Míg több országban a kukorica, a cukor vagy a rizs ára nőtt jelentősen pár hónap alatt, Magyarországon az étolaj árának emelkedése volt a leglátványosabb: míg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a tavalyi év elején 480-490 forint környékén mozgott a napraforgó-étolaj literenkénti ára, ez decemberre 571 forintra nőtt, idén áprilisban pedig már 651 forintot kellett átlagosan fizetni egy liter étolajért – közölte a Qubit.

A napraforgó-étolaj jelentősen növekedett hazánkban is, további áremelkedés várható a szakemeberek szerint (Kép: PIxabay)

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) május elején jelentette, hogy már 11 hónapja emelkednek folyamatosan a nemzetközi élelmiszerárak. Az elmúlt egy évben 30,8 százalékkal nőtt a szervezet élelmiszerár-indexe, ezzel „a nemzetközi kereskedelem jelentős élelmiszer-alapanyagait nyomon követő mutató 2013 óta legmagasabb értékére kúszott és nominális értékben is csupán 12 százalékkal marad el a 2011 februárjában mért történelmi rekordértékétől.”

A napraforgóolaj ára még egy darabig tovább emelkedik

Mint oly sok mindenben, az élelmiszerárak növekedésében is megkerülhetetlen a tőzsde szerepe. A gabonatőzsdén kötött határidős szerződések abban különböznek más tőzsdei ügyletektől, hogy a jövőbeli adásvételre szóló szerződés előre kialkudott fix árát a szokásosnál több tényező befolyásolja. A legtöbb tőzsdén forgó áruval ellentétben a mezőgazdasági termékeket nem lehet folyamatosan előállítani, hiszen például a gabonák vagy a zöldségek nem teremnek egész évben, így a határidős ügyletek árának megállapításában nagy szerepet játszanak a spekulánsok, akik az időjárási viszonyokra, így a termelés várható mértékére fogadnak.

Ukrán katonák egy Donyeckhez közeli napraforgótábla közepén, 2014-ben (Ukrajna a világ legnagyobb napraforgó-termesztő és napraforgóolaj-gyártó országa) Fotó: DOMINIQUE FAGET/AFP – Qubit

Raskó György agrárközgazdász szerint az étolajárak növekedésében is fontos szerepet játszik az ilyen típusú spekuláció, amely az elmúlt időszakban várhatóan kedvezőtlen viszonyokkal, és így relatív terméshiánnyal tervezett. „Szomorú hír a fogyasztóknak, hogy a termelők hajlamosak ilyen irracionálisan magas tőzsdei jegyzéseknél szerződést kötni, tehát hiába megy le a napraforgómag vagy az olaj tőzsdei jegyzése, a mostani árakon megkötött szerződések érvényben maradnak” – mondta Raskó a Qubitnek.

Ez azt is jelenti, hogy a magas felvásárlási ár beépül a végső termék árába, így Raskó szerint az őszig kötött szerződések miatt „az biztos, hogy a napraforgóolaj, a repceolaj és más növényi olajok árát a következő fél évben nem fogják csökkenteni, de az is biztos, hogy a napraforgóolaj esetében további áremelkedés lesz.”

Ábra: KSH

Az alapvető termények világpiaci árának növekedése nemcsak a növényi olajok, hanem a legtöbb élelmiszer végső fogyasztói árát is befolyásolhatja. Februárban például már arra panaszkodtak az állattenyésztők, hogy több takarmány-alapanyagból effektív hiány alakult ki: „Sok országban elfogyott például a búza és a kukorica, Magyarországon a repce, emellett kifogyóban van a napraforgó, és félő, hogy hiány lesz búzából is.” Az elmúlt két évben olyan drágulást látott a termények piaca, hogy az a húsipari szereplők szerint kezelhetetlenné vált, és mivel „a takarmány ára az élőállat önköltségének átlagosan a kétharmadát teszi ki,” a takarmányárak növekedését előbb-utóbb bele kell építeni a késztermékek árába – a koronavírus-járvány által megtépázott húspiacon azonban ez az áremelés nehezen kivitelezhető.

A kínai sertésállomány növelése és az amerikai zöld fordulat áll a jelenség mögött

Az időjárás mellett három fő tényezője van a növényi olajok áremelkedésének:

• a koronavírus-járványhoz kötődő korlátozások lazításából fakadóan növekszik a kiskereskedelmi és fogyasztói kereslet (a boltok újra betáraznak étolajból, így a végső fogyasztás is nő);
• a Joe Biden elnök által meghirdetett amerikai zöld fordulat hatására egyre többen állnak át kőolaj-finomításról a biodízelként is használható szója-, pálma-, napraforgó- vagy repceolaj gyártására, felszívva a készleteket;
• Kína két és fél év után túllendülni látszik az afrikai sertéspestis okozta járványon, és az állatállomány növelése érdekében óriási mennyiségben vásárolja fel a világpiacon fellelhető, takarmánynak való szójabab- és kukoricatermést, sőt már azok alternatíváit is.

Kínában 2018 második felében ütötte fel a fejét az afrikai sertéspestis, amelynek következtében két éven belül az ország sertésállományának jelentős része (különböző források szerint a 20–50 százaléka) odaveszett, így a húsipari termelés csökkenésével a disznóhús ára több mint a duplájára nőtt. A hirtelen változás persze hatással volt egy sor világpiaci trendre: a takarmánynövények importja csökkent, a húsimport nőtt, és ez ideiglenesen átrajzolta a globális kereskedelmet, a lokális árakat is befolyásolva.

„Ha lakosságarányosan nézzük, Kínának nagyon kevés a szántóterülete, összesen körülbelül 120 millió hektár, így a saját területeken érdemes inkább intenzív kultúrákat, például zöldségeket termeszteni. A tápokhoz szükséges alapanyagokat elég importálni, mert azokat jóval olcsóbban elő lehet állítani olyan országokban, mint Argentína, Brazília, az USA vagy akár Ukrajna. Ez régóta így megy, de a sertéshústermelés most tapasztalt felfutása indokolta, hogy jelentős mennyiségeket vásároljanak a világpiacon” – mondta Raskó György.

A kínai agrárminisztérium ráadásul áprilisban jelentette be a sertés- és baromfitápok reformját, amely a kukorica, a szójabab és a szójadara dominanciájának visszaszorítására irányul a takarmányozásban. Mivel a hivatalos adatok szerint nemrég sikerült újra 400 millió fölé emelni a kínai sertésállományt (amely a járvány előtt 500 milliósra rúgott), az ellátásához alternatívákra van szükség: az évi 175 millió tonnás mennyiségben felhasznált kukorica helyett búzát, árpát, rizst vagy korpát, míg az évente 100 millió tonnás mértékben importált szójabab helyettesítésére többek között repce-, napraforgó vagy lenmagdarát ajánlanak. Ezek importja tovább növelheti az elosztás egyenlőtlenségét, felhajtva a belőlük készült termékek árát.

A pálmaolaj ára is kilőtt, ami a csokitól a szappanig egy sor terméket érint

Az növényi olajok árának növekedése mögött más világpiaci tényezők is húzódnak. A pálmaolaj termelése például jelentősen visszaszorult az utóbbi hónapokban: miközben az Európai Unió tagországai egymás után vezetik ki a pálmaolaj felhasználását a bioüzemanyagokból, Srí Lankán áprilisban bejelentették az ország olajpálma-ültetvényeinek teljes felszámolását, az Indonézia utáni második legnagyobb pálmaolaj-birodalomban, Malajziában pedig a koronavírus-járvány miatti korlátozások hátráltatják a termelést, ugyanis a betakarítást elsősorban külföldi munkások végzik.

A pálmaolaj tonnánkénti árának változása az elmúlt 5 évben, malajziai ringgitben (1 ringgit = 69 forint) Forrás: Trading Economics

A pálmaolaj ráadásul számos iparágban kedvelt alapanyag (környezetpusztító hatása révén épp ezért indult ellene hadjárat az elmúlt években), így drágulása rengeteg más termék árára kihat az édességektől a pékárukon át a kozmetikai termékekig. Az egyik legnagyobb pálmaolaj-felvásárló cég, az Unilever évente körülbelül egymillió tonnát használ fel a pálmaolajból és származékaiból, és a növekvő költségeket más termékek árképzésébe is beépítheti.

Egy vásárló megrohamozta Hangcsou egyik szupermarketjének készleteit, amikor 2010-ben az étolaj jelentős drágulását jelezték előreFotó: LI ZHENGYU HZ/Imaginechina via AFP

A pálmaolaj ára 120 százalékkal nőtt az elmúlt egy évben, és nincs igazán kedvező alternatíva azok számára, akik emiatt váltanának más olajra: a globális fogyasztási lista második helyén álló szójaolaj ára 150 százalékkal nőtt ugyanebben az időszakban, a napraforgóolaj ára pedig megduplázódott a legnagyobb termelő, Ukrajna adatai szerint. „A rekordokat döntő áremelkedés minden bizonnyal kihat majd a fogyasztói szokásokra. A fogyasztás várhatóan csökkenni fog, és ha az árak tartósan emelkednek, az olyan váltást eredményezhet az élelmiszerpiacon, ami alapvetően megváltoztathatja az étkezési szokásokat” – mondta a Bloombergnek Gnanasekar Thiagarajan, a különböző olajtermékeket gyártó szingapúri Kaleesuwari Intercontinental stratégiai vezetője.

Bár a szakértők szerint ezt a változást is a szegényebb országok és háztartások szenvedik meg a legjobban, Raskó György szerint a világpiaci áremelkedések nem mindenhol csapódnak le azonos szinten a fogyasztói árakban, így Magyarországon sem várható, hogy irreálisan magasra lőnek ki az élelmiszerárak. „A magyarországi vásárlónak lassan kezd gondot okozni az élelmiszerárak szakadatlan emelkedése, aminek az infláció alakulásában nagyon komoly hatása van. A nagycsaládosokra és a nyugdíjasokra ez kiemelten igaz, és ha a vásárlóerő ennyire korlátozott jelentős társadalmi csoportokban, az az élelmiszer-vásárlást is mérsékli, amennyiben az árak parttalan mértékben kezdenek növekedni. Biztos, hogy lesz emelkedés, de az is biztos, hogy közel sem olyan mértékben, mint amit a termelői érdekvédelmi szervezetek maguknak jónak gondolnak” – mondta az agrárközgazdász.

Forrás: Qubit