Keressen minket

Természetvédelem

Megkezdődött a tiszavirágok légies násztánca

Újra életre keltek a tiszavirágok a Közép-Tisza hosszabb szakaszain

Közzétéve:

Újra életre kelt a magyar természet egyik legvarázslatosabb és legmisztikusabb előadása, a Közép-Tisza hosszabb szakaszán és Szolnok-Nagykörű között megkezdődött a tiszavirágzás. Ez a különleges esemény nem csupán a folyó menti közösségek ünnepe, hanem egész Európa figyelmét Magyarországra irányítja, hiszen a tiszavirág rajzása ilyen tömegben kizárólag hazánkban figyelhető meg.

Fotó: Nagy Gábor

A tiszavirág, bár nevét a násztáncáról kapta, valójában a kérészek rendjébe tartozó rovar. Lárvája három évig fejlődik a folyó iszapjában, ahol egy négyzetméteren akár 400 példány is élhet. Ezek a lárvák 15 centiméter mély, U-alakú járatokat fúrnak az agyagos mederbe, és életük során akár 20–25-ször is vedlenek, mielőtt elérik a kifejlett állapotot. Amikor eljön a nagy pillanat, milliók egyszerre törnek a felszínre, hogy mindössze 3–4 órás felnőtt életük során beteljesítsék sorsukat: a párzást és a faj fennmaradását.

A kifejlett tiszavirág testhossza 2,5–3,8 centiméter, de hosszú, áttetsző farksertéikkel együtt akár 12 centiméteresek is lehetnek. Szárnyfesztávolságuk eléri a 6 centimétert, és a naplemente arany fényében a Tisza tükrén megsokszorozódik a szárnyak csillogása, mintha a folyó felszínén gyémántpor szállna. A rajzás legintenzívebb időszaka a késő délutáni és esti órákra esik, amikor a kérészek tömege fehér fátyolként borítja be a folyó felszínét. Egyetlen nőstény akár 7–9 ezer petét is lerak a vízbe, amelyek a sodrásban szétterülve biztosítják a faj fennmaradását.

Fotó: Nagy Gábor

A rajzás három szakaszból áll: előrajzáskor százak, főrajzáskor akár több millió példány, utórajzáskor pedig már csak néhány tucatnyi kérész repül. A nőstények gyorsabbak, nagyobbak, farksertéjük rövidebb, mint a hímeké. A kifejlett kérészek nem táplálkoznak, szájszervük visszafejlődött, életük kizárólag a párzásról szól. A nőstények akár 3 kilométert is repülhetnek felfelé a folyón, mielőtt lerakják petéiket, amelyek 45 nap alatt kelnek ki, majd a lárvák 2–3 évet töltenek a mederben. A magyar kutatók világszinten is elismert felfedezése, hogy a kérészek navigációját a vízfelszínről visszaverődő polarizált fény vezérli, ezért okoznak gondot a hidak, utak, aszfaltos felületek, amelyek megtévesztik a rovarokat.

A tiszavirágzás ökológiai jelentősége kiemelkedő: a rajzó kérészek tömege táplálékul szolgál több mint harminc halfajnak, madaraknak, békáknak és denevéreknek, miközben a lárvák járatai élőhelyet teremtenek más vízi élőlényeknek, például ritka kagylóknak és szitakötő-lárváknak. A kérészek lárvái biológiai szűrőként működnek, segítve a mederfenék oxigénellátását és a vízminőség fenntartását. A tiszavirág Magyarországon 1993 óta védett, természetvédelmi értéke egyedenként 10 000 forint.

A tiszavirágzás 2020 óta hivatalosan is hungarikum, vagyis nemzeti értékünk, amely a magyar természetvédelem és a folyómenti közösségek közös büszkesége. A „kérészéletű” kifejezés is innen ered, utalva a kérészek rövid, de annál jelentősebb életútjára, amely a mulandóság és a megújulás mély szimbóluma.

Az idei rajzás a rendhagyó korai tavaszi felmelegedés miatt a megszokottnál hamarabb kezdődött. Aki most figyeli a Tisza vizét, egy olyan pillanatnak lehet szemtanúja, amely egyszerre mutatja meg a természet törékenységét, szépségét és az élet körforgásának drámai erejét.

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága idén is gazdag programkínálattal várja az érdeklődőket: szakvezetéses megfigyelések, sétahajózás, interaktív játékok, kézműves foglalkozások és mobilkiállítás segíti, hogy mindenki közelebb kerülhessen ehhez a páratlan természeti jelenséghez. A részletes programok az alábbi linken érhetők el: https://www.hnp.hu/…/sze…/turizmus/1912/tiszavirag-turak

Forrás: AM

Természetvédelem

A nőstények kegyeiért harcolnak a nagy szarvasbogarak

Published

on

A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén nemcsak a sokak által ismert tiszavirágok rajzásában gyönyörködhettünk, hanem a nagy szarvasbogarak rajzását és párzását is megfigyelhetjük. A nagy szarvasbogár a hazánkban előforduló egyik legnagyobb rovar. Nevét onnan kapta, hogy a hímeknek hatalmas, kifejezetten szarvasagancsra emlékeztető, egyedi rágóik vannak. Ezek a rágók nemcsak kinézetükben, hanem funkciójukban is gyakorlatilag megegyeznek a szarvasbikák agancsával, hiszen a nőstények kegyeiért folytatott harc során a hímek egymás elleni fegyverként használják, ugyanúgy, mint a szarvasbikák agancsaikat a bőgés idején.

Nagy szarvasbogár. Fotó: Balla Tihamér / KMNP

A szarvasbogarak abban is hasonlítanak a gímszarvasokra, hogy igen kifejezett náluk az ivari dimorfizmus, vagyis a nemek külső megjelenésében nagy különbségek vannak. Mint ahogy a szarvasoknál csak a hímek viselnek agancsot, úgy a bogaraknál is csak a hímeknek van ilyen nagyméretű, módosult rágójuk. A nőstényeknek egyáltalán nem feltűnő, teljesen szokványos, kisméretű, ívelt rágóik vannak. A testméretbeli különbségek is hasonlóan alakulnak, a nőstények itt is kisebbek, szerényebb megjelenésűek.

Alapvetően keménylombos erdőkhöz kötődnek a nagy szarvasbogarak, főleg a tölgyfák alkotta erdőket, facsoportokat kedvelik. A Maros mentén ugyan nem ez a meghatározó, de azért itt is találunk tölgyes erdőket, illetve néhány egészen szép kort megélt, tekintélyes méretű tölgyfát is. Ezek a területek alkalmas élőhelyet biztosítanak a nagy szarvasbogarak számára. Azért kötődnek alapvetően a tölgyfákhoz, mert 4-5 évig fejlődő lárváik fakorhadékkal táplálkoznak és leginkább a korhadó tölgyfa a megfelelő táplálék számukra. A hosszú lárvastádiumot követően minden évben május végén, június elején kezdik meg rajzásukat az imágók, azaz a kifejlett rovarok. A szarvasbogarak 1-2 hónapig élnek kifejlett állapotukban, és ez idő alatt táplálkoznak is. A fák sérüléseiből folyó nedveket nyalogatják, szívogatják.

Agro Jager News

Általában az alkonyati órákban aktívabbak, főleg a hímek, amelyek ilyenkor aktívan keresik a párzásra kész nőstényeket. Látványos, ahogyan szinte függőleges testtartásban, már messziről hallatszó hangos zúgással, fáról-fára repülnek ezek az akár 8 cm-es rovarok. A feromonok, vagyis illatanyagok alapján találnak rá a nőstényekre. Gyakran előfordul, hogy egy-egy nőstényt több hím is egyszerre környékez meg, ilyenkor kezdődnek az összecsapások. Hatalmas, agancsszerű rágóikkal összeakaszkodnak és minden erejüket kihasználva igyekeznek ellenfelüket a magasba emelni, hogy aztán ledobhassák a földre a fa törzséről és így kizárólag magukénak tudhassák az adott nőstényt, akivel aztán a párosodás megtörténhet.

Sikeres párzást követően a hímek általában néhány napon belül elpusztulnak. A nőstények rendszerint valamivel tovább élnek, hiszen rájuk még vár egy fontos feladat: a peték lerakása. A lárvák számára alkalmas korhadó fatuskókat, fatörzseket keresnek, s ezek közvetlen környezetében, a föld alá, rakják petéiket. Akár 30-50 cm mélyre is leásnak.

Nagy szarvasbogár. Fotó: Balla Tihamér / KMNP

A nagy szarvasbogaraknak rokon faja a kis szarvasbogár, melyet sokszor az előbbiek utódjának vélnek a szemlélődők, hiszen nagyon hasonlítanak a nőstény nagy szarvasbogarakhoz. Jóval kisebbek viszont, a hímek és a nőstények is csupán 1,5 – 3 cm hosszúak. Színezetük a nagy szarvasbogarak barnás árnyalatához képest fénytelen, matt fekete. A hímeknek nincs is nagy agancsszerű rágójuk, csupán kisebb, felfelé irányuló, fogszerű nyúlványok vannak a rágóikon, de ezek csak egészen közelről szemlélve láthatóak.

A kis szarvasbogarak valamivel korábban, már május közepén aktivizálódnak, de nagyobb példányszámban a nagy szarvasbogarakkal egyidőben, júniusban találkozhatunk velük a marosi erdőkben. Kevésbé táplálékspecialisták, a tölgy mellett egyéb lombos fák maradványai is megfelelőek a lárváik fejlődéséhez.

A nyári forróságban tehát az árnyas ártéri erdők nemcsak kellemes légköri viszonyokat nyújthatnak a természetkedvelők számára, hanem olyan látványos természeti látványosságokat is megfigyelhetnek, amilyen a szarvasbogarak rajzása.

Forrás: Körös Maros Nemzeti Park

Körös-Maros Nemzeti Park logó

Agro Jager News

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

Kiemelt vadvédelmi feladatok aszály idején

Vadvédelem a Vértes és a Gerecse vidékén:

Published

on

Kattints a képre és csatlakozz a WILD Hungary csoporthoz!

A Vértes és a Gerecse magasabb térszintjei felszíni vízfolyásokban szegények, az optimálisnál jóval kevesebb csapadék a mészkövön keresztül gyorsan a mélybe jut. A hegylábi források és a térség tavainak elérése kimerítő vándorlásra kényszerítheti a nagyvadfajokat szárazság idején.

Fotó: Vérteserdő

Vérteserdő Zrt. vadgazdálkodóként mintegy 30 ezer hektárt érintően lát el vadvédelmi feladatokat, amelyek közül ebben az időszakban kiemelkedik az itatóhelyek, dagonyák folyamatos vízutánpótlása, valamint a víztározók nyugalmának és hozzáférhetőségének biztosítása. Az éltető víz nemcsak a néhány hónapos szarvasborjak és őzgidák túlélését segíti, de kedvezőbb életfeltételeket teremt számos védett és fokozottan védett faj számára is.

A lajtoskocsival történő vízutánutánpótlásól videó és további képek a Facebook oldalunkon tekinthetőek meg ITT.

Forrás: Vérteserdő Zrt. 

 

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Agro Jager News

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tovább olvasom

Természetvédelem

Lombos fákra került tizenkét költőláda

A Dévaványai–Ecsegi‑pusztán természetvédelmi szakemberek költőládákat helyeztek ki.”

Published

on

A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén a közelmúltban tizenkét költőládát helyeztünk ki a kerecsensólymok számára. A fából készült ládákat lombos fákra tettük, hogy minél jobban emlékeztessék a madarakat a természetes fészkekre.

Fotó: Szegedi Fruzsina

A költőládákat általában a magasfeszültségű vezetékek tartóoszlopainak tetejére szokás kihelyezni, ezúttal azonban eltértünk ettől a gyakorlattól. Éppen azért, mert Dévaványa térségében a kerecsensólymok eddig is inkább a természetes fészkeket választották költőhelyül. A többi sólyomféléhez hasonlóan ők sem maguk építik otthonukat, hanem más madarak – például parlagi sasok, egerészölyvek – fészkét foglalják el. Jelen esetben tehát „féltermészetesnek” mondható fészket kínálunk számukra.

A költőládák kihelyezéséhez az apropót most a Kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt szolgáltatta, amelyben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is részt vesz. Ők vállalták a kihelyezés költségeit, a ládákat ugyanis csak alpinista segítségével tudtuk a magas fákra erősíteni.

Mivel a kerecsensólymok semmilyen fészekanyagot nem hordanak, ezért a költőládákba apró gyöngykavicsokat tettünk. Ezek a strapabíró, időtálló kavicsok egyrészt nem engedik elgurulni a tojásokat, másrészt az esővíz is átfolyik rajtuk.  A ládákat a LIFE program keretében kijelölt mintaterületen helyeztük ki.

A tizenkét költőláda első hallásra talán soknak tűnhet, tekintve, hogy évente általában csak 5-7 pár költ Dévaványa térségében. Pontosabban csak ennyiről tudunk, ugyanis a kerecsensólymok fészkeit nem könnyű megtalálni. Sosem lehet tudni ugyanis, hogy éppen egy parlagi sas, vagy egy egerészölyv fészkébe rakták-e a tojásaikat, s mivel egyáltalán nem félősek, jól tűrik a stresszt, s az ember közeledtére sem repülnek fel a fészekből. Joggal bízhatunk tehát abban, hogy jövőre akár mind a tizenkét fészekben találunk majd költő kerecsensólymokat.

Az idei fiókák már hetekkel ezelőtt kirepültek, de még a fészkek környékén tartózkodnak. Mozgásukat a rájuk helyezett műholdas jeladókkal jól tudjuk követni.

Forrás: KMP

Tovább olvasom