Hevesben, Sirok határában, Pécsi Tamás meghívásának eleget téve Dr. Fekésházy Szabolcs gímszarvasra vadászott 2023. szeptember 27-28-án. 

Az élményeiről az elejtő számolt be lapunknak:

Régi osztálytársam, Pécsi Tamás meghívására érkeztem Sirokra, aki „nagyon magas színvonalon” űzi a vadászatot, és még mindig aktív ebben a hobbijában.

Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs

Az első estét Tamás vendégeként egyedül egy lucernás mellett töltöttem, mivel ő egy másik vendéget kísért, akit kötelessége volt ellátni. Innen az erdők királyának hangját csodáltam, miközben a körülöttem lévő tájat gyönyörködve figyeltem. Bár hallottam a gímbikák bőgését, sajnos egyet sem láttam. Mindenesetre ez a természetben eltöltött idő csodálatos élmény volt.

A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Másnap reggel Tamás jött értem, és tervei szerint a „sakáltanyára” mentünk. Addigra már feledhettem, hogy bár hallottam és láttam gímbőgést, mert most egy sokkal izgalmasabb élmény várt rám. A kocsihoz még sötétben érkeztünk, és amikor kiszálltunk, mindenfelől bőgés hallatszott. Kivártuk a hajnali világosságot, miközben izgatottan várakoztunk. A terület jól járható volt, dombok és erdők váltották egymást. Amikor Tamás meghallotta a nekem kiszemelt bikát, óvatosan elkezdtünk közelebb cserkelni hozzá. Mindig a bőgés irányába haladtunk, hogy közelebb kerüljünk. Bár a terep egyre nehezebbé vált, mivel hegynek felfelé haladtunk, Tamás többször is látta a bikát. Én azonban nem.

Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs

Végül Tamás megállt és jelezte, hogy bújjak el egy fa mögé. Természetesen azonnal így tettem, majd kézjelekkel mutatta, hogy a bika a gerinc alatt áll. Nézzem meg, és ha megfelelőnek találom, lőhetek. Felvettem a fegyvert, és izgalmamban alig találtam meg a távcsőn keresztül. Amikor végre megtaláltam és láttam az imponáló bikát, ahogyan bőg, magasba emeli fejdíszét, és nászindulóját fújja, elengedtem a Lapua Megát. A lövés jó becsapódási hangot adott, és a bika kb. 50 méter után hatalmas reccsenéssel zuhant az erdőbe, majd csend lett. Rövid ideig vártunk, majd a zaj irányába indultunk, és birtokba vettük a vadat. Tisztelettel adóztunk, fényképeztünk, majd a vad mellett leültünk és halkan beszélgettünk. Közben a többi gímbika ismételten elkezdte fújni az indulóját. Ez valóban csodálatos élmény volt. Visszafelé a kocsihoz még láttunk és cserkéltünk be más bikákat is, bár egy vadászaton csak egy királyt lehet elejteni. Mégis jó volt látni ezeket a szép állatokat a távcsőben, és eljátszani az elejtésük gondolatával. Régóta vadászok, de ilyen vadászati élményben még sosem volt részünk. KÖSZÖNÖM, Tomi! Tisztelet a vadnak!

Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs

Az esti kimenetelnél Tomi azt mondta, hogy talált egy ideális bikát számomra, és egy másik lucernás mellé fogunk kiülni. Miután felültünk és elhelyezkedtünk, elmondta, hogy a bika jobbról az erdőből szokott kilépni, több tarvaddal kísérve. A lesről jól beláthattunk a dombos, erdős, rekettyés oldalra, valamint a lucernásra. Az első bikát a domboldalon láttuk meg, egy kereső bika volt. Lőhetőnek tűnt, de sajnos nem jött elég közel a lőtávhoz, és bőgve visszament az erdőbe. Azonban nem sokkal később a többi szarvas is megkezdte a mozgását, és egymás után négy fiatal bika érkezett ki az erdőből a lucernásra, ritkán bőgve. Tamás egyszer csak megszólalt, és elmondta, hogy megjött a keresett bika a tarvadakkal együtt. Azonban messze volt tőlünk, a felső legelőn, ezért vártunk, hátha lejönnek hozzánk. Két kisebb bika lejött, de a várt bika sajnos nem. Türelmesen vártunk, de sajnos nem jött le. Azonban alig telt el öt perc, amikor balról hirtelen egy bőgést hallottunk, ami nem várt irányból érkezett. Tizenkét tarvad és egy bika sorakozott fel az erdőből, és lefelé indultak a dombon. Tamás és én is megnéztük a távcsőben a bikát, egy örökös nyolcasnak tűnt, jégághiányos felül tűzött középággal.

Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs

Tomi mondta, hogy ha tetszik, lőhetek. Gyorsan helyet cseréltünk, és a bika közben bőgött, miközben terelgette a tarvadakat. A céltávcsőn keresztül figyeltem, amint a bika kb. 130 méterre megállt, kihúzta magát, és ismét bőgni kezdett. Ekkor elengedtem a lövést. A bika jól jelzett, és a lövés jól hallatszott. Futni kezdett, de a jobb első lábát nem használta, majd kb. 70 méter után egy kicsit megreccsent, majd mozdulatlanná vált. Tomi azt mondta, hogy jó helyen találtam el, valószínűleg szívlövést adtam le (a zsigerléskor is ezt láthattuk), de nem értette, miért áll még mindig. Én azt mondtam, hogy azért ismét lőttem, és még egy lövést adtam le, amelynek szintén jó becsapódási hangja volt, és a bika ismét jól jelezte a találatot. A bika ismét elindult, de kb. 50 méter után felbukott, majd mozdulatlanná vált. Egy cigarettaszünet után elindultunk, hogy birtokba vegyük, majd következett a tiszteletadás, fényképezés és zsigerelés, végül pedig a vadászati élmény megbeszélése. Tisztelet a vadnak!

Fotó: Dr. Fekésházy Szabolcs