Májer Péter a Tiszán harcsára horgászott. Horgászata során két nagy harcsát sikerült megakasztania. Élményeiről beszámolt lapunknak: 

Fotó: Májer Péter – Agro Jager News

A hidegfront előtti napok kedvezően hatnak a harcsahorgászokra, ezt én is szerettem volna kihasználni. Munka után jöhetett egy gyors pakolás, és irány egy tiszai kuttyogatás. Egy általam már jól ismert szakaszt vettem vallatóra. Az első kapásra nem kellett sokat várnom: a horgászat megkezdése után körülbelül egy órán belül erőteljes kapásra vágtam be, és egy ötperces fárasztás után egy 160 cm-es harcsával gazdagodott az emléktáram. Pár gyors fotó után vissza is engedtem a szép szőke Tiszába. De itt még nem ért véget a történet!

Fotó: Májer Péter – Agro Jager News

Az előző hal visszaengedése után körülbelül fél órával újabb kapás jött. Már az orsóm sírásából tudtam, hogy egy jóval nagyobb példánnyal lesz dolgom. Amikor az öreg ragadozót a csónakom mellé húzva szemügyre vettem, gyorsan partra siettem vele, ahol két, szintén harcsára horgászó sporttársam segítségével sikerült megörökíteni néhány fotón a 202 cm hosszú harcsámat, amit a fotózás után szintén visszaadtam a szép szőkének!

Írta: Májer Péter

Van egy szép horgászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Bíró Róbert azon ismert harcsahorgászok egyike Tolna vármegyében, akik végtelen türelemmel élik mindennapjaikat – a munkában, a családi életben és a horgászatban egyaránt.

Húsz év – már kimondani is sok. Ennyi időbe telt, mire végre eljutott Háromfára horgászni. A mélyépítés világában ritkán alakul minden a tervek szerint. Számtalanszor voltak kisebb-nagyobb munkáink a környező településeken Somogy megyében, de valahogy mindig közbejött valami – kezdte beszámolóját Bíró Róbert, harcsahorgász.

Fotó: Tasnádi Attila – Agro Jager News

Ha elvállaltunk egy munkát, azt mindig be is fejeztük, ahogy megígértük – és mint a vándorok, tovább is kellett állnunk. Háromfa Somogy vármegye déli részén fekszik, alig néhány kilométerre a horvát határtól és a Dráva folyótól. Kaposvártól mintegy 70, Nagyatádtól 16 kilométerre található. Délen Babócsával és Bolhóval határos.

Egy ismert közösségi oldalnak köszönhetően Robi tavaly megismerte Tasnádi Attilát. Kölcsönös szimpátia alakult ki közöttük, hiszen sokat tanultak egymástól. Robi éveken keresztül a Lehőczi-holtágból emelt ki barátaival szebbnél szebb, rekordközeli harcsákat.

Sok-sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy valaki kétméteres vagy annál nagyobb harcsát tudjon kiemelni bármilyen vízből – ezt sokan tudják. A rengeteg éjszakázás próbára teszi a harcsahorgászokat, akik szinte mindig egyedül várják a kapást hónapról hónapra, évről évre. Ezekkel a nagytestű halakkal egyedül megharcolni a sötétben – ráadásul sokszor a partról – nem kevés bátorságot igényel. Az éjszaka csendjét megtörő rablások – különösen, ha a közelben történnek – félelmetesek lehetnek a kezdők számára.

Fotó: Bíró Róbert – Agro Jager News

Ez a közösség kevés tagból áll, de éppen ezért jóval összetartóbb a magyar horgásztársadalmon belül.

Ez egy érték – és mindent meg is teszünk, hogy fennmaradjon – mondta Bíró Robi. Pár hónappal ezelőtt a Sión több barát is találkozott, és most is sikerült kisebb-nagyobb halakat megakasztaniuk. Így született a barátság is Attilával.

Tasnádi Attilával ekkor állapodtak meg abban, hogy idén újra harcsákra vadásznak – ha a munka, a család és az idő engedi. Pár hónappal később Robi meghívta Attilát horgászni a Dunára, ám végül Attila inkább Háromfát javasolta. Igaz, csak egyetlen éjszakára. A csillagok állása is kedvezett a második baráti találkozónak – Robi felesége, Viktória, kifejezetten kérte és javasolta, hogy menjen el horgászni.

2025. május 4-én, késő délután érkeztek meg Háromfára, épp amikor véget ért egy bojlis verseny a közel 70 hektáros tavon. Talán a verseny miatt, de végül csak ketten maradtak a parton. Mint egy beteljesült álom – úgy indult minden. Pálinkó Károly, a tógazda, vendégszerető emberként még csalihallal is készült számukra. A nagyatádiak közismerten vendégszerető emberek, itt, a Dunántúl délnyugati végein.

Háromfára megérkezve mindkettőjüknek pozitív érzései támadtak a víz láttán. A levegő nagyon tiszta, a víz vélhetően valami helyi adottság miatt inkább sötét, ami igaz az itt kifogható harcsákra is. Háromfa nem a “lavortavak” kategóriájába sorolható. Épp ellenkezőleg, igazi kemény terep. A helyi TSZ-é volt, ami a rendszerváltás után a természet visszafoglalt. Számos akadóval és a területet uraló töklevéllel. Amellett a tó és annak környéke szépen kiépített. Rend és tisztaság van. A vendégjog szent, de úgy is kell viselkedni mindenkinek, betartva az írott és íratlan szabályokat. Gépjárművel is engedélyezett a horgászhelyek megközelítése, lecsökkentve evvel a cipekedést, pakolást. A tó egyes részei az akadók, fák miatt meghorgászhatatlan, amit tudnak a harcsák is.

Attila korábbi tapasztalataira támaszkodva jó tanácsokkal látta el Robit. Az itteni harcsák kicsivel másabbak. Itt jóval nagyobb csalihallal érdemes próbálkozni, mert a kisebb harcsák is vehemensebben támadják a felkínált békés halakat. Többnyire kárásszal próbálkoztak, amely közel egy kilogrammosak voltak. Itt a 15 kilogrammos harcsa is megtámadja ezt a méretű csalit is.

Fotó: Bíró Róbert – Agro Jager News

Ketten 3-3 bottal kezdték meg a horgászatukat. Az itteni halak inkább fenéken és vízközt vadásznak. A felszínen lévő csalit kevésbé szeretik, amit nagyon nehéz megmagyarázni. Ami működik Lehőczön vagy a Dunán – itt kevésbé. Mindenki ezután a saját megérzései támaszkodott. Robi, a vízben, vonuló útvonalakat vett észre, amit egyértelműen a harcsákhoz kapcsolt. Ezek a csúcsragadozók vonulnak egyik helyről a másikra, akkor, ha kevesebb a zsákmány. Olyan harcsákat is ismernek, aki egy védettebb helyről, egy méternél kijjebb, nem merészkedik.

Robi szinte eufóriába került, miután mindent előkészítettek és a botok beélesítve a víz felé meredtek. Az állított botos szakítós módszerrel összeállított  készségek eddig mindig szerencsét hoztak. Ha valami már egyszer bevált, azon nem szabad változtatni – tanítják a nagy öregek. Így ők sem bonyolították túl a szereléket. Egy dolgot kivéve, egy 140 grammos ólom tartotta vízközt a csalihalat.

Majd szépen lassan beesteledett. Étkezés nélkül nem lehet lefeküdni, főleg vízparton, harcsázás közben. Így, a hosszú nap után, mivel mindketten sokat vezettek és munka után voltak, bár rövid időre, mindenki elcsendesedett.Háromfán meg aludni is nagyon jó, mert a levegő nagyon tiszta. Robi, meg-megtörve a pihenést, folyamatosan a botokat és a vizet nézte. Érezték mindketten, hogy bármi megtörténhet. A lelkük mélyén bizakodtak, de arra is fel voltak készülve, hogy kapás nélkül indulnak majd másnap reggel hazafelé.

Fotó: Bíró Róbert – Agro Jager News

Robi jobb oldali botján lévő kapásjelző hosszú sípolása törte meg a csendet. Nem is volt kérdés, hogy valami megtámadta a kilós csalihalat. A műanyag kapásjelző elindult lefelé, majd váratlanul a harcsa elindult az ellenkező irányba. A bot abban a pillanatban meghajlott. Ekkor ketten egyből csónakba pattantak. Attila irányította a csónakot, míg eközben Robi teljes mértékben csak a halra koncentrált. Más harcsákhoz képest ezek a halak valamiért jóval erősebbek. Mivel a csónak miatt tudatosan tudták a halat irányítani, plusz mindketten sok ilyen nagytestű halat láttak, viszonylag rövid időn belül a harcsa kezdte magát megadni. A fejlámpa fényében egy  szempár meredt rájuk. A harcsa szeme a fejéhez képest picike, amely értelmet sugároz. A fénykavalkádban még többször kitört, majd egy ponton elfáradt és feladta a küzdelmet.

Bár ekkor a 175 centiméter hosszú harcsa nem tudta mi fog történni, a két sporthorgász csak egy-két fénykép elkészítésben gondolkozott. A nagytudású, sokat tapasztalt harcsások egyáltalán nem szeretik ezeket a matuzsálem halakat hazavinni. Épp ellenkezőleg, amikor csak lehet mindent megtesznek azért, hogy tovább élhessenek.

Az adrenalin lassan elpárolgott. Az izgalom a parthoz érve egyre jobban alábbhagyott. A halat matracra helyezve készítettek egy – két fényképet, már napfelkelte környékén, amikor jó látási viszonyok voltak.

A harcsák könnyen sérülhetnek, ezért az emeléskor mindig törekedjünk arra, hogy a lehető legnagyobb óvatossággal vigyázzunk rájuk! – figyelmeztetett Robi.

20 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Bíró Róbert eljutahasson ide Háromfára. Álmában sem gondolta azt, hogy a tó már az első napon befogadja őt. Sok minden egyszerű az életben, de harcsát fogni egyáltalán nem az, ezért mindig azt tanácsolja mindenkinek, hogy soha ne adják fel az álmaikat.

Fotó: Tasnádi Attila – Agro Jager News

Bár még csak június vége van, és hétről-hétre telik a nyár, el is határozták, hogy következő alkalommal, mindenki felpakolva a saját családjával és a horgász felszereléseikkel, közös nyaralással folytatják a horgászatukat Háromfán, amit mindenkinek egyszer érdemes kipróbálnia – zárta beszámolóját Bíró Róbert.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Tasnádi Attila, Bíró Róbert

Van egy szép horgászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Tóth Zoltán élménybeszámolója:

Én, aki a pontyozáson és a kárászokon keresztül kezdtem a horgászkalandokat a székesfehérvári vizeken – mint például a Gaja-patak vagy a fehérvárcsurgói víztározó –, ma már egészen más típusú vizeken találom magam.

Fotó: Tóth Zoltán – Agro Jager News

A Sziklás-hegységbe sodort az élet, de a horgászszenvedélyem nem változott. A környezet viszont igen, és alkalmazkodnom kellett – nemcsak az itteni kultúrához, hanem a horgászkultúrához is. Ennek szerves része a műlegyezés, amelyet – talán némi elfogultsággal – a horgászat csúcstechnológiájának is nevezhetnék.

Most egy rövid kiruccanásról szeretnék beszámolni, képekkel illusztrálva, amely az Észak-Közép-Montanában található Édesfű-hegyekben (Sweetgrass Hills) zajlott. Szerencsére ez a gyönyörű terület közel van hozzám, és ha kinézek a konyhaablakon, el tudom dönteni, érdemes-e aznap „kiugrani” horgászni.

Fotó: Tóth Zoltán – Agro Jager News

A vizeken itt a pisztráng dominál, amelyet különösen szeretek könnyű legyező bottal megfogni. Ha pedig Magyarországra látogatok, természetesen továbbra is örömmel pontyozom, kárászozom – a compóról nem is beszélve.

Talán a többit bízzuk a képekre.

Ha valakit érdekel ez a vidék – akár Montana, akár Kanada –, a szerkesztőségen keresztül szívesen megosztom szerény tapasztalataimat.

Honfitársi horgászüdvözlettel Montanából:
Tóth Zoltán

Horgászni szeretne Kanadában?

Keresse bizalommal Pálfai Gábort!