2024. július 30.-án hajnalban indultam ki barátommal vadászni társaságunk területére. Még sötétben érkeztünk. Gyors megbeszélés, ki, merre megy, aztán indultam is tovább. Szálltam ki az autóból mikor egy bakra lettem figyelmes a horizonton. Nem vett észre. Óvatosan, ajtó nyit. Kiszállás. Távcső kézbe. Sajnos egy fiatal 6-os bak volt, így nem mentem utána. Az üzekedés már javában ment, de nekem egy őzet sem sikerült találnom ezen a részen, mintha a föld nyelte volna el őket.

Fotó: Horváth Zoltán – AJN

Egy bokorsor mellett sétáltam, mikor észrevettem egy sutát. Gondoltam, lesz akkor ott bak is. Próbáltam rácserkelni, de mikor észrevettem vele a bakot, őt sem láttam lőhetőnek. Lassan sétáltam vissza az autóhoz, hogy átmenjek egy másik területre, mikor jött velem szembe egy öreg, visszarakott bak. Ő előbb észrevett már engem, így mire a puskát felemeltem volna, már minden izmát megveszítve nézte, mit csinálok. Meg sem mertem mozdulni, hátha megnyugszik, de nem így lett. Nézett egy darabig, aztán elszaladt. Tetszett nagyon, így kicsit sajnáltam, hogy most ő nyert. Arra gondoltam, legközelebb majd én leszek a figyelmesebb.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Átmentem egy másik részre, ahol több takarásom volt. Tudtam, arra is sok őz jár. Az úton sétálva láttam egy rókát, de elengedtem, ma nem ő volt az áhított vad. Aki ismer, tudja, nagyon szeretek rájuk vadászni, ritka, hogy elengedjem őket. Egy bokorsor mellett sétáltam, mikor megláttam egy sutát, de bak vele sehol. A suta átváltott a bokorsor másik oldalára, így tudtam menni tovább. Ekkor kilépett egy páratlan nyolcas bak a bokorból, de engem nem vett észre, a sutát kereste.

Fotó: Horváth Zoltán – AJN

Sajnos a suta visszalépett az én oldalamra és azonnal kiszúrt. Rögtön menekülőre fogta, vitte magával a bakot is. Kicsit bosszankodtam: második bak egy reggel, ami tetszik is, lőhető is, de  nincs szerencsém hozzájuk. Gondoltam, megnézem én azt a rókát. Tudom, hol van a vára, hátha még ott egerészik a közelében. Sétáltam lassan a tarlón, mikor észrevettem egy bakot, aki éppen az agancsával a bokrot veri, de olyan vadul, mintha beakadt volna az agancsával az ágak közé. Volt közöttünk egy bokor, nekem kb. 50 méterre, neki 150-re.

Elsétáltam nagyon lassan a bokorig, folyamatosan takarásban, hogy ne vegyen észre. Amikor pont felemeltem volna a távcsövemet, hogy ránézzek, kiszúrt és mereven figyelt felém. Szerencsém volt, a szél róla fújt, a nap a hátam mögött kelt, a bokor takart, így csak nekem kellett leküzdenem a bennem tomboló vágyat, hogy felemeljem a távcsövemet a szememhez. Tudtam, ha mozdulok, megugorhat. Egy-két percig feszülten néztük egymást, mikor gondolt egyet és sebesen elindult felém. Közben a keresőt felvettem, láttam, hogy nem mindennapi bak, de azt hittem,  hogy egy ágdarab maradt az agancsa között, azért látok annyi ágat neki.

Megállt tőlem 40 méterre és onnan meredten figyelt. A nap most nekem segített és a szél is, már csak az izgatottságomon kellett úrrá lenni. Nagyon lassan, óvatosan, a keresőt leengedve, a puskámat felemeltem és a csövét kidugtam az ágak között. Nem tudtam megcélozni, mert az ágak elvitték volna a lőszert. Ahol tiszta volt az út, oda kezdtem el célozni és vártam, hátha a bak belesétál a célkeresztbe. Szerencsém lett. A bakom talán úgy érezte, elzavarta a riválisát, sutája csak az övé, nem veszélyeztetem nászukat tovább. Megnyugodott. Lépett párat előre, de szerencsétlenségére pont oda céloztam. Ahogy a blattját megláttam, puskám eldördült és a bak tűzben rogyott.

Nagyon nehezen tudtam úrrá lenni az izgatottságomon, hogy ne rohanjak rögtön oda birtokba venni. Vártam pár percet, izgatottságom alábbhagyott és odamentem hozzá. Megsimogattam, megköszöntem, hogy az életét adta az én szórakozásomért (ezt minden elejtett vaddal így csinálom) gyönyörködtem az agancsában, ami szinte hihetetlen, ahogy kinéz. Nem értettem, hogy mivel érdemeltem ki Dianától ezt a különleges trófeát.

Fotó: Horváth Zoltán – AJN

Kaliber: 5,6x50R

Trófea súly:470g

Kor:5 év  Bronzérem

Írta és fényképezte: Horváth Zoltán