Vadászat
A bockereki dámszarvasbika
Talabos Richárd dámszarvasra vadászott október végén. Élményeit megosztotta lapunkkal:
Október végén érkeztem Bockerek mellé, egy 4 kg körüli bikát terítékre hozni. A megbeszélt időben találkoztam a hivatásos vadásszal a vadászháznál. Megbeszéltük az ilyenkor szokásos dolgokat, a felvetődő kérdésekkel együtt, közben beiratkoztunk és elindultunk a területre. Egy nagyobb erdőrészt cserkeltünk körbe, ami kukoricával, tarlóval és legelővel volt körbevéve. Apróvadon és pár dám tarvadon kívül semmit nem láttunk. Úgy döntöttünk, nem várunk tovább, megnézünk egy másik részt is. Útközben messziről megláttunk egy bikát, ahogy belépett a fiatalos erdőrészbe.
Rácserkeltünk, és ahogy odaértünk, már hallottuk, hogy itt bizony több bika is van, mert még barcogtak is. Egy bokros takarásában álltunk, mikor megjelent több tarvad és két fiatal bika. Lőhető, selejt bikák voltak, de súlyban olyan 2-2,5 kg körüliek. Lővilág végén jártunk, mikor megjelent még egy bika. Takarásban volt, nem mutatta magát és nekiállt barcogni. Pár perc után viszont ő is előmerészkedett a takarásból, és akkor láttuk, hogy egy igen komoly, lőhető, öt plusszos bikával hozott össze a szerencse. Sajnos, nekem már nagy volt. Kifelé menet az autóhoz már azt beszélgettük, hogy hajnalban melyik részre megyünk és hánykor találkozzunk. A hajnal sem hozott szerencsét, gímekkel, őzekkel és pár dám tarvaddal futottunk össze. Az aznap délutáni cserkelésünk már ígéretesebbnek indult, mert egyből egy csapat dámszarvassal találkoztunk. Nézelődtünk, bírálgattunk, de nekem való ismét nem volt a csapatban, így zavarás nélkül elindultunk egy másik részre. Ahogy odaértünk, láttunk az erdő szélén tarvadakat és mintha bent bika is lenne. Jött a várakozás.
A bika természetesen nem mutatta magát és kis idő után már a tarvadak is beváltottak az erdőbe. Megbeszéltük, hogy megpróbálunk utánuk menni és hátha szerencsénk lesz. Beérve az erdőbe, kísérőm int, hogy menjek, vannak bikák. Elbírálva hamar kiderült hogy ezek sem nekem valók, túl nagyok. Itt már elhangzott, hogy vonzom a nagy bikákat. Élmény bőven volt, de aznap is hallgatott a fegyver. Utolsó hajnalhoz érkeztünk. Másfelé vettük az irányt, mint ahová terveztük, mert szóltak, hogy láttak ott három bikát, olyan 4 kilogramm alattiakat. Diós, fiatal tölgyes, lucernaföld. A bikák sehol, pedig elég nagy területet becserkeltünk.
Végül még barkácsoltunk, hátha belebotlunk valami nekem való bikába, de az sem sikerült. Megbeszéltem, hogy tervezek még visszajönni, és egyeztetünk majd időponttal kapcsolatban. Egyeztetés megtörtént és egy novemberi napon a vadászháznál találkoztunk. Megbeszéltük a szükséges dolgokat és elindultunk a területre. A rossz szél és az időjárási körülmények miatt egy szórós lesvadászat mellett döntöttünk, ahol nem sokkal előttem sebeztek egy bikát. Valami miatt azonban semmi mozgás nem volt. Mikor úgy döntöttünk, hogy indulunk, akkor váltott ki pár gím tarvad egy középkorú bika társaságában. Nehezen elbíráltuk, hogy amúgy egy lőhető bika, de nem érte jöttünk. A reggel már jól fogadott minket, gyönyörű napfelkelte, jó széljárás,így oda is tudtunk menni, ahová terveztünk.
Az autót letéve egy erdő szélén, már cserkeltünk is ráfelé egy kaszálóra. A kanyarba beérve, intett a kísérőm, hogy menjek oda hozzá. Elég sok dám van kint és be kell mennünk az erdőbe, mert az úton kiszúrnak minket – mondta. Az erdőben lépésről lépésre loptuk a távolságot, ami nem volt egyszerű feladat, a sok lehullott levél és gally miatt. Az erdő szélén megállva figyeltük a csapatot. Volt köztük jó pár bika is. Két bika keltette fel a figyelmünket, amelyek szóba jöhettek. A nagy távolság miatt nem tudtuk elbírálni. 249 méterre voltak, négy kg körülinek tűnt mind a kettő. Várakoztunk, hogy hátha felénk veszik az irányt, és akkor könnyebben tudnánk bírálni, esetleg elejteni. Pár perc után a kaszáló túloldalán egy autó zúgása törte meg a csendet, ami közelebb tessékelte a csapatot. Elbíráltuk, hogy mind a kettő lőhető: a rövidebb szárú, de vastagabb, körülbelül 3,7-3,9 kilogramm, a hosszabb szárú körülbelül 4-4,3 kilogramm. Amelyik tetszik, azt hozhatom terítékre, – szólt a kísérőm. Mielőtt azonban a fegyvert fel tudtam volna helyezni a lőbotra, egy újabb autó érkezett, amire futólépésben váltottak be az erdőbe a szarvasok. Kicsit bosszankodva, hogy miért most, miért itt kell elmennie az autónak, utánuk eredtünk az erdőbe. Itt viszont már rossz szelet kaptunk és a csapat elszaladt.
Elindultunk egy másik részre, de ott már csak pár dám tarvadat és egy csapat gímszarvast láttunk. A délutáni vadászatot beszélgettük, mikor a kísérőmet hívta a vadászmester, hogy kérdezzen meg engem, megfelelő-e nekem, ha délután ő kísérne, mert neki egy tagot kellene kísérni. Természetesen igen. Találkoztunk az adott időben, váltottunk egy pár szót és indultunk a területre. Odamentünk, ahol reggel láttuk a csapat dámot, benne a két nekem való bikával, csak teljesen más irányból. Közeledve a kaszálóhoz, biztató bika nyomokat láttunk, de csak gímekkel futottunk össze. Odaérve a kaszálóhoz teljesen üres volt, még őzeket sem láttunk. Bevetettük magunkat az erdőbe, hogy hátha bent tartózkodnak még. Lassan cserkelve figyeltük a tölgyes mindkét oldalát. Senki nem volt ott. Elfordultunk a fiatal tölgyes irányába, ahol a kísérőm bal oldalt, én pedig a jobb oldalt figyeltem. Kicsit lemaradtam, amikor egyszer int, hogy halkan menjek oda, mert bent van pár darab szarvas és van közte bika is. Lőbotot kihelyezve kezdtük el nézni a bikát, ami a sorok közt állt. Nehezen mutatta magát. A sor egyik oldalán a bal agancsa, a másik oldalt a jobb. Kísérőm mondta, hogy tegyem fel a fegyvert és lövésre készüljek, mert úgy látja, hogy olyan a bika, mint amilyet keresünk. Átlépett a soron, rendesen megmutatta magát, kísérőm pedig szólt, hogy lőhetem.
Körülbelül 80- 90 méterre volt. Elsütöttem a fegyvert, láttam, hogy jelezte a találatot és elszaladt a másik irányba. Kísérőm szerint jó lövést kapott. A rálövés helyétől úgy körülbelül az ötödik, hatodik sorban volt eldőlve. Valóban jó lövés érte, rövid halálvágtával. Megadtuk a neki járó tiszteletet, pár kép és elkezdtük kihúzni az úthoz. Visszasétáltunk az autóhoz, elmentünk a vadért, és a vadászháznál terítéket készítettünk.
Sok gratuláció fogadott, mert még ott voltak a vadászháznál, azok is, akik apróvadra vadásztak.
Írta és fényképezte: Talabos Richárd
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31