Keressen minket

Vadászat

Unimog-történelem

Közzétéve:

Feltöltő:

Traktor, terepjáró, hobbiautó, mindenhova eljutó expedíciós kocsi, bármit-elvisz, bármit-megjavít megoldógép – nem ismer lehetetlent. Teszten a legrégebbi magyarországi Unimog.

A nyomtávja 1270 milliméter – ez állítólag pontosan két sor káposzta távolsága, így az ültetvényen kártétel nélkül képes volt haladni –, elöl, hátul és középen is fel lehetett szerelni különböző munkaeszközökkel, így számos feladat elvégzésére képessé vált. A mezőgazdasági alkalmazás fontos volt ugyan, de a típus karrierjének csak a kezdetét jelentette.

Csillag nélkül

Bár a jármű ötlete egy Daimler-alkalmazottól származott, s emiatt az Unimogok már hosszú évtizedek óta csillagot viselnek orrukon, az eredeti koncepciót mégsem a Mercedes–Benznél találták fel. Albert Friedrich koponyájában a háború után született meg egy mezőgazdasági feladatokra alkalmas többcélú jármű ötlete. Az amerikaiak mezőgazdasági országgá akarták formálni Németországot, s a földeken végzett munkákhoz természetesen járművekre is szükségük volt a parasztoknak.

1950 végéig hatszáz példány készült, a kereslet azonban sokkal nagyobb volt rá, s ekkor már a Daimler–Benz is látott fantáziát és üzletet benne. Úgy döntöttek, a termelést átköltöztetik a gaggenaui gyárba, és az addig alkalmazott kétütemű, kéthengeres motort a Daimler 1,7 literes dízelére cserélik. A darabszám elkezdett felfutni, 1951-ben már 1005 Unimog hagyta el a gyárat, egy évvel később 3799. A csillag 1953-ban jelent meg rajta, amikortól zárt kabinos kivitelt is kínáltak az eredeti vászontetős mellett.

Az Unimog terepjáró képessége kiválónak bizonyult, ami felkeltette a hadsereg érdeklődését is, kérésükre 1953-ban elkészítették a hadi-Unimogot. 1400 milliméterre növelték a nyom- és 2120-ra a tengelytávot, miközben a váltó, a tengelykapcsoló és a tengelyek maradtak, illetve utóbbiakat hozzáigazították a változásokhoz.

Később további fejlesztéseket is végrehajtottak. Tovább növelték a méreteket – a nyomtávot 1600, a tengelytávot pedig 2670 milliméterre –, s a Mercedes 220-asból származó 2,2 literes benzinmotort is beemelték a géptető alá. Egy bemutatón a francia hadsereg rendelt két tesztpéldányt, majd kipróbálásuk után, 1954-ben 1100 darabra szóló megrendelést adtak, melyet a gyár 1955 májusától teljesített.

A legnagyobb különbség a civil változathoz képest a menetteljesítményekben rejlett: míg a polgári változatot 25 lóerős előkamrás dízelmotor hajtotta, a katonait 82 lóerős, hathengeres benzines, a végsebessége így közel a duplája volt, 95 km/h-val volt képes – mondjuk így – száguldani. De ezt nagyjából terepen is tudta, nem lebecsülendő tény.

A lehajtható első szélvédős kivitel mellett kínáltak zárt kabinos változatokat, s a kocsit úgy felépítményezték, ahogy a speciális feladat igényelte: lehetett áru- és csapatszállító, vontató, mozgó időjárás-állomás, szerviz- és mentőautó – hogy csak néhány felhasználási területet említsünk.

„Az első sorozatból a svájci hadsereg is rendelt néhány száz darabot” – mondja az unimogos körökben Józsi bácsiként ismert Mentesi József, aki 1968-tól 1991-ig az Autókernél dolgozott, ahol Unimogok értékesítésével foglalkozott. 1992-től az MB Autó Magyarország Kft-nél ugyanez volt a feladata, s nyugdíjasként ma is megjelenik a típus rendezvényein, a fotózáson is ő vezette a járművet.

„1993-ban egy svájci kereskedésből került a vezérképviselet tulajdonába a teljesen működőképes jármű, amely közel negyven évig szolgált a hadseregnél. Kívül–belül teljesen eredeti volt, néhány kisebb javítástól eltekintve a színe is gyári, és még az eredeti forgalmi engedélye is megvan. Szintén eredetiek a terepen közlekedést lehetővé tevő kiegészítő felszerelések, a gépháztetőre került vontatókötél, a marmonkanna, a fülke bal és jobb oldalára szerelt csákány és lapát.”

Az utasteret takaró ponyva leszerelhető, a szélvédő előredönthető, így szinte kabrióvá alakul az utastér. A jobbra tolt, 80 km/h-ig skálázott sebességmérő mellett olajnyomás- és vízhőfokmérő kapott helyet, baloldalt a kézi gázkar lakik.

„A fűtést mellőzték, illetve a kabinba benyúló motor felett kapott helyet a kiegyenlítőtartály, az adhatott némi meleget” – ismerteti a koncepciót Mentesi József. A váltó hatfokozatú, az első kettő hátramenetben is működik, van egy háromállású irányváltókar. „Az alapesetben hátsókerék-hajtású Unimog a kar második állásában bekapcsolja a fronthajtást, a következő állásban pedig az első–hátsó tengely differenciálzárait is, mégpedig egyszerre. Ekkor mind a négy kerék direktben kapcsolódik, egyik differenciálmű sem működik, a 6,5×20-as méretű kerekek egyszerre hajtanak. A kézifék rögzítése racsnival működik.”

A plató mindegyik oldalfala lehajtható, a rakfelület hátsó részének közepe pedig ki is emelhető a helyéről – így a hátraforduló vezető ráláthatott a jármű után húzott munkaeszközre, mondjuk a gazt aprító tárcsára, ekére. Ezt nem próbáltuk ki, de a felvételek készítéséhez igyekeztünk megfelelő terepet találni, amihez a Pappas Autó Magyarország házi tereppályájánál jobbat kívánni sem lehetett volna. A komótosan pöfögő, üresen is közel kéttonnás gép egykedvűen és megfontoltan küzdötte fel magát bármelyik emelkedőre, majd onnan biztonságosan le is gurult. A számtalan hepehupa és alvázcsavaró felületű talaj leküzdéséhez még a differenciálzárakat sem kellett lezárni. Magától értetődően tette dolgát az Unimog, ahogy tette annak idején. A legtöbb mai, úgynevezett terepjáró megirigyelheti a képességeit.

Polgári ruhában

Nem is csoda, hogy a gyorsabb változatot a tűzoltóság is felfedezte magának, s a civil életben is megjelent az akár 4,4 tonnás pótkocsi vontatására képes, erősebb és gyorsabb változat. A felpörgő autópálya-építések és -fenntartások is speciális járműveket igényeltek, hiszen maga a sztráda is üzem. Nyírni kell a füvét, eltakarítani a havat, tisztítani a tábláit – a kiépülő német Autobahn-hálózat is hozzájárult az Unimog gyártásának felfutásához.

Időközben az eredeti koncepciót, a mezőgazdasági alkalmazást is felélesztették a Daimlernél, s megjelent a lakóbusz kivitel, sőt kínáltak speciális, sínen való közlekedésre alkalmas változatot is. 1985 a teljes Unimog-család megújításának éve volt, majd megjelent a 240 lóerős motorral hajtott, 2450 L jelű nagy, háromtengelyes verzió, és készült Funmog kivitelű kultuszjármű változat is.

Itthon is van belőle

Magyarországon az első Unimogok hómaróként az 1950-es évek közepétől kerültek forgalomba, majd 1958-ban az erdőgazdaság nyolcvan darabot vásárolt a 411-es típusból. A nagyobb mennyiségű szállítás 1969-ben indult meg a közútkezelők számára – a leállósávban dolgozó, sárga színű munkagépek hozzátartoztak és -tartoznak ma is az utak látványához, az autópályák környezetéhez. Az U4000-es Unimog pedig rendszeresített jármű a magyar honvédségnél.

Az Unimog jó terepjáró képességében komoly szerepe van a portáltengelynek, amellyel kezdetektől fogva szerelik a sorozatot. A kialakítás lényege, hogy a féltengely nem közvetlenül, hanem a kerékagyban lévő fogaskerék-áttételen keresztül hajtja meg a kereket. A féltengely így magasabbra kerülhet a kerekek középvonalánál, nő a szabad magasság. Amennyiben a hasmagasság csökkentése a cél – például alacsonypadlós autóbuszoknál, de ilyen elvet alkalmaznak a Combino villamosnál is –, fejre állítják az egységet, így közelebb tudják engedni a kocsiszekrényt a talajhoz.

totalcar.hu

Click to comment

You must be logged in to post a comment Login

Leave a Reply

Vadászat

Egy élet az erdőn

Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon

Published

on

Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:

Fotó: Németh László

“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.

Fotó: Németh László

A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!

Fotó: Németh László

Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!

Fotó: Németh László

Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.

Fotó: Németh László

Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”

 

Forrás: SEFAG Zrt.

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója

Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón

Published

on

NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása

Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia

Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.

Fotó: OMVK

Az Országos Magyar Vadászkamara a hivatásos, valamint a sportvadászok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat, továbbá általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete, (Ábra: OMVK)

A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.

  • A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!

Fotó: OMVK

Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.

Missziónk egy új vízió alkotása

A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.

A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.

A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.

Fotó: OMVK

Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?

  • Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
  • Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
  • Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).

Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat

Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?

Fotó: OMVK

A vadgazda „kiskorúként” kezelése

  • A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!

A jogász szemével

  • Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.

Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.

Fotó: OMVK

Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.

Fotó: OMVK

A paletta színesítése

A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.

Fotó: OMVK

Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.

 

Forrás: Szente Tünde – OMVK

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

Rendhagyó barcogás Gúthon

Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról

Published

on

A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.

Fotó: Nyírerdő Zrt.

A barcogás idején 103 lapátos bikát hoztak terítékre Gúthon, az átlagsúly 4.05 kilogramm volt. 8 trófea súlya haladta meg az 5 kilogrammot, 16 volt 4,5 és 5, 21 pedig 4 és 4,5 kilogramm közötti. Az érmes arány meghaladta a 85 százalékot: 20 trófea bronz, 23 ezüst, 45 arany minősítést kapott a bírálaton. 200 IP pontnál többet 9 agancs ért el, ezek közül három meghaladta a 210 pontot, a legnagyobb 218,72 pontos volt. Gúthra a magyar vendégeken kívül például Németországból, Ausztriából, Dániából és az Egyesült Államokból is érkeztek vadászok. A vadászterületen folyó szakmai munka elismeréseként, szeptember végén Gúth adott otthont az Európai Unió hazánkba látogató vadászati főigazgatói számára szervezett terepi napnak – tájékoztatott Pósán Ferenc, a NYÍRERDŐ Zrt. Gúthi Erdészet igazgatója.

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom