Horgászat
Kapitális szürkeharcsát fogtak a Lehőczi holtágon
Bíró Róbert, barátaival szürkeharcsára „vadászott” Tolna mellett, a Lehőczi holtágon. Egyik kedves barátját, Wimmer Ferencet több évtizede ismerte meg. Talán a barátságuknak köszönhetően Feri ekkor beleszeretett a horgászatba. A békés halak után lassan lépésről-lépésre a ragadozóhalak irányába fordult, végezetül a szürkeharcsákra kezdett el specializálódni és óriási tapasztalatokra tett szert. Wimmer Ferenc pedig mindent, amit tudott, megtanított Robinak a szürkeharcsa horgászatáról.
Október közepén, kora esti órákban, baráti társaságukkal közösen harcsára indultak. Felesége, Viktória kérésére ment el horgászni, mivel neje kötelező továbbképzésen vett részt a munkahelyén.
Ez az év bővelkedett a kudarcokban, mert sokszor, a mostoha körülmények közepette, nem voltak képesek harcsát fogni. Öt-hat hónap kapás nélkül borzasztó érzés. Sokszor megáztak, vizesen, sárosan tértek haza, eredmény nélkül. Egy harcsa óriás idén több alkalommal még a a 60-as fonott zsinórját is eltépte.
A rutinos horgász szerint a hal körülbelül 90-100 kilogramm tömegű lehet. Robi sokszor eltűnödött, talán érdemesebb lenne abbahagyni a horgászatot. A közösség megtartó ereje miatt azonban nem adta fel. A barátok esténként, a lámpa fénye mellett elbeszélgettek a világ dolgairól, sokszor főztek-sütöttek is egymásnak. Így egész elviselhető volt a horgászat, annak ellenére, hogy hónapok óta még egy kisebb harcsát sem láttam – mondta nevetve lapunknak Bíró Róbert vállalkozó.
Októberben lassan elkezdett csökkenni a hőmérséklet. A vénasszonyok nyara időszakában a harcsák előszerettel falnak fel mindent, mert érzik a génjeikben, hogy jön a hideg, és télre raktározni kell. Szakítósmódszert alkalmazva, kínálták fel a bodorkát, amit korábban egy titkos helyen fogtak meg . A csónakkal juttatták be a felszerelést. Robi meg is jegyezte, ha ez sem kell a harcsáknak akkor semmi! Alig sötétedett be, Robi egyik botjának spicce az álló bottartóban erősen a víz felé hajlott. A tapasztalt harcsások tudták, hogy talán most valami megakadhatott. A botot kézbe véve, a nagytestű harcsa egyértelműen jelezte, hogy a horog jól akadt. Azonnal csónakba szálltak. Feri a parttól „szemmel segítette” a fárasztást, és drukkolt. A harcsa egyértelműen az akadó felé vette az irányt, ahova el is ért. Robi ekkor biztos volt abban, hogy itt a vége a 2022-es harcsa idényének, mert onnan lehetetlen lesz kiszedni. Fél év halnélküliség után a sors azonban másképp határozott . Valamilyen csoda folytán a harcsát ki tudták húzni az akadók, sűrű rejtett világából. Iszkádi Tamás sem értette, hogy volt képes erre Robi. Amikor látták, hogy a hal a nyílt vízen van, azonnal hátramenetbe kapcsolta Tamás a csónak motorját, a mélyebb, részek felé próbáltak eljutni. A nagytestű harcsa is érzékelte a változást, ezért „lefeküdt” a mederfenékre. Aki már fárasztott nagy bajszost, az pontosan jól tudja, hogy milyen nehéz onnan felkelteni. Így volt ez most is. A harcsa érezhetően kezdett fáradni a közel fél órás küzdelem után. Pár perccel később feltűnt a mélyből a megakasztott, őshonos szürkeharcsa. Egyszer-kétszer még kitört, ami ennél a fajnál teljesen normális viselkedés.
Rövid időre kiemelték a harcsát a vízből, ahol a hozzáértő kezek a legnagyobb elővigyázatossággal azonnal lemérték a hosszát és a tömegét. A hal tömege pontosan 49,1 kilogramm volt, teljes hossza elérte a 190 centiméter hosszúságot. A vermelésre készülő óriást, fertőtlenítés után azonnal szabadon engedték.
Bár az elmúlt félévben kapása sem volt Robinak, október mindenben kárpótolta. Aki szürkeharcsára horgászik, mindig legyen nagyon türelmes, és soha, semmilyen körülmények között ne adja fel ezt az igen nehéz horgászatot. A hatalmas harcsa, amely időnként felbukkant, még rá vár. A fantomhal, amit még senki nem látott és nem fogott ki, a következő nagy cél, amit a barátaimmal közösen tervezünk kifogni – zárta beszámolóját Bíró Róbert.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fényképek: Iszkádi Tamás, Barna Tamás és Wimmer Ferenc
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre