Horgászat
Angolna horgászat a Balatonon
Kökény Balázs célzottan angolnára horgászott a Balatonon, nem akarmilyen eredménnyel. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Egy rövid bemutatkozással kezdeném. Kökény Balázs vagyok. 4 éves korom óta vagyok tagja a magyar horgásztársadalomnak. A “magyar tenger” szeretete kiskoromra nyúlik vissza. A gyerekkori családi nyaralások során jártam először a Balatonon és azóta a szerelmese vagyok. Azon horgászok közé tartozom, akik az év különböző periódusaiban más halfajokat vesznek üldözőbe. Az április második fele, május első hete minden évben az angolna horgászatáról szól. Ebben az időszakban lehet leginkább néhány példányt jó eséllyel horogra csalni. Az angolna, a hazai vizek közül, egyedül a Balaton és vízrendszerében fogható tömegével.
Más magyarországi vizekben nem, vagy csak szorványosan fordul elő. Ennek megfelelően az angolnát nyugodtan tekinthetjük a balatoni horgászat egyik jellegzetességének. Az angolna már a megjelenésével is eltér az édesvizi halak küllemétől. Kigyószerű megjelenése vonzza a tekintetet. Táplálkozását tekintve ragadozóhal, fenéklakó mivolta miatt a víz mélyén előforduló kisebb állatokkal táplálkozik. Jól tájékozódik a zavaros vízben, elsősorban ezt a tulajdonságát használjuk ki, amikor megpróbáljuk a horogra csalni. A sikeres angolnahorgászatnak négy alappillére van, mind a négynek teljesülni kell ahhoz, hogy eredményesek legyünk.
Ezek a következők: jó helyválasztás, ideális időjárási körülmények, megfelelő csaliválasztás és jól összeállított végszerelék. Jómagam a déli parti mólokon veszem üldözőbe az angolnákat, a kövezéstől 30 – 50 méteres sávban kereső horgászatot alkalmazva. Azonban jó eséllyel megtalálhatjuk őket a déli parti befolyókban is, elsősorban a Nyugati – övcsatorna, a Zala folyó és torkolata a legkecsegtetőbb horgászhelyek. Az angolnákat legnagyobb számban viharos, szeles időben lehet igazán kapásra bírni, legjobb az északi, vagy az észak – keleti szél. Az esetek döntő többségében az éjszakai órákban számíthatunk a legtöbb kapásra. Azonban borús, erősen szeles időben napközben is szép számmal foghatóak. A legfogósabb csalinak a harmatgilisztát tartom.
A gilisztával való horgászat mellett szól az is, hogy esős estéken könnyen mi magunk is gyűjthetünk és hosszú ideig tárolhatóak. Amennyiben horgászboltban szerezzük be a csalit, mindenképp a kanadai óriás gilisztát javaslom, mivel nehezebben szedik le a horogról a keszegfélék. Nyáron az élő és élettelen csalihalak is meghozhatják a várva várt eredményt. Ami a végszereléket illeti, klasszikus süllőző, csúszó szerelék, hosszú, legalább 50 cm-es, előke, apró méretű süllőző horog. Az esetek döntő többségében a legfogósabb szerelék, de kapástalan időszakokban célravezető búvárúszóval néhány cm-re megemelni a csalit a fenéktől. Idén négy alkalommal jutottam le a vízparta, hogy angolnákat vegyek üldözőbe. Az idei mérlegem 0 db, 1 db, 4 db és 10 db napra lebontva. Minden olyan horgásznak, akinek bakancslistás hala az angolna, javaslom, hogy látogasson el az év ezen szakaszán a Balatonra és fogja meg a várva várt, élete angolnáját. Mindazok, akik betartják a fentebb tárgyaltakat, kis szerencsével, egy életre szóló horgászati élmény lesz a jutalmuk. Az angolnák nagy küzdők, fárasztásuk jellegzetes, egyik magyarországon fogható haléhoz sem hasonlítható.
Az élmény garantált! Görbüljön horgásztársak!
Üdvözlettel: Kökény Balázs
Horgászat
MŰCSALI LAS-SÍ-TÁS…
Varga Szilárd osztotta meg a tapasztalait a téli pergetésről:
Télen, amikor jószerivel szinte az egész természet mély álomba merül és az élővilág lüktetése is jelentősen lelassul, nekünk, pergetőknek is más aspektusból kell megközelítenünk a rablóhalak elejtésének praktikáit. A téli hónapok didergős időjárásában már nem tudunk tempósan, ütemre vezetett műcsalikkal (csak egészen minimális körülmények között) halat fogni. Számunkra is itt az ideje, hogy más taktikával kutassuk fel a kevesebb aktivitást mutató rablóhalakat. Természetesen több műcsali-prezentációs lehetőség is adott számunkra, de most egy, kifejezetten süllőre sikeres, metódust szeretnék megosztani a kedves pergetőkkel.
Mint ismert, az éj királynője (fogassüllő) télen jelentősen nehezebben fogható meg, köszönhetően a hideg miatt kialakuló lelassult anyagcseréjének. A lelassult anyagcsere-folyamatok (metabolizmus) miatt a tüskéshátú ragadozók is jóval kevesebbet táplálkoznak, emiatt pedig jóval passzívabban reagálnak az általunk felkínált műcsalikra. Ahogyan a korábbi írásaimban már többször kitértem az éjszakai wobbleres süllőzés hatásosságára, ez télen sincs másképp – csupán más technikákat kell alkalmaznunk a hideg évszakban.
Télen egy kifejezetten sikeres wobbleres technikának bizonyul, amikor a szembe sodrásban hagyjuk úgymond „megúsztatni” a wobblerünket. Ez egy hihetetlenül jól működő horgászmódszer, amelyben a sodrást használjuk fel arra, hogy hosszabb ideig tartsuk a wobblerünket egy bizonyos ponton, a megfelelő mélységben, a süllők számára presszionálva.
Na, de hogyan is néz ki ez a gyakorlatban?
A legmegfelelőbb, ha olyan helyeket keresünk, ahol jellemzően két folyó torkollik egymásba. Az ilyen helyeken a wobblerünket egyszerűen bedobjuk arra a pontra, ahol láthatóan a két folyó összefolyik. Ekkor szoktam még egy kisebb trükköt alkalmazni: a becsobbanást követően még nem csapom rögtön vissza a felkapókart, hanem hagyom, hogy a wobblert még 15-20 métert sodorja a víz, így hosszabb szakaszon is végigkutathatom a süllők esetleges jelenlétét a spoton. Miután a csalink a megfelelő pozícióba került, jön a technika lényege.
A szembe sodrásban egyszerűen csak megtartjuk a wobblerünket: a terelőjének köszönhetően bevontatás nélkül, a sodrás segítségével érjük el a műcsali megfelelő mélységét. Ilyenkor általában 4-5 másodpercig tartom egy helyben a csalit, majd egy leheletfinom, kifejezetten lassú orsótekeréssel közelebb húzom a wobblert. Ezután ismét megállítom és hagyom, hogy a sodrás mozgassa a műcsalit további 4-5 másodpercig. Ezt a folyamatot ismétlem, amíg a süllők nem reagálnak.
Ha a süllő táplálkozási szándékot mutat, nem fog ellenállni a műcsalinknak. Ha pedig épp nem éhes, ezzel a technikával akkor is megfoghatjuk, mivel a süllő, territóriumát védelmező halfaj. Sokszor előfordul, hogy a süllő egyszerűen „leüti” a nem kívánatos halakat a közeléből és ilyenkor a wobblert állal érinti, amely a prezentálás közben kívülről az állkapcsába akad.
Fontos, hogy télen teljesen le kell lassítanunk a csalink vezetését, különben elveszítjük az esélyt, hogy egy szép fogast tereljünk partra. Ezekben a hónapokban a legjobb barátunk a türelem és a kitartás. Másképp nem megy! Wobbleres süllőzésre télen is az éj leple lehet a legalkalmasabb.
A wobbler méretét tekintve nálam a móka 13 cm-nél kezdődik. Sokan ezen meglepődnek, de bátran kijelentem, hogy egy 40 centis süllő is gond nélkül torokra tud venni egy ekkora műcsalit.
Az alsó képen láthatjátok, hogyan néz ki egy ilyen horgászat. A két piros nyíl mutatja az egymásba torkolló folyókat (a folyásirányokkal együtt), a zölddel megjelölt sáv pedig a meghorgászandó területet.
Ajánlom mindenkinek ezt a technikát – nagyon sikeresen lehet vele süllőt fogni! Szóval ha tél, akkor lassuljunk vissza mi is egy kicsit! 🙂
Görbüljön mindenkinek! 😉
Írta és fényképezte: Varga Szilárd – Absolute Fishing
Érdekel a pergetés világa? Csatlakozz te is az Absulte Fishing közösségéhez!
Horgászat
Abádszalóki süllőzés
Fazekas Barnabás élménybeszámolója:
Az országos bajnokság után visszalátogattunk múlt héten két napra, Abádszalókra a barátommal, csapattársammal, Varga Levivel, hogy a gyerekeinek csináljunk egy élménypecát, ami szerencsére sikerült. Jó pár nagy csukát fogtunk velük és sok balint, sügeret, kövest.
Közben egy otthoni horgász cimborám, Zsolti, megkért, hogy még az alsó-tiszai szonártilalom után, menjek el vele otthon, helyben párat dobni gumival, hátha tudok mutatni neki pár gumis trükköt, újdonságot. Így is lett. Reggel fél 7 körül leértünk, bepakoltunk a csónakba, aztán elindultunk. Először egy, általa fogósnak vélt, egyenes szakaszt dobtunk meg csorogva, ahol pár kisebb süllő és egy jó köves után koppintás nélkül csorogtunk tovább; teljesen megállt a hal.
Mivel Kisköre elkezdte engedni a vizet és a szél is feltámadt, a csorgás nem volt már olyan jó opció, így mondtam, nézzünk meg pár helyet, amiket én ismerek, fixen megállva. Nem volt nehéz rábeszélni. Bekötöttünk a helyre, 1-2 kisebb koppintásunk volt, de semmi komoly. Közben egy jó barátom, Herke Zsolti (aki egyébként a tavalyi világbajnoki bronzérmes válogatott keret tagja), hívott telefonon. Beraktam a headsetet, hogy tudjak közben dobálni. Beszélgetés közben volt egy finom, de éles koppintásom, amibe nem vágtam bele; inkább rávártam, és óvatos beletekerés után jött a második, erősebb koppintás, amibe sikerült keményen belevágnom és erős ellenállásba ütköztem, amit harcsának tituláltam. Még mondtam is a srácoknak, hogy végre ütöttem egy konyhára való harcsát karácsonyra. Bár furcsa volt, mert a harcsának nem szokott ilyen kapása lenni. A hal többször kitört, átment a csónak alatt, de a felszerelés szerencsére nagyon jól működött. Egyszer csak 10 méterre a csónaktól feldobta a víz, ami már gyanús volt.
“-Zsolti! Ez egy 10 kilós süllő! Ne haragudj, de leraklak. Küldök fotót, ha kijön.” Ezzel le is raktam. Persze ő elhaló hangon mondta, hogy “10 kilós süllő, mi van?!”
A másik Zsolti, a csónakban, elhaló hangon csak annyit mondott: “Hozom a merítőt!” Persze én is elmondtam 1-2 imát, hogy kijöjjön, mert nagyon könnyen kirázhatja a horgot egy ekkora süllő már a csontos pofájából. Szerencsére Zsolti halál nyugodtan és profin megszákolta. Mikor beemelte a csónakba, gyors pacsi után a vigyort az arcomról nehéz lett volna letörölni. Hatalmas! Vastag! Brutális! Nem találtam szavakat.
Nagyon gyorsan lemértük: 91 cm, kb. 8 kiló! Óriási!
Nagyon gyorsan csináltunk pár fotót. Szerencsére jól akadt, nem verte szét magát, jól viselkedett, alig sérült a hal. Gyors fotózás után sértetlenül úszott tovább. Egy ekkora halnál már nagyon fontos a kemény felszerelés. A kritikus pont mindig az akadás, hiszen már teljesen csontból van a szájuk.
Szerencsére prémium japán bot és orsó volt, PE06 zsinór, 30-as fluorocarbon előkével. Márkákat és gumit nem szeretnék írni, mert ez itt nem a reklám helye. Szerencsére a hideg éjszakák, a 10 fok körüli víz megmozdította őket. Mindenkinek hasonló fogásokat és sok év kitartó dobálást kívánok. Minél többet dobunk, annál több esély van még január végéig az ilyen sárkányainkra!
Írta és fényképezte: Fazekas Barnabás
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János