Horgászat
Amikor egy álom valóra válik
Takács Szabolcs élménybeszámolója:
Takács Szabolcs számára egy álom vált valóra, amikor sikerült kiemelnie élete eddigi legnagyobb csukáját – egy olyan halat, amelyről már a ’90-es évek vége óta álmodott.
Takács Szabolcs élménybeszámolója:
Tehát az egész úgy kezdődött, hogy 1972 őszén megszülettem. Kb. 7–8 éves korom környékén vettem először a kezembe egy horgászbotra emlékeztető szerkezetet, ami bambusznádból készült, és egy kicsi, úgynevezett „tároló” orsóval volt felszerelve. Kicsi horog, ólom, valamint kacsa- vagy libatollból készült úszó tartozott hozzá. Így ment ez sokáig. Ahogy teltek az évek, és fejlődött a horgászmódszerek világa, én is próbáltam lépést tartani a technikai újításokkal.
Fotó: Takács Szabolcs – Agro Jager News
Gyakorlatilag életem minden szakaszában horgásztam. Aztán a ’90-es évek végén teljesen elvarázsolt a pergetés. Ez a szenvedély azóta is töretlenül része az életemnek – sőt, az élettársamnak is, mivel ő is rákapott erre a fantasztikus időtöltésre. Körülbelül tíz éven át intenzíven, versenyszerűen pergettem, de néhány éve már felhagytam a versenyzéssel.
Ennek ellenére a mai napig járjuk kis országunk minden zegét-zugát, és horgászunk, amikor csak szabadidőnk engedi. A versenyévek alatt rengeteg új ismeretség és barátság született, számos ismeretlen víz és kihívás várt ránk. A pergetéssel töltött évek–évtizedek alatt sikerült találkoznom több 10–35 kilós harcsával is, valamint fogtam már 6 kiló feletti süllőt is. De a csukával kapcsolatban mindig is nagy álmom volt, hogy egyszer sikerüljön egy méter fölöttit fognom.
Így kerültem egy ismerősöm révén Heves vármegyébe, egy csodálatos, 20 hektáros tóra, amelyről annyit tudtam, hogy sok, nagy testű csuka lakja. Felbuzdulva, párommal, Szilvivel együtt meglátogattuk a tavat. Már az első alkalommal három darab, 85–96 cm-es csukát fogtunk. Csodálatos, egészséges, szép rajzolatú, vehemens halak voltak!
Égtem a vágytól, hogy újra ott lehessek, mert valami azt súgta: itt valóra válhat az álmom – a nagy csuka! Egy újabb alkalommal ismét útnak indultunk Szilvivel, és vízre szálltunk csónakkal. Bár az időjárás nem kedvezett, mi a tapasztalatainkra hagyatkoztunk, és ez a halak viselkedésén is látszott – egy kapásunk sem volt.
Ahogy a számunkra kedvezőtlen déli szél egyre jobban felerősödött, egy csendes, szélvédett, nyugodt öböl felé irányítottuk csónakunkat, ott lekötöttünk. Dobáltuk a jónak vélt gumicsalikat, amelyek igencsak méretesek voltak… és egyszer csak elnehezedett a bot a kezemben!
Először azt hittem, valami víz alatti faág vagy egyéb akadó lehet. Szilvi is kérdezte: – Apa, hal vagy csak akadó? Mire válaszolhattam volna, az „akadó” elindult!
Még ekkor sem gondoltam, hogy 53 évesen most fogom életem legnagyobb csukáját. Fárasztottam a halat a csodaszép, tiszta vízben. Egyszer csak megjelent a sziluettje – hosszú, erős testével ezüstösen verte vissza a nap sugarait. De még mindig nem sejtettem, hogy mekkora jószággal van dolgom!
Fotó: Takács Szabolcs – Agro Jager News
Egyre nagyobb óvatossággal fárasztottam, hagytam, hadd dolgozza le magát. Majd amikor a csónak oldalához ért, akkor tudatosult bennem: talán – sőt, biztosan – ez az eddigi legnagyobb csukám, amire már nagyon régóta vágytam.
A hal aztán a csónak alá szaladt, én pedig majdnem eláztam, ahogy korrigáltam a mozgását. De Szilviám rutinosan alányúlt a merítőhálóval, és gyakorlatilag beleúszott életem csukája! A csónakban a halmatracra fektettük, hogy megnyugodjon. Próbáltuk megmérni, pontos méretet nem tudtunk venni, de 111 cm-t mértünk! Ez idáig ő a GIGA csukám!
Remélem, minden sporttársamnak lesz egyszer egy ilyen csukája, mert ez leírhatatlan élmény!
Sok sikert és kitartást kívánok mindenkinek!
Tisztelettel:
Takács Szabolcs
Horgászat
A 24 kilós dunai amurom története
Korcz Máté a Dunán horgászott, ahol egy kapitális amurt akasztott.
Korcz Máté élménybeszámolója:
A horgászatban az a szép, hogy a legnagyobb csalódásból pillanatok alatt megszülethet az ember élete fogása. A dunai túrámnak pontosan így futottam neki: az esti órákban ültem ki a vízpartra, és a kezdeti jelek több mint biztatóak voltak.
Fotó: Korcz Máté – Agro Jager News
Nem kellett sokat várnom, viszonylag gyorsan bejelentkezett egy 10–15 kilogramm körüli amur. Már a kezemben éreztem a sikert, de sajnos közvetlenül a szákolás előtt kiköpte a horgot. Később csatlakozott hozzám a barátom, Kovács Dániel is. Éjszaka csendesen telt az idő, majd hajnali 5 óra magasságában szinte megismétlődött a rémálom: újra jött egy hasonló méretű amur, és a fárasztás végén ő is meglépett. Ezen a ponton már igazán csalódott voltam. Úgy beszéltük meg Dániellel, hogy reggel 9-ig maradunk, aztán pakolunk.
A fordulat végül az utolsó órában, reggel 8 körül érkezett meg. Épp két horgászkolléga lépett oda hozzánk érdeklődni, hogy esznek-e a halak, amikor a semmiből, elemi erővel megindult a botom.
Először sejtelmem sem volt, mi akadt a horogra. A hal megállíthatatlanul tört ki, körülbelül 200 méter zsinórt húzott le a Dunába – egyszerűen képtelen voltam lefékezni. Végül lassan, centiről centire sikerült megfordítanom, és amikor a közelünkben először megmutatta magát a felszínen, a parton senki sem hitt a szemének. Mindenkit elöntött az adrenalin!
Egy kemény, 35–45 perces fárasztás után végre sikerült a szákba terelnünk a halat. A parton azonnal mentek a tippek, a legtöbben 18–20 kiló közé saccolták. Amikor viszont ráakasztottuk a mérlegre, mindenkinek elakadt a szava: több mint 24 kilogrammot nyomott, a hossza pedig a fejtől a faroktőig elérte a 95 centimétert.
A kezdeti fájó veszteségeket egy csapásra felejthetetlen élménnyé formálta ez az óriás. Igazi álomfogás volt ez számomra, és külön örülök, hogy a barátaimmal és a jelen lévő sporttársakkal élhettem át ezt a pillanatot!
Írta és fényképezte: Korcz Máté
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
KÖRÖSÖK-völgye: Szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon
Az aszály és a csökkenő vízszint miatt szivattyús vízpótlás kezdődött a Félhalmi-holtágon. Két mobilszivattyú közel 1 m³/s vízhozammal segíti a frissvíz-ut
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A Körösök hegyvidéki és síkvidéki vízgyűjtőterületein az egyre inkább súlyosbodó aszály következtében az Igazgatóság területén lévő vízfolyások vízhozama folyamatosan csökken.
Fotó: Germán Béla
A területen lévő vízpótlások és a magas párolgás hatására a Békésszentandrási duzzasztó által visszatartott, közel 24 millió m³ vízkészlet csökkenni kezdett, amely a duzzasztó felvízén lévő vízszintek csökkenésében is megmutatkozik.
A csökkenő vízszint rontja a gravitációs kivezetés lehetőségeit is.
Fotó: Germán Béla
A Félhalmi-holtág vízellátása is veszélybe kerülhet
A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén található, legnagyobb vízkészletekkel rendelkező holtágak, többek között a Félhalmi-holtág is, kivétel nélkül a Békésszentandrási duzzasztó által a Hármas-Körösben visszatartott vízkészletekből láthatók el friss vízzel.
Ezt olvasta már? Részletekért kattintson a képre!
A vízszint csökkenésével a Félhalmi-holtág vízellátását biztosító szivornya vízszállító képessége csökken, szélsőséges esetben meg is szűnhet.
Ezért a hiányzó vízmennyiséget szivattyúzással szükséges pótolni.
Fotó: Germán Béla
Két mobilszivattyút telepítettek a helyszínre
A Félhalmi-holtág vízpótlása céljából a szakemberek két dízelüzemű mobilszivattyút telepítettek a helyszínre.
A szivattyúk segítségével közel 1 m³/s vízsugárral biztosítható a friss vízkészlet bejuttatása a holtágba.
Körös-védikéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Germán Béla
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
Már 7000 éve halakat telepítettek a norvég hegyvidéki tavakba
A legújabb norvégiai kutatások szerint már Kr. e. 5000 körül halakat telepítettek a magashegyi tavakba.
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A tanulmány a norvégiai Jotunheimen hegységben található Tesse-tónál feltárt kőkorszaki halcsapdákat vizsgálja. A kutatók szerint a leletek arra utalnak, hogy a mezolitikus vadász-halász-gyűjtögető közösségek már Kr. e. 5000 körül tudatosan telepítettek halakat, mindenekelőtt sebes pisztrángot a korábban hal nélküli magashegyi tavakba. Ez az emberi környezetalakítás és erőforrás-gazdálkodás egyik rendkívül korai példája lehet.
A norvégiai Jotunheimen hegység. Fotó: Google
A jégkorszak végét követően, körülbelül Kr. e. 8000-re Norvégia középső hegyvidéki területei jégmentessé váltak. A magashegyi vízrendszereket azonban meredek folyószakaszok és vízesések választották el az alacsonyabban fekvő vizektől, ezért a halak természetes úton nem tudtak feljutni ezekbe a tavakba. A Tesse-tó 854 méterrel a tengerszint felett fekszik, és kifolyója, a Tessa folyó több olyan akadályt tartalmazott, amely megakadályozta a halak természetes vándorlását.
A tó medrében 2022-ben négy állandó halcsapda maradványait tárták fel. A szerkezeteket főként vékony erdeifenyő-, kisebb részben nyír- és fűzkarókból építették. A karókon vágásnyomokat, hasításokat és lehetséges kötözési nyomokat azonosítottak. A legjobb állapotban fennmaradt csapda egy körülbelül 3,5 méter átmérőjű kamrából, valamint a halakat abba terelő vezetőkerítésből állhatott. A függőleges karók valószínűleg fonott vagy rácsos falat tartottak, a ferdén levert karók pedig a szerkezet megerősítését szolgálták.
A radiokarbonos és dendrokronológiai vizsgálatok alapján a legrégebbi csapdák Kr. e. 5000 körül készültek. Egy másik csapdát Kr. e. 3850-re, egy továbbit pedig Kr. e. 2700 körülre kelteztek. Bizonyos karókat mintegy tizenkét év különbséggel vágtak ki, ami azt jelzi, hogy a halászati létesítményeket rendszeresen javították és karbantartották. A csapdák használata tehát legalább 2300 éven keresztül folytatódhatott.
A kutatók több érvvel támasztják alá, hogy a pisztrángokat emberek telepítették a hegyi tavakba. A természetes felvándorlást vízesések akadályozták, a madarak általi ikraszállításra pedig nincs meggyőző bizonyíték. Emellett a magashegyi tavakban szinte kizárólag sebes pisztráng fordult elő, miközben az alacsonyabban fekvő vizek jóval fajgazdagabbak voltak. A szerzők szerint ezt az egységes elterjedési mintázatot leginkább a tudatos emberi betelepítés magyarázza.
A halakat feltehetően a folyórendszereken belül, fokozatosan szállították egyre magasabbra. Élő példányaik kifogására a csapdák is alkalmasak lehettek, szállításukhoz pedig állatbőrből készült tömlőket használhattak. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a telepítés komoly ökológiai ismereteket és hosszú távú tervezést igényelt: az új állományoknak akár több évtizedre is szükségük lehetett ahhoz, hogy jelentős mennyiségben halászhatóvá váljanak.
A haltelepítés gyakorlati célja valószínűleg az volt, hogy biztonságos és kiszámítható élelmiszerforrást hozzanak létre a hegyvidéki vadászterületeken. A rénszarvas- és jávorszarvasvadászat eredményessége bizonytalan volt, míg a halak friss, tápláló és viszonylag könnyen megszerezhető táplálékot biztosítottak. Ez lehetővé tehette, hogy nagyobb közösségek hosszabb ideig tartózkodjanak a hegyekben, és közben más nyersanyagokat, például prémeket és kőeszközök készítésére alkalmas anyagokat is gyűjtsenek.
A tanulmány legfontosabb következtetése, hogy a mezolitikus vadász-halász-gyűjtögetők nem csupán alkalmazkodtak a természethez, hanem tudatosan és tartósan át is alakították környezetüket. A sebes pisztráng betelepítése a szerzők szerint akár az élelmiszer-termelés egyik korai formájának is tekinthető. A felfedezés ezért megkérdőjelezi azt az egyszerű felosztást, amely szerint csak a földművelő társadalmak voltak képesek összetett erőforrás-gazdálkodásra, míg a vadászó-gyűjtögető közösségek pusztán a természetben rendelkezésre álló javakat használták fel.
Összességében a Tesse-tó halcsapdái és a környező magashegyi lelőhelyeken talált halcsontok egy jól megtervezett, hosszú távú ökológiai beavatkozás bizonyítékai. A kőkorszaki közösségek korábban hal nélküli tavakba telepítették be a pisztrángot, majd tartós halászati rendszereket alakítottak ki az állomány hasznosítására.
A magyar nyelvű összefoglaló az eredeti tudományos közlemény alapján készült. A tanulmány itt érhető el:
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A 24 kilós dunai amurom története
Fehér gólyák fekete hetei
Ritka szerencse a Fízkút Vadásztársaság területén: fehér borz került terítékre
Lépfenét igazolt a hatóság Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében
Mire érdemes figyelni, ha AÖP keretében lófélékkel is legeltetünk
Baranya vármegyében is megjelent az afrikai sertéspestis
SEFAG: Erdőtűz pusztított a Barcsi Erdészet területén – 5,5 hektárt érintettek a lángok
Már a magyar határ közelében a japán cserebogár
KITEKINTŐ: Szerbia – XXIII. Guzsalyos Találkozó Kisoroszon – GALÉRIÁVAL
EGERERDŐ: Megalakult a Szalajka-völgyi Vízőrzők csoport
“A sörétek a palatetőn pattognak, közvetlenül az udvarunk mellett” – vadászok miatt bosszankodnak Kiskundorozsmán
FEGYVERMESTER: Először Magyarországon a Benelli Lupo 6 mm Creedmoor
Aranysakálra várt, vaddisznókant ejtett el a 6 mm Creedmoorral
KITEKINTŐ: Az aranysakálok terjedési útvonalai és élőhelyhasználata
Tiszteletet a vadászoknak a közösségi médiában!
Lakócsa: Somogy vármegyei házisertés-állományban igazolta a Nébih az ASP jelenlétét
FEGYVERMESTER: A 6 mm-es és a 6,5 mm-es Creedmoor-lőszerek, valamint azok BC-értékei
Kiss Sándor: Fokozottan védett vörös kányát fotóztam Püspökladányban
Myxomatózis – élvonalban a Soproni Egyetem Kutatócsoportja
