TÖRTEL  | Régi, tradicionális vadásztársaság működik Törtelen, amelynek munkájába és a vadászélet rejtelmeibe a társaság vadászati szervezője avatta be honlapunkat. Mint megtudtuk, a szakember nincs híján a szakmához kötődő személyes élményeknek sem.

Ottó kutya gyakran elkíséri gazdáját a vadászatokra (Fotó: Hartai Gergely)

Családi kötelékek fűzik a vadászathoz Cseh Jánost, aki élőnyúlbefogásra már gyermekkorában ellátogatott a helyi vadászegylethez. Azóta követi figyelemmel a Rákóczi Ferenc Vadásztársaság életét, amelynek tíz éve aktív tagja is.

– Szakmai irányítóként a fő feladatom a hozzánk érkező vadászcsoportok segítése, a velük kapcsolatos ügyek intézése. Szívesen fogadunk ugyanis vendégeket, baráti társaságokat, szakavatott hazai és határainkon túlról érkező vadászokat is – kezdte a részletekkel, majd azt is elárulta, miért is vonzó Magyarország ezen szeglete a külföldi „jágerek” számára.

– Ők jellemzően a nagyvadak, főként az őzek miatt érkeznek hazánkba, így Törtelre is. Idén Szlovákiából várunk vadászcsoportokat, de gyakran jönnek a többi szomszédos országból is.

A szakember azt is elmondta, a környék vadászatát a szezonalitás jellemzi, majd megjegyezte:
– Törtel és környéke nem biztosít olyan élőhelyet, amelyre egyes vadfajoknak szükségük van. A térségben nincs ugyanis annyi nagyvadunk, mint a Bakonyban, a Zempléni-­hegységben vagy éppen a Zselicben. Ott szinte egész évben tudnak vadászni. Mi viszont klasszikus apróvadas terület vagyunk – ábrázolta a térségi helyzetképet, s hozzátette, országos viszonylatban mindez másként van. Gím- és dámszarvas tekintetében ugyanis hazánk nagyhatalomnak számít.

Cseh János ugyanakkor a szakmával együtt járó veszélyekre is figyelmeztetett.

– Általában véve a sörét okozta sérülések a leggyakoribb esetek. Tudni kell, hogy a társas vadászatokra külön szabályok vonatkoznak a balesetmegelőzés terén. Ezek főként a töltés-ürítés szabályaihoz és a lőirányokhoz kapcsolódnak… – taglalta a legfontosabb tudnivalókat.

Vadászni, mint tudjuk, sokféleképpen lehet. János szívesen jár el kutyájával apróvadat elejteni. Ottó, a rutinos „vadászeb” számos alkalommal segítette már gazdáját az ilyen alkalmak során. Ami pedig a külföldi vadászatot illeti, a törteli szakember lőtt már vadat Szerbiában, az Alpokban, Kelet-­Tirolban és Dél-Tirolban is, azonban az eddigi legnagyobb útját épp ezekben a napokban teljesíti: Oroszország egy részét átszelve siketfajdra vadászik majd egy baráti társasággal. Annyi már most biztos, kalandos útja lesz.

A moszkvai repülőút után ugyanis tizenkét órányi fantasztikus utazás vár rá a világ egyik leghíresebb és egyben leghosszabb közlekedési útvonalán, a Transzszibériai vasútvonalon. A több mint kilencezer kilométer hosszú gigavonal bármely szakasza filmbe illő élményeket ígér, ahogy tündérmesébe illett egy hét évvel ezelőtti esemény is.

– Egy nyári reggelen családi barátainkkal, köztük jóbarátommal, Gyapjas Lászlóval vaddisznóra vadásztunk. Korainak találtuk, hogy visszatérjünk a házhoz, ezért egy lesre ültünk fel. Hirtelen neszezésre lettünk figyelmesek, és arra, hogy egy róka hoz a szájában egy újszülött őzgidát. Még élt. A róka nyomban észrevett minket, és kiejtette fogai közül kis zsákmányát. Ekkor a gida jellegzetes hangon sírni kezdett. – Mi közben csendben vártuk, mi fog történni, s láss csodát, néhány perc múlva megérkezett az anyja, aki a közeli patak partján páros lábbal dobogni kezdett, a gida pedig addig-­addig éledezett, amíg erőt vett magán, és nagy csodálkozásunkra együtt szépen elbandukoltak. Nagyon kellemes élmény volt, számomra mind közül talán a legkedvesebb a tíz év alatt – zárta színes élményeinek sorát a vadász.

szoljon.hu