A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a rendelkezésre álló információk, valamint a laboratóriumi vizsgálatok alapján nem javasolja a Sajóból kifogott halak fogyasztását. Akut kockázat nem áll fenn, valamint a határértékkel szabályozott toxikus nehézfémek esetében is negatívak az eredmények. A vizsgált halakban kimutatott arzéntartalom miatt azonban indokolt az elővigyázatosság.

Fotó: NÉBIH

Az Észak-Magyarországi Horgász Egyesület hívta fel a Nébih figyelmét azon közösségi média hírre, amely szerint a szlovák hatóság arzénszennyezettség miatt megtiltotta a Sajóból kifogott halak fogyasztását. A Nébih haladéktalanul felvette a kapcsolat a szlovák élelmiszer-ellenőrzésért felelős hatósággal, majd mintát vett a Sajó határhoz közeli részéből származó növényevő és ragadozó halakból toxikus nehézfémek jelenlétének vizsgálata céljából.

A laboratóriumi mérések határértékkel szabályozott toxikus nehézfémet (ólmot, higanyt, kadmiumot) nem mutattak ki a kifogott halakból. Az Európai Unióban arzénszennyezettségre vonatkozó határérték halak esetében jelenleg nincs. Egyeztetési szakaszban van egy rendelettervezet, amely az édesvízi halakra is megállapítana arzénra vonatkozó maximális szintet, érvényes jogi alap hiányában azonban a hatósági minták jelenleg nem minősíthetőek. A Sajóból kifogott halak esetében ugyanakkor elmondható, hogy az idősebb, növényevő egyedekben mért arzéntartalom meghaladta a tervezet szerinti határértéket. A fiatalabb, ragadozó halak mintái határértékhez közeli, vagy azt kismértékben meghaladó arzénmennyiséget tartalmaztak.

A rendelkezésre álló információk és vizsgálati eredmények alapján a Nébih nem javasolja a Sajóból kifogott halak elfogyasztását. Kiemelendő, hogy a halhús nem tartalmaz olyan mennyiségű arzént, ami akut mérgezést okozna! Az arzén kis koncentrációban, de hosszan tartó bevitele azonban már egészségügyi kockázattal járhat, ezért indokolt újabb értesítésig mellőzni a Sajó halállományának étkezési célú felhasználását.
A Nébih a továbbiakban is figyelemmel kíséri a nemzetközi és hazai eseményeket és folytatja érdemi változás esetén megismétli a vizsgálatokat.

Az arzén jelenléte a mindennapokban
A környezetben való általános elterjedtsége miatt az arzén igen kis mennyiségben mindenkinek a szervezetébe bekerül. A terhelés mértéke elsősorban a táplálkozási szokásokkal függ össze. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) adatbázisa szerint a gabona alapú termékek, a rizs és rizsalapú termékek, a tej és a tejtermékek, valamint az ivóvíz teszik ki az európai fogyasztók szervetlen arzén bevitelének nagy részét. A hazai adatok azt mutatják, hogy összességében az arzén bevitel nem jelent kockázatot a fogyasztókra. Az arzén forrása Magyarországon az ivóvíz, azonban a vízkezelésnek köszönhetően a kifogásolt ivóvíz aránya jelentősen lecsökkent, határérték túllépése esetén az ivóvíz nem fogyasztható. A Nébih ellenőrzései során egyéb minták esetében nem fordult elő arzén miatt kifogásolt termék.

Forrás: NÉBIH

Bilisics Csaba 15 éves horgász, a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség területén pergetett, a Makád Parkerdő területrészen. A szerencsés horgász beszámolt az élményeiről lapunknak:

Fotó: Bilisics Csaba – AJN

2024. szeptember 19.-én késő délután sikerült megakasztanom egy 5-28 grammos Delphin Zandera bottal és egy 4000 Shimano stella fj orsóval, 20 mm-es fonott zsinórral, a fényképen látható kapitális busát. A csalim egy lurefrans x70 volt. A farokúszója tetejébe akadt a csali. Két nagy koppanást éreztem, miközben a víz alján tekertem a csalit.

Miután megakasztottam a halat, egyből lehúzott egy 80 méter zsinórt: Csónakkal mentünk utána és körülbelül 10 perc volt a fárasztási idő. Enyhén fújt a szél, kisebb hullámok voltak aznap az RSD-n.  A hal hossza elérte a 130 centimétert. A súlya megközelítőleg 65-70 kilogramm lehetett.

Nagyon szépen köszönöm édesapámnak a segítségét és tanácsait, amelyekkel mindenben támogatott a fárasztás során – zárta beszámolóját Bilisics Csaba.

Írta és fényképezte: Bilisics Csaba

További részletek a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetségről itt érhető el

A Tisza-tó Sarudi-medencéjének nyugati szélén húzódik a Tiszának egy csatornaszerű mellékága, az Eger-patakot és a Laskót is befogadó Kis-Tisza, melynek árkában egy-két méterrel mélyebb a víz, mint a medence szomszédos részein. A kiskörei duzzasztás miatt azonban gyakorlatilag ez a meder is a tározótér részének tekinthető, mert benne szinte ugyanolyan lassan mozog a víz, mint mellette.

A Tisza-tó Sarudi-medencéjében fogott magyar bucó (Fotó: Juhász Máté)

Ennek az ároknak a Sarudhoz közeli szakaszán (koordinátái: 47.574937, 20.611515) törpeharcsa-gyérítés céljából elhelyezett varsák egyikéből 2024. március 9-én – nagy meglepetésünkre – egy magyar bucó (Zingel zingel) került elő, melynek faji azonosságát az alakja és mintázata mellett az első hátúszó 13 úszósugara is megerősítette.

Ez az erősen áramláskedvelő faj a Tisza-tónak erről a részéről még sosem került elő. Megjelenése valószínűleg ugyanazoknak a téli áradásoknak köszönhető, amelyek nyomán a Tisza folyó medrében is gyakoribbá váltak a reofil fajok.

Forrás: Magyar Haltani Társaság