Vadászat
Elfogadta a Szenátus a MATE Intézményfejlesztési Tervét
A Szenátus október 26-i rendkívüli ülésén egyhangúlag elfogadta a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem 2021-2024 közötti időszakra szóló Intézményfejlesztési Tervét. A MATE Kelet-Közép-Európa vezető agrár-fókuszú egyetemévé kíván válni. Küldetésének tekinti, hogy innovációorientált oktatást és kutatást végezzen, gyakorlati hatással az életminőségre és az élő környezetre, a fenntartható, zöld jövőért.
A Szenátus október 26-i rendkívüli ülésén egyhangúlag elfogadta a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem 2021-2024 közötti időszakra szóló Intézményfejlesztési Tervét (Kép: MATE)
A napirend tárgyalása előtt Dr. Gyuricza Csaba rektor átadta Dr. Szigeti Orsolya egyetemi docens részére a köztársasági elnök által korábban adományozott Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, majd megbízólevelet adott át Czérna Gertrúdnak, a Kaposvári Campus hallgatójának, aki Hardi Barnabást követi a hallgatói szenátorok tisztségében. A Szenátus előző ülésén „örökös rector emeritus” címet adományozott Dr. Magda Sándor professzor részére, aki ez alkalommal vette át a cím viselésére jogosító oklevelet.
Dr. Gyuricza Csaba beszámolt a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány kuratóriumának október 21-i üléséről. A testület elfogadta az elkezdett gazdasági átvilágítás státusz jelentését, majd egyhangúlag jóváhagyta a Szervezeti és Működési Szabályzat továbbá a Kötelezettségvállalási Szabályzat egységes szerkezetbe foglalt módosításait.
Az SZMSZ módosítása kibővítette a stratégiai rektorhelyettes feladatkörét, létrehozta a portfólió kezelési rektori megbízotti pozíciót, módosította az egyetemi sportközpont feladatait, meghatározta a Tehetség Tanács és a virtuális képzési központok működését. A Gazdaságtudományi Intézet, valamint az Üzleti Szabályozás és Információmenedzsment Intézet átalakításából létrejött az Agrár- és Élelmiszergazdasági Intézet, a Fenntartható Fejlesztés és Gazdálkodás Intézet, az Idegen Nyelvi Intézet és az Üzleti Szabályozás és Információmenedzsment Intézet átalakításából létrejött a Vidékfejlesztés és Fenntartható Gazdaság Intézet.
Az ülésen bemutatkozott az Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, a Környezettudományi Intézet, a Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet, továbbá a Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet.
A kuratórium következő ülését december 2-án tartja.
Dr. Gyuricza Csaba arról is tájékoztatta a Szenátust, hogy október 13-án az ITM-ben Palkovics László miniszter és Csányi Sándor, a kuratórium elnöke aláírták az Egyetem finanszírozási megállapodását. Október 20-án a modellváltásról rendezett hallgatói fórumon vett részt Stumpf István kormánybiztos és az Egyetem rektora.
A napirendre térve Dr. Gyuricza Csaba előterjesztette a MATE Intézményfejlesztési Tervét, amit a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény alapján kell elkészíteni legalább négyéves időszakra, évenkénti bontásban meghatározva a végrehajtás feladatait.
Ebben a dokumentumban kell meghatározni a fejlesztéssel, a fenntartó által a felsőoktatási intézmény rendelkezésére bocsátott vagyon hasznosításával, megóvásával, elidegenítésével kapcsolatos elképzeléseket, a várható bevételeket és kiadásokat.
Az Egyetem a következő területeken fogalmazott meg ambiciózus célokat:
– A MATE már középtávon Közép-Európa vezető agráregyetemévé kíván válni.
– Az Egyetem kiemelkedő képzési programot nyújt, amely pozitív piaci, hallgatói és munkavállalói visszajelzésekben mérhető.
– A MATE nemzetközileg elismert, a szektor fejlődését támogató kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységet végez, jelentős pályázati aktivitással és kiemelkedő tudománymetriai eredményekkel.
– Az Egyetem hozzájárul a vidéki tudásmegtartáshoz és a helyi társadalmi, kulturális és tudományos élet fejlesztéséhez; növelve a térségben elhelyezkedők arányát és erősítve a helyi együttműködéseket.
– A MATE piaci szemlélettel, transzparensen és kiegyensúlyozottan gazdálkodik, hatékonyan működik. Szakítva a költségvetési szervi logikával, szigorú pénzügyi tervezés mellett korszerűsíti belső folyamatait.
A stratégiát úgy állították össze, hogy a MATE öt éven belül képes legyen kielégíteni a teljes hazai pályakezdő agrárszakember igényt.
Az oktatás fejlesztésében a legfontosabb feladat a képzési portfólió tartalmi, módszertani és hatékonysági fejlesztésének folytatása. A minőségi oktatást korszerű tantárgyak kialakításával, a piaci igényekre reflektáló szakstruktúrával és teljesítményalapú minőségmenedzsmenttel kell elérni.
A felsőoktatás-politika kiemelt célja a nemzetközi hallgatók arányának növelése. A MATE nemzetközi hallgatóinak aránya ma is átlag fölötti, de a következő öt évben elérheti a 20 százalékot.
Fejlesztendő területek a felnőttképzés és szaktanácsadás, a határon túli magyar nyelvű képzés.
Az Egyetem költségvetése – az ITM-mel kötött megállapodásnak köszönhetően – stabil, kiegyensúlyozott gazdálkodást tesz lehetővé, de a kutatási és fejlesztési területen ki kell használni az egyetem potenciális lehetőségeit a saját bevételtermelő képesség erősítése érdekében.
Dr. Gyuricza Csaba hangsúlyozta, hogy nem tűr halasztás az egyetemi életpályamodell kidolgozása és a versenyképes fizetés megteremtése az Intézményfejlesztési Tervet végrehajtó munkavállalói gárda stabilizálása érdekében. Mint mondta, a néhány héten belül megszülető bérrendezési javaslat olyan mértékű változtatásokat fog tartalmazni, amikre az elmúlt években nem volt példa. Első lépésben egy alapszintű, jelentős béremelést hajtanak végre, a másodikban a magasabb teljesítményre motiválják a munkatársakat.
Az Intézményfejlesztési Terv kiemelt területe a kapcsolatépítés a vállalati, az akadémiai és regionális partnerekkel. Az egyes jogelőd intézmények ezen a területen jelentős eredményeket értek el, ezért az Egyetem a működés racionalizálásával fenntartja, erősíti vidéki bázisait.
Az Egyetem akkor tudja teljesíteni céljait, hogy ha vonzóvá teszi képzéseit. Ezért kötött együttműködési megállapodást az agrárszakoktatási intézményekkel, amelyekkel az előző években gyakorlatilag megszűnt a kapcsolat. Jelenlegi hallgatóinknak kevesebb mint a 10 százaléka járt szakképzőbe, korábban az arányuk 40 százalék is volt. Nem kizárt, hogy maga az egyetem tartson fenn elit szakképző iskolát a hallgatói utánpótlás érdekében, említette az Egyetem rektora.
Fontos feladat az előbbre jutás a nemzetközi rangsorokban. Azt is látni kell azonban, hogy az Egyetem ma még csak méreteiben lett erősebb. Egyértelmű, világos paraméterek mentén lehet és kell előbbre jutni az említett sorrendekben.
Az alumni hálózat esetében nem annak a korszerűsítése a feladat, hanem a létrehozása. Az agrár-felsőoktatás nagy adóssága ez. A MATE egy átfogó és modern hálózatot alakít ki és működtet a jövőben.
Dr. Gyuricza Csaba kitért arra is, hogy az Egyetem bővíti a hallgatók számára ajánlott ösztöndíjak körét és fejleszti a közösségi szolgáltatásait is a sport és a kultúra területein.
A MATE jogelődjei nemcsak a finanszírozásban, hanem az infrastruktúra fejlesztésben is lemaradtak a felsőoktatás más szereplőitől. Az oktatás létesítmény és eszközparkjának teljes modernizálása is nagy feladata a következő éveknek. Ugyanez vonatkozik a gyakorlati képzés feltételeinek teljes korszerűsítésének területére.
Az Egyetem céljainak eléréséhez élvezi a kormányzat támogatását. Dr. Gyuricza Csaba együttműködést és partnerséget kért az Egyetem munkatársaitól ahhoz, hogy minden olyan feladatot el tudjanak végezni, amelyeket az elmúlt években, évtizedekben nem tudott megoldani az intézmény.
Dr. Kovács Melinda tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettes az előterjesztéshez elsőként hozzászólva összegezte az Intézményfejlesztési Terv készítésének folyamatát. Az általa vezetett egyetemi szintű stratégiai munkacsoport mellett az intézetek és a Campusok is készítették a saját terveiket. Az egyetemi stratégiai munkacsoport heti tematikus üléseken tárgyalta az anyagokat, meghatározta a terv pilléreit és fókuszterületeit. A munkában több száz ember vett részt.
Dr. Szabó István oktatási és nemzetközi rektorhelyettes kifejtette, hogy a szakstruktúra felülvizsgálatát tantárgyi szintig elvárja a fenntartó, a hallgatóság és a munkaerő-piac. Figyelembe kell venni azt hallgatói igényt is, hogy egy-egy szak hallgatói bármelyik campuson azonos oktatási körülményekkel találkozzanak. Az Egyetem egyre erősebbé teszi oktatási kapcsolatait a vállalatokkal. Már ebben a félévben is nagy számban oktatnak a MATE-n vállalati vezetők.
Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid stratégiai és fejlesztési rektorhelyettes, aki a projekt irányító bizottságát fogja vezetni, rámutatott arra, hogy már az Intézményfejlesztési Terv is jelentős üzleti értéket képvisel. „Termékei” 2026-ban válhatnak kézzel foghatóvá. Az irányító bizottság tagjai Dr. Dragovácz Nikoletta koordinációs főigazgató, Dr. Kovács Melinda tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettes, Dr. Szabó István oktatási és nemzetközi rektorhelyettes, Ormándi Gabriella gazdasági főigazgató, Dr. Urbányi Béla, a Szent István Campus, és Vörös Péter, a Kaposvári Campus főigazgatója lesznek. A munkát úgy tervezik, hogy negyedévente és minden év végén előrehaladási jelentés készítenek a Szenátus és a Kuratórium számára.
Dr. Póti Péter egyetemi tanár a gyakorlati képzés feltételeivel kapcsolatban az infrastruktúra környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságának eltérő értelmezésére és követelményeire hívta fel a figyelmet. Támogatta a hallgatói utánpótlás minőségének emelését célzó törekvéseket is.
Dr. Szendrő Péter örökös rector emeritus elmondta, az előterjesztett Intézményfejlesztési Terv korszakváltást jelent, nagyon fontos, hogy megvalósuljon. Ez nemcsak a menedzsment dolga, hanem a 13 ezer hallgató és a több mint kétezer munkavállaló feladata is. Az Egyetem most olyan starthelyzetben van, ahol minden együtt van a sikeres jövőhöz. Ezt a történelmi lehetőséget nem szabad elszalasztani.
Dr. Bujdosó Zoltán egyetemi tanár, a Károly Róbert Campus főigazgatója kiemelte, hogy a terv számol a vidéki kampuszok fejlesztésével. Ez mindenképpen fontos szempont számukra, s bízik benne, hogy a fejlesztési célok megvalósulnak.
Dr. Lukács Gábor egyetemi docens az Egyetemen működő szakszervezetek nevében köszönte meg az elvégzett munkát és az érdekvédelem részéről felajánlotta segítségüket a különböző munkacsoportokban.
Dr. Magda Sándor örökös rector emeritus, a támogatást megköszönve arról szólt, hogy a középiskolákkal kialakított nagyon jó kapcsolatoknak köszönhetően vezetése alatt Gyöngyösnek soha nem volt hallgatói problémája. Azt is leszögezte, hogy a mai gazdák csak komoly tudással rendelkező partnerektől fogadják el a szaktanácsadást.
A Szenátus egyhangúlag fogadta el a beterjesztett Intézményfejlesztési Tervet.
A testület ugyancsak egyhangúlag fogadta el a második napirendi pontként tárgyalt egyetemi kitüntetési szabályzatot.
Forrás: MATE
Vadászat
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Garabuczi Zoltán, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Putnoki járásban, Zubogyban vadászott. Élményeiről beszámolt lapunkank:
Desszantos kiképzés Zubogyban, a régi új barátommal, amikor mán csak a géppuska kellett vóna!
Február 23. A tátrai kirándulás után következő kis történetem most itt folytatódik. A Cserehát dombjai előttem, a szörnyű, komor tél utánam. A Valentin-nap elmúlt, de szívemben mélyen őrzöm, a legmélyebben, ahogyan férfi érezhet. Na, de oda se neki, mert hát lassan közeleg a szerelmes tavasz, tele bájjal, kacifántos fordulatokkal. Ez már a tűzló éve, ami robog és elsöpör mindent, vagy lezár, vagy belsőleg a legmélyebben átalakít, de csak azt, ami hiteles. Így az én szerelmemet is. Mondjuk, ha rajtam múlt volna, ez a kacifántos tűzló úgy járt volna, mint a csépai lókupéc lova, a Sanyi, ami az útkaparó porában megdöglött.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Régóta terveztük Szulej komámmal. Megígértem, és ha olykor nem is vagyok a legjobb barát, tudom, a lelke mélyén tudja, hogy hányadán állunk, mint két hisztis tesó. Mindketten makacsok, bolondok a magunk módján, néha kerék, néha talp, de azért a fröccsszezonra, egy jó irsai hosszúlépésre csak-csak megemeljük poharunkat, és nagyokat nevetve énekeljük Zorán kólóját. Hát a kocsiba pakolva meg is csörrent a szisszentésre váró jóféle balatoni irsai üvege. Mert hát, ha nem is azonnal, beváltom az ígéretem, ami nem más volt, mint egy közös vadászat, igazi fiús program. Igen, Pici, program. Csak neked. :-)))
A komám mán lázban volt teljesen, ahogy jómagam is. A három napra egy akkora málhazsák ruhát rakott oda, hogy az egy igazi desszantos kiképzésre is elegendő lett volna, de erre hamarosan visszatérek. Hozott mindent, az antalkék kabáttól kezdve a bundazokniig, a téli hótaposótól az aksis lámpán át: kis kés, nagy tőr, volt ott minden. Tán még a lelences gyerek is abban a nagy, hatalmas zsákban volt, amit amikor megemeltem, hirtelen még kaka-pisi egybe lett fél perc alatt.
Elindultunk, szecsó a kézben, alibi csoki a kocsiban, Szulej a navigátor, és mán röffent is a kis csühös, fullszervós Volvo újabb útjára, egyenest a Bükk és a Zemplén lankái közé, be a csodálatos Cserehát lába elé, ahová azóta B. komám is költözött. Így hát gyanús, hogy a folytatásnak sem lesz híja. Na, de mindent a maga idejében.
Szóval gurultunk, a Waze beélesítve, de valami furi volt, amikor Szulej felkiáltott a Kilenclyukú hídnál, a Hortobágyon:
– Naaa, Lákrávell, itt is jártam, ni mán, a hortobágyi nagy gulyahíd!
Én még tromfoltam is neki:
– Naa, Szulikám, látod, látod, hova hoztalak! Sightseeing in Hortobágy, majd viszünk hűtőmágnest.
Viszont valami gyanús lett. Amikor ősszel Dzsonival jöttünk, se híd, se marhák, se puszta nem volt, de ez akkor tudatosult bennem igazán, amikor Tiszalúcnál, a kompátkelőnél kötöttünk ki.
– Te, Szuli, ugye nem kapcsoltad ki a kompot a Waze-en?
– Háát, neem, de az autópályát igen. De mondtam én, hogy a Mappel jöjjünk. Sz@r ez a Waze.
– Na, ez fantasztikus – dörmögtem magamban.
Így hát nem volt mit tenni, Imrével romantikusan átkeltünk a Tiszán, szebbnél szebb kompszelfiket készítve az utókornak, mert hát, ha mán, csak adjuk meg a módját ennek a kacifántos, trendi divatnak, ha 11 méteres víz van alattunk.
Kompról le, útra fel. A szecsók is elfogytak, éhesek is lettünk a nagy emberi pánikban, de nem baj, oda se neki, sóvárogva folytattuk utunkat a szeretett cél felé. És láss csodát: Zemplén vármegye! Hejjh, de megörültünk, ki is szúrtuk az első dombokat, melyek sziluettjei nem messze voltak már Zubogytól.
Átrobogva Miskolc avasi lakótelepén, kis idő múlva elénk tárult a csoda, a fenséges, univerzumi békét sugalló Cserehát. Képe most merőben mást mutatott. Az idei tél más volt, mint az előzőek. Rekkenő mínuszok, tomboló szelek – no, nem Szulej gatyájában –, bebizonyították, hogy néha még csak-csak kifoghat az ember egy igazi téli, havas disznóhajtást, egy fagyos, dermedtre hűlt lesvadászatot, egy ropogó havon topogós éjszakai utánkeresést, a remetekanok fehér hótakarón kirajzolódó sziluettjét, az erdei cserkelés közben a nyakunkba hulló hódara bizsergető, hirtelen élénkké tevő érzését is.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
De Felsőnagycsécset elhagyva ekkor hirtelen Szulej mutogatására lettem figyelmes:
– Ni mán, mennyi tehén van ott az erdő tövin.
– Hjajjh, te főtehenész, ezek nem tehenek!
– Hát akkor mik?
– Pontosan azok, amiért jöttünk: a magyar erdők legnemesebb vadjai, a kárpáti gímszarvasok, vagyis Cervus elaphus.
– Szervusz, nem szervusz, pikk-pukk, oszt be a bográcsba.
– Na, menj a p..csába, te ragadozó vadember!
Mondanom sem kell, erre már hangosan, szakadva nevetve pillantottuk meg Ragály település tábláját.
– Nagycsecs, vagy Nagycsécs, Ragály… hát hova hoztál engem, te fiú?
Mondanom sem kell, itt már visítva vertem a kormányt a röhögéstől, így érkeztünk meg Zubogyba. Arra a csodás helyre, ahol a kalandjaink tovább folytatódnak. Nem is olyan soká, mert már délután kettő is lehetett, amikor a szállást elfoglaltuk. Nagyot is nézett a komám, amikor betekertem a kormányt a panzió udvarára. Tetszett neki nagyon: a szép külső, az igényes felszerelés, a mindig tiszta szobák, no és Erzsike és Pali vendégszeretete, ami hét határon párját ritkítja. Egyszerűen elmondhatatlan.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Ugyanúgy, mint a szomszéd faluban lévő falatozó, a Laci pecsenyéző. Ízes, magyaros kaják, kétliteres Bartell és a Mátyás keserű. És a nemzet aranya, a nélkülözhetetlen alibi csoki, aminek szó szerint fellegvára volt az objektum. Érkezésünk után degeszre is tömtük magunkat finomabbnál finomabb fogásokkal. A méret is jó volt, az ízvilág is párját ritkította, ezért nem féltünk repetázni. Aztán pedig jóllakott óvodás módjára cammogtunk vissza a kocsihoz, ami sebesen repített vissza minket szállásunk meleget és kényelmet adó birodalmába. Mint a sőre marhák az akolban, úgy pihegtünk az ágyainkon.
Itt a történet este, vadászat után folytatódott, Szulej komám nem kicsi izgalmára, akit összekeverve, enyhén alvós állapotomban majdnem összekevertem szeretett kedvesemmel, aminek a következménye egy hangos moraj, a semmiből a fejemre lecsapó párna, valamint Imre morgó hangja lett, amely álomba szenderített:
– Na, nekem itt nem fogsz latin lávörködni, nem Galuska vagyok, üljél meg, oszt aludjál, te dög, mer nekem itt nem lesz hónap se, vadászat se, Lörci-hörpi, me olyat rád teszek, hogy hat kőműves nem szedi le rólad.
Na, de mi is okozta félálombeli támadásomat komám ellen? Hát nem más, mint a késő délutáni cserkelésünk, melyhez most kanyarodok vissza.
Délután 5-re volt megbeszélve kísérőnkkel az indulás. Be is fordult a Ford az udvarra, motorja egyenletes ketyegése tudatta velünk, hogy szedelőzködjünk, mert akció lesz. Ekkor benyílt a panzió ajtaja, és láss csodát, ki állt ott: Dani, akinek nagyon megörültem. Tudtam, ha ő jön, egy biztos: kalandban nem lesz hiány. Az őszi utóbőgésben olyan, de olyan vadászélményeket kaptam tőle Dzsonival, amit élek, nem fogok elfelejteni.
Mehet a cucc a platóra, a puska a hátsó ülésre, és hajrá. El is nyeltek minket a Fehér-kő dombjai. Dani elmondta a haditervet, majd tarvadcsapatok keresésére indultunk. Az egyik fő bőgőhelytől nem messze olyan tarvadcsapatot pillantottunk meg, hogy tátva maradt a szánk. Elkezdtem számolni: 10, 20, 40, 60…
– 83 – szólalt meg Dani. – Na, ebből nem csemegézünk. Egy szarvasszem is éles, itt meg van 166 egyszerre.
Egy ideig még a kereső objektívjén keresztül vizslattuk őket, aztán csendesen tovább gurultunk, nehogy megzavarjuk a gigászi tarvadcsapatot. A szemben lévő domboldal felé vettük az utunkat.
– Itt kiszállunk. Töltsd be a puskát, apuskám, és gyalog megyünk tovább.
Ekkor kezdődött el az a része a küldetésnek, ami szerény művem címét ihlette. Több kilométer erőltetett menet dombon fel, dombon le, vízmosásba be, cserkelőúton át, dombon le, dombon fel. A komámmal az út felén összenéztünk, mivel Dani jó hegyi kísérő módjára úgy szedte a lábát, hogy elérjük a kiszemelt tehénrudlit, hogy szerintem az erdei gerillaharcosok is megirigyelték volna a tempót. Ekkor Szulej megszólalt, mán vártam:
– Hallod, hé, lassítsá mán kicsit, mer mán olyan emlékem van, mint amikor a katonaságba, a Dübörgőn vittem a géppuskát.
– Ohh, ezen segíthetünk – szólt Dani. – Ha szeretsz nosztalgiázni, akkor holnap reggel hozok neked egy vascsövet, azt majd a válladra lökheted, úgy meglesz a feeling.
Hát mondanom sem kell, ettől a mondattól hempergősre röhögtük magunkat mind a hárman. Majd tartottunk egy kis pihenőt, kifújtuk magunkat, aztán Dani megszólalt:
– Nooh, milyen a desszantos kiképzés, mehetünk tovább?
– Mi az hogy! – válaszolta Szulej.
De férfiasan bevallva, szerintem mindkettőnknek inkább lett volna kedve egy lesen csücsülni, mint ezt a kanosszajárást csinálni terep kettőben. Láss csodát, imáink meghallgatásra kerültek: egy leshez érkeztünk. A haditerv megvolt, honnan hova kellene várnunk a vadat, ami sajnos fényváltásig nem érkezett meg, így hát hazaindultunk.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Este annak rendje és módja szerint meg is érkeztünk a helyi vendéglátós helyiségbe, ahol legurítottunk egy jó savanyú hosszúlépést kedvcsinálónak. A helyi jó arcok meg is találtak minket egyből, megjegyezvén, mi biztos jó kemények vagyunk, ha tél utóján is fröccsöt iszunk vacsora előtt. De hát az ilyen szófia beszédre mit sem adván vettünk inkább egy szerencseputtót, amíg a dürümünk elkészült. Vacsoránk után ittunk még egy búcsúfröccsöt, és hazaballagtunk.
Az esti folytatást és Imre inzultálását meg már elmeséltem. A nagy esti dünnyögés után nyugovóra tértünk, mert reggel 6.30-kor már Dani kopogtatott az ajtón, hogy hajrá, mehet a második felvonás. Nem is sejtettem még ekkor, hogy Diana ilyen kegyes lesz hozzánk, hogy két tarvadat is sikerült terítékre hozni.
De hát a duplázás néha máshol is összejön, nem csak az ..gyban. Szóval csapjunk is bele egyből a közepébe, mert hát a segítségünkre küldött Ford úgy kapaszkodott fel a domboldalon, mintha muszáj lett volna. Hacsak az égiek közbe nem szóltak volna, mert közbeszóltak a felázott gyepen, és úgy csapta keresztbe a seggit, mint Gina Lollobrigida. De nem adtuk fel: ami nem megy egyből, megy utána. El is értük a fantasztikus panorámát adó dombtetőt.
Most cserkelni indultunk. Hjajjh, de jó, igazi erdei vadászat, nincs is ehhez fogható. A mezítelen erdő, a korhadó, nedves fák és az avarillat, az emberderéknyi tölgyek cseres illata. De most egy levél sincs, nincs takarás, nincs kefesűrű aljnövényzet. Lassan haladunk előre, fel egyenest a szemközti tetőre.
– Naa, ez, ez a tempó az igazi – szólalt meg komám.
Mire Dani kontrázott:
– Még most húzunk bele, főgéppuskás.
Így teltek a lépések egyre csak, egyre csak beljebb a Cserehát mesés cseresében. Aztán hirtelen megállt.
– Halkan legyetek, ott vannak. Érzem őket, az illatukat.
– Hát én bár már a bográcsban érezném az illatukat – válaszolt Szulej, egyre csak pirosodó arccal.
Mert hát nekünk, alföldi legényeknek azért csak volt olyan pulzusunk, mintha egy Kamagrát toltunk volna, mán nem is tudom, hova. A szemünk úgy dülledt, na jó, kimondom ismét: mint a régi desszantos katonai kiképzésen, a Dübörgőn.
Megálltunk. Amikor rendbe szedtük a pulzusunkat, meg is pillantottuk a tehénrudlit. 1-2-3 borjú, egy ünő és két tehén volt a dombtetőn. Ferdén a tavalyi makkokat fitették, és a jövések vitamintól duzzadó rügyeit, háncsát csipegették. Lassan haladtak előre. Ekkor Imre egy fa mellé ereszkedett, és bár vállán most nem volt géppuska, de mégis úgy olvadt bele a fába, mint Rambo.
Dani már vette is a lőbotot, és hallgattuk a forgatókönyvet, hogy amikor a fák között a ferdéből egyenes lesz, akkor a kezem már a schnellen legyen, mert folyamatosan mozognak, de ott lesz az a lélegzetnyi idő, az a rövid pillanat, amikor tudni fogom, hogy itt az idő a tiszta lövéshez.
Lassan haladtak, pont úgy, ahogyan én tettem Mauserem a lőbotra. Ekkor egy ágacska rövid, de annál hangosabb csendje törte meg a csendet. Lépés közben nem figyeltem, és a válasz erre hat pár szarvasszem szuggesztíven, mélyen figyelő tekintete volt.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Itt nem volt idő tapogatni, nézegetni. Az első villás fa közül kivillanó testen pihent az optikám szálkeresztje. Tudtam, hogy az egyik kisebb, satnyább borjú lesz, mert a két tehén a csapat legvégén haladt, de nem bántam. Az ilyenek sose tudnának életerős, kormos testű bikáknak világot adni, csak a kis, vékonyka, borzos testű, örök közepes ivadékok látnák meg a napvilágot, ami a vadgazdának és a genetikának sem kedvez. Farkasokról most nem beszélek, de a mi dolgunk az ilyen egyedek kivétele az állományból.
Ekkor dördült el a kölyökágyú. Mélyen, hosszan szólt a völgyben, hangjára varjak repültek fel a környező fákról. Az erdő csendes lett, az elmúlás csendes, néma zaja volt a levegőben. Nem szenvedett, a 9,3-as titán tette, amire tervezték.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
A csendet Szulej komám hangja törte meg:
– Óhh, Lákrávell, mekkora tehén, ebből egy üst hús lesz! Jajj, a lába, óhh, hagymával a májaaa, mán resztelem, mán dísztelem, hjajjh, de nagyot eszünk este, komám!
– Kisebb lesz, Szulej, de lesz benne anyag, ne aggódj.
– Garabuczi Zoltán! Gratulálok a szép, tiszta, kimért lövéshez – szólalt meg ekkor kísérőnk.
Majd elindultunk elejtett borjúnk felé.
– Jól döntöttél, gyenge és kisebb, mint a többi.
Kértem néhány percet a fotók elkészülte után, hogy megéljem a pillanatot. Szeretem mélyen a szívembe zárni, elraktározni az erdei élményeimet, mert nemcsak vadűzés, hanem erdőzúgás is. De több erdőzúgás. Nem volt trófeás vad, mégis rőtet kapott, és én is az elejtésért. Majd Imre nyugalmára a máj is a helyére került.
– Mi a terved, Zoli? – kérdezte Dani.
Majd összenéztünk, és mély hangon szóltam csendesen:
– Van még a napban…
Autóba ültünk, és továbbindultunk. A szemközti oldal, a Fehér-kő volt a cél. Ismertem a helyet, az egyik őszi fő bőgőhely, sok-sok mérges hangú daliával. Mennydörgésszerű, öblös hangjuk, a terjengő bikaszag, a szerelem érzése még mindig itt van szívemben. Mélyen, mint a hiány. A bikák kedvesüket kereső hiányának érzése. Akkor sem volt ott. Most sincs. De az érzés bennem lüktet, mélyen, de már nem mérgesen, nem bántva, hanem csendesen, már csak inkább a távolból figyelve, de egyre magabiztosabban, stabilabban várva rá.
Meg is érkeztünk oda, ahol a nyáron Dani egy cserkészutat vágott a kefesűrű kökényesbe, mert tudtuk, az út végi domb alján ott lesznek a tarvadak, mint az óramű. A kérdés csak az volt, vajon mennyi és milyen korúak. Mert volt három csapat is, amely sűrűn látogatta az erdei tisztás alján lévő sózót és a zsenge, lassan sarjadó fűvű legelőt.
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Szulej a kocsiban maradt, és távolról figyelte az eseményeket távcsövön keresztül, mert itt a közelség miatt három ember már sok lett volna. Ekkor pillantottam meg: öt borjú.
„Áhh, komám” – gondoltam magamban –, „huncut a sors, csak azt akarja, hogy ismét elhozzalak, mert ebből most nem lesz tehén, még ha a csillagokat is imádkozom le az égről.”
Fotó: Garabuczi Zoltán – Agro Jager News
Szabad kezet kaptam. Nagyjából mind forma-forma volt. Most egy sántikálósat szemeltem ki, mert a többi négy olyan szép volt, mint egy festmény. Így meghúztam az elsütőt. A nagy mag útjára indult, és mély becsapódás jelezte a találatot. Dani rám nézett, és megszólalt:
– Garabuczi Zoltán! Megint! Te csak duplázni jársz Zubogyba?
Nevettem, és megköszöntem a csodás cserkelést. Szuper volt. Majd megint egyedül maradtam, amíg elment az autóért. Csodás percek voltak. Felderengtek az ősz színei, élményei, a bikák, a tehéncsapatok, az őszi táj, és most újra itt, ugyanazon a helyen. S bár a táj rideg és kopasz, de a fák mégis melegséget hordoznak, akárcsak a szívem.
Történetem most zárom, mert az esti resztelt máj még azóta is büfög, annyira hagymásra sikeredett, de egyszer tudom, letisztul minden, és újra találkozunk a festői szépségű csereháti cseres alján. Mert a történet ma megszakadt, de közel sincs még vége. Túl régi, túl mély ahhoz, hogy abbamaradjon.
Írta és fényképezte: Garabuczi Zoltán
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Baranya vármegyei versenyző sikere az Eszéken megrendezett koronglövő U-18 Európa Bajnokságon
Eszéken rendezték meg az U18-as koronglövő Európa-bajnokságot
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Olimpiai Skeet szakágban a magyar válogatott tagjaként versenyzett az idei évben országos bajnoki címet is megszerző 17 éves Fekete Zalán, akinek ez volt első nemzetközi versenye.
Fotó: OMVK
A tehetséges baranyai fiatal derekasan helyt állt az erős mezőnyben, legeredményesebb magyarként a 15. helyen végzett az egyéni versenyszámában.
A négy napos verseny során csapatversenyben harmadmagával a bronzéremig jutott, úgy, hogy a dobogó harmadik fokáért folytatott küzdelemben Zalán „arany találatával” sikerült 6-4-re legyőzni Csehország csapatát.
Fotó: OMVK
A kiváló sportlövő édesapja mellett már gyerekkorától járta az ormánsági erdőket, 2025-ben tette le a vadászvizsgát, jelenleg már ifjúsági vadászként erősíti a baranyai vadászok közösségét. A koronglövő tudását az Ormánsági Erdész-Vadász-Lövész Egyesület által működtetett Körcsönye-pusztai lőtéren fejleszti.
Részvételét az Európa Bajnokságon az OMVK Baranya vármegyei Területi Szervezete is támogatta, kiváló eredményéhez ezúton is gratulálunk és sok sikert kívánunk a folytatáshoz!
Forrás: Horváth Csaba titkár – OMVK
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Hivatásos vadászok szakmai versenye Fejér vármegyében
Soponyán rendezték meg a Fejér vármegyei hivatásos vadászok szakmai versenyét
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
Fejér vármegyében a hivatásos vadászok szakmai versenye 2026. június 2-án, Soponyán került megrendezésre.
Fotó: Molnár Gabriella – OMVK
Az idei megmérettetés jelentős érdeklődés mellett, kiváló hangulatban zajlott. A verseny reggelén Haas Béla hivatásos vadász alelnök és Weidinger István titkár köszöntötte a megjelenteket. Az eligazítást követő feladatsor lövészettel kezdődött, majd tesztírás, végül egyéb sokrétű, gyakorlati feladat (kürtszignálok felismerése, fás és lágyszárú növényismeret, vadászkutyák felismerése, vadkárismeret, vadbetegségek ismerete és egyéb rendészeti ismeretek, valamint összetett felismerési szám (vadfaj, korcsoport, elejthetőség, becsült távolság) várta a versenyzőket. A részeredmények összesítését követően Weidinger István titkár úr értékelte a versenyt, kiosztotta a díjakat, gratulált valamennyi részvevőnek, megköszönte a szervezési munkát.
A Fejér vármegyei hivatásos vadász verseny győztese NYÁRI ZOLTÁN, így ő képviselheti vármegyénket a 2026. július 8-9-én, Nyírségben megrendezésre kerülő országos versenyen. A résztvevők között értékes vadászati lehetőségek kerültek kiosztásra. A VADEX Zrt. által felajánlott fődíj boldog tulajdonosa Horváth Bálint🦌
🏆 Első alkalommal került megrendezésre, hagyományteremtő céllal a Fejér Vármegye legjobb Sportvadásza verseny. A 2026. év legjobb Sportvadásza címet TÓTH PÉTER érdemelte ki.
Mindenkinek köszönjük a részvételt és gratulálunk a kiváló teljesítményhez.
Forrás: Weidinger István – OMVK
Fotók: Molnár Gabriella
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Visszanéző (2026): Zubogyi vadászat
Baranya vármegyei versenyző sikere az Eszéken megrendezett koronglövő U-18 Európa Bajnokságon
Hivatásos vadászok szakmai versenye Fejér vármegyében
Állattetemet találtak az egyik medencében, átmenetileg bezárták a tatabányai uszodát
Halálos barnamedve-támadások Európában
Megnyitotta kapuit kecskeméti ifjúsági központunk
Ragadozó madarakkal kapcsolatos természetkárosítás
Inváziós faj vagy őshonos faj?
Halálos balesetet okoztak a kiszökött lovak
Élete első nyestjét ejtette el vadkárelhárító vadászaton
Nem volt elejtési jogosultsága
Lőttek az elvárásnak
Lemondott dr. Semjén Zsolt, a Védegylet elnöke
Rekord pontyok a Pilismaróti öbölből
Új kutyajóléti szabályok: ezt kell tudniuk a vadászoknak
Dr. Bárándy Péter a Védegylet új elnöke
Min változtat a hangtompító?
Vadat és halat is lopott egy orvvadász
Itt a Vadászkamara négyéves feladatterve!
