Vadászat
Unimog-történelem
Traktor, terepjáró, hobbiautó, mindenhova eljutó expedíciós kocsi, bármit-elvisz, bármit-megjavít megoldógép – nem ismer lehetetlent. Teszten a legrégebbi magyarországi Unimog.
A nyomtávja 1270 milliméter – ez állítólag pontosan két sor káposzta távolsága, így az ültetvényen kártétel nélkül képes volt haladni –, elöl, hátul és középen is fel lehetett szerelni különböző munkaeszközökkel, így számos feladat elvégzésére képessé vált. A mezőgazdasági alkalmazás fontos volt ugyan, de a típus karrierjének csak a kezdetét jelentette.
Csillag nélkül
Bár a jármű ötlete egy Daimler-alkalmazottól származott, s emiatt az Unimogok már hosszú évtizedek óta csillagot viselnek orrukon, az eredeti koncepciót mégsem a Mercedes–Benznél találták fel. Albert Friedrich koponyájában a háború után született meg egy mezőgazdasági feladatokra alkalmas többcélú jármű ötlete. Az amerikaiak mezőgazdasági országgá akarták formálni Németországot, s a földeken végzett munkákhoz természetesen járművekre is szükségük volt a parasztoknak.
1950 végéig hatszáz példány készült, a kereslet azonban sokkal nagyobb volt rá, s ekkor már a Daimler–Benz is látott fantáziát és üzletet benne. Úgy döntöttek, a termelést átköltöztetik a gaggenaui gyárba, és az addig alkalmazott kétütemű, kéthengeres motort a Daimler 1,7 literes dízelére cserélik. A darabszám elkezdett felfutni, 1951-ben már 1005 Unimog hagyta el a gyárat, egy évvel később 3799. A csillag 1953-ban jelent meg rajta, amikortól zárt kabinos kivitelt is kínáltak az eredeti vászontetős mellett.
Az Unimog terepjáró képessége kiválónak bizonyult, ami felkeltette a hadsereg érdeklődését is, kérésükre 1953-ban elkészítették a hadi-Unimogot. 1400 milliméterre növelték a nyom- és 2120-ra a tengelytávot, miközben a váltó, a tengelykapcsoló és a tengelyek maradtak, illetve utóbbiakat hozzáigazították a változásokhoz.
Később további fejlesztéseket is végrehajtottak. Tovább növelték a méreteket – a nyomtávot 1600, a tengelytávot pedig 2670 milliméterre –, s a Mercedes 220-asból származó 2,2 literes benzinmotort is beemelték a géptető alá. Egy bemutatón a francia hadsereg rendelt két tesztpéldányt, majd kipróbálásuk után, 1954-ben 1100 darabra szóló megrendelést adtak, melyet a gyár 1955 májusától teljesített.
A legnagyobb különbség a civil változathoz képest a menetteljesítményekben rejlett: míg a polgári változatot 25 lóerős előkamrás dízelmotor hajtotta, a katonait 82 lóerős, hathengeres benzines, a végsebessége így közel a duplája volt, 95 km/h-val volt képes – mondjuk így – száguldani. De ezt nagyjából terepen is tudta, nem lebecsülendő tény.
A lehajtható első szélvédős kivitel mellett kínáltak zárt kabinos változatokat, s a kocsit úgy felépítményezték, ahogy a speciális feladat igényelte: lehetett áru- és csapatszállító, vontató, mozgó időjárás-állomás, szerviz- és mentőautó – hogy csak néhány felhasználási területet említsünk.
„Az első sorozatból a svájci hadsereg is rendelt néhány száz darabot” – mondja az unimogos körökben Józsi bácsiként ismert Mentesi József, aki 1968-tól 1991-ig az Autókernél dolgozott, ahol Unimogok értékesítésével foglalkozott. 1992-től az MB Autó Magyarország Kft-nél ugyanez volt a feladata, s nyugdíjasként ma is megjelenik a típus rendezvényein, a fotózáson is ő vezette a járművet.
„1993-ban egy svájci kereskedésből került a vezérképviselet tulajdonába a teljesen működőképes jármű, amely közel negyven évig szolgált a hadseregnél. Kívül–belül teljesen eredeti volt, néhány kisebb javítástól eltekintve a színe is gyári, és még az eredeti forgalmi engedélye is megvan. Szintén eredetiek a terepen közlekedést lehetővé tevő kiegészítő felszerelések, a gépháztetőre került vontatókötél, a marmonkanna, a fülke bal és jobb oldalára szerelt csákány és lapát.”
Az utasteret takaró ponyva leszerelhető, a szélvédő előredönthető, így szinte kabrióvá alakul az utastér. A jobbra tolt, 80 km/h-ig skálázott sebességmérő mellett olajnyomás- és vízhőfokmérő kapott helyet, baloldalt a kézi gázkar lakik.
„A fűtést mellőzték, illetve a kabinba benyúló motor felett kapott helyet a kiegyenlítőtartály, az adhatott némi meleget” – ismerteti a koncepciót Mentesi József. A váltó hatfokozatú, az első kettő hátramenetben is működik, van egy háromállású irányváltókar. „Az alapesetben hátsókerék-hajtású Unimog a kar második állásában bekapcsolja a fronthajtást, a következő állásban pedig az első–hátsó tengely differenciálzárait is, mégpedig egyszerre. Ekkor mind a négy kerék direktben kapcsolódik, egyik differenciálmű sem működik, a 6,5×20-as méretű kerekek egyszerre hajtanak. A kézifék rögzítése racsnival működik.”
A plató mindegyik oldalfala lehajtható, a rakfelület hátsó részének közepe pedig ki is emelhető a helyéről – így a hátraforduló vezető ráláthatott a jármű után húzott munkaeszközre, mondjuk a gazt aprító tárcsára, ekére. Ezt nem próbáltuk ki, de a felvételek készítéséhez igyekeztünk megfelelő terepet találni, amihez a Pappas Autó Magyarország házi tereppályájánál jobbat kívánni sem lehetett volna. A komótosan pöfögő, üresen is közel kéttonnás gép egykedvűen és megfontoltan küzdötte fel magát bármelyik emelkedőre, majd onnan biztonságosan le is gurult. A számtalan hepehupa és alvázcsavaró felületű talaj leküzdéséhez még a differenciálzárakat sem kellett lezárni. Magától értetődően tette dolgát az Unimog, ahogy tette annak idején. A legtöbb mai, úgynevezett terepjáró megirigyelheti a képességeit.
Polgári ruhában
Nem is csoda, hogy a gyorsabb változatot a tűzoltóság is felfedezte magának, s a civil életben is megjelent az akár 4,4 tonnás pótkocsi vontatására képes, erősebb és gyorsabb változat. A felpörgő autópálya-építések és -fenntartások is speciális járműveket igényeltek, hiszen maga a sztráda is üzem. Nyírni kell a füvét, eltakarítani a havat, tisztítani a tábláit – a kiépülő német Autobahn-hálózat is hozzájárult az Unimog gyártásának felfutásához.
Időközben az eredeti koncepciót, a mezőgazdasági alkalmazást is felélesztették a Daimlernél, s megjelent a lakóbusz kivitel, sőt kínáltak speciális, sínen való közlekedésre alkalmas változatot is. 1985 a teljes Unimog-család megújításának éve volt, majd megjelent a 240 lóerős motorral hajtott, 2450 L jelű nagy, háromtengelyes verzió, és készült Funmog kivitelű kultuszjármű változat is.
Itthon is van belőle
Magyarországon az első Unimogok hómaróként az 1950-es évek közepétől kerültek forgalomba, majd 1958-ban az erdőgazdaság nyolcvan darabot vásárolt a 411-es típusból. A nagyobb mennyiségű szállítás 1969-ben indult meg a közútkezelők számára – a leállósávban dolgozó, sárga színű munkagépek hozzátartoztak és -tartoznak ma is az utak látványához, az autópályák környezetéhez. Az U4000-es Unimog pedig rendszeresített jármű a magyar honvédségnél.
Az Unimog jó terepjáró képességében komoly szerepe van a portáltengelynek, amellyel kezdetektől fogva szerelik a sorozatot. A kialakítás lényege, hogy a féltengely nem közvetlenül, hanem a kerékagyban lévő fogaskerék-áttételen keresztül hajtja meg a kereket. A féltengely így magasabbra kerülhet a kerekek középvonalánál, nő a szabad magasság. Amennyiben a hasmagasság csökkentése a cél – például alacsonypadlós autóbuszoknál, de ilyen elvet alkalmaznak a Combino villamosnál is –, fejre állítják az egységet, így közelebb tudják engedni a kocsiszekrényt a talajhoz.
totalcar.hu
Vadászat
A Védegylet szalonkás konferenciájáról
„17. éves az Országos Szalonka Monitoring Program” címmel szervezett tanácskozást az Országos Magyar Vadászati Védegylet Gödöllőn
Kattints a képre és kedveld a WILD Hungary Facebook oldalát is!
„17. éves az Országos Szalonka Monitoring Program” címmel szervezett tanácskozást az Országos Magyar Vadászati Védegylet a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetével közösen. A rendezvényen, amelynek az egyetem Tudástranszfer Központja adott otthont december 4-én, az aktív közreműködők foglalták össze a program bő másfél évtizedes tapasztalatait, amelyek alapján egyértelműek kimondható: a nemzetközi szinten is kivételes kezdeményezésnek a jövőben is folytatódnia kell.
Fotó: Országos Magyar Vadászati Védegylet
A megjelenteket – száznál is több embert, köztük mások mellett a vadászati érdekképviseletek munkatársait, a program vármegyei koordinátorait, illetve a vadászati hatóság képviselőit – házigazdaként prof. dr. Heltai Miklós, az Intézet igazgatója köszöntötte, egyben átadva prof. dr. Gyuricza Csaba, az egyetem rektorának, illetve az esemény védnökének üdvözletét is. Miután néhány szóval bemutatta az általa vezetett intézményt, annak főbb eredményeit az elmúlt évekből, hangsúlyozta a tudomány-gazdálkodás-hasznosítás hármas egységének fontosságát. A különböző érdekelt felek megfelelő együttműködésére jó példa a monitoring program.
Pechtol János, a Védegylet ügyvezető elnöke megnyitó beszédében tolmácsolta dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a konferencia fővédnökének üzenetét, miszerint a monitoring program folytatása a jövőben is feltétlenül szükséges. Felidézte a kezdeményezés másfél évtizeddel ezelőtti indulásának okait és körülményeit, amikor is az Európai Unióhoz való csatlakozást követően, az így hazánkra is vonatkozó Madárvédelmi Irányelv rendelkezései miatt megszűnt az erdei szalonka tavaszi húzáskor történő vadászata. Az érdekképviseleti vezető megköszönte minden közreműködő – külön a jelenlévők – munkáját, amely révén az elhivatott magyar vadászoknak lehetőségük nyílik az erdei szalonka tavaszi elejtésére. Külön köszönetet mondott a program tudományos hátterének biztosításáért a kezdetekben bekapcsolódó Soproni Egyetem, illetve a monitoring ezen részét mindmáig koordináló MATE érintett munkatársainak. Hangsúlyozta: munkájuknak köszönhetően mostanra egy különösen értékes anyag gyűlt össze az erdei szalonkáról, amelyeknek hála meg lehet védeni az Európai Unió előtt a tavaszi elejtéseket, hiszen egyértelműen látszik: azok nem befolyásolják a faj állományát.
Az első előadást prof.dr. Csányi Sándor, az Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézete Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője tartotta, „A vadmadarakra való vadászat korlátai és a derogáció lehetőségei az Európai Unióban, különös tekintettel az erdei szalonka kérdéskörére” címmel. Miután ismertette a véleménye szerint számos bizonytalanságot tartalmazó EU-s jogszabályi hátteret, rámutatott: Magyarországon az erdei szalonka tavaszi elejtése a Madárvédelmi Irányelv előírásaival összhangban oly módon történhet (tehát úgy vonatkozhat rá derogáció), ha nincs más megfelelő megoldás, az elejtés pedig szigorúan szabályozott feltételek mellett és szelektív alapon, kis számban történik. Alternatíva a hazai szakmai szervezetek álláspontja szerint nincs, lévén az őszi húzáson történő vadászat teljesen más körülményeket jelentene. A szabályozott feltételeket Magyarországon a jogszabályi környezet szavatolja, ami pedig a szelektivitást és a teríték nagyságágát illeti, ezen feltételek bizonyítását, igazolását szolgálja a tudományosan megalapozott monitoring program, amely biztosítja, hogy az elejtések ne veszélyeztessék az állományt, illetve ha a faj természetvédelmi helyzete kedvezőtlenül változik, be lehessen avatkozni. A professzor felhívta a figyelmet egy lehetőségre is: az Irányelv szövege azonos szinten említi az ökológiai, a tudományos és a kulturális követelmények különösen fontos figyelembevételét, amely utóbbi a tavaszi szalonkázás szempontjából az elsődleges szempont, amikor a hagyomány megőrzéséről van szó. Ezt az érvet jelentősen erősítené, ha a tavaszi szalonkavadászat felkerülne az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség listájára (amelynek magyar elemei között szerepel a solymászat – a szerk.). A prof. dr. Csányi Sándor által javasolt cselekvési terv első lépéseként ezt a vadászati hagyományunkat fel kellene venni a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére (ebben 2010 óta szerepel a magyar solymászat, 2018 óta pedig a magyar vadászati hagyományok – a szerk.), amely munkába be lehetne vonni a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadászati Múzeumot és a Vadászati Kulturális Egyesületet (VKE).
Dr. Buzgó József, a Védegylet országos programkoordinátora a monitoring program történetét foglalta össze a kezdetektől napjainkig. Felidézte, hogy a kezdeményezés elindításához általános összefogás alakult ki az érintett szervezetek – a Védegylet, az Országos Magyar Vadászkamara, a VKE, a Soproni (akkor még Nyugat-magyarországi) Egyetem, a MATE (akkor még Szent István Egyetem), valamint az érintett tárcák (a Földművelési és Vidékfejlesztési, illetve a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) – között. Kifejtve a derogáció részleteit, feltételeit és gyakorlati megvalósítását elmondta, hogy 2009-ben igen komoly feladatot jelentett a monitoringhálózat megtervezése. Bemutatta a program eddigi ciklusait, azok jelentőségét és sajátosságait is. Szólt egyebek között a rendszer finomhangolásairól és ezek okairól, a fejlesztésekről – így például a webes adatfeltöltő felület létrehozásáról –, az elejtéseket lehetővé tévő hatósági határozatok egységesítéséről. Megemlítette azt a GPS jeladós kutatást is, amelyet a Védegylet megbízásából, az Agrárminisztérium (AM) támogatásával végeznek a MATE kutatói a monitoring programtól függetlenül, de ahhoz szervezesen kapcsolódva. Az erdei szalonkák jelölése révén rengeteg új információt tudhattunk meg a faj vonulásáról (részletek a Védegylet honlapján, itt.) Ami a statisztikai adatokat illeti, dr. Buzgó József előadásából kiderült a többi között, hogy 2025-ben 546 vadgazdálkodási egység vett részt a monitoring programban, ezek területén 1366 standot jelöltek ki, amelyeken a vadászok 3243 mintát gyűjtöttek be. Ez utóbbi adat jelentősége, hogy tükrében jól látszik: a faj tavaszi becsült, egyébként stabil hazánkon átvonuló állományához képest (az elmúlt 15 év átlagában kb. 150-200 000 madár) az itt elejtett mennyiség elenyésző, így megfelel a kis számú hasznosítás feltételének.
Kovács Ferenc, az AM Vadgazdálkodási Főosztályának főosztályvezetője az államigazgatás szemszögéből mutatta be a programot. Miután részletesen ismertette az EU-s jogszabályi hátteret és annak hazai alkalmazását, bemutatta azt is, hogy a program során mely résztvevők között milyen kapcsolat van, kinek mik a feladatai. Külön szólt az Európai Bizottságnak (EB) évente leadott derogációs jelentésekről, azok összeállításának folyamatáról. Hangsúlyozta: ebben a vármegyei vadászati hatóságok a legfontosabb szereplők, ezért rendkívül fontos, hogy azok munkatársai pontos adatokat szolgáltassanak. A főosztályvezető aláhúzta: a program jövője a helyes adatszolgáltatáson múlik. Kitért arra is, hogy az EB felülvizsgálja a jelentéseket, és ha szükségesnek látja, kérdésekkel fordul Magyarországhoz, ezekre eddig mindig kielégítő válaszokkal tudtunk szolgálni.
Dr. Kemenszky Péter, a Somogy Megyei Vadászok Szövetségének fővadásza, az Országos Magyar Vadászkamara Somogy vármegyei Területi Szervezetének titkára a megyei koordinátorok szempontjából beszélt a programról. Mint elmondta, az erdei szalonka vadászatának megszűnése annak idején váratlanul érte a faj szerelemeseit, sőt az információhiány miatt felháborodás is követte a változást. Ebben a helyzetben a Védegylet lépett elő „mentőseregként”, kezdeményezve a monitoring programot. Felmerültek ugyan kezdeti anomáliák, de a rendszer kiheverte a gyermekbetegségeket. A szakember kiemelte azt is: a hálózat alapeleme az önkéntesség, amely pedig a szalonka, a szalonkázás iránti lelkesedésre épül. Nemcsak a résztvevő vadászok, de a koordinátorok is lelkes szalonkások. Az ilyen vadászok (megfogalmazása szerint: „szalonkaőrültek”) érdeme, hogy a program ennyi ideje sikeresen folytatódik, hiszen az ő munkájuk – a megfigyelés és a mintagyűjtés – révén keletkeznek a kiértékelhető adatok. Ezen munkára pedig szabadidejüket, saját anyagi forrásaikat fordítják. Külön is beszámolt a Somogy vármegyei munkáról és tapasztalatokról. Specialitásként említette meg, hogy évente tartanak egy értekezletet kimondottan a monitorzó vadászok részére, amely eseményen mindig hiánytalan a jelenlét. Ilyenkor minden fontosabb tudni- és tennivalót újra átvesznek a Védegylet, a MATE és a vármegyei vadászati hatóság képviselőinek közreműködésével.
A szalonkázás kulturális hátterével, történelmével, a magyar vadászok hagyományokban betöltött szerepével Feiszt Ottó, az Országos Magyar Vadászkamara korábbi elnöke, a Zalaerdő Zrt. nyugalmazott vezérigazgatója ismertette meg a konferencia résztvevőit. Előadását szakkifejezésekkel, szak- és vadászirodalmi idézetekkel, sőt a madárhoz kapcsolódó, kultuszára utaló mondásokkal is tarkította. Elragadtatva írt a tündérmadár vadászatáról – a teljesség igénye nélkül.
Forrás: Országos Magyar Vadászati Védegylet
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Agro Jager News
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
POLICE: Orvvadász rendőrkézen
Feljelentést tett a Hortobágyi Nemzeti Park a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányságon, az ügyben nyomozás indult.
Tanulj Szegeden erdészeti és földmérési ismereteket. Felnőttkézésben (25 év felett) akár két év alatt megszerezheted a képesítést. Részletekért kattints a képre!
Védett madarakat fogott el tiltott módon egy szolnoki férfi, majd ismeretségi körében értékesítette őket. A Hortobágyi Nemzeti Park tett feljelentést a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányságon, mivel információik alapján egy szolnoki lakos engedély nélkül védett madarakat tart, illetve azokkal kereskedik. A nyomozók ellenőrizték a férfi Facebook-profilját, és a madarak tartására, eladására utaló fotókat, bejegyzéseket találtak.
Fotó: Rendőrség
A rendőrök december 4-én kutattak az 54 éves gyanúsított ingatlanjában, és hatósági engedélyek nélkül, illegálisan tartott 12 tengelicet, 15 csízt, három-három csicsörkét, kenderikét, zöldikét, valamint egy karvalyt halva találtak, illetve foglaltak le. A nyomozók lefoglaltak továbbá három, a madarak befogásához használt, fa- és fémkeretes, élve befogó kalitkát, valamint hat lépvesszőt a hozzá tartozó léptáskával.
Előállították az orvvadászt a rendőrkapitányságra, majd kétrendbeli természetkárosítás bűntett és orvvadászat bűntett gyanúja miatt hallgatták ki.
Átadták a közel 1 millió forint eszmei értékű védett egyedeket a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársainak, akik gondoskodtak a természetes közegükbe történő visszahelyezésről.
Forrás: Rendőrség
Vadászat
A magyar solymászok hozták el a kupát Toszkánában
Az idei évben immár 5. alkalommal rendezték meg az Ivan Busso emlékére szervezett Raduno Internazionale di Falconeria-t, és ezzel együtt a 3. International Falconry Cup-ot – számunkra pedig ez lett az eddigi legemlékezetesebb esemény, hiszen a magyar csapat nyerte a kupát.
Tanulj Szegeden erdészeti és földmérési ismereteket. Felnőttkézésben (25 év felett) akár két év alatt megszerezheted a képesítést. Részletekért kattints a képre!
Az idei évben immár 5. alkalommal rendezték meg az Ivan Busso emlékére szervezett Raduno Internazionale di Falconeria-t, és ezzel együtt a 3. International Falconry Cup-ot – számunkra pedig ez lett az eddigi legemlékezetesebb esemény, hiszen a magyar csapat nyerte a kupát. A szoros mezőnyben minden pontért meg kellett küzdeni, de madaraink megbízható repülése, a fegyelmezett munka, illetve csapatunk összhangja végül meghozta a gyümölcsét – tájékoztatott a Magyar Solymász Egyesület.
A magyar csapat Olaszországban. Forrás: Magyar Solymász Egyesület
A rendezvénynek ezúttal is Toszkána adott otthont: Castellina in Chianti vadászterületei és San Gimignano középkori utcái szolgáltak díszletül a solymászok találkozójához. A szervezők – akikre ma már őszintén úgy tekintünk, mint legjobb olasz barátainkra – idén is professzionális munkát végeztek: minden percén érződött a gondos előkészítés, a hagyományok tisztelete és a solymászat iránti szenvedély.
A részt vevő nemzetek ismét erős és színes mezőnyt alkottak. Az esemény ünnepélyes megnyitóját ezúttal is San Gimignano történelmi belvárosában tartották: a solymászok felvonulása a Porta San Giovannitól a Piazza del Duomóig nemcsak látványos, hanem mélyen megható pillanat volt. A Sala di Dante-ban tartott látogatás során ismét hangsúlyozták a solymászat kulturális örökségét, és azt, milyen fontos a hagyományok átadása a következő generációknak.
Magyarország legnagyobb vadászati portálja
A vadászatok Castellina környékének gyönyörű vadászterületein zajlottak. A szervezők idén is gondoskodtak arról, hogy magasan, tisztán repülő, erős fácánok tegyék próbára a madarakat és a solymászokat, a reptetések változatos terepen, igazi, életszerű vadászhelyzetekben történjenek, és minden résztvevő megmutathassa saját hagyományainak és stílusának legjavát.
Az Ivan Busso emlékversenyt követő fogadáson a magyar csapat. Forrás: Magyar Solymász Egyesület
A vendéglátás most is felülmúlhatatlan volt: igazi toszkán fogások, helyi borok, hosszú, baráti beszélgetések az esti vacsorák mellett olyan légkört teremtettek, amelyben a nemzetközi mezőny már inkább egy nagy solymászcsaládnak tűnt, mint versenytársaknak.
Vadásszon Biharnagybajomban, a Nagy-Sárrét szívében! A társaságról szóló cikkeket a képre kattintva érheti el!
Számunkra ez az év nemcsak egy újabb gyönyörű emlék az Ivan Busso emlékverseny történetében, hanem egyben biztatás és felelősség is: ugyanilyen alázattal, kitartással és barátsággal szeretnénk jövőre is visszatérni, és méltón képviselni a magyar solymászatot Toszkánában.
Csatlakozz te is a Wild Hungary csoporthoz! Kattints a képre!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
A Védegylet szalonkás konferenciájáról
POLICE: Orvvadász rendőrkézen
A magyar solymászok hozták el a kupát Toszkánában
POLICE: Véletlenül lőtte meg ozmándbüki társát a vadász – vádat emeltek
A szegedi adventi vásárban lépett fel a Kiss Ferenc Vadászkürtegyüttes
Látványos vadlúdvonulás a Kis-Sárréten
Élőhely-teremtés Sződligetnél
POLICE: A szlovákokkal közösen – helikopterrel az illegális fakitermelés ellen – VIDEÓVAL
Mentés a ködben
AM: A gazdálkodók számíthatnak a kormányra szárazsággal szembeni küzdelemben
Rapsic testvérpár bilincsben
Zergéket fotóztak Győr-Moson-Sopron vármegyében
Drog helyett tigriskölyköt találtak
Myxomatózissal kapcsolatos tájékoztatás
Túrázóra lőtt a gondatlan vendégvadász
Zergék Vas vármegyében
Afrikai sertéspestist azonosítottak elhullott vaddisznóban a Szentendrei-szigeten
Vadászati lehetőség: Nyúlvadászatot hirdet Biharnagybajom – MEGNÉZTÜK
Ludaskása, ahogy Sántáné Kormos Éva készíti
You must be logged in to post a comment Login