Pintér Gábor élménybeszámolója

Évek óta horgászunk Petike Patrik barátommal a Dunán és a Sugovicán. Szinte minden éjszaka kimegyünk, amikor csak tehetjük. A Dunán kezdünk, majd átmegyünk a Sugovicára, ahol kisebb-nagyobb halakat pergetünk. Idén sok kis harcsát fogtunk, és láttunk két szebb példányt is, olyan 10–15 kiló körülieket. Ezek már szerintem igazán szép halaknak számítanak – főleg olyan könnyű szerelékkel, amilyennel mi horgászunk.

Rengeteg a busa, emiatt többször kellett változtatni a szerelésen is. Gyakoriak a külső akadások, ráakadnak a szerelékünkre, ami nagyon zavaró. Ennek ellenére ez volt a második olyan busánk, ami szájból lett megfogva. Pár nappal ezelőtt fogtam egy körülbelül 10 kilós busát is, amikor Patrik barátomat vártam. Épp megérkezett autóval, és a kb. tizedik dobásánál mondtam is neki: „Hopp! Jön a kis harcsám!” Két-három kilósnak tippeltem, mert amikor a szájba akad a horog, könnyen kiszedhető.

Fotó: Pintér Gábor – Agro Jager News

Kihúztam – és egy 10 kilós busa volt. Meg is lepődtünk, mert ilyet még nem fogtam, hogy szájba akadjon. Egy másik horgász is odakiáltott, hogy két nappal korábban ő is így fogott egy pontyot a Sugón. Egy másik sporttárs meg azt mesélte, hogy ő dévért fogott így. Mondtam is, elég agresszívak lettek ezek a halak, hogy bekapják a wobblert. Itt nem is ragadozó halakat fogunk, hanem inkább békéseket – ezt azért is mondom el, hogy ne mondja senki, hogy biztos külső akasztás volt. Fogtunk olyat is, de most próbáljuk ezeket elkerülni, amennyire lehet.

Rengeteg busa van a Sugovicában. Április 11-én feljöttünk a Dunáról, és mondtam Patriknak, hogy menjünk inkább a híd alá, mert ott kevésbé fúj a szél. Az egy szélvédettebb hely, ahol én már fogtam kisebb harcsákat is. Hallottunk ott csobbanásokat, mondtam is, hogy valószínűleg harcsa van ott, próbáljunk meg rádobni.

Mondtam Patriknak, hogy most ő jön, mert az elmúlt napokban én fogtam jobban. Láttuk a kis csobbanást, és mondtam, hogy dobjon oda. Ahogy oda dobott, el is verte neki. De azt mondta: ez nem 10–15 kilós harcsa, hanem sokkal nagyobb – mert legalább 40 perces fárasztás kellett hozzá. Ketten küzdöttünk vele, nagyon gyenge bottal voltunk, nem is erre készültünk. Többször is úgy éreztük, hogy el fog szakadni a zsinór.

Többször átment a hajó alatt, még mindig nem láttuk a halat, csak keringett a horgony körül. Mondtam is, hogy rá fog csavarodni, el fogjuk veszíteni. A botot többször is átadtuk egymásnak, mert elfáradtunk. Egy vékony, 8–24 grammos bottal voltunk, ami igazából kisebb harcsákhoz alkalmas. De mondtam is korábban, milyen jó lenne egy ilyen kis bottal megfogni egy 10–15 kilós harcsát – hát most sikerült.

A busák miatt már többször volt szakításunk, vitték el a drága csalikat. Úgy terveztük, hogy éjfélig maradunk, meg is mondtam a feleségemnek, hogy éjfélkor mindenképp elindulok haza. De ez nem jött össze, mert, mint említettem, több mint 40 percig tartott a fárasztás.

Végül megláttuk, hogy busa, és még szájba is akadt, így már könnyebb volt a dolog – de eszméletlen küzdelem volt. Élete hala lett neki is, nekem is. Az akasztás Patrik érdeme volt, de a fárasztást már ketten végeztük.

Instára is feltettem a képet – hadd irigykedjenek a barátaim. Ha valakit érdekel, szívesen leírom a pontos szerelést is.

Írta és fényképezte: Pintér Gábor

Van egy szép horgászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Miklós Gergő barátaival együtt horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Mindig is szerettem volna egyszer tag lenni egy horgászegyesületben, ahol a tóban szép, nagy halak élnek. Idén ez valóra is vált: lehetőséget kaptam belépni, és éltem is vele! Egy barátom által szerettem meg a harcsa horgászatát – ő vitt bele a rejtelmeibe 🙂, ő segített, magyarázta el, mit hogyan kell csinálni, vitt magával sokszor, én pedig próbáltam eltanulni a dolgokat. 🙂 Na, de térjünk rá a tegnap estére! Ugye, felvettek tagnak! Mondták, hogy vannak szép harcsák a tóban. Hát nekem erre felcsillant a szemem, és gondoltam, miért ne menjünk a harcsák nyomába? Amit eddig tanultam, arról most kiderül, hogy egyedül is megy-e! Először is fogjunk kishalat! Pár pecát arra szántam, hogy csalihalat fogjak – sikerült is! Két hete kezdtem el kijárni a tóra figyelgetni. Láttam, hallottam is harcsára utaló hangokat, mozgásokat. Egy bokros részt vettem célba, és a másik bottal magam előtt a nyílt vizet horgásztam meg.

Fotó: Agro Jager News

Négy alkalommal voltam lent, hol eredményesen (1–2 db kicsike “bébi” harcsa lett), hol meg kapás sem volt. De a tegnap este más volt! Szóltam a haveroknak, nem-e jönnek el velem harcsázni, mert ha véletlen fogok egy nagyot, egyedül nem tudnám kihúzni a magas partra. Így is lett, jöttek a barátaim, és lementünk. Kipakoltam, összeszereltem a botokat, kinéztem a helyet. Dupla halas szerelékekkel horgásztam.

A balos botomat kétbotos behúzó segítségével bejuttattam a kívánt bokros terület elé. A jobbos botomat magam elé, kb. 10 méterre dobtam a nyílt vízre. Csak vártunk, vártunk… jött a fényváltás. Láttam, hogy mozgolódik a víz, a csalihalaim elég szépen veretnek, mozognak. Aztán lassan besötétedett. Nagyon csendes éjszaka kerekedett, megállt a mozgás, semmi hang nem volt. És csak vártunk, vártunk… Két barátom már fázott, beült az autóba. Én türelmesen ültem a botok mellett, hallgatóztam, figyeltem. Telik-múlik az idő… még mindig síri csend mindenhol. Mondja a barátom: “Meddig akarok maradni? Hűvös is van, túl nagy a csend.” Mondtam: “15–20 percet adok még neki, elszívok egy cigit, aztán meglátom.” Hozzátettem: “Igen, nagy a csend, de most fogja valami megtörni!” Ők visszaültek az autóba. Én leguggoltam a botok mellé, és szuggeráltam őket.

Fotó: Agro Jager News

Egyszer csak csippan a bokornál lévő bot kapásjelzője! Na mondom, megindultak a csalihalak! Vártam türelmesen, és magamban mondogattam: “Na, kérlek, legalább egy 10 kilós húzza el a bokor elől!” Erre megriadtam – elindult a másik botomon is a jelző! Na, pulcsi feltűr, indulhat a harc! Erős húzás, kapás volt! Ahogy a jelzőm elérte a botot, már be is vágtam neki. A bevágásnál éreztem: óóó, ez jó hal lesz! De akkor még nem gondoltam, hogy ennyire jó! Kiszálltak a srácok is a kocsiból: – “Megvan?” Mondom: – “Megvan! Big mama!” Na szóval, elkezdődött a küzdelem: Nagyon erősen ment, húzott a hal! Féltem, hogy bevisz valami akadóba vagy nádtorzsára, ezért próbáltam én irányítani őt, nem pedig ő engem! Olyan adrenalin kapott el, hogy közben remegni kezdtem! Nagyon jó érzés volt! A hal csak ment, ment! Mindig próbáltam jó irányba terelni, húzni, hogy véletlen se lógjon meg! Fárasztás közben mondom is magamnak:

“Nem is olyan nagy, 10–15 kiló, de jó erős!” Aztán csak-csak megindult erőteljesen, néha meg se tudtam állítani, csak húzott! Végül az erősebbikünk nyert – én! Megvolt a fárasztás, húztam kesztyűt! Átadtam a botot a haveromnak, hogy csak tartsa, hogy tudjak a szájába nyúlni, és kihúzni! Magas part volt, ameddig tudtam, lementem. Tudtam: egy rossz lépés, és megyek a vízbe! Nyúlok a hal felé, nézem… aztaa! Ez nagyobb, mint gondoltam! Na, megragadtam a száját, erős szorítással elkezdtem kihúzni! Aha, észrevettem: nem olyan kicsi, nehezen jön, nagy a súly! Nagy nehezen kihúztam a lábamhoz – ugye mondtam, magas part! –, amilyen erősen csak tudtam, kapaszkodtam a halba, és minden erőmmel elkezdtem felmenni vele.

A barátaim meg engem húztak, és nagy szenvedéssel sikerült partra terelnem ezt a “big” harcsát! Kb. 170+ centi, és 40+ kilóra saccoltam. Sajnos mérlegelni nem tudtuk. Pár fotó után visszanyerte a szabadságát, hogy másnak is örömet okozzon – vagy talán még egyszer nekem. 😉 Még ma reggel is csak mosolygok, mit sikerült fognom az éjszaka! De ha időm engedi, folytatom, és továbbra is a harcsák nyomába lépek! Ezúton is köszönöm Sz. Krisztiánnak, hogy belevitt a harcsázás rejtelmeibe, sok jó tanáccsal látott el, és megszerettette velem ezt a horgászmódszert! És köszönöm J. Patriknak és K. Róbertnek is a segítséget!

Írta és fényképezte: Miklós Gergő

Április 3-án kezdtük meg háromnapos horgászatunkat. Kezdő harcsásként érkeztünk meg párommal a Pozsár Horgásztó 3-as helyére. Minden évben visszatérünk a tónak erre az állására, melynek adottságai alkalmasak a harcsa horgászatára.
Az elmúlt években sikereket arattunk bojlis módszerrel. Most arra az elhatározásra jutottunk, hogy kipróbálunk más technikát: a harcsázásra esett a választásunk, hiszen nagyon sok nagy testű harcsa él ebben a tóban.

Fotó: Boda Georgina – Agro Jager News

Első éjszaka hajnali 3 órakor megtörtént az első harcsakapás, amely sajnos próbára tette a 0,70-es monofil zsinórt, így elvesztettük a hallal a kontaktot. Második nap reggelizés közben (mert mikor máskor?) megszólalt a kapásjelző, és megközelítőleg 10 perc fárasztás után kiemeltünk egy 160 cm-es halat. Ezt követően több kisebb példány akadt a horgunkra. Szombaton pedig megérkezett a várva várt hidegfront széllel, amely adott egy újabb 150 cm-es harcsát.

Ezt követően nem gondoltuk volna, de a visszaengedést követően szinte azonnal jelzett a másik boton a kapásjelző. Hihetetlen fárasztás következett: a nadályra megéhező harcsa végül a matracon pihent. A több mint 2 méteres és 65–70 kg-os hal életünk fogása lett. Halvédelmi szempontból nem mértük meg pontosan a súlyát, a lehető leggyorsabban visszaengedtük.

Fotó: Boda Georgina – Agro Jager News

Köszönöm a Pozsár Horgásztónak és Vendégháznak a lehetőséget, páromnak, Boda Georginának pedig a segítséget. Visszatérünk.

Írta és fényképezte: Szarvák Gábor