Keressen minket

Vadászat

Sebzett sakál támadta meg a vadászt

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

A Nagyecsedi Vadásztársaság, határainkon belül, a legkeletibb vadásztársaságok egyike, ahol a társaságot Tóth Zoltán elnök irányítja, míg a szakmai munkát Szabó Tamás vadászmester vezeti. A társaságot a vadászat, a vad szeretete annyira összetartja, hogy a téli etetések során, vagy a vadkárok felmérésénél is, a vadászmester rendszeresen odaadja a vadőröknek a terepjáróját. Így Almássy János és Nyíregyházi Attila hivatásos vadászok, szép magyar nyelvünket ápolva, vadőreik, szakmai megbecsülése – példás.

Almássy János, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Ópályiban él, a Mátészalkai járásban. Munkája azonban Nagyecsedhez köti. Igen, ott, ahol valamikor az Ecsedi-láp ringatta a nádat, ott hivatásos vadász. A tavalyi, a 2022-es aszály őket sem kímélte és a nádat sem, mert ahová eddig a gép nem tudott bemenni, most ott is kaszáltak. Erdejük nagy része még fiatal, de azért, itt-ott van egy-egy vén tölgyes. A minap munkatársával, ha úgy vesszük, határszemlére indultak, amikor összetalálkoztak egy aranysakállal…

2022. nyara nem volt kegyes sem a gazdaemberhez, sem pedig a vadhoz, a vadgazdához. Biztos lehetünk benne, hogy erre az esztendőre sokáig fogunk emlékezni, anyagilag is nehezen piheni ki az ország. Túl vagyunk rajta. Ha nem is szokott a magyar ember sokat prézsmitálni, hogy mi volt, azért mindenki láthatta, ha mást nem is, akkor mi mennyiségű vizet tudott meginni a vad. Mondhatom, hiszen megannyi vadgazdával tartjuk a kapcsolatot, hogy aki tudott, itatott. Almássy Jánosék is így jártak, mert hol vannak már a Kraszna és a Szamos árvizei?! Ha lennének is, azok ma már leszaladnak, ahelyett, hogy a lápi világot táplálnák…

Almássy János méretes aranysakáljával Fotó: Nyíregyházi Attila

A helyiek, itt, úgy 8000 hektáron gazdálkodnak, óvják a természetet is, mert a vadőr azért kicsit régen is és ma is, azért természetvédelmi őr is. A feladat keresztmetszete széltében, hosszában egyforma s aki biztatás nélkül nem talál munkát, az inkább adja le a jelvényét. Sokszor keresni sem kell, adja az magát – mondja Almássy János.

Így voltunk akkor este is a kollégámmal. Most még nyílt, fedetlen a határ és a gabona is éppen, ha bokrosodik. Abban még, most a nyúl se tud elbújni, hát még a dúvad! Csak azért is menni kell. A sakál folyamatosan mozog. Nehéz megmondani, mikor akad bele az ember, de ha megyünk, akkor a teríték is gyarapszik – meséli lapunknak Almássy János.

Menni kell – folytatja, mert menni kell az őzért, amelyből azért csak-csak akad 500 gramm feletti, ha úgy vesszük az „500 plusszos” kategóriából is. Így évről, évre 40-50 őzbakot hoznak terítékre.

Itatóból sokfélét üzemeltetnek. Van, amelyikből jobban csak az apróvad és az őz, de van, amire már a szarvas is rájár, mert azért öt bika 2022. őszén is esett. Legjobb bikájuk 9,20 kilogrammot nyomott, amire azért már felkapja az ember fejét s ahogy lenni szokott, ilyen adatok mellett már a tarvadat is vadászni kell.

Akkor nap, már késő délután, úton voltunk. Mentünk Nagyecsedre. A kollégámmal igen jóban vagyunk, úgy beszéltük, hogy jön értem, persze nem kellett várnia egy percet se. Így szoktuk, ő se várat, én se kések. Aztán már gurultunk is. A sakállal foglalkozunk, talán többet is, de szükséges, mert sok van. Látjuk, halljuk, érezzük. A barátaim tudják, hogy szeretek sakálra vadászni és azt is, hogy egy 300-as Winchester Magnumot használok. Látni kell, hogy olyan kalibert kell használni, ami a dúvadnak sem okoz sok szenvedést, de mégis hatékony eszköze a vadőrnek. Persze vadászunk, de a napi rutin, a területbejárások miatt, a fegyver minden nap a kezünkben van és napról, napra, hétről, hétre vadásszuk a dúvadat. Ez egy életforma. Tudja ezt a család, tudják ezt a kollégák. Akit már küldeni kell, akit biztatni kell, ott a terítékadatok is szerényebbek és nemcsak a nemes vadból, hanem a dúvadból is. Fegyverrel és csapdával egyaránt fogni kell, ennek ellenére azt látjuk, hogy nem lehet csökkenteni az aranysakál állományát. Talán szinten tudjuk tartani.

Legjobban a nyúlsírásra reagálnak, de azt is ügyesen kell hallatni, mert tanulékonyak. Csapdázásnál megkerülhetetlen tapasztalat, hogy a csapdát, nincs mese, el kell ásni és Nagyecseden terelőt is szoktak kihelyezni. Azonban az a megfigyelés, hogy a halkonzerv halolajával lekent csapdák a leghatékonyabbak, mi több, az üres konzervet egy ágra akasztva, még eredményesebb a fogás. A csalira is lehet csorgatni, annak szinte nem tud ellenállni a sakál és ha van, akkor bizonyosan megfogjuk – mondta Almássy János.

Nyíregyházi Attilával indultunk el és a Kis-Kraszna-partján haladtunk, oda már igen közel húzódik a román határ. Azon a területrészünkön, jobbára mezőgazdasági táblák húzódnak, amikor egy sakálra lettünk figyelmesek. Alapvetően a mezei nyúl állományát becsültük, a nyúl miatt mentünk arra. A Góczi Pista földjén kapta ránk a tekintetét. Persze pillanatok alatt előkerült a fegyverem. A társam lámpázott s mire megleltünk, már inalt!

Voltunk már mi ketten lámpázni, vadászni is. Tudtam, hogy a lámpával nem lesz hiba, de azt is tudtam, hogy rohan a sakál. A sakált egyébiránt nem lehet kiszámítani. Arra nincs recept. Egyszerűen ügyesebbnek kell lennünk nála. Ebben az évben 24 sakál esett. A 25-ik lehet az év utolsó sakálja, amit végül futtában ejtettem el. Bizonyosan nem szed össze több nyúlfit és őzgidát sem. Bár nem mértük meg, de igencsak akkora lehet, mint a napokban terítékre került sakál, amelyet Hermánné Bedics Rita, messze innen, a Duna-Tisza-közén ejtett el. Most főzzük a trófeát, mi is kíváncsiak vagyunk és amint tudjuk bevisszük bíráltatni Nyíregyházára. Öreg, több éves kan aranysakál volt, amelyet eddig sosem láttuk. Feltehetően úgy érkezett hozzánk.  A tagságból jó páran igen sok időt töltenek kint s azért meg kell jegyezni, hogy ők is jelentős mennyiségű dúvadat ejtenek el, még akkor is sakált lövik, ha esetleg nemes vadat várnának. Így, úgy gondolom, előrébb vagyunk mi is és ha más vadásztársaságnál is így van, akkor minden bizonnyal számottevő a hozadéka, ha a sportvadász a régi regula szerint vadászik.

Nagyecseden az elmúlt évben 50 rókát, 53 borzot, négy sakált, 35 szarkát, 22 szajkót, 24 dolmányos varjút hoztak be.

Az utolsó sakál azonban minden bizonnyal emlékezetes marad, nemcsak nekem, hanem a kollégámnak is, mert mikor érte mentem, akkor a sebzett sakál felugrott és nekem fordult. Szabályszerűen kutya módjára ugatott és megtámadott. A kollégám mindent látott az autónál, segíteni nem tudott. Hozzá kell tenni, hogy résen kell lenni a sakállal, mert, ha hibázik a vadász, biztosan összemarja.

 

Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Fotó: Almássy János és Nyíregyházi Attila

Vadászat

A szuka

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A tegnapi történetnek nem gondoltam hogy lesz folytatása, de lett. Pont végeztem a kan sakál történetének leírásával, amikor nejem invitál, készen van az ebéd. Tálalás közben felolvasom, majd természetesen kikérem a véleményét. Tetszik neki is, bár a babonás részt kicsit furcsálja. Igaza is van, nem nagyon vagyok babonás. Esetleg egy egészen picikét. A leves kanalazgatása közben megemlítem, hogy hajnalban, a hivatásos Józsi cimborám is, terítékre hozott egy sakált, szintén kant.

Fotó: Mihály Pál – Agro Jager News

A jelek szerint most jobban mozognak, ráadásul az enyémnek a párja, a szuka még ott lehet és vissza kellene menni. A kanál megáll a kezében és rámnéz, pont úgy ahogy csak az asszonyok tudnak, amikor fontos mondandójuk van. Belenézek a szemébe és villámokat nem látok, csupán egy huncut mosolyt a szeme sarkában. Hosszúnak tűnő másodperc után megszólal: a zoknid a szárítógépben, nemsokára megszárad.
Elmosolyodom, az engedély tehát megvan.

A terv gyorsan elkészül, ugyanaz a körzet, minden ugyanúgy, csupán egy kicsit közelebb a körzet szélén található csatornához. Szürkületben el is foglalom az előre eltervezett helyet. A hangszórót is kiteszem, azonban nem nagyon készülök használni, csak ha látok valamit. A csendes nézelődés most a taktika és a kocsitól sem megyek túlságosan messze. Úgy 1,5 méterre.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Körben lucernaföldek, vetések a régi rizs kalitkákban. Azokon rengeteg az őz, a nyúl, szinte megszámlálhatatlan. A kis székemen, a gondolataimba merülve, észre sem veszem, hogy teljesen sötét lett. Olyan igazi, ahol még a pitbull is melléharap, ha be akar kapni valamit. Felállok és egyre sűrűbben pásztázom a belátható területet, ragadozóra utaló hőkép azonban nincs.

Ábra: Facebook

A balra elterülő lucernaföldön megállt a víz és a tocsogón a libák zsibonganak, egy róka vakog valahol messziről, sakálvokál sincs. Órát nem nézek, így nem tudom mennyi ideig nézelődöm, de a hátam mögött kiszúrok egy hőképet, ami különbözik a többitől. Közeledik a csatornaparton és a mozgásából már tudom, sakál. Csak remélem, hogy a szukát vezeti felém Diana.

Közel van a kocsi, így át kell helyeznem a lőbotot, ami sötétben nem is egyszerű, pláne halkan, úgy, hogy közben Diana a jobb vállamon ül. Azért sikerül, bár pont egy traktornyomban állok. Kicsit olyan vagyok, mint az Eiffel-torony a viharos szélben. A vad ebből nem vett észre semmit, szimatolgatva, de közeledik.

Lőtávon van már, amikor elfordul és a vizes részt kikerülni igyekszik. A keresőt leengedem, bekapcsolom a céltávcsövet. A céltávcsőben látom, amint majdnem szemben áll, én viszont nem vagyok teljesen stabil. Ennek ellenére jónak ítélem a poziciót, így dörren a lövés, amit egy puffanós becsapódás követ. A csikasz forog, nyüszít és kapkodja a hátulját, így ismételek és amikor egy pillanatra megáll, csattan a következő lövés. A becsapódás megint puffan és a toportyán elcsendesedik.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

Kiürítem a puskát, előkeresem a fejlámpát és elindulok birtokba venni a zsákmányom. Nehezen mászok át a meredek csatornán (négykézláb) és a vizes részt is kerülnöm kell, így a csatorna partján közelítek. Kisebb, ragaszkodó csipkebokorral történő találkozás után viszont levett kalappal lépek mellé. Elsőnek a nemét nézem meg, szuka sakál a zsákmányom. A találatokat is megnézem, az első lövés egy kicsit hátra csúszott. Kihúzom a csatornapartra és ugyancsak terítéket készítek. Előtte lemérem.

Fotó: Mihály Pál – Agro Jager News

Őt is szépen elfektetem, a szőrét is kisimítom és így fényképezem le. Valami oknál fogva vonzódom minden ragadozóhoz, a sakálhoz pedig különösen. Csodálom megint, hiszen tényleg egy tökéletes ragadozó. Amint visszaérek az autóhoz, pakolok is össze és indulok haza. Otthon elpakolászom, leveszem a bakancsot és a ruháimat, a zoknival együtt, a mosógépbe helyezem. Dianát is eltessékelem a vállamról, bár előtte azért kértem tőle a legnagyobb vágyamat, ha már most ilyen jóban vagyunk. Ha azt teljesíteni szeretné, minimum kettőt húzni kell a nadrágszíjon.

Benézek a hálószobába, oldalbordám összegömbölyödve alszik. Elmosolyodom. Mi is kell az eredményes ragadozó vadászathoz? Egy kabalazokni??  Lehetséges, de nem feltétel. Diana segitsége? Bizonyosan. Leginkább viszont kell egy stabil háttér, ahol támogatják a vadász hobbiját.

Nos, én még ebben is szerencsés vagyok!

Tisztelet a vadnak!

Szuka aranysakál a terítéken.
Kaliber: 243 win.
Lőtáv: 148 m.
Súlya: 10,4 kg.

 

Írta és fényképezte: Mihály Pál

 

Kemenszky Péter doktori disszertációjában az alábbi megállapításokat tette az aranysakálról:

T3: A Belső-Somogy/Ormánság vizsgálati területen mind előfordulási gyakoriságát, mind nedves biomasszatömegét tekintve a legfontosabb táplálékalkotó a nagyvad. A sakál nagyvadfogyasztása havi bontásban mind esetszámában, mind biomasszatömegében a teljes
vizsgálati időszakban felülmúlta az összes többi táplálékalkotót. A rágcsálófogyasztás szignifikánsan hónapfüggő, jelentősége egyes tavaszi és nyári hónapokban csekély, ősszel és télen elhanyagolható.

T4: Míg az erdősült, fedett, mozaikosan változatos Belső-Somogy/Ormánság mintaterületen a sakál elsődleges táplálékalkotója a nagyvad volt, addig Bólyban, mezőgazdasági környezetben, nyílt élőhelyen a kisrágcsálók képezték a fő táplálékbázist. Szignifikáns különbség  mutatkozott a két élőhely között a fogyasztott táplálékalkotók diverzitásában is, és a kialakított táplálékkategóriák alapján összehasonlítva a két területet, a sakáltáplálék összetétele a rágcsáló esetében szintén szignifikánsan eltért.

T5: A vizsgálati években a vemhesült szukák fekunditása, vagyis az egy szaporodási ciklusban egy nőnemű egyedre eső utódszám növekedett. A szukánkénti potenciális szaporulat a nyolc év alatt mintegy kétszeresére emelkedett, amely tendencia magyarázza a faj robbanásszerű hazai
állománynövekedését és európai diszperzióját.

T6: Az aranysakál táplálkozását tekintve Belső-Somogy/Ormánságban a gímszarvas és a vaddisznó játssza a legfontosabb szerepet. Ez a két nagyvad fordul elő leggyakrabban a sakál táplálékában, s együttesen a nedves biomassza közel felét kitevő kulcsfontosságú táplálékalkotók.

T7: Kutatásom során a leválasztott üres gyomorfalak tömegei között korosztályonként
szignifikáns különbséget mutattam ki, azok tömege a kor előrehaladtával növekszik.

Forrás: Kemenszky P. (2020): Az aranysakál (Canis aureus) általános biometriai, táplálkozás- és szaporodásbiológiai vizsgálata a Dél-Dunántúlon „doktori (PhD) értekezés”. 92-93. oldal. Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet

 

 

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Soha ne mond, hogy soha!

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Mihály Pál aranysakálokra vadászott idén februárban. Tapasztalatait és élményeit osztotta meg lapunkkkal:

Fotó: Mihály Pál – Agro Jager News

Az elmúlt időszakban jutott nekem a rosszból s jóból egyránt. A tavalyi évet kényszerpihenővel zártam, az ideit pedig azzal nyitottam. Februárban viszont a vadászat terén Diána a szárnyai alá vett, bár egy kis fejtörést azért okoztam neki is. Ellátott élményekkel gazdagon, minden második vadásznap különféle disznókat vezetett elém. Biztosan értetlenkedve nézte, amint elengedtem őket. Nem nagyon tudta kitalálni, mit is szeretnék, de tegnap este siker koronázta a próbálkozását.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Igen, egy szép sakált szerettem volna terítékre hozni. Utoljára agusztusban voltam ezen a téren eredményes. Azt tudtam, melyik részeken laknak, így abba az irányba orientálódtam. Láttam is belőlük néhányat, valami miatt lövéshez mégsem jutottam. Volt, hogy vendéggel ültem ki rájuk, láttunk is, azonban lövéshez akkor sem jutottunk. Ez furcsa is lett volna, mert alapból kijelentettem már többször, a sakál az enyém, azt nem engedem át másnak. (Eddig egyetlen egy kivétel volt.) Ezért érdekes lett volna a helyzet, bár a másik kijelentésem a “soha ne mondd, hogy soha.”

Fotó: Mihály Pál – Agro Jager News

Ábra: Facebook

A tegnapi napot viszont alaposan megterveztem. A szelet is figyelembe véve, jó előre elterveztem a vadászat helyszínét, egy tartalék tervvel kiegészítve. Már kora délelőtt előkészítettem mindent és elfogott az az érzés, hogy igen, ma meglesz. Szinte tudtam, hogy sikeres leszek.
Az öltözködésnél egy régi “kabalazokni” került a kezembe. Elméletileg már nem hoz szerencsét, de mosolyogva csak felhúzom a lábamra. A bakancs úgyis eltakarja.

Útnak is indulok és hamarosan a kigondolt helytől kicsit messzebb pakolok elő a kocsiból. A járművet beerőszakolom a bokrok közé és magamra aggatom a felszerelést. Stabil tripod, puska és a hátizsák, benne a hívókészülék, szék, valamint a szükséges apróságok. Gyorsan összeadom fejben a súlyukat, nekem 4,9 kg jön ki, bár általanos hetedikben megbuktam matematikából. Cigivel ellenőrzöm a szelet, majd lassan elfoglalom a helyemet. Minden a helyére kerül, a hívó szemben a széllel, úgy 70 méterre. Egyenlőre csupán hasznos vadat látok csak mozogni, viszont az erdőt átszelő csatornától riaszt az őz. Sűrűbben pásztázom azt a részt, de én nem látok semmit. A szürkületet felváltja a sötétség, így elérkezettnek ítélem az időt, az aktívabb vadászat megkezdésére. Elindítom a hívót és a “wild rabbit distress” hangot verik vissza az erdő fái. Pár perc után rágyújtok, ellenőrizni a szelet. Az első slukkot fújom ki, amikor a hőkamerán egy gyorsan mozgó foltot látok, ami kicsit oldalazva, de felém tart. Rögtön felismerem; sakál. A koporsószöget olyan ívben hajítom el, hogy messzebről hullócsillagnak is nézhette valaki,és talán még egy kívánságot is elmormolhatott. Remélem bejön neki. Az én kívánságom viszont teljesülni látszik, határozottan jön a földön keresztben futó árokig. Ott viszont megáll. Nézelődik, forgolódik. A fogaskerekek csikorognak a fejemben, próbálom a legjobb megoldást kitalálni. Menjek én közelebb? Várjak, hátha elindul? Próbáljak másik hangot? Végül a sakál oldja meg a dilemmám, átugrik az árkon és jó tempóval megcélozza a hangot.

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A céltávcsőben nézem, pillanatokra néha megáll,de gyors tempóban közeledik. Elkocog pár nyúl mellett is, azonban a bajba jutott  jobban érdekli.

Előretolom a biztosítót és készülök a lövésre, amikor a szürkeállományom kisebbik részében megjelenik egy gondolat. Mire viszont ideje lenne elhatalmasodni, cselekszem automatikusan. Bőven lőtávra jött már be és mivel nem áll meg magától, kikapcsolom a hangot. Erre aztán lecövekel és érdeklődve figyeli, hogy hová tűnhetett a vacsora. A kereszt akkor már az oldalán pihent és megérintem a billentyűt. A dörrenés végigzeng az erdőig, viszhangozzák a fák, ezzel adva a világ tudtára, az életét vettem el egy toportyánnak. A csikasz pár ugrás után végleg elcsendesül.

Leülök a székemre és elszívok egy bűzrudat, közben azt a gondolattöredéket próbálom megérteni, ami a fejemben nemrégen megfordult. Sikertelenül. Feltápászkodom és levett kalappal birtokba veszem zsákmányom. Egy nagytestű, egészséges kan aranysakált ejtettem el. Kicipelem a hozzá méltó teríték és fotó elkészítéséhez, közben eszembe jut az orvos utasítása. Március 7-ig 5 kg-nál többet nem emelhetek, nem vadászhatok, nem vezethetek autót. Természetesen dohányozni sem szabad és egészségesen kell hogy étkezzem. Elmosolyodom, ezekből azért legalább egyet tudtam betartani.

A terítékkel kicsit elszöszmötölok, a szőrét is elsimogatom. Készítek jó pár fotot és igen, csodálom. Tényleg tökéletes ragadozó.
Hamarosan feladom mára, így pakolok és amilyen óvatosan érkeztem, ugyanúgy távozom. Igen, ma is elraboltam egy életet az erdőből.
Otthon a fénykép és videó visszanézése közben megint eszembe jut az a kis gondolattöredék. Sok, egyre több vadat engedek el lövés nélkül. Sokszor hangoztattam, hogy ez alól kivételt képez a dolmányos varjú és az aranysakál. Most mégis, egy pillanatra felötlött hogy ezt a gyönyörű ragadozót én csak elengedem. A terítéken látszik hogy nem történt meg, lehet nem is fog.

Fotó: Mihály Pál – Agro Jager News

Azonban a másik kijelentésem is él, miszerint ” soha ne mondd, hogy soha!”

Tisztelet a vadnak!
Kan aranysakál a terítéken.
Kaliber: 243 win.
Lőtáv: 96 m.
Súlya: 12,2 kg.
Ui: reggel a hivatásos cimborámmal visszamentünk lemérni a súlyát, így készült nappali fotó is.

 

Írta és fényképezte: Mihály Pál

 

***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Írjon nekünk: marketing@agrojager.hu

Tovább olvasom

Vadászat

Sakáldublé esett Görbeházán

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Hát nem mindig olyan egyszerű, mint ahogy azt az ember eltervezi. Amikor vadász lettem, akkor szinte rögtön jött a vágy, hogy szeretnék egy borzot elejteni…. sajnos több évbe telt, mire ez a vágy beteljesült, mert nálunk nem él nagy tömegben, a szerencse is elkerült, de nehezen összejött!

Fotó: Godó Péter – Agro Jager News

Azóta fordult a kocka, mert az elmúlt két idényben 11 sikerült! Pár éve ugyanez az érzés fogott el a sakállal kapcsolatban is! Igaz, hogy nem ültem ki hetente 5-6 szor, de ettől függetlenül nem akart megtörni a jég! Ezután tavaly kaptam egy baráti meghívást, ami sajnos nem jött össze különböző okok miatt, több hónapon keresztül sem. Nyáron nem szerettem volna lőni, mert az elsőt preparáltatni szeretném! Így jött el végre ez a bizonyos március 1.!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Nem tudom azóta sem, hogy mi volt az égiek terve, de most valahogy minden összejött! Eljött az idő…. egy felejthetetlen vadászat végén meghatódva álltunk az eljett vadak fölött! Igen, vadak, mert hogy elsőre sakáldublét sikerült lőnöm! Leírhatatlan öröm fogott el….. és talán örökre rabul ejtett ez a vadászati mód is….!

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez az eredmény nem jöhetett volna létre, ha nincs akkor ott velem Rubos Zoli, aki a sakálvadászat szinte minden csínját-bínját ismeri és aki az utolsó percig nem adta fel a reményt, hogy engem akkor este sakálvadásszá avasson!
Jjjjjjaaa és természetesen köszönettel tartozom “az öreg tyúkanyónak”, most már vadászkeresztanyámnak Polyák Ritanak a meghívásért!
Jól kezdődött az idény……. 😊

 

Írta és fényképezte: Godó Péter

További részletek a Görbeházi Vadásztársaságról itt érhető el.

 

Tovább olvasom