persze amikor helyzet van, elnyom a vadászláz. Most is ez utóbbi kerekedett felül, de a bak csak nem akart oldalt fordulni. Végül Diána istennő alighanem a kegyeibe fogadhatott, mert a bak csak elindult lassan balra, az oldala még hatszoros nagyításnál is jól látszott, a szálkereszt nem is ugrált a lapockán, amikor meghúztam az elsütőbillentyűt. A puska dörrenése után a bak felborult és ott helyben kilehelte a lelkét, egy lépést sem ment tovább. Utánkeresésről szó sem volt, nem volt rá szükség. Az órámon 19:21-et rögzítettem.

Fotó: Hardy Mihály – Agro Jager News

Ilyenkor aztán gyorsan megy el a napfény, így a kötelező „egy cigarettányi időt” kivártuk, bár egyikünk sem dohányzik. Utána gyorsan birtokba vettem a bakot, a fiamtól, aki eddigre már kétszeres őzbakvadásszá avanzsált megkaptam a töretet, ahogy kell, szabályosan. Az edzőteremben elöltött hosszú órái most igencsak jól jöttek, felkapta a bakot, és vitte is kifelé a tisztásra, mint egy könnyű oldaltáskát. A jobb oldalára fektettük, elkészültek a telefonos fotók a lebukó nap utolsó sugarainál, és csak utána tudtam igazán felmérni, hogy mekkora szerencsém volt. Eddigi harminc vadászévem alatt harmincöt bakot ejtettem el, közte egyetlen egy volt ezüstérmes, amit vagy húsz éve, Izsákon lőttem.

A nagykátai bak viszont minden kétséget kizáróan kiérdemelte az életbak minősítést. A bal agancs fejlődési rendellenességének okáról még sokáig fogunk tanakodni, hogy vajon barkában sérült-e vagy genetikai okok miatt növesztett az őz harmadik szárat. Tény, hogy nagyon mutatós, szép gyöngyözésű és már határozottan lefolyó rózsájú a trófea. Meglátjuk, hogy vajon hány évesre taksálják majd a bírálaton (én 6-7 évesre tippelem) és hogy mit mutat a mérlegelésnél. A faragott trófea alátétet már jó előre megvettem, a kötelező kis réztáblácskát az elejtés helyével, dátumával és a trófea súlyával majd csak akkor tudom megrendelni, ha már megjött a bírálati lap.

Fotó: Hardy Mihály – Agro Jager News

A jelek szerint mégiscsak bevált, hogy pár éve április közepére hozták előre az őzbakszezon kezdetét, a felmelegedés hatására rövidebb a tél, ekkorra az öreg bakok kész trófeával járják a területüket. Ez utóbbival kapcsolatban pedig nem árt hallgatni a helyi vadászok tanácsaira, mert ők mégiscsak jobban ismerik a saját állományukat meg hogy az őzek mikorra érik el a legjobb formájukat. Van, ahol egy négy-öt éves erdei vagy hegyvidéki bak már nem rak fel később sem nagyobb, szebb trófeát, míg máshol, különösen a jó adottságú alföldi területeken még egy hétéves őzbak is képes nagyot mutatni. Nekem mindenesetre a harminchatodik bak lesz a legemlékezetesebb.

Fotó: Hardy Mihály – Agro Jager News

Van ugyan pár girbe-gurba, zergés, törött, fagysérüléses, egyágú hiányos, meg egészen tizenegy éves visszarakott trófeájú bakom a falon, de ilyen érdekes bakot még sohasem hoztam terítékre. Köszönet a nagykátai vadásztársaknak és köszönet a természetnek, hogy ilyen különleges őzbakkal ajándékozott meg! Ahogy Széchényi Zsigmond idején mondták: Waidmannsheil!

Írta és fényképezte: Hardy Mihály

Vadászni szeretne a nagykátai Damjanich Vadásztársaság területén? Keresse bizalommal Nagy Lászlót, a vadásztársaság elnökét!
Telefonszám: +36 70 342 51 03

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131