Talabos Richárd november végén muflonkosokra vadászott.  Élményeit osztotta meg lapunkkal:

Igazából a vadászsikereim után, amikor bakokat és vaddisznókant ejtettem el, kezdett megfogalmazódni bennem: jó lenne terítékre hozni a magyar ötöst. November 21-én hoztam terítékre a dámbikát és november 24-én már egyik nagyon jó ismerősöm területén cserkeltük a kosokat. Kis cserkelést követően kinéztünk egy szóróra, ahol szép számban jelen voltak a muflonok.

Fotó: Talabos Richárd – Agro Jager News

Rögtön megakadt a szemem egy szép öngyilkoson. A bal csigája a szeme felé nőtt, viszont a jobb csiga nyolcvan centiméter fölött volt, ami nekem a határt jelentette. Óvatosan felmásztunk a lesre, de pár tarvad kiszúrt bennünket és szépen arrébb is állt a nyáj. Kísérőm, egyben nagyon jó ismerősöm, mondta, hogy várjunk, hátha visszajönnek a szóróra. Mivel a lővilág is fogyott és a nyáj sem akart visszajönni, úgy döntöttem, hogy megpróbálom őket cserkelve utolérni. Kísérőm mondta, hogy jó, de ő maradna a lesen és próbáljam meg egyedül elejteni. Már utánuk is eredtem. Egy erdő szélén legelt a nyáj. 200 méterre voltam tőlük, mikor elkezdtem keresni a nekem megfelelőt. Mindenképpen öngyilkos kost akartam.

Ilyen távolságról csak azt tudtam elbírálni, hogy talán öngyilkos, mert a többin egészen jól látszódott, hogy nem. Úgy két-három kosra mondtam, hogy talán. Elkezdtem közelebb cserkelni, hogy a talánból biztos legyen. A nyáj egyben volt. 170 méterig tudtam menni. Itt újra láttam az egyik nagyon sötét kost, amit oldalról öngyilkosnak véltem. Egyszer külön állt és teljesen szembe fordult velem. Ekkor már biztos voltam, hogy egy öngyilkos kos, körülbelül 55-60 cm-es szarvval.

Fotó: Talabos Richárd – Agro Jager News

Egészen eddig a pillanatig nem foglalkoztam az otthon felejtett lőbottal, ami ilyen távolságra már igen nagy segítség lett volna. A lőbot azonban otthon a terasz korlátját támasztotta. És igen! A kísérőm is otthon felejtette. Ettől is lehet szép a vadászat. Ha mindig minden úgy lenne, ahogy lennie kellene, az már nem is az igazi. Próbáltam egy fatörzshöz kitámasztani, de nem sikerült. Egy bokor vagy másik fa, netán gally mindig az útban volt. 167 méterre állt tőlem, így szabadkézből nem éreztem biztonságosnak a lövést. A szél viszont fordult és a nyáj eltűnt az erdőben. A lővilág is elfogyott, így én is elindultam visszafelé. Következő alkalommal megbeszéltük, hogy találkozunk a terület szélén, útközben pedig a kísérőm beír. Így is történt, amikor érkezett a telefon, hogy a beírás rendben van, de sajnos közbejött egy fontos elintéznivaló. Ha gondolom, menjek egyedül. A területet ismerem, ha bármi történik – hívjam. Keresőtávcső, fegyver, lőbot, kalap és már indultam is cserkelni. Ismét délután volt.

Fotó: Talabos Richárd – Agro Jager News

Mikor beértem az erdőbe, rögtön találkoztam két nagy kossal, akik a sűrűbe vetették magukat. Szép, nagyívű csigájuk volt.Sokáig azt hittem, hogy mára ennyit tartogatott nekem a szerencse, míg visszafelé menet meg  nem pillantottam egy kisebb nyájat. Erdő melletti bokros, gazos részen csipegettek. Öt-hét kos, három juh, egy jerke és két bárányból állt. Úgy 300 – 350 méterre lehettek. Sikerült becserkelnem őket a magas gazban, 70 méterre. Egy bokor mellett állítottam fel a lőbotot. Elkezdtem bírálni őket. Hamar kiderült, hogy sem a bal oldalt álló három és jobb oldalt lévő kos sem az enyém.

Fotó: Talabos Richárd – Agro Jager News

A középső két kost nagyon nehezen tudtam elbírálni, a magas gaz miatt, mert nem fordultak felém. A lővilág ismét rohamosan fogyott, mert jó széllel, megfelelő takarásban, már közel fél órája néztem őket. Kiderült, hogy az egyik ismét nem jó nekem, így már csak az utolsóra kellett összpontosítanom. Már a fegyver is húzta a vállam, raktam egyikről a másikra. A kos persze mindig takarásban vagy háttal nekem. Már csak 50 méterre voltak tőlem, mire végre szembe fordult és rám is nézett. Ez az amiért jöttem. Fegyver a lőbotra, de most meg szemben állt és elkezdtem remegni is. A vadászláz vagy már a kimerültség, gondoltam. Befordult keresztbe egy bokor takarásába. Nem bírtam tovább várni, így pozíciót váltottam. Ez jónak is bizonyult mindaddig, míg egy mezei nyúl tőlem egy méterre fel nem pattant és ahogy kell, nem kis bosszankodásomra, elvitte a muflonokat. Hívtam a kísérőmet, hogy így jártam, ezt történt. Megbeszéltünk egy új időpontot, hogy amikor nekem jó, ugyanígy meg tudjuk oldani. Harmadik alkalom – ismét délután. Kaptam a telefont, hogy be vagyok írva és indulhatok. Most,  a rossz szél miatt, teljesen más irányból kezdtem, mint a múltkor. Az erdőben ismét találkoztam két kossal, mintha ugyanazok lettek volna, mint a múltkor.

Fotó: Talabos Richárd – Agro Jager News

Nekem nagyok, nem öngyilkos kosok. Kiértem egy nagyobb tisztásra, ahol még nem jártam. Körbe távcsöveztem és láttam, hogy a tisztás túloldalán van egy nyáj, benne 10-15-kossal. Ritkásan nagyobb gaz, a tisztás közepén egy akáccsoporttal. Elindultam az akácos felé a nagyobb gazok takarásában, néha guggolva, de loptam a távolságot. Ahogy csökkent a távolság, úgy csökkent a lővilág is. Az akáccsoporttól 130-150 méterre, balra tarvadak, középen kosok, jobbra ismét tarvadak a kosokkal. Ismét nehezen bírálható helyen, majdnem rossz széllel próbálkoztam. Még nem találtam lőhető kost, amikor balról elkezdtek szaladni a muflonok, vitték a többit is magukkal. Nem értettem miért. Arra gondoltam, biztos megérezték a szagomat. Elindultam kifelé a tisztásról, mire egy konda disznó tört ki. Így már világos volt, hogy miért ugrottak el a muflonok. Elkísértek egy darabig a visszavezető úton, így velük kellett beérjem. Hívtam a kísérőmet, hogy ismét nem sikerült elejteni kost, és megbeszéltünk egy újabb időpontot.

Most úgy döntöttem, hogy egy 24 órás szolgálat után, reggel indulok vadászni. Beíratkozás után ismét egyedül indultam meghódítani az erdőt. Egy kis tisztás felől mentem, ahol egy kos állt a gazosban. Láttam, hogy a bal szarva törött. Gondoltam becserkelem, megnézem a másik szarvát, hogy milyen. Sikerült is, de a jobbos csiga bőven 80 cm fölött volt, így hagytam tovább legelni. Bementem az erdőbe és elindultam a másik tisztás felé. Az erdő szélén egy nyájra lettem figyelmes, tele kosokkal. Rögtön feltűnt két öngyilkos, de a lövéshez nem jutottam, mert valami miatt kiszaladtak a tisztásra. Az erdő szélén egy nagy tölgy adott takarást. 150 méterre voltak. Megtaláltam a kosomat, a lőbotot felállítottam, fegyver rá és már a céltávcsövön keresztül vártam a megfelelő pillanatot. Bő 10 perc elteltével mellőlem négy tarvad váltott ki, körülbelül 15 méterre. Észrevettek és futva mentek a nyáj felé, természetesen megint  az egész nyájat vitték magukkal. Céltávcsőben szépen tudtam követni a kosomat, ami elég messze állt meg, a nyáj szélén egy jerkével. Próbáltam megsaccolni a távolságot, kb. 250 méter. A jerke elindult a nyájhoz, én pedig úgy döntöttem, hogy megpróbálom elejteni a kost, ami szinte kínálta magát, szépen keresztbe állt. Gerincre helyeztem a szálkeresztet, kibiztosítottam és eldördült a lövés. A kos összerogyott, de láttam, hogy kapálózik. Így gyorsan újratöltöttem, ha netán ismételnem kellene. Céltávcsőben figyelve azt láttam, hogy rövid idő után feláll és elindult az erdő felé, lépegetve. Nem állt meg, így ismételtem, mire tűzben rogyott. Nem mozdult többet. Kicsit megnyugodva hívtam a kísérőmet, hogy sikerült és merre vagyok. Gratulált és mondta, hogy nincs messze, máris jön. Töreteket törtem és elindultam birtokba venni a kosomat. Mire odaértem, már a kísérőm is megérkezett és ő adta át a vadásztöretemet. Nagyon meg voltam elégedve. A muflon mindkét csigája nyakba növő volt, olyan,amiért jöttem. Kiderült , hogy az első lövés üres nyaktőlövés lett. Elmeséltem, hogyan történt a lövés az igen nagy távolságból. Utólag lemérve az erdő szélét, 302 méterről sikerült terítékre hoznom. Köszönöm Diána.

Fotó: Talabos Richárd – Agro Jager News

Köszönöm mindenkinek a lehetőséget, a kísérést, örülök, hogy új vadászbarátokat ismerhettem meg! Felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb!

Üdv a vadásznak, tiszteletet a vadnak!

Írta és fényképezte: Talabos Richárd

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu