Az EU nemrég engedélyezte területén az első rovaralapú élelmiszert, teret engedve az entomofágiának, azaz a rovarfogyasztásnak: a szárított tenebrio molitor (közönséges lisztbogár) lárva mostantól az EU területén is forgalomba hozható, biztonságos új élelmiszernek számít. Lárvaburger, molitorszendvics, kukacmuffin – lehet, hogy a nem is olyat távoli jövőben, a világ nem is egy távoli szegletében, hanem Európában mindennaposak lesznek az ehhez hasonló ételek.

EU nemrég engedélyezte területén az első rovaralapú élelmiszereket.. (Kép: Europapont.hu)

De miért?

A rovarfogyasztás – bár a világ több részén bevett szokásnak számít – európaiként meglehetősen furcsa, sőt, sokaknak egyenesen undort keltő szokásnak tűnik. A lisztbogár emellett eddig leginkább csak a kamra elfeledett lisztjeiből, a madáretetőkből, terráriumokból vagy pecás szettekből lehetett ismerős. Mégis számos forrás a jövő egyik legjobb üzleti befektetésének tartja, hatalmas piaci potenciállal. De mi szükség van erre?

Mert fenntartható…

Ismert, hogy a nagyipari mezőgazdaság – benne a hústermelés – jelentős mértékben járul hozzá az üvegházhatású gáz-kibocsátáshoz, ezért a világ minden táján, az EU-ban is keresik a mezőgazdaság, az emberi és állati élelmezés minél kevésbé környezetkárosító alternatíváit. Ilyen megoldás lehet a rovarok bevonása az emberi élelmezésbe, mivel a rovartenyésztésnek a hagyományos állattenyésztéssel szemben jóval kisebb a környezeti terhelése. Egy kapcsolódó tanulmány alapján a rovarokból nyert fehérje előállításához kevesebb károsanyag-kibocsátás kapcsolódik: a rovarok által kibocsátott gázok, élelmezésük, feldolgozásuk és a boltokba szállításuk is kisebb kibocsátással jár, a tenyésztésükhöz pedig kevesebb földhasználat és víz szükséges. Ugyanakkor a fejlődésükhöz szükséges hőmérséklet fenntartása miatt hasonló mennyiségű energiát igényelnek, mint a sertések – de összességében még így is jóval kevésbé terhelik meg környezetünket, mint a hagyományos élelmezési célú állattartás.

Ráadásul a rovarok más mezőgazdasági folyamatokból származó szerves hulladékanyagokkal táplálhatók, és nagyon hatékonyan nyerik ki a fehérjét a hulladékból, ez pedig kiemelkedően fenntartható takarmányelőállítást eredményez.

A globális felmelegedés potenciál alakulása a vizsgált termékeknél (lárva, tej, sertés, csirke, és marha esetében (Ábra: Europapont.hu)

…mert kitűnő fehérjeforrás…

A Föld folyamatosan növekvő lakosságának élelmezése, a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer előállítása egyre nagyobb kihívást jelent. Az állati fehérje iránti kereslet 2050-ig között várhatóan 70-80%-kal nő, miközben a jelenlegi állattenyésztési ágazat már most is jelentős környezetkárosodást okoz. A rovaroknak ugyanakkor arányaiban kiemelkedő a fajlagos fehérjetartalmuk, jóval magasabb, mint sok más közkedvelt fehérjeforrásunknak. Míg a közönséges lisztbogár lárvája átlagosan 56–61 százalék nyersfehérjét tartalmaz, addig ez 20% körül mozog a csirke-, sertés- vagy a marhahús esetében. A rovarok emellett veszteségmentesen feldolgozhatók: a lisztbogarat teljes egészében emberi fogyasztásra szánják, és nem távolítják el semmilyen részét sem.

…mert termelése gazdaságos

Mivel a lisztkukacok, és általánosságban a rovarok tenyésztése jóval kevesebb földterületet, takarmányt, vizet és táplálékot igényel – ráadásul ezek egy része mezőgazdasági hulladék is lehet –, a teljes folyamat is jóval kevesebb hulladékot termel. A hozzá kapcsolódó munkafolyamatok így jóval gazdaságosabban, kevesebb befektetett nyersanyaggal és energiával megvalósíthatók, mint a hagyományos állattartás esetén.

A rovarevő az új vegán?

A rovarevés, rovaralapú élelmiszerek fogyasztása és forgalmazása – amelyre nemrégiben az EU is rábólintott – tehát nemcsak a fenyegető fehérjeválságra nyújthat megoldást, de összességében sokkal jobb a Földnek is, mint a hagyományos állattartásból származó húsok fogyasztása. Napjainkban sokan nem is feltétlenül állatvédelmi hanem éghajlatvédelmi okokból térnek át húsmentesebb életmódra: nekik hasonlóan vonzó lehet ilyen szempontból a kukacoskodás, azaz, ha áttérnek rovaralapú fehérjefogyasztásra.

Ehhez „csak” az európai emberek többségében meglévő viszolygást kell legyőzniük. De ha belegondolunk, ez talán nem is lehetetlen: korábban a belsőségek, a tengeri ételek, a rákok vagy a kagylók is sokakból visszatetszést váltottak ki, ugyanakkor mára teljesen beépültek étkezésinkbe – ehhez lehet, hogy csak idő kell. Érdekes tény az is, hogy a rovarfogyasztás korábban Európában sem volt teljesen idegen. Emellett a rovarokat nem is feltétlenül rovarformában kell majd fogyasztanunk, hiszen ahol már forgalomban van, ott sok helyen por formátumban hasznosítják (íme például egy izgalmas rovaros trüffel receptje, némi kukacporral, vagy íme a magyar Bogárétel Alapítványtól egy izgalmas lisztkukacos sodó).

Forrás: Europapont.hu