Egy vadászatra, egy jónak ígérkező vadászatra, különösen barátokkal, igazán készül az ember. Előtte azért fel-felhívjuk egymást, hogy ki merre van, hogy van és, hogy merre is fogunk találkozni? Ki sem hagyhatnám, ki sem hagyhatom azt, hogy Szerbiából, a Vajdaságból, a Délvidékről, a Bácskából vagy tudj Isten merről is, egyáltalán azok, akik Röszkénél vagy végig a magyar-szerb határon lépnek be hazánkba, azok most a kishatárokon is 0-24 órás nyitvatartással találkozhatnak. Szinte el sem hiszi az ember, hogy ott és akkor megyünk át Szerbiába, vagy jövünk haza Magyarországra, amikor csak akarunk, mert a kishatárátkelők mindenütt nyitva vannak! Ez azonban csakis nekünk, magyaroknak és a szerb állampolgároknak lehetséges. Soha nem látott együttműködések Belgrád és Budapest között, amit itt, a mindennapokban is megélünk.

Hajnal az Öreghegyi vadászházunk udvarán. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

A barátaim szoktak fogadni, hogy elkések-e a vadászatokról vagy nem, de szerencsére most már inkább olyan fogadásokat teszünk, hogy ki ér oda a vadászházhoz hamarabb. Hozzá kell tenni, hogy aki Szerbiában vadászik, az igencsak veselkedjen neki, mert őket megelőzni nem igen lehet. Hogy változott a határátkelők rendje, Goran barátom szeme felcsillant, hogy mindenképpen ők fognak hamarabb hozzám érni, azaz ide Magyarországra és Bognár Rudi csak nevette. Ahogy mondja a népdal, hogy „Rózsa Sándor nem vötte ezt tréfának!”, így én sem és már reggel hat órakor a vadászháznál talált a hajnal! Egy üveg pezsgő volt a tét!

A korán érkezők: középen Csányi József elnök, a magyarkanizsai vendégeim, barátaim társaságában. Balról Bognár Rudolf, míg jobbról Bosnjak Goran. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Az egyik tagtársunk már tüzelt a konyhában, hogy mire megjönnek a többiek, meleg legyen, így én voltam a második, de már én is meleg konyhába toppantam be. A vadászház körül aztán szöszmötölés, egy-egy tag is fel-feltűnt Öreghegyben és az előóvatoskodó macskák úgy döntöttek, hogy jobb lesz kereket oldani ma reggel, mert Ottokár már őrjáratozott és nála nincs alku. Azonban nem történt semmi és mivel a vadászházba nem jöhetett be, ezért úgy döntött, hogy visszakéredzkedik az autóba. Onnan lesett, de mikor a vadászkürtömért visszamentem, akkor már nem viccelt és szó nem lehetett arról, hogy nyugodtan pihen. Vadászni megyünk!

Reggeli eligazítás Öreghegyben. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Fagyos, de derült hajnalunk volt és a vadászház körüli fenyők méltóságteljesen őrködtek Öreghegyben. Adventben járunk s ha sok fenyő nincs is a környékben ezek a fák díszei a vadászháznak. A régiek ültették s már azt sem lehet tudni, hogy kik voltak azok, de egy biztos, nekünk is, a ma élő embernek is ültetni kellene, mert ha azok a fák kiszáradnak, akkor kopasz marad a vadászház és a környéke. Azt hiszem nekünk is többet kellene tenni, mint a régieknek, mert, ha ők is megültek volna azon, amilyük van, a ma ismert világunk is más lenne. Kétségtelen tény, hogy szorgalmasok voltak. Az kevés volt régen is, hogy csak tartsuk meg, amink van, mert ha nem is tudjuk gyarapítani, de legalább legyen takaros és csinosítgassuk, ami nemcsak ide igaz, hanem általában véve. Bár hozzá kell tenni azt is, hogy annyi minden változott és teszem hozzá azt is, hogy jó irányba, hogy sokszor még összeszedni is nehéz s kapkodja az ember a fejét, hogy ezt is lehet, azt is lehet…

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Egy mérhetetlen nehéz, vén, öreg, átláthatatlan nádban gázolok, töröm az utat és ahogy a vége felé érek a hajtásnak, kitisztul előttem a horizont, ahogyan a jogszabályok kesze-kusza sűrűjét is szépen lassan, ha nem is villámsebesen, de kiegyenesítik és a ránk égett múltat, amikor az államhatalom mindenről tudni akart, lassan lefejtik rólunk.

Irány a nád! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Az út végén, velem szemközt ott áll most Bognár Rudolf és Bosnjak Goran, akik élő példái annak, hogy csak ebben az évben mennyiben javult meg nekünk, vadászoknak a mindennapi életünk és mennyiben más egy ilyen vadászat, amikor könnyít az eljáró hatóság a mindennapjainkon.

• Péter! A Goran azt mondta, hogy ha egy madarat is elhibázok akkor én megkapom az ő IZS dupláját és nekem oda kell adnom a FRANCHI Feelinget. – fogad a hajtás végén a magyarkanizsai barátom Bognár Rudolf, vagy ahogy náluk szerte ismerik „Macska Rudi”!

Hogy miért Macska Rudi, azt nem árulja el sem ő, sem senki az öreg barátai közül, de egy bizonyos, hogy olyan fürge és villámkezű, hogy kétségtelen illik rá a jelző. Valamikor mesterien rúgta a bőrt is, talán ott kellene keresni, de Kanizsán a fiatalok sem tudják, így sanszos, hogy én sem fogom megtudni.

• Bizony mondtam neki, persze! Nehogy elrontsa azt a FRANCHI-t! – teszi hozzá Goran.

Tudom, hogy Goran sajnálja, mert úgy volt, hogy ő vadászik vele, de a másik puskám, a Salvinelli elromlott. Rákoppint ugyan az ütőszeg a gyutacsra, de nem akkora erővel, hogy elsüljön és így egylövetű lett a puska.

A FRANCHI Feeling hét év garanciával került a magyar üzletekbe és itt Rudi barátom mágneses irányzékát is láthatjuk a 12/76-os kaliberrel szerelt, csere chokkos sörétes puskán Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Ami miatt aztán mégis Rudihoz került, az az, hogy egy billentyűs puskával tud vadászni közös barátunk s gálánsan visszalépett Goran, barátja, Rudi javára.

• Értékelem Goran a kedvességedet, de Péter rám bízta a fegyvert és én nem adhatom át senkinek. – neveti Rudi.

Goran csak mosolyogja a dolgot, de én csak nevetem, mert hát pontosan jól tudom én a rendőr észjárását s csak hozzáteszem.

• Nem is fogod te azt kérni, igaz Goran:
• Nem szoktuk Péter. Jobb ha önként leteszi! – feleli.
• Látod Péter, a zsaruvér! Én figyelmeztettelek! Jól vigyázz! – neveti Rudi.
• Nekem elhiheted, a rendőr, az rendőr marad! – felelem.
• Neked elhisszük! Jut eszembe, kézcsók édesanyádnak! – mondja Rudi!

Ma vendégvadászatot szerveztünk és minden helyi a saját vendégének kedvez. Így illik és mi is a vadászbarátaink vendégei felé udvariasak vagyunk. Így illik és ha ilyen helyt jár az ember, csak megjegyzem, hogy látszik az ilyesmi, mert aki komolyan gondolja, annak a hátán keresztben van a puska.

Behoztuk a szárnyat és Ottokárral figyelünk! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Vadásszanak a többiek is – mi itthon vagyunk. Ilyenkor jó, ha egy helyi, egy vendég váltogatja egymást a hajtásban s az is eligazodik az idegen területen, aki sose járt erre. Általában véve úgy kell menni, hogy tudjon is lőni az ember. Most a vendégnek kell kedvezni és Ottokárral úgy intézzük, hogy ne csak Goran élvezze, hanem van itt mellettünk egy szakállas úr, aki igen jó sörétlövő, csakhogy az 50 méterre karikára bukó nyúlért vissza is kell menni!

• Maradjon, csak! Ottokár elhozza, én meg majd viszem!

Kalapemeléssel üdvözöl! Na, mit ne mondjak, jól esik! Igazi úriember! Ottokár nyaka közé kapja a lábait és utána rugaszkodik a nyúlnak. Áll a hajtás s ahogy kiigazodik a sor csak, fel-felpattan egy-egy nyúl és mivel az elállók valami miatt mozognak, mind erre törne ki. Pedig nincs kapu, nincs zsák, egyáltalán semmi kivetnivaló nincs abban, ahogy felálltunk.

Ottokár kutyám érkezik! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Igaz, az elején volt egy-egy lemaradó, de vannak közöttünk dunántúliak s ők tudják csak mit jelent az egyenes hajtósor, mert hát disznóhajtáson domborodik ki igazán, hogy mit jelent egy professzionális vonal, hogy nyugodtan lehet előre is, hátra is lőni, de ez az apróvad vadászatra is igaz. Ó, különösen igaz!

Ahogy Ottokár bejön, már repül is a másik nyúlért. Goran csak mosolyogja, hogy azért merül az akkumulátora a kutyának is, persze, egy ekkora, egész napi hajtás a kutyákat is próbára teszi. Goran egyszercsak megszólal.

Csóti János vadásztársam balról és Bosnjak Goran jobbról. Közöttük minden madár leesett! Gratulálunk! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

• Miért jön erre az összes nyúl?
• Azért, mert alapvetően erre szokott! – felelem és ahogy elviharzik előttünk egy, Goran fel sem emeli a puskáját – Miért nem lőttél?
• Ott, a bal sarokban is lőjenek! – és milyen igaza volt!

Ottokár érkezik! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

A nyúl tovább repült, mellettünk a szakállas úr sem lőtt, mintha összebeszéltek volna Gorannal, pedig sose találkoztak és aztán megszólaltak a puskák. Ilyen az „U” hajtás és a szárnyon már hajolnak is le a zsákmányért. Azt hiszem egy nyelvet beszélünk, jó ilyen emberek között lenni, régi idők hangulatát idézi. Miközben az én és a társam vendége csak összenéz. Nincsenek szavak, erre nehéz bármit is tanítani, mert a stílus maga az ember…

A “Zádori kereszt” Dorozsma alatt. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Mikor kiérünk, Rudinak fülig ér a szája. Persze két nyúl, egy kakas három töltényből azért nem rossz átlag!

• Csak az új FRANCHI miatt van! – ugratja Goran!
• Ne irigykedj! Inkább mondjad, mit lőttél?
• Két nyulat!
• És mennyi töltényből?
• Háromból?
• Akkor ezt most jobban zártam – ugratja barátját Rudi!
• Na, cseréljünk egy hajtásra!
• Kizárt Goran, még elrontod a puskát, épphogy sikerült belőnöm!

Szépen gyarapodik a zsákmány. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Egy fiatal hajtógyerek lép el mellettünk, aki kerek szemekkel hallgatja a két jóbarát élcelődését és megkérdezi, a kis társát, hogy lehet egy sörétest belőni?

• Én rájöttem! – mondja Goran!
• Na, Goran! Akkor ne tartsd magadban!
• Vedd le a mágneses irányzékodat, amit a cső végére raktál!
• Kizárt dolog – neveti Rudi – kizárt dolog!

Vetés szélén kiigazodni! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Aztán kis szakmai vita alakul ki, mit is jelent az „U” hajtás?

Vannak akik mereven ragaszkodnak álláspontjukhoz, de nincs mit tenni, mert az „U” hajtás éppen olyan, mint a stráf vagy ki, hogy ismeri, a cseh pászta, de azzal a különbséggel, hogy míg a stráf szárnyain kizárólagosan csak hajtókból állhatnak, addig az ”U” hajtás szárnyain, a hajtók között, vadászok is mehetnek és semmi, de semmi különbség nincs az egyenes hajtásfenék között, a két vadászati forma esetében. No és mindkét esetben a vadászatvezetőnek középen, a hajtásderékban kell menni! Meg itt még vannak elállók – rakja mellé valaki. A tények makacs dolgok. Aztán, hogy mennyire fontos a humor, hogy a mindennapokat túléljék az emberek, egy jókedélyű dunántúli vendég aztán egy precíz megjegyzéssel messze elhajtja a felek és az adventi vadászat feje felől a gyülekező felhőcskéket…

• Ámen!

Bognár Rudolf a FRANCHI új, 12/76-os Feelingjét tesztelhette Kiskundorozsmán. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Nem is lehet erre mit mondani és kitör a nevetés, de páran füstölögnek még s ahogy állunk fel a következő hajtásra itt is, ott is folytatódik a diskurzus. Egy-egy szálat még fel-felvesznek a vadászok. Ki-ki megjegyez még valamit, hozzátesz, eszébe jut egy-egy fontos momentum, de hogy a hajtásvezetőnek a derékban kell lennie középen, na abban, senki nem vitatkozik.

20 év után újra kapható a FRANCHI Magyarországon! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Ragyogó napsütésben, derűs időben fordulunk rá Dorozsmának. Bal kéznek a Keresztelő Szent János templom emelkedik fel. A „giling-galangos”, még én is rácsodálkozok, pedig már láttam néhányszor és rendre minden írásomban is megemlékezek róla, de mindig másképpen látja az ember s akárhogy is vagyunk, a templom meghatározza a falvak képét ma is.

Ottokár kutyámmal Domaszék és Kiskundorozsma között. Fotó: Bosnjak Goran

Mindenkinek megvan a neki kedves. Felénk, a kivonuló vagy éppen a kivert török után, hagymaalakú református templomok is vannak. Persze, nyomtalanul nem ment el a 150 év s ki gondolná, hogy a legmagasabb rangú török vezető, a legmagasabb szintű biztonsági intézkedések mentén érkezik majd 300 év után Budapestre…

Lőállásban Bognár Rudolf a FRANCHI Feeling 12/76-os teszpuskájával. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Csendesen telik az adventi vadászat, na, nem azért, hogy nem szól a puska nem, mert, itt is, ott is fel-felpattan egy-egy nyúl, röppen a fácán, bújik, igyekszik megszökni a szajkó, mert hát a saját élete, mindenkinek nagyon kedves!

• Rudi! Rudi! Megy a szajkó!
• Látom Goran, látom, de lapos…

Bognár Rudolf és Bosnjak Goran vendégségben, nálunk! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

No, szépen vadásznak, jól vadásznak és Rudi igen jól forgatja a FRANCHI-t. Megint ott a lábánál egy mezei nyúl, két kakas meg a sűrűben itt és ott. Csak leljük meg!

• Megleli az Ottokár, Péter, csak engedjed!

Rudi nehezen válik meg a puskától, de haza nem vihetik. Mire a terítékre kerül a sor, nehéz párákat nyög a rét, lent a székben. Onnan, a bokrok, a lapos felől kúsznak elő s úgy lehet reggelre fagyni is fog. Már reszket az Esthajnal csillag, amikor megszólal a kürt, fellobbannak a tüzek.

Balról: Dr. Lázár Szvetozár rendőr ezredes, társaságunk természetvédelmi felelőse, középen Csányi József elnök és kutyájával, Marsovszky Gergely, társaságunk titkára. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Ottokár már nem igen ugrál és a kompetenciában megkapott nyulakra fekteti okos, barna fejét. Sokat mentünk. Sokat tettünk ezért a napért. Ma már jogunk lett, hogy bármikor mehetünk a kishatáron, hogy átadhatom vagy éppen átengedhetem a puskámat, hogy a külföldi állampolgárok vadászati engedélyekkel az ország egész területén vadászhatnak és azok, akiknek még nem lehet magyar vadászjegye, azoknak is találtak újabb megoldást.

Karácsonyi ajándékot keresel? Kattints a képre és látogass el az Agro Jager webshopjába!

A régi joganyag, a ránk égett régi szabályok szépen lepattognak, lefejti az idő, meg benne az ember, aki megoldásokat keres. A kritika, az építő és segítő jellegű kritika, a jóízű, az előremutató véleményformálás nélkül azonban aligha működhetne, érhetne el bennünket a változás. De ne feledjük: a jóhoz könnyű hozzászokni. Persze jogunk van ehhez és ahhoz, hangoskodni is lehet, de adventben járunk és a joggal, amit kaptunk, felelősség is jár. Ennyi könnyítés, ennyi segítség után hálával is tartozunk, ami mellé jó adag szerénység is szükségeltetik. Különösen most, karácsony előtt egy héttel, amikor már mindenki az ünnepre készül.

A FRANCHI is marad és Dragisa mellénye sem megy “haza”, Szerbiába! Balról Bosnjak Goran tartja a híres klub versenyzőjének mellényét, amelyet ajándékba kaptam Dragisa Simictől! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

• Goran persze nem hagyhatja annyiban!
• Na, add csak vissza Péternek a FRANCHI-t, nem örökbe kaptad!
• Na, ne irigykedj, legközelebb te kapod el – feleli a barátja.
• Ez biztos, csak gyertek, mert most már jöhettek, amikor csak akartok!

Lobognak a tüzek  Öreghegyben! Üdv a vadásznak, tisztelet a vadnak! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Itt-ott még villognak egy kicsit a lángnyelvek az arcokon, aztán elcsendesedik a vadászház udvara és egyik vendég a másik után köszön el ettől is, attól is. Új ismeretségek, barátságok köttettek, persze erről is, meg mi másról szólna a vadászat? Gazdag teríték körül álltunk és mindenkinek jutott az ünnepi asztalra. Még a hajtóknak is, hiszen így hozza a szokás, ez az íratlan törvénye nekünk a vadászoknak, határaikon innen és azon túl is, hiszen a vadászat összeköt…

Kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag új évet kívánunk!

A vendégvadászat végén az Öreghegyi vadászházunk udvarán. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager

Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. – lapigazgató