Keressen minket

Természetvédelem

XXI. Országos Sasszinkron – Megszámlálták a ragadozó madarakat

A XXI. Országos Sasszinkron várható sikeréhez az optimális időjárási körülmények is hozzájárultak.

Közzétéve:

A tavalyinál sokkal jobb eredményre számítanak Zalában azok a természetvédelmi szakemberek és önkéntes madarászok, akik részt vettek azon a hét végén lezajlott monitoring programon, amelynek célja a hazai ragadozómadár állomány felmérése volt.

Fotó: BFNP

A XXI. Országos Sasszinkron várható sikeréhez az optimális időjárási körülmények is hozzájárultak.

Mindezt Lelkes András, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa mondta lapunknak, akivel a korábbi évek gyakorlatának megfelelően ezúttal is együtt jártuk be a megfigyelt területek egy részét. A természetvédelmi őr ezúttal Kerkaszentkirályról indulva előbb a Kerka, majd a Mura völgyét vette szemügyre. Mi Letenyénél csatlakoztunk hozzá, s onnan már közösen tartottunk Murakeresztúr felé.

– Az Országos Sasszinkron Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kezdeményezésére és szervezésében zajlik a kezdetek óta, de a nemzeti parkok munkatársai, illetve más civil szervezetek önkéntesei is csatlakoznak hozzá – magyarázta a természetvédelmi őr. – A monitoring program során viszonylag pontos képet kapunk a hazánkban telelő ragadozómadarak számáról. Mivel évente zajlik a megfigyelés, az adatokat összevetve a populációk változásáról is tudunk következtetéseket levonni. A fókuszban természetesen továbbra is a sasok vannak, hiszen mégiscsak azok a legnagyobb testű hazai ragadozómadarak, amelyek ilyenkor szívesen gyülekeznek a vizes élőhelyek környékén, vagy lassan már elfoglalják a fészkeiket.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

Telefonos applikáció segíti az adatrögzítést

Ez utóbbi mondat rögtön magyarázatot is ad arra, hogy miért a Mura menti területeket járjuk végig. A természetvédelmi szakembereknek ugyanis több olyan fészekről van tudomásuk, amelyek a Kerka és a Mura völgyében találhatóak. A másik biztos pontnak a vizes élőhelyek, például a Kis-Balaton és a Mikósfai-tavak számítanak, ahol a táplálék reményében gyűlnek össze ilyenkor a ragadozómadarak.

– A héten kifejezetten hidegre fordult időjárás sokat segít a számlálásban, hiszen összerántja a vizes élőhelyekre a madarakat – magyaráz tovább Lelkes András. – Pénteken a Kis-Balatonnál húszas nagyságrendben láttak rétisast a kollégáink, s felbukkant ott egy fekete sas is. Ez utóbbi nem nálunk költ, csupán téli vendég, amely a Baltikumból vagy Lengyelországból érkezik. A Miklósfai-halastavak környékén szintén pénteken kilenc rétisas került a látókörünkbe.

Emellett volt néhány érdekesség, a Zalában ritkaságnak számító vörös kánya három különböző helyszínen is felbukkant, míg a Hetésben nyolc kékes rétihéját látott az ott dolgozó kollégám.

A ragadozómadarak észlelését a monitoring programban részt vevők fel is jegyzik. Ez utóbbi munkát ma már egy telefonos applikáció segíti, amely az időpontot és a GPS-koordináták alapján a helyszínt is automatikusan rögzíti, így csak a madarak faját és számát kell a megfigyelőknek megadniuk.

Forrás: BFNP

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom