Természetvédelem
Téli álom idején nyugalmat kell biztosítani a denevéreknek
A múlt héten járókelők értesítették a kiskunhalasi Zöld Közösségért Természetvédelmi Egyesületet, hogy a város egyik utcájában egy nejlonzsákban 45 denevért találtak, melyek közül több már elpusztult. Kiderült, hogy egy lakás redőnytokjába beköltözött, telelő denevérek zavarták az ott lakót, aki erőszakkal eltávolította őket onnan – közölte a Kiskunsági Nemzeti Park.
A múlt héten járókelők értesítették a kiskunhalasi Zöld Közösségért Természetvédelmi Egyesületet, hogy a város egyik utcájában egy nejlonzsákban 45 denevért találtak, melyek közül több már elpusztult. Kiderült, hogy egy lakás redőnytokjába beköltözött, telelő denevérek zavarták az ott lakót, aki erőszakkal eltávolította őket onnan – közölte a Kiskunsági Nemzeti Park.
Az eset elszenvedői ezúttal fehérszélű törpedenevérek voltak. A többség el tudott repülni, miután kiszabadították őket a zsákból a természetvédők és csak remélhetjük, hogy találtak maguknak megfelelő telelőhelyet. Nyolc példány azonban addigra már elpusztult, hatot pedig sérülten szállított a Szegedi Vadasparkba a területileg illetékes természetvédelmi őr, sajnos közülük sem élt már egy, mire Szegedre ért velük.
Több denevérfaj (például a leggyakoribb rőt koraidenevér) is rendkívül alkalmazkodóképes, és a természetes élőhelyeik beszűkülésével előszeretettel költöznek épületek hasadékaiba, tetőszerkezetébe. Ez gyakran konfliktushoz vezet az ott lakókkal, mivel hangos lehet az állatok cincogása, ürülékükkel bepiszkítják a párkányt és néha a szobába is berepülhetnek. Novembertől márciusig téli álmot alszanak, de ezt többször megszakítják. Ha enyhe az idő és kissé felmelegszik a levegő, kirepülnek búvóhelyükről és télen is vadásznak.
Sajnos a most napvilágra került eset korántsem egyedülálló. 2020 decemberében Kecskeméten történt hasonló bűncselekmény, de országszerte előfordulnak ilyen esetek.
Ezért az Igazgatóságunk ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a hazánkban előforduló 28 denevérfaj mindegyike védett, elpusztításuk, zavarásuk vagy búvóhelyük lerombolása, károsítása törvénybe ütköző cselekedet.
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43. § (1) bekezdése kimondja, hogy „Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.”
Továbbá „a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges védett állatfaj egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához”, „kártételének megelőzése érdekében riasztási módszer alkalmazásához”, valamint az „egyede fészkének áttelepítéséhez” (1996. évi LIII. törvény 43. § (2) bek. b), k) és l) pontjai alapján).
A hatályos törvényeknek megfelelően azt kérjük, hogy ha valakit nagyon zavar az állatok jelenléte, vagy épületbontás, felújítás, szerelés, esetleg korhadt fa kivágása közben denevérekre bukkan, semmiképpen ne próbáljon „megszabadulni” tőlük! Hiszen ha zavarás (például kiviteli munkák) során megsérülnek vagy elpusztulnak egyedek, az nem csak a Természetvédelmi törvényt sérti, de az adott eset jellegétől függően természetkárosítás és/vagy állatkínzás bűntettét is kimerítheti (Btk. 2012. évi C. törvény 242. §. és 244. §.).
Ilyen esetben mindenképpen értesítse az illetékes nemzetipark-igazgatóságot, akik segítenek a lehetséges megoldás megtalálásában.
Tájékoztasson minket!
Amennyiben természetet veszélyeztető tevékenységet tapasztal, bejelentését megteheti az Igazgatóság központi e-mail címén: titkarsag@knp.hu vagy központi telefonszámán: +36 76 482 611.
Azonnali, sürgős intézkedést igénylő esetben (például sérült, fokozottan védett állatot talál) hívja Természetvédelmi Őrszolgálatunk ügyeleti számát: + 36 30 555 6171. Ezen a számon az ügyeletes kolléga naponta 8:00-20:00 között fogadja a természetvédelmet érintő, közérdekű bejelentéseket. (Más nemzetipark-igazgatóságnál más az ügyeleti szám!)
https://www.knp.hu/hu/lakossagi-bejelentes
Forrás: KNP
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében
Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén
Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.
A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.
A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!
Forrás: TAEG Zrt.
Természetvédelem
Halászmadarak az apaji halastavakon
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:
Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.
Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.
Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.
Írta és fényképezte: Gyenge László