Természetvédelem
Mozgalmas évet zárt a kékvércse-védelem
Elkészült az idén 20 éve alakult Kékvércse-védelmi Munkacsoport 2023. évi beszámolója
MME: Elkészült az idén 20 éve alakult Kékvércse-védelmi Munkacsoport 2023. évi beszámolója. Az országosan kezelt több ezer műfészekből származó adatok összesítése kiegyensúlyozott kék vércse állományról ad hírt, mely kifejezetten eredményes évet tudhat maga mögött.
Az őszi szinkronok során számolt vércséket tavaly Afrikába is követték a kutatók, hogy a legmodernebb technikai eszközöket bevetve feltárják a kék vércsék fővárosában zajló, a tudomány számára eddig ismeretlen jelenségeket. Az angolai útról a National Geographic fotósa és független filmes stáb is páratlan felvételeket készített.

Fotó: Loki Csaba – MME
Az MME Kékvércse-védelmi Munkacsoportja és a nemzeti park igazgatóságok széleskörű állományfelmérése során 2023-ban 1146 pár kékvércse-pár fészekfoglalását és költését regisztráltuk hazánkban. A felmérés lefedettségét és intenzitását is figyelembe véve az országos állományt 1200-1300 párra becsüljük.

1. ábra: A kék vércse állományfelmérések eredményei 2003-2023 között Magyarországon. Forrás: Kékvércse-védelmi munkacsoport (2023). A felhasznált adatok a munkacsoport tagjainak biotikai adatbázisából származnak: BNPI, DINPI, HNPI, KMNPI, KNPI, FHNPI és MME
Kifejezetten kedvező időjárási körülmények és táplálékkínálat jellemezték a költési szezont. Az utóbbi 20 év átlagát meghaladó éves csapadék és a kiegyenlített hőmérséklet viszonyok jelentős növényi biomassza termelést eredményeztek. A mezei pocok szaporodási ciklusára is kedvezően hatott mindez, az országos szintű gradációtól volt hangos a mezőgazdasági szaksajtó. A terepen is tapasztalható volt a kiemelkedő táplálékkínálat, mindez kiemelkedő költési eredményeket hozott sok vércse fészekalj esetében.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
A sikeres fészekaljak átlagos repített fiókaszáma a dél-jászsági mintaterületen (Palatitz P., Nyerják-Sümegi Zs. és Simon G.) a kék vércséknél 3 fióka/fészek volt (N=28), a Hevesi-síkon (Borbáth P.) 3,3 fióka/fészek volt (N=68). A Sárvíz völgyében és a Dinnyési fertőn szintén (Fenyvesi L. és mtsai) 3,3 fióka/fészek volt az átlagos repített fiókaszám a sikeres fészek esetében (N=16), ami kifejezetten jónak mondható. A 2023. évben a munkacsoport gyűrűzői országosan 653 kék vércsét gyűrűztek, ebből 518-at színes gyűrűvel is elláttak (Tinga, 2023.02.21.).

1. táblázat: A kék vércse foglaló párok megoszlása nemzetipark-igazgatósági területek között 2023-ban. Forrás: Kékvércse-védelmi munkacsoport (2023). A felhasznált adatok a munkacsoport tagjainak biotikai adatbázisából származnak: BNPI, DINPI, HNPI, KMNPI, KNPI, FHNPI és MME
A gyülekezőkön augusztus közepétől október első hetéig 2023-ban összesen 279 alkalommal végeztünk számlálást. Magyarországon, ez a heti alkalmankénti legalább 27 és legfeljebb 49 megfigyelőhelyet jelentett, de elmondható, hogy 40 helyről szinte állandó adatsorral rendelkezünk.

2. ábra: A szinkron napokon számolt összes kék vércse egyedszám változása Magyarországon, 2023-ban. Forrás: Kékvércse-védelmi munkacsoport (2023). A felhasznált adatok a munkacsoport tagjainak biotikai adatbázisából származnak: BNPI, DINPI, HNPI, KMNPI, KNPI, FHNPI és MME

Az MME logója
Ami az adatok mögött van…
Az elmúlt két évtizedben sikerült a múlt század végén becsült szintre visszaállítani és egyben stabilizálni a hazai kékvércse-állományt. Az állományméret fenntartásának jelenleg az egyik alappillére, hogy minden jó eltartó képességű régióban legyenek a vércsetelepek létrehozásában és fenntartásában elkötelezett szakemberek. A másik pillér a telepek felújításához szükséges költőládák és segédanyagok. Az Európai Unió, a Magyar Bank Holding és az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály központi kerete is támogatott minket 2023-ban, így további 520 ládával gyarapodhattak a műfészek-telepek. Az állomány fejlesztésének fókuszában a tradicionális alföldi területek után most a Dunántúl egyes területei vannak, az új telepek létesítésével ide koncentrál a „A túzok és kék vércse hosszú távú megőrzése a magyar-szlovák határtérségben” c. LIFE+ projekt is. A 2023-évben folytatódott a trend, a projektben partner FHNPI területén 12 kékvércse költőpár foglalt fészket (forrás: Váczi Miklós, Bódics Dániel és Győrig Előd) , a Dinnyési fertőn is költött már 5 pár kék vércse és a Sárvíz völgyében is 14 párt regisztráltak az MME önkéntesei és a DINPI munkatársai (forrás: Fenyvesi László és mtsai).
A „minden szép minden jó” történetet azért árnyalja, hogy a természetvédelmi kezeléstől nagyban függő kékvércse-állomány mellett, a mindeközben lokálisan megerősödött vetési varjú állomány régi/új kihívásokat támaszt, elsősorban a humán konfliktusok kezelésében. Vélhetően ez egyre nagyobb hangsúlyt fog kapni a közeljövőben, mely egyszerre kívánja meg tőlünk a városi varjútelepek problémáinak kezelését és a mezőgazdálkodók irányából fellépő (kár)igények kezelését.A vércsék nyomában Afrikában
A 2023. évben másodszor is sikerült magyar kutatókkal és filmesekkel ellátogatni a kék vércsék fővárosába, Angolába. A www.falcoproject.eu oldalon sok érdekes részlet megtalálható az expedíció céljairól és a csatlakozott szervezetekről, a kezdeményezésnek itt csak a szakmai eredményeit szeretnénk röviden megosztani.

1. kép: A teljes csapat a 2023 márciusi angolai terepmunka során (Fotó: Stiller Ákos – MME)
A gyülekezőn töltött mintegy tíz nap alatt befogtunk 41 vércsét. A kék vércsék színes gyűrűt és 5 grammos, földi állomással letölthető GPS adót kaptak (ICARUS), az egyetlen amuri vércsét fémgyűrűvel jelöltük. A befogásban „segítségünkre” voltak a helyi lakosok, akik számára az évnek ebben a szakában a vércsék táplálékforrást jelentenek. Amikor híre ment, hogy mi gyűrűzzük a madarakat az esős éjszakákon kiabálva felzavart és hajnalban a földről szedett vércséket tucatszám hozták számunkra.

2. kép: Reggeli napfényben szárítkozó kék vércsék az angolai gyülekezőhelyen (Fotó: Novák László – MME)
A vércséket éjjelre papírdobozban tárolva és köpeteltetve, majd ismételten lemérve kimutattuk, hogy a madarak számára nagyon jelentős vonulás előtti állomást fedeztünk fel Angolában! Az európai viszonyokhoz képest elképesztő testtömeg-gyarapodást tapasztaltunk, fogtunk 225 grammos hím és 245 grammos tojó példányt is. A jeladós adatok szerint a régióban napi 80-100 km-es köröket is bejárva és szinte kizárólag rajzó termeszeket fogyasztva képesek ilyen jelentős raktárakat felhalmozni a kék vércsék a tavaszi vonulás megkezdése előtt. Korábbi, 2019-es utunk alkalmával az már kiderült számunkra, hogy noha a csapatnak igen jelentős tapasztalata van kavargó vércse tömegek becslésében, ez messze nem az a mérték, amely emberi képességekkel átfogható. A hagyományos és 360 fokban rögzítő kamerával felszerelt drónról készített felvételeket és a változatos módon és lencseszettel készített fotókat automata számlálási algoritmusokkal elemezve igyekszünk standard becslési módszereket kidolgozni az MTA–ELTE Lendület Csoportos Viselkedés Kutatócsoport bevonásával. A vércse főváros természetvédelmi oltalom alá helyezése érdekében lépéseket kezdeményeztünk lokálisan és a nemzetközi szintéren is.

3. kép: A vércse menyországban (Fotó: Palatitz Péter – MME)
Köszönetnyilvánítás
Hálásan köszönjük mindenkinek, aki munkájával hozzájárult a 20 éve alakult Kékvércse-védelmi Munkacsoport eredményeihez!
Jelenleg futó projektjeink
A LIFE Steppe on border – „A túzok és kék vércse hosszú távú megőrzése a magyar-szlovák határtérségben“, (LIFE20 NAT/SK/001077) című projektet az Európai Unió a LIFE programból társfinanszírozza. Az önrészt és a szakmai támogatást az Agrárminisztérium adja. Köszönet érte!
Angolai munkánkat számos szervezet és magánszemély támogatja, mind szakmailag, mind anyagilag.
A 2023. évi expedíció magyar tagjai: Borbáth Péter / Fehérvári Péter Dr. / Lehel Olivér / Novák László / Palatitz Péter Dr. / Pálfi Szabolcs / Solt Szabolcs / Stiller Ákos
Pénzügyi támogatók: National Geographic Magazin – Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – MVM Zrt.- Üröm Természetvédelmi Egyesület – Szatuna Kft. – Széltapogatók Nonprofit Kft., Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma
Az expedíció eszközeit biztosította: Max Planck Institute of Ornithology – KOWA Optics – PULSAR (Weigl vadászbolt) – MyActionCam – Camera Kft. – Tripont
További információ: www.falcoproject.eu
Forrás: MME
Természetvédelem
Rétihéja támadt a kislibákra
Szabó Zoltán természetfotós élménybeszámolója az ürbői halastavakról:
Az ürbői halastavaknál épp egy daloló kékbegyet próbáltam fotózni, amikor a szemem sarkából hirtelen mozgásra lettem figyelmes. Azonnal a zaj irányába fordítottam az objektívet, és nem mindennapi jelenet tárult elém: tőlem nem messze egy barna rétihéja a nyári ludak csibéire vadászott.

Fotó: Szabó Zoltán természetfotós – Agro Jager News
Sikerült megörökítenem a ragadozó elszántságát és a menekülő csibék rémületét. A jelenet drámaisága szinte leírhatatlan volt – ritka pillanat, amelyhez nemcsak éberség, hanem komoly szerencse is kellett. Jókor voltam jó helyen.
A történet végül váratlan fordulatot vett: az egyik nyári lúd visszatért, és határozott fellépésével megzavarta a rétihéját. A csibék ezt kihasználva a nádas sűrűjébe menekültek, így megmenekültek a támadás elől.
Írta és fényképezte: Szabó Zoltán természetfotós
Szabó Zoltán természetfotós Facebook oldala itt érhető el!
Természetvédelem
Költőszigetet kaptak a küszvágó csérek
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei és önkéntesek új költőszigetet készítettek a Töreki-halastavakon.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő Töreki-halastavak helyi jelentőségű természetvédelmi terület madárfaunája reményeink szerint idén új költőfajjal, -fajokkal bővül.

Fotó: BfNPI
Fontos információ a területtel kapcsolatban, hogy a Töreki-halastavakon a horgászat, a fürdőzés és a vízisport-tevékenység szigorúan tilos!
Az egykor horgásztóként funkcionáló 10-es tavon ott maradt, mára már funkciójukat vesztett, olykor illegálisan használatba vett horgászstégeket munkatársaink tavaly októberben civil segítséggel a tóból eltávolították. A 10 különböző méretű stég remek lehetőséget kínált arra, hogy azokat megmunkálva, átalakítva egy közel 33 négyzetméteres szigetként kerüljenek vissza tavasszal a vízbe. Az újrahasznosítás révén minimális költségből megvalósítható volt a költősziget.
A tél folyamán a stégek átalakítását sikerült terv szerint véghezvinni és a sziget vasszerkezete március végére elnyerte végleges formáját. Az elemeket megerősítették és azonos magasságúvá alakították a tó vízszintjéhez igazítva.
Április 10-én helyi civilek segítségével megkezdődött a vízrebocsátás. Először vízre került a 10 db stég, melyeket a vízben a résztvevők összecsavaroztak, ezzel stabil alapot biztosítva a fedőrétegnek. Ezek után a fedőréteg első részeként egy fémhálót helyeztünk el a szerkezeten. Ezt követően kapta meg a sziget a peremét egy 12 centiméter magas karima formájában.

Fotó: BfNPI
11-én első körben beszállításra került körülbelül 150 db 2 és fél méteres palló, melyek hosszanti és keresztirányú fedésben kerültek a platformra összecsavarozva, majd következett egy réteg geotextil lefektetése. Legvégül pedig körülbelül 2 köbméternyi elegyengetett sóder került rá, ideális terepet biztosítva a csérek számára. A beszállítást csónakokkal végeztük.
A sziget körülbelül 4 és fél – 5 tonna össztömegű lett.

Fotó: BfNPI
Hogy miért is volt erre szükség?
A küszvágó csér (Sterna hirundo) hazai- és világállománya az elmúlt években jelentősen csökkent. Ennek a fokozottan védett madárfajnak a hazai állományát 2015-2017-es adatok alapján 560-870 párra becsülték. Igazgatóságunk működési területén mindössze két állandó és egy alkalmi költőhelye ismert. A Balaton déli partján elhelyezkedő Irmapusztai-halastavakon található hazánk egyik legnagyobb telepe. Reményeink szerint ezzel a szigettel hozzá tudunk járulni a költőállomány növekedéséhez. Az eredményekről a későbbiekben beszámolunk. Addig is türelmesen várjuk a madarakat. Az első példányok már visszatértek az Egyenlítőn túlról.
Költések esetén fontos, hogy a sziget ne működjön ökológiai csapdaként. Ezért a napokban a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai búvó- és árnyékoló helyeket helyeznek el a szigeten a fiókák számára, ezzel is védve őket a levegőből érkező veszélyek, ragadozók ellen. A küszvágó csérek fiókái korán elhagyják a fészket, sok esetben a vízbe menekülnek veszély esetén. Annak érdekében, hogy vissza tudjanak jutni a szigetre, fiókás időszakban felhelyezésre kerülnek feljáró, vízen lebegő pallók. Ezek gyorsan rögzíthetők, helyüket a munkálatok során előkészítettük, ezzel is minimalizálva a későbbi zavarás mértékét. A fiókák kikeléséig a madarak zavartalanul tudnak költeni, hiszen a feljárók nélkül a víz felől érkező ragadozók sem tudnak feljutni a szigetre, hogy kiegyék a tojásos fészkeket.
Végezetül szeretnénk megköszönni az MME Dél-balatoni helyi csoportjának és a Törekiért Egyesület önkénteseinek az önzetlen segítséget! Kiemelten köszönetet szeretnénk mondani Keszler Zoltánnak a tervezési és lakatosi munkákért, valamint Papp Ferencnek a geotextilért.

Fotó: BfNPI
A munkálatokban részt vettek
– a BfNPI részéről:
Péntek István, Schleer Tamás, Szász Bence, Dr. Szinai Péter
– civil részről:
Gál László, Gál Péter, Keszler Zoltán, Mészáros András, Varga Alex, Palaticz Péter, Panyi Enikő, Papp Ferenc, Papp Lambert, Papp László, Tóth Tamás, Veress Viktor
Új csérsziget-fotók: Gál László, Papp Ferenc, Panyi Enikő, Péntek István
Küszvágó csér – korábbi fotók: Magyari Máté és Mészáros András (BfNPI)
Forrás: Péntek István –BfNPI
Természetvédelem
A Dévaványai-Ecsegi pusztákra megérkeztek az első szalakóták
Április 16-án szalakótákat figyeltek meg Gyomaendrőd és Szarvas között.
A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületére április közepén visszatértek afrikai telelőhelyükről az első szalakóták. Most még a területfoglalásra koncentrálnak, de hamarosan a költést is megkezdik.

Fotó: Szél Antal István – KMNP
Az első példányt április 16-án láttuk Gyomaendrőd és Szarvas között. A szalakótákra jellemző, hogy amikor telelőhelyükről visszatérnek, akkor rendszerint egyedülálló fáról, magaslatról figyelik a környezetüket, onnan vadásznak. Április 20-án egy újabb példányt is megfigyeltünk a Dévaványai-Ecsegi pusztákon. A szalakóták a kék vércséktől, vagy a seregélyektől eltérően nem csapatosan, hanem magányosan vonulnak.
A Körös-Maros Nemzeti Park területi adottságai, a néhány öreg fával tarkított, gyepes területek kiválóan megfelelnek a szalakóták igényeinek. Ők ugyanis tipikus sztyeppi madarak, nem szeretik az erdőségeket. A már megérkezett példányok egyelőre még csak a területüket foglalják, költésük május elején kezdődik.
A szalakóták többsége a nemzeti park szakemberei által kihelyezett költőládákban költ, egy részük pedig természetes faodvakba, vagy harkályok, seregélyek elhagyott odvaiba rakja le 4-6 tojását. Rengeteg rovart elfogyaszt, fő táplálékai az egyenesszárnyúak, de a gyíkokat, kisebb békákat is megfogja.
Magyarországon a jégmadár és a gyurgyalag mellett a szalakóta az egyik legszínesebb madár. Kékeszöldes színével igazi ékessége a puszta élővilágának.
Forrás: KMNP


