Vadászat
Páratlan összefogás
A mai rohanó világunkban, a mindennapok sokszor monoton egymásutániságában hajlamosak vagyunk elhinni, hogy az emberek már egyszerűen csak elmennek egymás mellett, hogy csak a saját érdekeiket nézik, és a szocializáció két legelemibb összetevője, az együttműködés és a kommunikáció kiveszőfélben lévő fogalmakká válnak.
Nincsen ez másként a vadászat/vadgazdálkodás terén sem, hiszen az ágazatra ható tényezők, mint a vélt vagy valós nagyvadállomány túlszaporodás, a vadkárok elleni sokszor reménytelen küzdelem, az ember/vad interakciók a településeken, vagy az ASP okozta problémák néha már-már elveszik a kedvünket attól, amit szeretettel és szenvedéllyel csinálunk időtlen idők óta.
Azután történik valami, valami olyan, amitől egyszer csak újra elindulnak a kerekek, körbenézünk és azt látjuk, hogy sokan vagyunk, akik azt a bizonyos szekeret egy irányba tolják, és megváltozik minden. A morózus napi küzdelem újra szokásos rutinfeladattá válik, az akadályokat sorban küzdjük le egymás után, mert az a valami, ami megtörtént, az feltöltötte újra az akkumulátorokat és jó időre muníciót adott a folytatáshoz. Ez a most leírt eset is ezt példázza.
Október 8-án megszólalt a telefon és egy nagybajomi hivatásos vadász kolléga letörten mesélte el, hogy előző nap Kovács Sándor nyugalmazott lábodi hivatásos vadász hannoveri vérebét munka közben egy sebzett gímbika olyan súlyosan megszúrta, hogy az elpusztult a sérüléstől, a csúcson hagyva el a pályát és a szerető gazdáját. A kutya és vezetője ismert a somogyi vadászberkeken belül, hiszen Sándor még a Dr. Galamb Gábor által közvetített értékeken nevelkedve lelkiismeretesen, tele hivatástudattal végezte az utánkeresést, és nem utolsó sorban az egykori „lábodi vérebes bölcső” utolsó aktív tagjaként második helyen végzett az idei Kaszó Kupán a Hollós-Völgyi Fürkész nevű hannoveri vérebével. Ráadásként a vezető és kutyája közötti legjobb összhangért járó különdíjat is elnyerte.
A hír mindannyiunkat lesúlytott, Kokó pedig érthető módon összetört, hiszen a hűséges vadásztársat veszítette el, aki ráadásul az egy fedél alatt élő többgenerációs család kedvence is volt egyben. Pótolhatatlan veszteség, hatalmas űr. Belegondoltam, hogy ez a pálya nem érhet itt és így véget és annak az információnak is birtokában voltunk, hogy a folyamatosság megtartása érdekében lassan egy új kölykön is gondolkodott már, mondván, hogy „bennem van még egy kutya”.
A hétvégén többen is jelezték, hogy segítsünk a Kollégának, próbáljuk kamaraként a vadász felelősségbiztosítás igénybevételével enyhíteni a kárt, de mi inkább úgy döntöttünk – kihasználva a jelentőségteljes mondatát –, hogy a kutyaharapást szőrével kell gyógyítani, és egy vérebkölyök talán tompítja majd a fájdalmat és lefoglalja Sándort az elkövetkezőkben. Első körben feltérképeztük a helyzetet kölyök terén, és a szerencsének köszönhetően vérebes körökben találtunk sporttársi áron elhozható kiskutyát is. És ami a legfontosabb: Kokó is nyitott volt rá, és érez magában annyit, hogy többedjére is elölről kezdje a munkát, amely eredményeként újra a vérebes utánkeresők élvonalába állhat.
A Vadászkamara Területi Szervezete és a Vadászszövetség éppen ezért az ügy kapcsán felhívást intézett a hivatásos és sportvadászok, valamint a vadászatra jogosultak felé egyrészről azért, hogy mi, kollégák, vadászbarátok és jogosultak összefogással teremtsük meg az újrakezdés mihamarabbi lehetőségét, másrészről magam is kíváncsi voltam arra, hogy dobban e még egyszerre vadászszív, mozdul e még egyként a vadásztársadalom, vagy mindenki el van foglalva a saját problémájával.
A felhívást október 10-én kedden, pár nappal a tragikus eseményt követően tettük közzé azzal, hogy pénteken 12.00 óráig várjuk a felajánlásokat, amellyel kapcsolatosan a Kamara vállalta a teljes koordinációt.
Ami ezután következett, azt nehéz mondatokba fonni. Megszólaltak a telefonok. Hivatásos és sportvadászok, egykori kollégák, vérebvezetők, vadásztársaságok voltak a vonal túlsó végén, és egytől-egyig segíteni akartak, Somogyon kívül többen még Vas,- Zala,- Baranya,- és Komárom-Esztergom vármegyékből is.
Volt olyan vadászatra jogosult, aki azt mondta, hogy Kokó érdemeire tekintettel megfinanszírozza a kölyök költségeit, de azonnal jeleztük, hogy ennek a mostani összefogásnak inkább az lehetne a lényege, hogy minél többen fogjunk össze, és mutassuk meg, hogy a somogyi vadásztársadalom figyel a tagjaira és együtt mozdul az adott cél érdekében, ha az szükséges. Többször bizonyítottuk már az összefogás erejét (gyűjtés Ukrajnában élő magyarajkú erdész/vadász családoknak, Vadászok a Civilekért Véradó Mozgalom stb) ezúttal is bíztam a sikerben.
A felajánlásokat tevőknek sok esetben kellett a három nap alatt azt mondanunk, hogy a felajánlott összeg túl magas, és megértették, hogy ezzel a támogatás lehetőségéből zárnának ki többeket, hiszen forintra pontosan csak a kölyök költsége mértékéig indítottuk el a gyűjtést. Többen azért hívtak bennünket újra, hogy ha esetleg nem jönne össze a szükséges forrás, akkor az eddigieken túl további segítséget nyújtanának az ügy kapcsán, de erre sem volt szükség. Azoktól a sokaktól külön elnézést kérünk, akik még a gyűjtés lezárását követő napokban is szerettek volna csatlakozni a megmozduláshoz, a szándékuk is köszönetre méltó cselekedet.
Felemelő volt nézni és érezni az összefogás erejét, ahogy együtt mozdul a megszólított kör – én magam nem mostanában láttam ilyet –, gyakorlatilag két és fél nap leforgását követően le is zártuk az akciót. És ami a legfontosabb: csütörtökön megérkezett a kiskutya Sándor lábodi otthonába, aki előtte napon fájó szívvel, de új reményekkel telve mesélte el, hogy néhai Cinkos kenneljét és ólját lefertőtlenítve kész újrakezdeni mindent, mert út csak előre van.
Ha összegeznem kellene az elmúlt egy hetet, akkor felemelő érzés volt részt venni ebben a dologban, ahogy minden egyes támogató is így nyilatkozott a somogyi összefogásról. Mégiscsak létezik a két fogalom, az összefogás a kommunikáció erejével, és ez tényleg újabb lendületet adhat többeknek, mert hasonló cselekedetekben való részvételnél nincsen felemelőbb.
Kokó szerint újra élet költözött az udvarba a kis jövevény személyében, enyhítve mindazt a fájdalmat, amit a család az elpusztult véreb miatt átél. Ő maga szerény embernek tartja magát – ahogy az is -, egyszerűnek, aki Lábodon még Deliága Pista bácsitól tanulta a szakmát és nem igazán a szavak embere. Elcsukló hangon kért meg rá, hogy tolmácsoljam mindenki felé a köszönetét, aki segített és részt vett a megmozdulásban, vagy csak osztozott az elvesztett társ iránt érzett fájdalomban. Ígéri, hogy hamarosan újra várja majd a telefonokat, hogy segíthessen fáradhatatlan lelkiismeretességgel terítékre hozni a sebzett vadat, ahogy mindig is csinálta.
A Vadászkamara Területi Szervezete és a Vadászszövetség elnökségei, valamint Somogy vadásztársadalma nevében ehhez kívánunk neki kitartást és jó egészséget!
Akik önzetlenül segítettek:
Aranyszarvas vadásztársaság
Artner János
Baté-Mosdós-Nagyberki Földtulajdonosok Vadásztársasága
Berekfás Vadásztársaság
Bognár Zsolt
Csík László
Darány és Térsége Vadásztársaság
Darányi Zsolt
Dr. Bartal-Kovács Judit
Dr. Kemenszky Péter
Dráva Völgye Vadásztársaság
Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság
Fehér Péter
Fenyvesi István
Fenyvesi Istvánné
Guba Sándor
Horváth Ádám
Hunnia vadásztársaság
ifj. Jung Jenő
Ján Zoltán
Jung Jenő
Kanizsay Gábor Jenő
Karádi Mezőgazdasági Zrt.
Képíró Károly
Kerekesmenti vadásztársaság
Keszkenyős Róbert
Korpadombi Vadásztársaság
Kovács Gábor
Kutas és Vidéke “Kossuth” Vadásztársaság
Molnár Sándor György
Ozvári Zoltán
Polányi Vadásztársaság
Rigóci Baráti Vadásztársaság
Rinyamenti Vadásztársaság
Sióvölgye Vadásztársaság
Somogy Megyei Vadászok Szövetsége
Somogyi Vadászhölgyek Klubja
Surján-Kapos Völgye Vadásztársaság
Szabó Lászlóné
Szente Réka
Tógazda Vadásztársaság
Vízvári Ákos
Zöld Természet Vadásztársaság
Zsuffa Béla
Köszönöm mindenkinek a támogatást és a részvételt, külön köszönöm egykori kollégám/barátom, Ozvári Zoltán tájegységi fővadász lelkiismeretes segítségét!
Németh László kerületvezető vadász 47 éve szolgál Lábodon. Vadásztarisznyájában számtalan élmény és történet lapul, jöjjön most ezekből egy újabb:
“Ennek a szép hivatásnak – mint az életben oly sok mindennek – az alappillére az idő és a türelem. Idő kell a kapitális bikának, idő kell a nagy kannak, de sajnos a mai felgyorsult, rohanó világban éppen ideje nincs az embereknek.
Míg régen lovaskocsival, kismotorral jártuk az erdőt, addig most terepjáróval. 1984-től 7 éven át a Homokszentgyörgy melletti Mariettapusztán laktam. Bizony, időbe telt, míg elmentünk Nagysallérba takarmányért, szénáért, aztán széthordtuk az erdőn.
Lovaskocsival gyűjtöttük össze a lőtt vadat is a vadászatok után. Nem vittük egyesével a Nagysallérban lévő hűtőházba, hanem a kis vadtároló kamránkban gyűjtöttük, míg nem jött össze egy fuvarra való.
A szeptember viszont más volt. A bikákat természetesen egyesével szállítottuk be Én elmondtam a hajtónak, merre találja a bikát, ő lovaskocsival kiment érte az erdőre, felhúzatta a lovakkal a kocsira a vadat és elkocsikázott szépen Nagysallérba vele. Volt, hogy egy fél napba, olykor még egy napba is beletellett, de idővel meg volt. Ha délután kettő órára ért be a bika, akkor kettő óra után volt teríték. Nem volt ezzel senkinek – a vadásznak sem -, semmi problémája, mi pedig megadtuk a módját mindennek, ahogy kellett, még ha későn is volt teríték. De szép idők voltak, az a sok különleges szarvasbika, annyi vad volt, mint égen a csillag és a vadkár kérdéséhez is másként álltak!
Nem tetszik, amerre a világ tart, sok szempontból egyre nehezebb dolga van a vadgazdának a mindennapokban, rengeteg a kerítés, a villanypásztor, a vad állandó stresszben él, az utánunk jövő fiatal generáció, a mai ifjú hivatásos vadászok már nem is tudják milyen az, ha valóban nyugalomban van a vad!
Felgyorsult a világ és szerintem nem jó irányba halad. Mindenki mindent azonnal akar, nincs idő semmire és türelmetlenek az emberek. Amikor én kezdtem, még nagyon más világot éltünk és teljesen más mentalitást kívánt meg tőlünk a hivatás.
Hogy élem ezt meg? Jó egészségem ellenére elmegyek nyugdíjba, ebben, azt hiszem, benne van minden. Talán nem is olyan nagy baj, hogy ebben a formában ebből én már kifelé megyek…”
Forrás: SEFAG Zrt.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
A jövő vadgazdálkodásának és vadászatának víziója
Kerekasztal beszélgetést tartottak a jövő vadgazdálkodásáról Fehérvárcsurgón
NapTár 20241108 Fejér Vadászakadémia A jövő vadgazdálkodása
Novemberben folytatódott a Fejér Vadászakadémia
Fehérvárcsurgón, a Károlyi kastélyban rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Fejér Vármegyei Területi Szervezete a Fejér Vadászakadémia „A jövő vadgazdálkodása és annak víziója” című szakmai programját.
A 2024. november 8-i kerekasztal beszélgetés meghívott vendégei: Prof. Dr. Heltai Miklós intézetigazgató (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő), dr. Godó Nándor, a „Godó Ferenc” Vadgazda Egyesület (Heves vármegye) képviseletében, valamint dr. Presser Zoltán ügyvéd (Komárom vármegye) voltak. A beszélgetést Pechtol Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete titkára vezette.
- A Fejér Vadászakadémia negyedik rendezvényén ezúttal is időszerű témát hoztunk a hallgatóság elé – kezdte köszöntőjét Méhes Lajos, az OMVK Fejér Vármegyei Területi Szervezete elnöke. Fontos, hogy a vízió legyen inspiráló és iránymutató! Dietrich Stahl szerint a vadász feladata, hogy betartsa a törvényt, védje a vadat, ápolja ember és vad egymás mellett élését. Ez olyan feladat, amelyet csak mértékkel és tervezéssel lehet megfelelően ellátni. A vadászati szokások tisztelete egyenes út ahhoz, hogy akár a törvényi kötelezettségen túl is minden vadász betartsa a szabályokat akkor is, amikor egyedül van, és senki nem látja. A vadászati szokások ápolása a vadászat népszerűségének fontos része. A kívülállókra hathat pozitívan, de akár irritálóan is. Éppen ezért, nekünk, vadászoknak, mindig tudatosan és példamutatóan kell viselkednünk!
Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke megnyitójában beszélt a vadászkamara működésének tartalmi elemeiről, növekvő anyagi erőforrásairól, a területi szervezetek helyi kezdeményezéseiről, amelyek pozitív irányba mozdítják a vadgazdálkodást, az ifjúságnevelést, valamint a hivatásos vadászok munkáját. Mind több helyi gyakorlat országos érdeklődésre tart számot, vannak megyék, amelyek élen járnak az aktivitásban. Ezek sorába tartozik Fejér vármegye, ahol sokat tesznek a vadászattal kapcsolatos társadalmi megítélés javulásáért. Az ifjúságnevelés részét képezi nem csupán a korábbi legendák életpályájának, hanem azoknak a példaképeknek a bemutatása, akik a közelükben élnek. Mondandója befejezéseként megköszönte a Fejér vármegyei és az országos társszervezetekben dolgozó kollégák azon hozzáállását, mentalitását, amivel sok mindent sikerült az utóbbi időben a helyére rakni.
Missziónk egy új vízió alkotása
A kerekasztal beszélgetés moderátora, Pechtol Lajos bevezetőjében célként fogalmaztameg: – Remélem, hogy felvetéseink inspirálják az ágazatban munkálkodó politikai és szakmai vezetőket egy modern, szabad, szabályokra és tradíciókra épülő vadgazdálkodás és vadászat megvalósításában. A tanácskozás mottójául Jean-Jacques Rousseau egyik mondását választotta: “Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
A vízió megfogalmazása fontos és alapvető részét képezi a stratégiai tervezésnek, melynek keretében a törvényalkotó az ágazat minden érintettjével (természetvédelem, igazságügy, belügyminisztérium pénzügyminisztérium), valamint a vadászok érdekképviseleti szervezetével együtt megalkotja a víziót és a missziót egyaránt. Az első hallásra egyszerűnek tűnő feladat gyakran állítja kihívások elé a vadászatra jogosultak vezetőit, hiszen ami a fejekben megvan, – és szerencsére az esetek többségében határozott elképzelése van a vezetőknek a jövőt illetően, – azt nem mindig egyértelmű papíron megfogalmazni.
A vízió segítségével lefektetjük, hogy a jövőben mit akarunk elérni. Fontos különbség a vízió és a misszió között, hogy a misszió inkább ajelenre koncentrál. Feltehetünk magunknak olyan kérdéseket: “Mit csinálunk? Mi az alapja a vadgazdálkodásnak és vadászatnak? Kit és hogyan szolgálunk ki, mennyiért? Ha sikerül a kérdésekre választ adni, akkor sikeres a misszió megalkotása.
A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság, arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, a rendezetlenség felé halad. Napjaink olyan problémáival szembesülünk, mint a klímaváltozás, környezetszennyezés, az élelmiszer- és energiahiány, továbbá a nehezen kiszámítható pénzügyi piacok, a kevéssé tervezhető jövő. Mindezek hatással vannak a vadgazdálkodásra és vadászatra.
Milyen faktorok a legfőbb meghatározóak?
- Környezeti változások: Klímaváltozás, időjárási anomáliák, aszály, árvíz, biodiverzitás, élőhely-csökkenés, ragadozók, betegségek. „Klíma menekültek”.
- Gazdasági változások: Tőkehiány, kereslet-kínálat változása, költségek növekedése, megtérülési idő. Vad által okozott kár, vadban okozott kár. Munkabér.
- Társadalmi változások: Vadászatellenesség. A konfliktushelyzetek száma növekszik. Szabályozatlan belterületi problémák, erdei turizmus, magatartási minimum, közösségeknél nincs egy közös erkölcsi alap, nagymértékű szembenállás, megosztottság. Emberi agresszió, ösztönök felülkerekedése(ember embernek farkasa, vadász vadásznak ellensége…).
Kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat
Heltai Miklós szerint a vadgazdálkodás és így a vadászat jövője is a társadalmi kapcsolatrendszerekben betöltött szereptől függ: – Ha ezen a szemüvegen keresztül nézünk szeretett szakmánkra, akkor bizony nagyon rossz a helyzetünk, megítélésünk. Nincs olyan társadalmi kapcsolatunk (általában a városi többségi társadalommal, a természetvédelemmel, az állatvédelemmel, a növénytermesztéssel, az erdőgazdálkodással), ahol ne ez a szakterület lenne a negatív jelzőkkel körülírt fél (aki megöli a szegény állatkákat csak úgy sportból, aki védett fajokat lő le, aki kínozza az állatokat, aki túlszaporítja az egyes fajokat, amik így aztán mérhetetlen károkat okoznak). A negatív jelzők miatt pedig menekülünk, kiszolgáltatottá válunk. A jövő kérdése tehát, hogy hogyan leszünk kiszolgáltatott ágazatból szolgáltató ágazat?
A vadgazda „kiskorúként” kezelése
- A többségi társadalom számára minden ragadozó állat védendő, amíg nem az ő rovására létezik. Az állatvédelem minden egyes egyed elvesztését gyászolja. A természetvédők nem tudják eldönteni, hogy mit védjenek. A növénytermesztők érdekei szemben állnak a vadászok érdekeivel – kezdte érvelését dr. Godó Nándor. – Azokat a problémákat keressük meg, amik rajtunk múlnak, amiket mi rontottunk el, amiket ki tudunk küszöbölni. A profitorientáltság szkizofrén (kóros) állapotokat teremt, a vadásztársaságok többsége nem profitorientáltan gazdálkodik, a létfenntartás a cél, így a fejlesztésekre nem marad pénz. A vad az állam tulajdona, de az állam nem jó gazda. Az állam kiadja a vadgazdálkodást a kezéből, miközben a vadgazdát „kiskorúként” kezeli. Ezen sürgősen változtatni szükséges, miként azon is, hogy a vadásztársaságok ne gazdálkodó egységenként, hanem egyesületként működjenek!
A jogász szemével
- Jogászként tulajdonképpen hozzá lehet szólni minden felvetett kérdéskörhöz, de a jogász leginkább akkor jön képbe, amikor a vízió és a cél tiszta – hangsúlyozta dr. Presser Zoltán. – Ekkor a jogász feladata, hogy “szavakba”, jogszabályokba öntse azt, mit is akarunk elérni. Miután pedig ezt megtette, utána az ő feladata jelezni, hogy “kezdünk eltévedni a susnyásban”. Erre az utóbbira a legbiztosabb jel a diszfunkcionális működés, a szaporodó perek, a szaporodó hatósági eljárások és a töméntelen mennyiségű, egymásnak ellentmondó döntés ugyanazon jogi alapokról kiindulva. Ugyanígy csodás “lakmuszpapírok” a 4-6 havonta módosuló jogszabályi rendelkezések, mivel ezek már láthatóan csak “utórezgések”, tűzoltások. Nem előre mutatnak, hanem a lyukakat tömködik be és próbálják valahogy a lángok útját állni, ami az esetek kilencven százalékában úgy sem sikerül.
Feltétlenül szükség van a vadászati jog teljes revíziójára, amire a jelenlegi ciklusból hátralévő 10-12 év bőven elégséges lenne. Ehhez valamennyi érintett szakma (vadbiológia, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, agrárium, gépészet és technológia, pénzügy, vadászetika stb.) képviselőinek először meg kellene határozni a célokat és a legalább 50-100 éves víziót, majd az ebben részt vevő jogászok elkezdhetik kidolgozni a “papírra vetett” változatot.
Az élet önmagában maga a változás. Nincs “örökkévaló” sem a földön, sem az égen, minden, mindig változik, minden mozog. Panta rhei. Az, ami képes változni a világgal, túlél és megerősödik. Ami nem képes elfogadni a változás puszta létét sem, az bizonyosan elpusztul idő előtt. A vadászat, a vadászati etika, a vadászat célja is mind-mind változott az évszázadok, évezredek során, most is változik, még ha be is hunyjuk a szemünket, vagy üres lózungok mögé rejtőzünk. Nincs más lehetőség a jövőre nézve: vagy a nekünk kedvező mederbe tereljük a meg nem álló folyót, vagy elsodorja azt is, amink most van.
A paletta színesítése
A Fejér Vadászakadémia november 8-i fórumán a gondolatébresztő, problémafeltáró kerekasztal beszélgetés hozzászólói foglalkoztak a média megjelenések anomáliáival, a vadászok társadalmi megítélésében a saját felelősségünkkel, a generációk tagjai közötti feszültségek természetével.
Javaslat hangzott el az úgynevezett hibrid vadásztársasági működésről, tehát a hagyományost a menedzser szemlélettel keresztező vadásztársasági formáról, az „Erdőlátogatás szabályait” tartalmazó táblák kihelyezéséről, továbbá a „Jó gyakorlatok a magyar vadgazdálkodásban” kötet elkészítéséről, megjelentetéséről.
Forrás: Szente Tünde – OMVK
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31
Vadászat
Rendhagyó barcogás Gúthon
Pósán Ferenc, a Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészet igazgatójának beszámolója az idei barcogásról
A dámszarvasok barcogása, vagyis párzási időszaka a Gúthi-erdőben időben kezdődött, azonban változó intenzitás mellett a szokásosnál tovább tartott. A tapasztalatok szerint a trófeasúly kisebb volt, mint amit az agancs előzetesen mutatott, ennek oka elsősorban az időjárás hatásaiban keresendő.
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31