Növényvédelmi felhívást tett közzé az ÖMKi öko szántóföldi növénytermesztőknek. A tavasz érkezésével nem csak az elvetett kultúrák állományai indulnak növekedésnek, hanem a köztük levő és többé – kevésbé folyamatosan kelő gyomnövények is.

Számos olyan eljárás és lehetőség van, amelyek hatékonyan tudják visszaszorítani a gyomosodást öko-ban is (Kép: Agro Jager News)

A gyomok jelenléte előnyös egyes szempontok, mint például a talaj takarása miatt, ugyanakkor konkurensei az elvetett kultúráknak a víz és a tápanyagok tekintetében és a kultúrnövénynél magasabbra nőve a napfény tekintetében is. Nagyon sokan azt gondolják, hogy öko termesztési feltételek mellett a gyomok elleni védekezés gyakorlatilag reménytelen. Ugyanakkor számos olyan eljárás és lehetőség van, amelyek hatékonyan tudják visszaszorítani a gyomosodást és ezeket a hozzáértő öko termesztők sikerrel alkalmazzák.

Gyomok – egyszerre nem lehet kiirtani őket

Ahhoz, hogy a gyomnövények kontrollálhatók legyenek, gyakorlatilag tábla szinten kell ismerni az egyes területek gyom fertőzöttségét mennyiségi és minőségi szempontból is. Minőségi szempontok alatt leginkább az adott táblára, adott területre jellemző gyomflórát kell érteni. Ismernünk kell milyen a terület gyomflórája, évelő vagy egyéves fajok-e a dominánsak, milyen a terület előélete, illetve az előélet alapján milyen gyommagkészlete van.

Nagy széltippan már bokrosodott egyedeinek dús populációja (Kép: ÖMKi)

A talajban található gyommagkészlet csak egy része csírázik ki, ha kedvezőek a körülmények, a többi mag a későbbi években kelnek majd ki. Egyetlen olyan évvel, amikor a gyomnövények magot tudnak érlelni, több évre előre biztosítottuk, hogy az az adott faj újra és újra problémát okozzon.

Nagy széltippan sűrű kelése őszi búza vetésben (Kép: ÖMKi)

Ökológiai gazdálkodás során a gyomok elleni védekezés döntően nem állományban, hanem a kultúrnövény mentes talajon történik. Ezen túl figyelembe kell venni, hogy a különböző kultúrák gyom elnyomóképessége nagyon eltérő. A lassan csírázó, a talajt lassan, vagy nem borító, széles sortávolságra vetett növények gyomosodásra hajlamosabbak. A gyomnevelő kultúrák, mint pl. a mák, cukorrépa, termesztése kézi kapálás nélkül könnyedén gaztengerré válnak. A széles sortávra vetett kapásnövények esetében, egy profi, netán szenzor vezérelt sorközművelő kultivátor használata akár csodákat is tud tenni. Ha viszonylag magas a talaj gyommagkészlete, akkor pár évig olyan kultúrát kell termeszteni, amelyben a kikelő gyomok nem tudnak magok érlelni, mint pl. az évelő pillangósok, amelyeket folyamatosan kaszálunk.

Nemcsak a kaszálás hatékony, hanem maga a hatalmas zöld tömeg, amely árnyékában a kikelt gyomok nem képesek növekedni, virágozni, különösen nem magot érlelni. Ezért nem gyomnövelő a jó zöldtrágyázás. Van azonban két „ősellenség”, az aszat (Cirsium arvense) és a tarackbúza (Agropyron repens). Ezek gyomszabályozási lehetőségeivel, valamint a kapás kultúrákban előforduló veszélyes mérgező gyomokkal egy későbbi hírlevélben fogunk foglalkozni.

A kalászosok esetében a T1 és T2 gyomnövények találhatók meg most a szántóföldeken. A T1 csoportba sorolt gyomnövények ősszel, a kalászokkal azonos időben csíráznak, áttelelnek, és tavasszal érlelnek magot. Ilyenek pl. a nagy széltippan, veronika fajok, pásztortáska, mezei árvácska, tyúkhúr, árvacsalán. A T2-es gyomnövények ősszel és tavasszal egyaránt csíráznak, és többnyire a gabonával egyszerre érlelnek magot. Ilyenek a pipacs, a szarkaláb, búzavirág, ragadós galaj, tarsóka, rozsnok fajok, árvácska. Az őszi csapadékos időjárás hatására idén kikeltek azok a T1-T2-es gyomok, amelyekkel az elmúlt két év során a száraz őszi időjárás miatt csak tavasszal találkozhattunk. A felsorolt gyomnövényeknek csíranövényeivel és már jól fejlett, bokrosodott egyedeivel lehet találkozni a gabona állományokban.

A kalászos gabonák között ez év tavaszán az őszi búza állományok vannak mind fejlettség, mind gyomosodás tekintetében rosszabb helyzetben. Az elmúlt év szélsőségesen csapadékos őszi időjárása miatt nagyon sok esetben az őszi búza nagyon későn, november – december hónapokban került elvetésre. A kicsiny lombozatú, alulbokrosodott állományoknak most még semmiféle gyom elnyomó hatásuk sincs. Az őszi árpák jelentős része ezzel szemben a sokszor túlságosan is koraőszi vetés miatt nagyon fejlettek.

A nagyon dús, magas növésű, erőteljesen bokrosodott kalászos állományban a gyomok már most a kultúrnövény kontrollja alatt vannak és néhány, nagytermetű gyom faj kivételével ez így is maradhat betakarításig. Ugyanakkor a későn vetett, eleve kis növésű, alulbokrosodott fajták állományai szinte aratásig küzdeni fognak a közöttük majdnem akadálytalanul felnövő gyomokkal.

Most van itt az ideje a gyomfésű használatának. A gyomfésű az ökológiai szántóföldi növénytermesztést folytató gazdaságok alap munkagépe. Nemcsak, sőt nem elsősorban azokra a gyomnövényekre hat, amelyekbe a gyomfésű bele tud akadni, amelyek ágas-bogas, gazdagon elágazó habitusúak, hanem az éppen csírázó növényeket ritkítja. Sőt, igazából akkor kell használni, amikor a gyomnövények csíráznak, sziklevelesek, ebben az állapotukban megmozgatva, a talaj felszínére kerülve a csíranövények gyorsan kiszáradnak. Minden magról kelő gyomnövény jól ritkítható gyomfésűvel, minél kevésbé fejletlen a gyomnövény, annál inkább.

A gyomfésűzést nagyobb területeken érdemes kiegészíteni néhány egyéb agrotechnikai elemmel. Az egyik az emelt magnorma. Érdemes max. 10 %-al több vetőmagot használni, amely ellensúlyozhatjuk a többszöri gyomfésűzés okozta tőszám veszteséget. Újra megjelentek a művelőutak, ezek segítenek az eszköz helyes pozícióban tartásában.

Élettani foltosságok

A tavasz előre haladtával kalászos gabonáinkon gyakran észlelhetünk különböző foltokat, részleges elhalásokat a leveleken. Ezeknek a levélfoltosságoknak „ezernyi” oka lehet. Fontos tudni, hogy az egyes foltosságokat mi okozza, hiszen van olyan kiváltó ok, amely ellen bio termesztési rendszerben is hatékonyan lehet védekezni és van olyan is, amely ellen most már semmit sem tehetünk.

Tipikus élettani foltosság az aszályos 2019. évben (Kép: ÖMKi)

Levélfoltosságokat gyakran okoznak különböző parazita gombák. Az árpa állományokban jelen időszakban a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) a domináns, de a lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) és a törpe rozsda (Puccinia hordei) is jelen van. Az őszi búzákban most a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) a leggyakoribb kórokozó.  Lényeges, hogy a kórokozók jelenléte egy adott levélen minden esetben teljesen véletlenszerű. A növény teljes felületén lehetnek az előfordulásban törvényszerűségek – hiszen ahogy a jelenlegi időszakban is látható – a fertőzések döntően a régi, még ősszel kifejlődött levelekre korlátozódnak. Ugyanakkor az egyes leveleken a kórokozók jelenléte által okozott foltok elhelyezkedésében semmiféle rendszer sincs.

Az élettani eredetű levélfoltosságok az esetek 99 %-ában a levélcsúcs felől kezdődnek és az eleinte apró, milliméternél is kisebb, vizes foltok elhalásokká változnak át, majd a folyamat általában levélcsúcs száradássá alakul át. Előfordulhat az is, hogy a levél csúcsa foltosodás helyett csak sárgul és utána hal el. Nagyon széles, lehajló levelű gabonáknál ez a folyamat a hajlat ívénél kezdődik és onnan terjed tovább a levél többi része felé. Amennyiben ezt a rendszert felismerjük a levélzeten, akkor egyértelmű, hogy élettani eredetű levélfoltossággal állunk szemben.

Erős élettani eredetű levélfoltosság őszi búzán (Kép: ÖMKi)

Gyakori hiba mind bio, mind konvencionális termesztésben e két ok összekeverése a levélfoltosságoknál és ebből következően gyakorlatilag teljesen feleslegesen a termesztési módnak megfelelő, engedélyezett gombaölő szerek használata.

Élettani foltosság és erős lisztharmat fertőzés együtt (Kép: ÖMKi)

Ilyenkor valójában a növény éhezik. Szüksége van rézre, cinkre, mangánra ahhoz, hogy a hirtelen, nagy intenzitással beindult fotorespiráció során keletkező káros oxidatív anyagok lebontásáért felelős enzim rendszer alkotói kellő mennyiségben álljanak rendelkezésre. Ha ez nem áll fenn, akkor eleinte csak néhány sejt hal el, majd nagyobb felületek, végül a levél a károsodott területen elhal.

Az élettani levélfoltosságokra való hajlam erősen függ a termesztett fajtától. Sajnos a fajtaleírásokban az erre vonatkozó adatok nem szoktak szerepelni, így minden gazdának saját magának kell kiismernie az általa termesztett fajták ilyen jellegű tulajdonságait.

Mi a teendő élettani levélfoltosságok észlelése esetén? Nem ökológiai termesztésben ilyenkor azonnal valamilyen lombtrágyát használnak, ez ha szükséges, ökológiai gazdálkodásban is lehetséges, mezo- és mikroelemeket is tartalmazó, bio termesztésben is engedélyezett termésnövelő anyag mielőbbi kijuttatása formájában. Korábbi hírlevelünkben az árpa okán néhány készítményt felsoroltunk. Viszont ne feledjük el, hogy az ökológiai termelés alapelve, hogy a növényeket a talaj ökoszisztémáján keresztül tápláljuk. A gyomfésűzés a talaj felszínének mozgatása, levegőztetése következtében a talaj mikrobiológiai tevékenységének fokozódásával jár, a mikrobiológiai tevékenység következtében a talaj szervesanyagának a bontásával a növények számára felvehető anyagok szabadulnak fel.

Ha a tápelemhiányt a talaj szélsőségesen magas víztartalma idézte elő, lehetőség szerint meg kell próbálni a víz elvezetését. Ilyenkor ugyanis lehetséges, hogy jelen vannak a szükséges tápelemek a talajban, csak éppen az ott kialakult anaerob viszonyok miatt felvehetetlen formában. Igazság szerint egy felkészült bio termesztő már előre gondol erre az élettani problémára és már ősszel az alaptrágyázás során kijuttatja, és a talajba dolgozza azokat az engedélyezett termésnövelő anyagokat, amelyek biztosítják a gabonák kiegyensúlyozott tápanyagellátását.

Ökológiai szőlőtermesztés a gyakorlatban:

Forrás: ÖMKi