Keressen minket

Természetvédelem

Meglapuló túzokcsibék – összhangra van szükség a mezőgazdaság és a fajvédelem között

Print Friendly, PDF & Email

Ezekben a napokban kel ki a túzokcsibék nagy része a Kiskunsági Nemzeti Parkban és peremterületein. A Felső-Kiskunságban él a hazai állomány nagy része, így különösen fontos, hogy igyekezzünk megvédeni a sok veszélynek kitett apróságokat.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Június első felében kelnek ki a túzokcsibék nagy része a Kiskunsági Nemzeti Parkban és peremterületein. A Felső-Kiskunságban él a hazai állomány nagy része, így különösen fontos, hogy igyekezzünk megvédeni a sok veszélynek kitett apróságokat.

túzokcsibe
Csaknem két hónap, mire annyira megerősödik a fióka, hogy menekülni képes (Kép: Lóránt Miklós -KNP)

A Felső-Kiskunság szikes pusztái tradicionális túzok élőhelyek, itt 569 példányt számoltak a szakemberek a legutóbbi felméréskor. A fészkelésre alkalmas gyepeken és szántókon már hetek óta zajlik a költés. Jellemzően magasabb füvű gyepeken fészkelnek, de ugarokon, gabona- és lucernatáblákban, esetenként egyéb növénykultúrákban (pl. kukorica, napraforgó, cukorrépa) is találni túzokfészkeket. Mivel talajon fészkel, a költés megsemmisülésének nagyon nagy esélye van.

Túzok fészekalj (Kép: Lóránt Miklós – KNP)

 

Számtalan veszély fenyegeti a tojásokat és a túzokcsibéket. A tyúk csak két tojást rak, melyeken viszonylag hosszú ideig, 4 hétig kotlik. Ezután még további 6-8 hét, mire a fióka már annyira megerősödik, hogy képes a gyors menekülésre, felrepülésre. Tehát csaknem 3 hónapig szinte helyváltoztatás nélkül kell túlélniük a jellemzően intenzív művelés alatt álló agrártájban. Ez a különösen kritikus időszak április közepétől július közepéig tart. Az apró fiókáknak ilyenkor veszély észlelése esetén az egyetlen védekezési lehetőségük a lelapulás és az elrejtőzés. Egy ragadozóval szemben ez megfelelő stratégia lehet, de mivel ma már a költések jó része mezőgazdasági környezetben történik, nem meglepő, hogy az egyik legjelentősebb veszélyeztető tényező a mezőgazdasági művelés következtében okozott tojás- és fiókapusztulás.

A leggyakoribb mezőgazdasági műveletek, amelyek a növekvő utódgenerációt veszélyeztetik, a különféle növénykultúrák (elsősorban lucerna és gyepek) kaszálása, a vegyszeres növényvédelmi beavatkozások (pl. gyomirtás) – amik ráadásul a túzokcsibék táplálékbázisát képező rovarvilág csökkenését is eredményezik – és a különféle talajművelési munkák. Ez egyébként igaz nem csak a túzokra, de több hasonló környezeti igényű fajra is, például az ugartyúkra és a székicsérre is.

A hazai túzokvédelem kiemelt feladata, hogy megtalálja és létrehozza az összhangot a mezőgazdasági művelés és a faj védelme között, ami végül az egyes területek fenntartható használatát eredményezi. A külterjes állattartásra alapozó gazdálkodási forma és a faj ökológiai sajátosságait figyelembe vevő takarmánytermesztés jó kiindulási alap ehhez. Olyan termesztéstechnológiákat kell a túzok költőhelyeken alkalmazni, amelyek a legkritikusabb, áprilistól júliusig terjedő időszakban nem igényelnek gépi munkavégzést. Ezért például a vegyszermentesen is termeszthető gabonafélék (pl. tritikálé, tönkölybúza) ilyen szempontból kiváló kultúrának minősülnek. Kiemelten védendőek továbbá az ugarterületek és a gyepterületek is.

A földhasználati szabályokon túl természetesen sok múlik a gazdálkodók és a gépkezelők hozzáállásán is ebben az időszakban. Különösen, hogy a túzokállomány növekedése, az aktív beavatkozások eredményei (pl. légvezetékek kiváltása) és az időjárási viszonyok változása azt eredményezi, hogy korábban nem használt területeken is fészkelhetnek túzokok. Ha a gépkezelő észrevesz egy felrepülő tojót, nagy eséllyel tojások vagy fiókák is vannak a helyszínen. Ám ők olyan rejtőszínnel rendelkeznek, hogy a veszély esetén ösztönösen lelapuló és mozdulatlanná dermedő fiókát szinte lehetetlen észrevenni, továbbhaladva pedig szinte biztos, hogy lekaszálják őket. Mit lehet tenni? A területileg illetékes természetvédelmi őr ilyenkor minden esetben hívható, hogy a gazdálkodók és a túzokok számára is legmegfelelőbb megoldás szülessen. Általános gyakorlatként a felrepült madár környezetében egy jókora területet (kb. egy hektárt) kihagyva a művelésből védőzónát kell kialakítani, a tábla többi részében pedig folytatható a munka. A tojó így visszatérhet, és biztonságos helyre vezetheti a kicsiket.

A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában” című LIFE pályázat tevékenységei között számos veszélyeztető tényező csökkentése mellett a mezőgazdasági művelés negatív hatásának mérséklése is kiemelt cél.

Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Természetvédelem

Énekes hattyút figyeltek meg Négyes határában

Print Friendly, PDF & Email

Ha hattyúról beszélünk, akkor majdnem mindenkinek először a bütykös hattyú (Cygnus olor) jut eszébe, pedig rajta kívül más hattyúfajok is előfordulnak nálunk. Ezen fajok közé tartozik az énekes hattyú (Cygnus cygnus) is, amelynek egy példánya néhány napot a Négyes menti szántókon töltött.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Ha hattyúról beszélünk, akkor majdnem mindenkinek először a bütykös hattyú (Cygnus olor) jut eszébe, pedig rajta kívül más hattyúfajok is előfordulnak nálunk. Ezen fajok közé tartozik az énekes hattyú (Cygnus cygnus) is, amelynek egy példánya néhány napot a Négyes menti szántókon töltött.

Fotó: Bodzás János természetvédelmi őr (Nyugat-Bükki Tájegység)

Az énekes és a bütykös hattyú között a leglátványosabb különbség, hogy míg a bütykös csőre narancssárga fekete folttal a csúcsán, addig az énekesé citromsárga és közel a fele fekete színű. Természetesen a bütykösnek van egy „bütyke” is a homlokán, az énekesnél ez hiányzik, viszont egyedülálló „éneke” van

Fotó: Bodzás János természetvédelmi őr (Nyugat-Bükki Tájegység)

Ám az mindkét fajra igaz, hogy a nagy folyószabályozásokig költöttek Magyarországon, ám a XIX. század második felére kipusztultak hazánkból.  Míg a bütykös hattyú az 1970-es évekre visszatelepült hozzánk, addig az énekes hattyú újabb fészkelésére 2005-ig kellett várnunk, és azóta is mindössze egy pár neveli fiókáit az Ipoly mentén.
A Négyes határában, valószínűleg vonulás közben megpihenő madár egy 25 példányos bütykös hattyú csapathoz csatlakozott, és azokkal együtt táplálkozott a búzavetésen. Bízunk benne, hogy egyszer nemcsak, mint ritka vendég fog megjelenni a Borsodi-Mezőségen, hanem költő fajként is a fauna tagja lesz.
Az énekes hattyú Magyarországon védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50 ezer Ft.

Írta: Balázsi Péter természetvédelmi őr (Dél-Borsodi Tájegység) – Bükki Nemzeti Park Facebook oldala
Fotó: Bodzás János természetvédelmi őr (Nyugat-Bükki Tájegység)

Tovább olvasom

Természetvédelem

Három éjjel és 100 kilométer Nógrád vármegyében

Print Friendly, PDF & Email

BNPI: Az M237 jelű svájci farkas március 19-én elhagyta a Dunántúlt és március 20-án nappal már a Naszály túloldalán, a Lósi-patak völgyében lévő Farkas-bérci forrás környékén pihente ki a budapesti agglomeráció zűrzavarát és érte el Nógrádot..

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

BNPI: Az M237 jelű svájci farkas március 19-én elhagyta a Dunántúlt és március 20-án nappal már a Naszály túloldalán, a Lósi-patak völgyében lévő Farkas-bérci forrás környékén pihente ki a budapesti agglomeráció zűrzavarát és érte el Nógrádot..

Fotó: Papp Ferenc természetvédelmi őr, Nógrádi Tájegység (BNPI)

A két Duna-ág átúszása után egy állattartótelep szélére kidobott, már oszlásnak indult két kecsketetemből evett. Március 20-án, egy éjjel alatt a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzet központi tömbjéig jutott, valószínűleg sehol sem állt meg útközben. A Tepke-hegy erdeiben töltött rövid pihenő után északnyugatnak vette az irányt, és a Zagyva-völgyén kereste az átjárót.

A Bükki Nemzeti Park Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben, a Bükk-vidéken fekszik. (Ábra: BNPI)

Kisterenye település és a vadvédő kerítéssel lezárt 21-es főút állta útját, melyet így meg kellett kerülnie, majd a Mátraszele feletti erdőkben nappalozott. Szerdán – március 22-én – este a Bárna-patak völgyében már a helyi farkascsalád ismert csapáját követve eljutott Heves vármegyébe.

Mielőtt elhagyta volna Nógrádot, az Igazgatóságunk farkasok megfigyelésére telepített kamerái előtt is elhaladt. Az egyik vadkamerás felvételen az állatra helyezett nyakörves jeladó is egyértelműen azonosítható. A Svájcban jelölt farkas három éjszaka alatt átkelt Nógrádon. Légvonalban ez 69 km, ami a valóságban közel 100 km négy lábon. A terepen észlelt nyomok alapján a helyi farkasok által hagyott szagjelzéseknél meg-megállt, és egyértelmű lett számára, hogy lakott farkas territóriumba érkezett. Nógrád északkeleti felén, mozgása lelassult, de mégis követte a farkasok által használt csapákat.

Forrás: Bükki Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Rétisast fényképeztek Nagykanizsán – Galériával

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Nagykanizsa közigazgatási területén belül, Szabados István természetfotós rétisasokat fényképezett. Annak ellenére, hogy egy fokozottan védett fajról beszélünk, a rétisas is lassan, de elkezdett “városiasodni”.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News

A város szomszédságában található erdőrészletben,  egy véletlennek köszönhetően, évekkel ezelőtt figyelte meg az első párt. Akkor 14 éves, Championok Championját elnyert mudiját sétáltatta egy mezőn. Az idős kutya félig süketen, vakon az egerek után kutatott a magas fűben. Eközben magasan az égen három árnyék forgott körbe-körbe a kutya felett, úgy, hogy csak a kutya gazdája észlelte a fenyegetést.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News

Mivel a sasok az embertől mindig félnek, senkinek nem esett bántódása.  Ezt követően, a fényképezőgéppel a kezében, tudatosan  figyelte egyre gyakrabban sasokat. Kiismerte a madarak szokásait, revírjüket, sőt még a fészküket is megtalálta, ami egy úttól, megközelítőleg csak egy kilométerre helyezkedik el.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News

Ezeket a vadmadarakat érdemesebb télen, nagyobb hidegben megfigyelni, mert a madarak a minimális energia befektetésre törekednek. Előfordult olyan eset is a nagy hidegben, hogy a rétisas 20 méterre is engedte a fotóst. Nyáron erre esély sincs, mert a madarak azonnal elrebbennek, az esetek többségében 200 méter távolságot tartanak. A költési időszakban kifejezetten jól megfigyelhetőek ezek a nagytestű madarak. Ilyenkor egy bokor takarásában érdemes várakozni, a fészküktől nem messze, úgy, hogy egy millimétert sem szabad megmozdulni, mert a szülőpár a  legkisebb mozgást is észreveszi. Emlékezetes élményei egyikét egy fiatal madárnak köszönheti. Miután kirepült a fészekből a fiatal rétisas, a közeli mezőn, alig pár méterre repült el tőle. Vélhetően a madár azért volt ennyire kíváncsi, mert ez volt az első eset, hogy embert látott.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News

Mivel a területen jelentős a dolmányosvarjú állománya, ezért nem ritka, amint a varjak bosszantják a jóval nagyobb testű ragadozómadarakat.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News

A varjú-félék rendkívül okos, mindenevő madarak,mindig tudják hol a határ, és mikor  kell visszavonulót fújni, mert ha hibáznak, a sas nem kegyelmez nekik. Nagykanizsa környékén a madárvilág fokozatosan egyre színesedik.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News

Az elmúlt években feltűnt a pásztorgém, és egy kabasólyom pár is, amely vélhetően a közelben fészkel. A sólymok fészkét eddig még nem sikerült megtalálnia. Nagykanizsa melletti halastó szomszédságában a fekete gólyák is felbukkantak, szinte teljesen alkalmazkodva a 21. század körülményeihez. Többször az utak mellett bogarásznak – zárta beszámolóját Szabados István madarász, amatőr természetfotós.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fényképek forrása: Szabados István madarász, amatőr természetfotós

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom