Miklós Gergő barátaival együtt horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Mindig is szerettem volna egyszer tag lenni egy horgászegyesületben, ahol a tóban szép, nagy halak élnek. Idén ez valóra is vált: lehetőséget kaptam belépni, és éltem is vele! Egy barátom által szerettem meg a harcsa horgászatát – ő vitt bele a rejtelmeibe 🙂, ő segített, magyarázta el, mit hogyan kell csinálni, vitt magával sokszor, én pedig próbáltam eltanulni a dolgokat. 🙂 Na, de térjünk rá a tegnap estére! Ugye, felvettek tagnak! Mondták, hogy vannak szép harcsák a tóban. Hát nekem erre felcsillant a szemem, és gondoltam, miért ne menjünk a harcsák nyomába? Amit eddig tanultam, arról most kiderül, hogy egyedül is megy-e! Először is fogjunk kishalat! Pár pecát arra szántam, hogy csalihalat fogjak – sikerült is! Két hete kezdtem el kijárni a tóra figyelgetni. Láttam, hallottam is harcsára utaló hangokat, mozgásokat. Egy bokros részt vettem célba, és a másik bottal magam előtt a nyílt vizet horgásztam meg.
Fotó: Agro Jager News
Négy alkalommal voltam lent, hol eredményesen (1–2 db kicsike “bébi” harcsa lett), hol meg kapás sem volt. De a tegnap este más volt! Szóltam a haveroknak, nem-e jönnek el velem harcsázni, mert ha véletlen fogok egy nagyot, egyedül nem tudnám kihúzni a magas partra. Így is lett, jöttek a barátaim, és lementünk. Kipakoltam, összeszereltem a botokat, kinéztem a helyet. Dupla halas szerelékekkel horgásztam.
A balos botomat kétbotos behúzó segítségével bejuttattam a kívánt bokros terület elé. A jobbos botomat magam elé, kb. 10 méterre dobtam a nyílt vízre. Csak vártunk, vártunk… jött a fényváltás. Láttam, hogy mozgolódik a víz, a csalihalaim elég szépen veretnek, mozognak. Aztán lassan besötétedett. Nagyon csendes éjszaka kerekedett, megállt a mozgás, semmi hang nem volt. És csak vártunk, vártunk… Két barátom már fázott, beült az autóba. Én türelmesen ültem a botok mellett, hallgatóztam, figyeltem. Telik-múlik az idő… még mindig síri csend mindenhol. Mondja a barátom: “Meddig akarok maradni? Hűvös is van, túl nagy a csend.” Mondtam: “15–20 percet adok még neki, elszívok egy cigit, aztán meglátom.” Hozzátettem: “Igen, nagy a csend, de most fogja valami megtörni!” Ők visszaültek az autóba. Én leguggoltam a botok mellé, és szuggeráltam őket.
Fotó: Agro Jager News
Egyszer csak csippan a bokornál lévő bot kapásjelzője! Na mondom, megindultak a csalihalak! Vártam türelmesen, és magamban mondogattam: “Na, kérlek, legalább egy 10 kilós húzza el a bokor elől!” Erre megriadtam – elindult a másik botomon is a jelző! Na, pulcsi feltűr, indulhat a harc! Erős húzás, kapás volt! Ahogy a jelzőm elérte a botot, már be is vágtam neki. A bevágásnál éreztem: óóó, ez jó hal lesz! De akkor még nem gondoltam, hogy ennyire jó! Kiszálltak a srácok is a kocsiból: – “Megvan?” Mondom: – “Megvan! Big mama!” Na szóval, elkezdődött a küzdelem: Nagyon erősen ment, húzott a hal! Féltem, hogy bevisz valami akadóba vagy nádtorzsára, ezért próbáltam én irányítani őt, nem pedig ő engem! Olyan adrenalin kapott el, hogy közben remegni kezdtem! Nagyon jó érzés volt! A hal csak ment, ment! Mindig próbáltam jó irányba terelni, húzni, hogy véletlen se lógjon meg! Fárasztás közben mondom is magamnak:
“Nem is olyan nagy, 10–15 kiló, de jó erős!” Aztán csak-csak megindult erőteljesen, néha meg se tudtam állítani, csak húzott! Végül az erősebbikünk nyert – én! Megvolt a fárasztás, húztam kesztyűt! Átadtam a botot a haveromnak, hogy csak tartsa, hogy tudjak a szájába nyúlni, és kihúzni! Magas part volt, ameddig tudtam, lementem. Tudtam: egy rossz lépés, és megyek a vízbe! Nyúlok a hal felé, nézem… aztaa! Ez nagyobb, mint gondoltam! Na, megragadtam a száját, erős szorítással elkezdtem kihúzni! Aha, észrevettem: nem olyan kicsi, nehezen jön, nagy a súly! Nagy nehezen kihúztam a lábamhoz – ugye mondtam, magas part! –, amilyen erősen csak tudtam, kapaszkodtam a halba, és minden erőmmel elkezdtem felmenni vele.
A barátaim meg engem húztak, és nagy szenvedéssel sikerült partra terelnem ezt a “big” harcsát! Kb. 170+ centi, és 40+ kilóra saccoltam. Sajnos mérlegelni nem tudtuk. Pár fotó után visszanyerte a szabadságát, hogy másnak is örömet okozzon – vagy talán még egyszer nekem. 😉 Még ma reggel is csak mosolygok, mit sikerült fognom az éjszaka! De ha időm engedi, folytatom, és továbbra is a harcsák nyomába lépek! Ezúton is köszönöm Sz. Krisztiánnak, hogy belevitt a harcsázás rejtelmeibe, sok jó tanáccsal látott el, és megszerettette velem ezt a horgászmódszert! És köszönöm J. Patriknak és K. Róbertnek is a segítséget!
Írta és fényképezte: Miklós Gergő
