A daru (Grus grus) Magyarországon jellemzően átvonuló faj, azonban időnként találkozhatunk átnyaraló, jóval ritkábban költő példányokkal is. Hazánkban a Tiszántúl a legjelentősebb vonulóhely. Igazgatóságunk működési területén legnagyobb tömegben a szegedi Fehér-tónál találkozhatunk darvakkal, azonban évről-évre egyre nagyobb darutömeg érkezik a Felső-Kiskunságba is, ahol a tavalyi évben tetőzéskor őrkollégáink 18 000 példányt számoltak, amelyről egy korábbi cikkünkben már részletesen beszámoltunk.

Darvak sokasága (fotó: Kiss Róbert)

Költőállományai Európában elsősorban Skandináviában, a balti-tengeri országokban, Ukrajnában összpontosulnak, továbbá Oroszországtól egészen a Távol-Keletig (Észak-Kína) vannak jelentősebb költőpopulációk. Hazánk a daru költőterületének déli peremén helyezkedik el, ezért nálunk kifejezetten ritka fészkelő.

Közel kétszáz évre visszatekintően találhatunk magyarországi daruköltésekről szóló közleményeket. Egy viszonylag friss, 2023-as publikáció szerint az eddig dokumentált hazai fészkelések legtöbbje a Dunántúli régióhoz köthető (55,6%), azt követi a Tiszántúli régió (37%), utolsó helyen pedig a Duna-Tisza köze áll (7,4%). Az átnyaraló egyedek észlelései jelentősen átfednek ezekkel az adatokkal. A Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén néhány adatot leszámítva szinte mindegyik a XIX-XX. századból származik, egyes vélekedések szerint ez összefüggésben állhat a lecsapolások kedvezőtlen hatásaival, a mocsaras élőhelyek leszáradásával. Noha a szakirodalom kevés helyen említ daruköltést a Kiskunságban, Kunpeszér határában található egy terület, amely a Daruköltő-turján nevet viseli – feltehetően az egykori költőhelyek emlékét őrzi e megnevezés. A költésre alkalmas területek hiánya feltételezhetően korlátozza a hazánkban megtelepedő egyedek számát. A birding.hu adatbázisa alapján az elmúlt 10 évben összesen 134 alkalommal került szem elé 1, vagy 2 átnyaraló egyed az április-június közötti időszakokban.

Az 1-2 példányos darumegfigyelések vármegyénkénti eloszlása 2015–2025 között az áprilistól júniusig terjedő időszakokban (adatok forrása: birding.hu; diagramot készítette: Terbe Imola)

A daru elsősorban nyílt, de nehezen megközelíthető, állandó vízborítású, mocsaras, ingoványos területeken fészkel, ahol a vegetáció kellő mértékű takarást biztosít. Fészkét vízinövényekkel, náddal, sással béleli, amelybe rendszerint kettő, nagyon ritkán három, barnásszürke-barna foltos tojást rak. A költési időszak átlagosan április második felétől május közepéig tart, de korábban beszámoltak júniusi költésről is, ami feltételezhetően pótköltés lehetett. Hazánkban az elmúlt 10 év szinte mindegyikében dokumentáltak költést, kizárólag dunántúli területeken. Közel száz év után az első igazolt költés 2015-ben volt a Marcal-medencében, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, ahol azóta is rendszeresen költ egy pár, 2023-ban új helyen, Zalában a Válicka-völgyben sikerült megfigyelni egy költést. 2024-ben pedig a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Dél-Hanságban észleltek egy fiókát vezető párt.

A Felső-Kiskunságban az elmúlt években több helyen előfordultak átnyaraló egyedek, például Bugyi, Kunpeszér külterületein. Kollégáink Apajon is már több alkalommal figyeltek meg párban mozgó darvakat a tavaszi-kora nyári időszakban, melyek néha területvédő viselkedést mutattak, így a Marcal-medencében tapasztaltak alapján a fészkelés gyanúja szintén felmerült, azonban ezidáig nem volt bizonyítható. Idén április végén természetvédelmi őr kollégáink egy gyanúsan viselkedő párra lettek figyelmesen egy szikes mocsári élőhelyen, amelyet a tavaszi időszakban kíméleti területként a Szomor Ökofarm teljesen háborítatlanul hagyott. Kollégáinknak május elején sikerült a 2 tojásos darufészekről drónfelvételt készíteniük.

Drónfelvétel a fészekaljról (fotó: Kazi Róbert, DINPI)

Május 17-én még mindkét fiókát látták, de azóta sajnos az egyik elpusztult, vélhetően ragadozónak esett áldozatul.

A fióka a két szülővel (fotó: Kazi Róbert, DINPI)

A földön fészkelő madarak tojásaira, valamint fiókáira az intenzív mezőgazdasági tevékenység mellett a legnagyobb veszélyt a ragadozók jelentik.

A Kiskunságban idén dokumentált költőhelyen a területkezelés a védett természeti területeken általános szabályozás szerint történik, így a költőhely környezete a teljes tavaszi és nyári időszakban zavarásmentességet élvez.  A fészkelési időben végzett kaszálás a földön fészkelő madárfajok fészekaljait gyakran elpusztíthatja, de a nagy állatlétszámmal végzett legelés szintén növelheti a meghiúsulás kockázatát. Emiatt az ilyen értékes területek egy részén a kaszálás és legeltetést térben és időben korlátozásra kerül, hogy a fiókák felnevelése sikeres lehessen.

A vadászható fajok (pl.: róka, sakál, dolmányos varjú, vaddisznó) természetvédelmi célú állományszabályozása kiemelten fontos feladat. Nem csak a daru, vagy olyan ritka fészkelők, mint a túzok, az ugartyúk, a nagy póling vagy a hamvas rétihéja védelmében játszik jelentős szerepet, hanem olyan mezőgazdasági területek állapotát jól jelző indikátor-fajok számára is kedvező, mint a sordély, a sárga billegető, a fürj vagy a mezei pacsirta. A védelmi intézkedések emellett a sztyeppi környezetben előforduló apróvad-fajok védelmét is segítik.

Ugartyúk (fotó: Bárdos Tibor)

A daru Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft, a globális és európai Vörös Listán a nem fenyegetett kategóriába tartozik.

Szerzők: Kecskeméti Anna, Lóránt Miklós, Győrfy Hunor, ifj. Turny Zoltán

Felhasznált források:

Bende, A. (2023). A daru (Grus grus L.) fészkelése és költésbiológiája Magyarországon. MAGYAR VÍZIVAD KÖZLEMÉNYEK, (37), 1-21.

https://kaufmang.blogspot.com/2017/07/a-daru-ujabb-koltese-magyarorszagon.html

https://www.bfnp.hu/hu/hir/darukoltes-zalaban

https://greendex.hu/szaz-ev-utan-ismet-kolt-daru-a-hansagban/

Forrás: KNP

Agro Jager News: 1999-től, már 16 nyelven! Kattints a képre és kövesd a Facebookon is!

Május közepén egy színes jelölőgyűrűvel ellátott, hím vörös vércsét figyeltek meg Montág-pusztán a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai. Mint kiderült, a madarat két évvel ezelőtt Székkutason gyűrűzték meg. Magyarország világviszonylatban is élen jár a madárgyűrűzésben és a madárvonulás kutatásában. A hazai tájakat, így akár a Körös-Maros Nemzeti Park pusztáit járva is lehet olyan szerencsénk, hogy jelölőgyűrűvel ellátott madarat figyelünk meg.

Színes gyűrűs vörös vércse Fotó: Balla Tihamér

A szakemberek által felhelyezett gyűrűk célja, hogy az autók rendszámához hasonlóan egyedi azonosítóval lássák el a madarakat, a gyűrűn található kód alapján egyértelműen beazonosíthatóvá téve az egyedeket. A gyűrűszámok leolvasásának köszönhetően számos hasznos információhoz juthatunk a madárfajok vonulásával, területhasználatával, életkorával kapcsolatban. A korábban sok évtizeden át használt alumínium ornitológiai gyűrűket az utóbbi években kiegészíti néhány hatékonyabb fejlesztés. Ilyen a nagyobb méretű, könnyebben leolvasható műanyag, színes gyűrű. A színes lábgyűrűk kódjait sok esetben távcsővel vagy fényképről is leolvashatjuk, így nem szükséges kézbe fogni a madarat a gyűrű azonosításához.

Munkatársunk idén május közepén figyelt meg egy piros-fehér színes gyűrűvel ellátott hím vörös vércsét Montág-pusztán. A madárról sikerült fényképet is készítenie, melyen látható volt a 2LY kód. A fényképet továbbítottuk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület madárgyűrűző központjának, és rövid időn belül meg is érkezett a visszajelzés. Kiderült, hogy a madarat majdnem két évvel ezelőtt gyűrűzték meg Székkutas határában, még fióka korában. Egy kifejezetten vércsék számára kihelyezett mesterséges költőládában kelt ki a tojásból és a gyűrűzés után egészségesen ki is repült. A jelenlegi megfigyelési helye 13 km-re van attól a facsoporttól, ahol nevelkedett. Egy puszta belsejében álló, régi kút jelölő oszlopán pihent, amikor megpillantottuk. Egészséges, szép tollazatú madárról van szó, mely valószínűsíthetően már saját fiókáit eteti ebben az időszakban.

Agro Jager News: 1999-től, már 16 nyelven! Kattints a képre és kövesd a Facebookon is!

Van egy jó története, egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Idén május első hetében jelentek meg a bókoló zsálya első virágai a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Tatársánci ősgyepen. A hónap közepén már teljes pompájában virágzik a magyar flóra egyik legritkább és legveszélyeztetettebb faja.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A növénynek mindössze két őshonos állománya él hazánkban, mindkettő a Körös-Maros Nemzeti Park területén. Az egyik Kondoroson, a másik pedig Orosháza mellett, a Tatársánci ősgyepen található, kis kiterjedésű löszpuszta maradványterületeken.

A bókoló zsálya veszélyeztetettsége a populációinak és fennmaradt élőhelyeinek kis méretéből fakad. Ennek a szép, dekoratív növényfajnak a fő elterjedési területe tőlünk keletre, a sztyeppzónában, egészen az Urál-hegység déli előteréig húzódik és hazánkban éri el elterjedésének nyugati határát. A bókoló, vagy más néven kónya zsálya, mely akár 120 centiméter magasra is megnő, a nevét lefelé hajló, „bókoló” virágzatáról kapta.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A Tatársánci ősgyep jelentős természeti értéket képvisel. Ezen a helyen mintegy háromezer évvel korábban, a bronzkorban egy vizesárokkal megerősített, kettős sáncrendszerű földvár állt. Így jelentőségét fokozza, hogy a terület fokozottan védett régészeti lelőhely, kultúrtörténeti emlék együttes is egyben.

Látott valami érdekeset?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131